Through The Ashes Of Empires (2003)
Hm. Egész jól kezdődik ez az új Machine Head lemez! Már az első albumuk óta várok, hogy végre kiadjanak valami olyan kötetes gyűjteményt, ami felér a debütalbummal. A nyitó tétel középtempós, de a skacok hamar jelzik, hogy itt nem nagyon lesz szó kórusokról, megaszintiszőnyegekről, finom, érzelgős dalokról. Ez a Rob Flynn csóka még mindíg dühös! Benne van a nyolcvanas-kilencvenes évek thrash zúzdája, és most bemutatja, hogyan látja ezt egy kicsikét modernebben. Az első szám finise azért elsöprő. Középtempósan indít, de a vége az hengerel. Aztán itt a második szám, ami egy kicsit meglepett. Mintha valami hasonlót már hallottam volna a Korn-tól, bár az már nagyon régen volt, amikor a Korn a düh ilyenmód történő kifejezésével élt volna. Egy kicsit tovább hallgatva a számot aztán kiderül, hogy itt sem lesz nyálazás! Viszont ez a szám is inkább középtempós volt, mint elsöprő lendületű. És már itt is a harmadik! Ez már egy kicsit gyorsabban indul, aztán megint jöhet a Korn párhuzam egy másodpercre. Nem értem miért alkalmazzák ezeket a "kiállok, nyafogok, aztán durr" hatásokat. Szerintem ezen már rég túl kellene lépni. Aztán végre jöhet a MH védjegyének számító "fuck, what a fuck, never fuck out..." mélyirodalmi kifejezőrendszer. Egészen költői J A refrénbe beleszőttek egy kis líraiságot. Szerintem az őrült beharangozások után (úgymint, most mindenkinek szétrúgjuk a seggét, olyan jók vagyunk) nem kellene itt dallamoskodni. Ha dallamos zenét akarok, berakom a Luca Turillit J Én a Machine Headtől totál fejlövést várnék, azt, hogy szétba...ák az agyamat. Sebaj, még van néhány szám, hátha... A negyedik tétel újra középtempós (kezdek ingerültté válni). Ez a szám meg olyan, mintha négy narkós hülyülne a próbateremben. Lassan nincs is kedvem továbbhallgatni ezt a lemezt! Ötös tétel. Lassan uncsi, hogy minden szám nyikorgó gitárral kezdődik, kéne inkább ezekből a hanghatásokból egy külön cd-t kiadniuk J, és persze ez is középtempósnak indul. Eltelt már a számból két perc, és még mindig semmi. Most már tényleg nem értem a koncepciót. Ráadásul most látom, hogy ez a tétel több mint hét perc! Hét percnyi gitárnyikorgatás, suttogó verzékből építkező ordító refrének. Ha jobban összekapom magam, meg keresek három alkoholista havert, akik száz éve még tudtak gitározni, akkor is csak jobbat tudnák összehozni. Most már csak azt várom mikor fog Rob haver sírva fakadni, bár szerintem ezt az albumot ez sem mentené meg. Na szóval nem hallgatom tovább, szerintem ha valaki Machine Head-et akar hallgatni, az keresse elő a gyűjteményéből az első (esetleg a második) albumukat, és sokkal jobban fog szórakozni, mintha ezt hallgatná...
Machine_Head_Through_The_Ashes_Of_Empires_2003
Stílus:
Thrash Metal
Értékelés:
 
Pont
: 6 / 10
Dalok:
1.Imperium
2.Bite The Bullet
3.Left Unfinished
4.Elegy
5.In The Presence Of My Enemies
6.Days Turn Blue To Gray
7.Vim
8.All Falls Down
9.Wipe The Tears
10.Descend The Shades Of Night
Írta:
Philosopher
2005. október 3., hétfő
Facebook:
Machine Head - Unto The Locust (2011)
Kritika, Morbid Dave @ 2013. május 5., vasárnap, 16:57
Machine Head - The Blackening Special Edition (2008)
Kritika, 9000Sanyi @ 2008. december 15., hétfő, 18:30
Slipknot - Machine Head - Children of Bodom - Bécs, Stadthalle - 2008.11.28.
Koncertbeszámoló, 9000Sanyi @ 2008. december 5., péntek, 17:37
Koncertek
The Dead Daisies, The New Roses
április 27.,
Barba Negra Track
The Dead Daisies
április 28.,
Hard Rock Cafe Budapest
America's LEAST Wanted 25
április 29., 20:00,
Barba Negra Track
Us And Them Tour 2018
május 2.,
BudapestArena
Victoria Europa 2018 - March of Blood and Iron
május 4.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Path To Glory European Tour 2018
május 8.,
Barba Negra Track
Vienna Metal Meeting 2018
május 12.,
Arena
Vinny Appice - Mob Rules Live
május 15., 20:00,
Backstage Pub
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.034 seconds to render