Traitor's Gate
Fallen (2018)


 
    Hosszú héten vagyok túl és még nincs vége a nehézségeknek. Szülői házon tetőcsere családi összefogással, meló reggeltől estig. Munkánk alakuló eredményén túl más örömben is részem volt, mikor felfedeztem, hogy új magyar rádiócsatornát is sikerült végre befognia kedves anyámnak a helyi borzalmon kívül, méghozzá egy retró zenékkel büszkélkedő, országos állomást. Le is játszódott a fejemben, hogy milyen jó lesz a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek legnagyobb zenéi közepette dolgozni és vártam, hogy felcsendüljenek a Led Zeppelin, Deep Purple, Uriah Heep, Yes, ELP, Black Sabbath slágerek, de jöhetnek a kevésbé érdekes hard rock, prog rock klasszikusok is, én mindenre nyitott vagyok. Persze a kereskedelmi rádió nem nagyon hallott még arról, hogy a 70-es években legalább annyira menő zenekarok voltak ezek, mint a ronggyá játszott Abba és társai. Hamar rá kellett eszmélnem, hogy ez az adó sem több a mosogató háziasszonyok legmagasabb igényeit kiszolgáló próbálkozásnál és a nap csúcspontját nem egy-egy ritkán hallott Omega, LGT vagy éppen Skorpió dal fogja képezni, sokkal inkább a hungarikumnak számító zenei paródia, a Hungária, Neoton és negédes, fogakat rohasztóan cukormázas társai. Ezt a vonalat tökéletesen reprezentálja eme korabeli reklámklasszikus, aminek legalább annyira igényes a zenei aláfestése, mint a legtöbb zenekarnak.
 

    A média brutális pofátlansággal nyeli le a valóságot, tünteti el azt, ami nem álomvilágban és tévképzetben tart minket. Még a metal műfajnak is megvannak az ilyen húzásai, még ha nem is tudatosan, de bizony hajlamos a stílus is befogni az orrát és hatalmas falatot lenyelni saját történetéből. Ilyen néha fel-felbukkanó gyomortartalommá vált például maga a heavy metal műfaj, ami alatt semmi power, epikus jelzőt nem tűrhetünk meg. A föld alól előbukkanó, ezüstösen csillogó, kristálytiszta forrásra gondolok, amibe nem rondított bele még senki az újdonságra való törekvéssel. Ezt az áramlatot saját elnevezés is illeti, ez az úgynevezett NWOBHM, vagyis a brit heavy metal újhulláma, ami a hard rocktól elvonatkoztatva igazából nem új, hanem a legelső ilyen hullám volt. A blues kiölése, a punk lüktetésének beolvasztása a csúcsra jutó Judas Priest, Iron Maiden, Motörhead zenekarokat emelte az égbe, akik ma is pólókon, kulcstartókon vagy éppen rugdalózókon virítanak, miközben a vonal nagy részét csúnyán az undergroundba taszították. Mennyivel kevesebb alkalommal hallunk olyan bandákról, mint a műfaj csúcsteljesítményét produkáló Angel Witch (a banda nevével fémjelzett bemutatkozásuk nekifutásból rúgja pofán az ugyanabban az évben megjelent, szintén a banda nevét viselő Iron Maiden lemezt), Satan, Diamond Head, Pagan Altar, Witchfinder General. Ebbe a népes táborba sorolhatjuk a black metal nevének eredetét szolgáltató Venom zenekart is. Az NWOBHM háttérben való munkálkodása minden modern heavy metal zenekarra és stílusra rányomta a bélyegét, megadta az alapjait, ugyanakkor olyan korban fogant meg finom zenei megoldásaival, kőkemény, de a maga idejében is nagypapásnak ható produktumával, amikor minden fiatal szögesdrótba burkolódzva, égig érő vörös tarajjal kereste a legközelebbi punk bulikat, hogy zenei aláfestéssel lázadhasson a körülötte lévő világ ellen. A rövid életű, de annál nagyobb hatással bíró mozgalom zenekarainál népszerű volt az önállóságra való törekvés is, ami sok zenekar korai eltűnését okozta. Három lehetséges út állt előttük: bevenni a stadionokat (Def Leppard), végtelen kitartás és némi megalkuvás (Iron Maiden, Judas Priest), vagy pedig a csendes felszívódás. A töretlen népszerűség, komoly erővé duzzadás elmaradt, de minden valamire való thrash, progresszív metal zenekarban játszó zenész gyűjteményében ott vannak ezek a kiadványok, hogy utat mutassanak és inspirációt szolgáltassanak.


