Gyémántfejűek HM nosztalgiája
Diamond Head koncert a Dürer Kertben
Vannak együttesek, amelyekről az életben nem gondolom/gondoltam, hogy valaha lesz esély látni élőben magyar földön. Sokáig az 1976-ban alakult Diamond Head is ezek közé tartozott, mert bár kultikus mivoltukhoz kétség sem férhet, azért itthon csupán egy nagyon szűk réteg tud a létezésükről. Az élet már csak annyiból is fura dolgokat tud produkálni, hogy amíg a zenekar, ami a Diamond Head nyomdokain indult el, milliók által körberajongott világsztárra emelkedett (igen, ebből ki lehet találni, hogy a Metallicáról van szó,főleg Lars Ulrich tudott ódákat zengeni a DH-ról, amivel aztán megfertőzte a többieket), addig Brian Tatler és társai megmaradtak a metal perifériáján underground hiróknak. A Hammer Concerts bevállalósságát pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy elsőként elhozták nekünk eme bandát, amelyik nélkül a Brit Heavy Metal Új Hulláma is kétségtelenül szegényebb lenne. De ugorjunk magára a koncertre, ami bizony okozhatott mintegy 90 kellemes percet annak a nem túl nagy számú tábornak, akik régóta vártak erre.

Az eredetileg meghirdetett Gin Annie és Statement helyett a Blinding Sparks keveredett be előzenekarként, ám a francia csapat műsoráról a nagyon korai kezdésnek köszönhetően (dolgoztam aznap és sokáig) jól lecsúsztam. Pedig már csak azért is meglestem volna, mit tudnak, mert a felállásukban két énekesnő is szerepel. Utólag lecsekkolva a muzsikájukat, érdekes választásnak bizonyultak, mert ez a progos ízeket felvonultató zene kissé stílusidegen egy Diamond Head előtt.

Takkra pontosan csapott a lovak közé a főbanda is. Tatlerék mint a turné valamennyi állomásán, itt is a Borrowed Time-mal, a '82-es második album címadójával nyitottak. Bár jött ki új lemezük 2016-ban és elő is szedték róla a Bones és Set My Soul On Fire c. dalokat, a hangsúly értelemszerűen nem az új nóták erőltetésén volt. Tudják jól ők is, hogy a régi közönségkedvenceket várja mindenki, mint pl. a Helpless, vagy a finisre tartogatott Am I Evil, It's Electric.

Pár gondolat erejéig elemezgessük a felállást is. Az alapítók közül mára csupán az imént emlegetett Brian Tatler gitáros maradt hírmondónak, rajta kívül még a dobos Karl Wilcox időzik legrégebb óta a brigádban. A többiek mind újabbak; a bőgős Dean Ashton pl. csupán két éve tag, s a skandináv származású énekes, Rasmus Bom Andersen sem mondható veteránnak még. Ő egyébként olyan profi frontember módjára levezényelte a showt, mintha gyakorlatilag ezzel a társasággal öregedett volna együtt! A 2006-ban csatlakozott Andy Abberley, a másodgityós ránézésre ugyan sokat próbált rókának tűnik, ám neki a Gyémántfejen kívül más formációjáról nem tudok.

A bemutatkozó korongról a Lightning To The Nations-ről az összes szám elhangzott az est folyamán, a Stourbridge-i székhelyű zenekartól kétségtelenül ezt az alkotást ismerik legtöbben. Koncerteken is ezekre a dalokra van a legnagyobb megőrülés, nem volt ez másként a Dürer középső termében sem. Ám egy Diamonds-ot és Shoot Out The Lights-ot is igazi élmény meghallgatni élőben. A '83-as Canterbury albumot ugyanakkor fájóan elhanyagolták, lehet aztán, hogy utólag már Brian nem elégedett azzal a lemezzel.

Mai füllel ugyan kicsit öregurasnak tűnhet ez a fajta nyomokban glames elemeket tartalmazó brit hard-rock/HM muzsika; a mostani fiatalok nem biztos, hogy pont velük fogják kezdeni a metallal való ismerkedést, ám ezek a szerzemények mit sem koptak, sőt mi több, élőben még jobban sütött is egyik-másik, mint lemezen hallgatva. Külön igaz ez nagy kedvencemre, a The Prince-re, ami stúdiófelvételen sem gyenge ugyan, de koncerten, jól belőtt hangzással még inkább rá tudtak tenni egy lapáttal és egy vérbeli metalos partyhimnusszá avanzsált. Itt térnék ki rá, hogy a keverőst is csak dicséret illeti,mivel az egész buli lényegében úgy szólt, mintha előttem a garázsban vagy a próbateremben játszott volna a csapat. Erőteljes, de mégis arányos. A minden tekintetben hibátlan koncit a ráadásra tartogatott Sucking My Love-val és Streets Of Golddal vezették le.

