A P.MOBIL (korábban Gesarol) 30. születésnapját ünnepli. E jeles alkalomból egy sor meglepetéssel kívánja megajándékozni önmagát és rajongóit. A sorozat első darabja egy koncertlemez, amelyet még 1978-ban rögzített a csapat, de csak 1999 tavaszán láthatott napvilágot. A kiadvány felfogható egyfajta hiánypótlásként is, hisz műkődése első tíz évében a P.Mobil nem publikálhatott, mert azt híresztelte a Lemezgyár akkori vezetése (a Bors - Erdős tandem), hogy nem stúdióképesek és a pár ezer főből álló rajongótáborukon kívül senkit nem érdekelne a lemezük.
A '78-as anyagot hallgatva kiderül, hogy ennek a "nem stúdióképes zenekarnak" a muzsikusai mennyire jók voltak, és végül, de nem utolsó sorban hallani lehet a Mobillal éneklő lelkes közönséget is. A szóbanforgó koncertfelvétel 20 év távlatából is figyelemre méltó, ugyanis itt a zenekar klasszikus, nagylemezen sosem hallható felállásban muzsikál.
Nagyon érdekes technikával lett rögzítve: volt egy jó minőségű négysávos magnó, ami lényegében arra volt alkalmas, hogy sztereóban felvegyék vele a bulikat. A felvételhez "műfejet" használtak, ami azt jelentette, hogy a keverőpulton elhelyeztek egy szivacsból készült emberi fejet, füleiben egy-egy érzékeny mikrofonnal. Az ezzel készült felvétel sokkal jobban őrzi az élő koncert hangulatát.
Ha azt mondom 1978. október 26., Láng Művelődési Központ, akkor a korosabb rockerek azonnal szívükhöz kapnak, ugyanis ezen a napon az Apostol előtt fellépett P. Mobillal a Magyar Rádió koncertfelvételt készített. Hogy a tervezett lemezhez szolgáló alapanyag miért csak húsz év múlva jelenhetett meg, arról az Erdős-Bors tandem két pártaparatcsik tagját kéne megkérdezni, igaz nincs sok értelme. Egyikük már nem árthat senkinek, a másik nyugdíjas. A tőlük érkezett nem viszont sikeresen elérte, hogy a Bencsik, Cserháti, Kékesi, Mareczky, Schuster, Vikidál fogat továbbra se jelenhessen meg az éterben, valamint a lemezboltokban mintegy konkurenciát jelentve a két főmulti által favorizált korabeli sztároknak. A konkurencia szó nem túlzás és teljesítménye hallatán már érthető, miként teremthetett iskolát Vikidál és Bencsik. Egy kislemeztől eltekintve mindketten első ízben szólalhatnak meg élő környezetben, hallható a kényszerűségből Billy, a kölyökké finomult Lőj rám eredeti, valamint a Király bakelitre nem is engedett változata, lesz tehát mit nosztalgiázni annak, aki volt olyan szerencsés és látta a pályafutása csúcsán lévő csapat klasszikus felállását. Hogy mennyit kellett bajlódni az utómunkálatokkal, nem tudom, de szinte kifogástalan minőséget produkáltak, főleg ha összevetjük az ugyaninnen származó '79-ben megjelent Forma I / Utolsó cigaretta kislemezével. A koncert kiállj(t)a az idők próbáját. Érdemes eljátszani a gondolattal, miként alakult volna a társaság pályafutása, ha ez a korszakos anyag időben megjelenik. Pitkin, Samu, Pityi bizonyára nem távozik, nem alakul meg a Dinamit és a P. Box... nem folytatom. mÉg érdekesebb, hogy a sok archív zagyvaság mellett bekerül-e napjaink adásnaplóiba. Ha még most sem, akkor tovább él az Aczél-korszak szelleme és máris danolhatjuk: Elvtársak, álljunk a sorba!
Egy érdekesség:
A lemez borítóján Pálmai Zoltán látható, de a felvételen Mareczky István dobol, mivel még az akkori felállásnak ígérték be a nagylemez lehetőségét