Monument (2008)
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Windir nevű, mára már félig kultikus magasságokba emeltetett banda a pogányság és blaszfémia univerzumában....Egészen 2004 Januárjáig, mikoris a norvég banda énekese tragikus módon életét vesztette, s ezzel megpecsételődött a formáció sorsa látszólag, legalábbis egy ideig úgy tűnt, mert a haza aztán a legjobb forgatókönyv szerint megmenekült, ugyanis Gaure Refsnes és Stian Bakketeig, az egykori zenekar 'posztumusz' (ők azért szerencsére nagyon is élnek) tagjai fűtve a tettvágytól és alkotási láztól megalakították a Cor Scorpiit, mely nagyjából az elődzenekar által lefektetett talpfákon lépked zeneileg, ám a dalszövegek témája ezúttal már nem igazán a pogányság, az ősi rítusok, és dicső ütközetek, hanem inkább a természet és a lélek összhangjával, a túlvilági léttel és mélyebb filozófiai gondolatokkal kíván foglalkozni csipetnyi asztrológiával és kozmológiával, melyek nagyrészt ugyan eredeti norvég nyelven íródtak, ám találunk néhány angol nyelvű dalt is. A zenekar tehát egyben hosszú és rövid pályafutást tudhat maga mögött, mindez már tényleg csak nézőpont kérdése, mindenesetre ami biztos pont, hogy a Monument még csak az első teljes értékű anyaga a zenekarnak, amit egy 2005-ös keltezésű demólemez előzött meg Attergangar címmel, szóval még eléggé az elején járnak a srácok. A zenekarnév egy latin kifejezésből ered, "Cor Scorpii", mely annyit tesz a csillagokról szóló mondák szerint, hogy a 'Skorpió Szíve'. Preludium gyanánt akkor ennyit....






Az El fane svart recsegős, zongorázgatós kezdése a felperzselt és terméketlen földek vízióját hozza el, majd beindulnak a fekete fém kohói elsöprő erővel és időnként Windir-es gitár/vokáltémákkal... A megállíthatatlan tempó nem hagy alább a több mint öt perces játékidő alatt sem. Az Endesong már jóval morózusabb és depresszívebb megvilágítású tétel, az előző dalban hallható dallamokkal operáló gitárokat blackes reszelde váltja fel, szintén embertelen tempóval. 3 perc kürül megállnak pihenni egy kis vonós átvezető formájában, majd valami észveszejtő dörgedelemmel csattan fel a dob a dallamos gitár előtt...hát nem könnyen feledhető dal az biztos! Az ezt követő I, The Damned keresűséggel, kiátkozottsággal és misztikummal teli húrokat penget kezdetben középtempó táján, majd visszagyorsul a már elhangzott dalok sebességére. Az Our Fate Our Curse-ban In medias res már csöppenünk is bele a vadul kalimpáló dobokba, időnként a tételt bugyborékoló hangeffektek is kísérik, majd...egy olyan hátborzongatóan valódinak tűnő Windir-es vokálokat kapunk a már nem is élő Sogndal emlékképeit idézve, hogy szinte beleborzongtam. A lemez egyik érdekessége a teljes mértékig instrumentális és progresszív alapokból építkező Helvetesfossen, mely tulajdonképpen messze kilóg a lemez dalai közül, ugyanis ez a monumentálisnak szánt hegedűszólamokkal nyitó, majd szép fokozatosan lázálomszerű billentyűmegoldásokkal átitatott szerzemény kicsit elrugaszkodik a black metal éjsötét világától, és egy kicsit a klasszikusabb metal vizeire evez....a szó szerint gyöngyörű gitárdallamok egy olyan csillagvizsgálós-kozmikus-elmélkedős hangulatot hoznak el, amely képes arra hogy belefeledkezz a végeláthatatlan és emberi ésszel felfoghatatlan semmibe, mintegy belegyúrva a termoszféra megfoghatatlanságába...






Részemről a norvégok új matériája egy lórúgással ér fel, az idei év két új feketefém meglepetését eddig elkönyveltem már a Dark Fortress és az Artefact személyében, olybá tűnik hogy harmadiknak felsorakozik melléjük a Cor Scorpii is. Igényességüket és zenei alázatukat megcáfolni aligha lehetne, nem beszélve a paradigmatikus mélységekbe taszító színvilágú és atmoszférájú borítóról, mely a legszebb, s talán legnyomasztóbb metal borítók egyike, amit valaha láttam. Nyugodt szívvel tudom ajánlani ezt az a lemezt olyanoknak, akik a black metal zsigeri megközelítése helyett inkább egy elmélkedősebb perspektívájára vevők, garantáltan nem fognak benne csalódni, pláne ha üdvözítően fogadnak egy olyan zenekart, melyben a black metal egységesített uniformisát képesek levetkőzni, és nem a destruktivitásra helyezik a hangsúlyt, hanem a tudatosan és érzéssel felépített, mondanivalóval bíró dalokra, a műfaji határok mezsgyéjén bandukolva.


Cor Scorpii Honlap

Cor_Scorpii_Monument_2008
Kiadó:
Stílus:
Folk Black metal
Értékelés:
 
Pont
: 9.5 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1. Ei Fane Svart
2.Endesong
3.I, the damned
4.Our fate, our curse
5.Helvetesfossen
6.Oske og innsikt
7.Kjettar
8.Bragder i stein
Írta:
snecy
2008. március 10., hétfő
Facebook:
Koncertek
Fekete Zaj 2018
augusztus 19.,
Mátra-Sástó
XI. Zorall Sörolimpia 2018
augusztus 22.,
Pelso Camping
Kaltenbach Open Air 2018
augusztus 23.,
Spital Am Semmering
XXXII. Rockfesztivál a kápolnáért
augusztus 24., 16:00,
Sitkei Kálvária Kápolna
20 Years of Desecration Europe Tour 2018
augusztus 28.,
S8 Underground Club
Pain of Salvation, Kingcrow
szeptember 5.,
A38 Hajó
Rock On! Fest 2018
szeptember 8.,
Barba Negra Track
Abbath, Baest
szeptember 10.,
A38 Hajó
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.026 seconds to render