Dead & Breakfast
Rebirth (2017)

Az olasz Dead & Breakfast promó CD-je megtréfálta az indokolatlanul death metalt szimatoló orromat, ugyanis a rettentően gyűlöletes (értsd: röhejes) bandafotó meg az elfuserált, idétlen borító valami tróger kriptazajongásra engedett következtetni, holott ez itt egy csokorra való mezei horror rock/punk nóta, és utólag azt mondom, jól is van ez így!


Amikor az első dal megszólalt a lejátszómban, megijedtem, mit fogok én erről a laza amatőrséggel előadott alsóligás rock zenéről írni, főleg, hogy minden hangjáról eszembe jut egy felsőligás zenekar. Leforgott a lemez, és eszembe jutottak a nagy külföldi heavy metal gurukat utánzó magyar zenekarok, meg az olyan véleménynyilvánításkor gyakorta előforduló frázisok, mint a „hazai viszonylatban…”, „ahhoz képest, hogy magyar zenekar…” meg az ehhez hasonlók. Természetesen, máshol is vannak olyan kisebb zenekarok, akik szeretik a rock/metal muzsikát, szeretnek hangszeren játszani, élvezik a rock’n’roll életstílust, viszont szerényebbek a képességeik (például énekesi fronton), és eredetiségre, saját arculatra sem igazán törekednek. Ebből kifolyólag önkéntelenül is a nagyokhoz hasonlítja őket az ember, rendre alul is maradnak az összevetésben, mégsem nevezhető katasztrofálisnak, amit csinálnak.


A szóban forgó Dead & Breakfast trió is hasonló vizeken evez, nem hiszem, hogy túlzott megfelelési kényszerben szenvednének, és minden bizonnyal a világ legjobb zenészei „versenyben” sem szeretnének részt venni. Egyszerűen csak csuklóból játszanak, igyekeznek minél fogósabb, hagyományos felépítésű dalokat írni, vagyis ami tőlük telik, megteszik. A „This is us. Fuck you, we're Dead & Breakfast!” zárszó a banda leírásában pedig nem dühről árulkodik, a negatív energiának, a gyűlöletnek, és az „egész világra haragszom” attitűdnek nyoma sincs. Inkább az érződik, hogy jól megvannak a saját bőrükben, azt csinálják, amit szeretnek, akiknek meg nem tetszik, ott a középső ujj, az élet ilyen egyszerű…


HC-s témával indul a lendületes The Devil Inside, amelynek fogós refrénje jól indítja el a lemezt. Pachu hangja nem nagy eresztés, de meg lehet szokni, sőt, az amatőrség bája miatt akár meg is lehet szeretni. Vannak itt Alice Cooperre emlékeztető dallamok is, például a Nightmare-ben, vagy thrashesebb témák, mint amilyen a Tarantula. Ami a zenét illeti, igazán jól össze vannak rakva a dalok, meg-megjelennek metalosabb, kétlábdobos pillanatok, amolyan kellemesen bólogatós középtempóban, és tökös szólók is (pl. Nightmare). A Misfits ugyanúgy felsejlik a dalokból, mint az Annihilator punkosabb oldala. A hangzás és maguk a témák is gyakran fémesebbek annál, mintsem hogy beérjék a rock/punk besorolással. A lassúbb, hard rockosabb Timmy és az egyértelműen Iron Maidenre hajazó refrénnel megtoldott Inch by Inch a széles körű inspirálódást bizonyítják, sőt, még Megadeth-es vokáltémák is megjelennek itt-ott, mondjuk a Rebirth-ben, de utóbbi sem csak az ultradallamos refrénre épül. 



Hangulatában egyáltalán nem ijesztő ez a mindössze 27 perces anyag, a külső meglehetősen félrevezetheti és elbátortalaníthatja a potenciális hallgatóságot. A mihaszna, suttyó zenét feltételező image mögött nagyon is összeszedett dalok kerültek tető alá, szó sincs trógerségről. Bár újat nem mutatnak, és a nagyok árnyékában hűsölnek, maguk a dalok megállják a helyüket, zeneileg se több, se kevesebb, mint korrekt produkció ez.

A Rebirth meghallgatása nem igényel erőfeszítést, nincs mit megfejteni, ám ami hallható, az kellemesen fülbemászó. Ha nem szeretnél agyalni, csak lazítani, vagy csak némi lendületet vinni a hétköznapokba, netán autózáshoz keresel megfelelő zenét, kellő hangerővel működni fog a Dead & Breakfast tavalyi lemeze.
Dead_Breakfast_Rebirth_2017
Kiadó:
Stílus:
horror rock/punk
Értékelés:
 
Pont
: 7 / 10
 
Külalak
: Szörnyű
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.The Devil Inside (03:23)
2.Nightmare (04:50)
3.Tarantula (03:25)
4.Timmy (04:17)
5.Dead & Breakfast (02:42)
6.Inch By Inch (04:02)
7.Rebirth (04:45)
Írta:
farrrkas
2018. augusztus 5., vasárnap, 16:18
Facebook:
Koncertek
XI. Zorall Sörolimpia 2018
augusztus 22.,
Pelso Camping
Kaltenbach Open Air 2018
augusztus 23.,
Spital Am Semmering
XXXII. Rockfesztivál a kápolnáért
augusztus 24., 16:00,
Sitkei Kálvária Kápolna
20 Years of Desecration Europe Tour 2018
augusztus 28.,
S8 Underground Club
Pain of Salvation, Kingcrow
szeptember 5.,
A38 Hajó
Rock On! Fest 2018
szeptember 8.,
Barba Negra Track
Abbath, Baest
szeptember 10.,
A38 Hajó
Blood Offerings Over Europe 2018
szeptember 11.,
Dürer Kert - Room 041
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.028 seconds to render