  Így nyelte le a 80-as évek az egyetlen EP-vel rendelkező Traitor’s Gate zenekart, akik egy maréknyi rajongó szemében, akik felültek a tiszta heavy metal vonatra, kult státuszba emelkedtek az évtized közepén. Mint a legtöbb bandának, az ő gyökereik is a hetvenes évekbe nyúlnak vissza, kezdetben Cryon, majd Quest néven tevékenykedve. 82 és 89 között több, mára beszerezhetetlen demót is kiadtak az EP-n kívül, végül a sokadik énekescsere és a stílus lecsengése eltüntette őket. 2016-ban egy felkérésre reagálva összeállt a régi banda, méghozzá a legendás EP elkövetői. Érdekesség egyébként, hogy a sikert hozó kiadvány rögzítésekor egy helyettesítő, átmeneti énekes volt hallható a bandában Hugh Jones személyében, aki a zenekar pályafutása alatt legtöbbször fellépő Dave McLeant hivatott pótolni valamilyen oknál fogva. A reunion alkalmával Dave is visszatért, azonban amikor felmerült egy esetleges nagylemez összehozása a régi idők emlékére, ismét felszívódott, így a most megjelent Fallen lemezre megint a helyére kellett találni egy dalnokot. Erre Sy Davies énekes bizonyult alkalmasnak, aki így a zenekar legfiatalabb tagjaként állt a mikrofon mögé. A felállásban tehát újfent itt van Stephen Colley basszer, Paul House dobos és Andy d’Urso gitáros, hogy éltessék az elmúlt koncertek és őrült időszak lassan homályba vesző emlékeit.


 

 
    Laza 36 évvel a banda megalakulása után teljesen új dalokkal került hozzám a No Remorse jóvoltából a Fallen, amin a múlt és a modern hangzás tökéletes keverékeként kapunk egy olyan kiadványt, mely simán felveszi a versenyt a még talpon lévő, szintén friss lemezekkel jelentkezett Judas Priest, Coven Hoof, Saxon zenekarokkal. Amire számíthatunk tehát: kivalóan megírt, előadott, elegánsan öreges metal himnuszok egy soha el nem érkezett dicsőséges korszakból, amit a maga idejében szégyen volt háttérbe szorítani és most is az. Ez a lemez most is tökéletes útitárs lehet egy kis motorozáshoz, haverokkal való sörözéshez, ha pedig kifejezetten kedveled ezt a kort, akkor hiánypótlásnak is bőven megteszi.

Traitors_Gate_Fallen_2018
Kiadó:
Stílus:
heavy metal, NWOBHM
Értékelés:
 
Pont
: 8.5 / 10
 
Külalak
: Szép
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Retribution (5:54)
2.Homeland (4:04)
3.Deceiver (5:45)
4.Mean Streets (5:10)
5.Edge Of Destruction (6:10)
6.Solar Plains (4:33)
7.Fall From Grace (4:49)
8.Sign Of The Cross (6:09)
9.Only The Strong (6:00)
10.Fallen (4:09)
Írta:
boymester
2018. július 19., csütörtök, 10:33
Facebook:
Tomorrow's Outlook - A Voice Unheard (2018)
Kritika, boymester @ 2018. szeptember 13., csütörtök, 17:58
Alms - Act One (2018)
Kritika, boymester @ 2018. szeptember 8., szombat, 20:20
EVIL-LŸN - Disciple Of Steel (2018)
Kritika, boymester @ 2018. július 31., kedd, 10:23
Manacle - No Fear to Persevere... (2018)
Kritika, boymester @ 2018. július 23., hétfő, 11:10
Stormwolf - Howling Wrath (2018)
Kritika, boymester @ 2018. július 22., vasárnap, 12:26
Koncertek
Knights Call Tour 2018
október 21.,
Barba Negra
Death is Just the Beginning...
október 23.,
Barba Negra
Rise of the Underground Tour 2018
október 23.,
A38 Hajó
Uriah Heep
október 23.,
Akvárium Klub
20 Years of Chaos European Tour 2018
október 23.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
ReBuilt To Tour 2018
október 24.,
Barba Negra
Tony MacAlpine, Levi Fantasy
október 25.,
Dürer Kert
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.065 seconds to render