Nemcsak Lars Ulrichék merítettek ám sokat a gyémántfejűek munkásságából, hanem olyan zenekarok is kétségtelenül másképp szólnának nélkülük, mint pl. az Anvil, Armored Saint,  vagy a korai Megadeth. Ugyan túlzottan nem volt nagy az érdeklődés nézőszámban (pedig a Hammer promózta, amennyire lehetett), azért nagyon szégyenkeznünk sem kellett, és csak remélni tudom, hogy nem utoljára volt lehetőség látni ezt az ötösfogatot. Mondták amúgy, hogy szívesen visszajönnének - mindegy, hányan lennénk rajtuk.

Köszönet a Hammernek, remek este volt!

Gyemantfejuek_HM_nosztalgiaja
Írta:
Mindenholottlevo
2018. november 16., péntek, 06:13
Facebook:
Mindenholottlevo 2018. december 19., szerda, 03:19
Mindenholottlevo
Csatlakozott:
2013. március 24.
Hozzászólások: 336
Nos, senki nem mondta egy szóval sem, hogy a netes trollok felkent megmondóembere lennél, csupán arra próbáltunk rávezetni, hogy ne csak a hibákat lásd a cikkben, hanem a pozitívumait is. Az éttermes hasonlat nem a legjobb, nálam legalábbis annyiból mellélőttél, hogy nagyon-nagyon ritkán járok étterembe kajálni - annyira jól azért nem megy. S ha nagy ritkán eljutok, akkor is igyekszem olyanba elmenni, amiről már hallottam jókat, ami képvisel egy nívót. Igen, küldetésének tekinti a Fémforgács, hogy az egészen underground dolgoknak is minél több teret adjon - a mainstream szcénával már amúgy is foglalkoznak épp elegen, minek beállni a sorba sokadiknak? Ettől még persze írunk a fősodorban lévő dolgokról is, mert éppen az a jó, hogy változatos a felhozatal; a bluestól a funeral doomon át a black metalig mindenki megtalálhatja a kedvére valót. (cool)
Falconer 2018. december 13., csütörtök, 23:43
Falconer
Csatlakozott:
2004. április 15.
Hozzászólások: 2
Válasz Mindenholottlevo üzenetére:

Oldboy és Nascence uraknak köszönet, h. megvédenek! :-) Nem tudom, ki ez a Falconer, de mindenesetre próbáljon meg ő összekalapálni egy ilyen beszámolót - megnézném, mennyire járna sikerrel. ;-)


Öhm... Szóval te elmész egy étterembe, ahol rágós, íztelen PÖRIT szolgálnak fel neked langyos sörrel, és amikor ezt szóváteszed, a pincér csak annyit mond, menj, állj be a séf mellé, és készíts jobbat! Mi több, a hűtött sörökre is figyelj oda! Kérnéd a panaszkönyvet?

A véleményem tartom, szerintem egy cikk - zsánertől, szubkultúrától stb. függetlenül - üssön meg egy szintet, attól még lehet vagány, fiatalos, de alapvető nyelvi szabályokat tartson be, szakmai elvárásoknak feleljen meg. (A KONCIT leírhatod chatelés közben, vagy esetleg a saját blogodon - mondjuk, szerintem béna mindenképpen -, egy magára valamit adó média-platformon azonban semmi keresnivalója.) Az építészeti stílust tekintve egy ház is lehet ezerféle, a lényeg, hogy statikailag rendben legyen, noha az esztétikum is szinte ugyanannyira fontos, nyilván az valahol kicsit szubjektív vetülete a dolognak.

Egyébként - hogy ne a Netes Trollok Felkent Megmondóemberének nézzek már ki |-D - a Forgácsot nagyon bírom, Ti vagytok szinte az egyetlen fórum, amelyik felkarolja az underground mocskait is, és ez így bizony hiánypótló misszió. ;-)
Mindenholottlevo 2018. december 8., szombat, 15:30
Mindenholottlevo
Csatlakozott:
2013. március 24.
Hozzászólások: 336
Oldboy és Nascence uraknak köszönet, h. megvédenek! :-) Nem tudom, ki ez a Falconer, de mindenesetre próbáljon meg ő összekalapálni egy ilyen beszámolót - megnézném, mennyire járna sikerrel. ;-)
oldboy 2018. november 27., kedd, 10:16
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1890
Válasz Falconer üzenetére:


Ti ezt nem (így) látjátok?



Én speciel nem így látom!
A magyar nyelvnek szerintem a szleng is a része, hivatásos kritikustól is láttam már kiejtés szerint leírni egy-egy angol szót, a "mindegy, hányan lennénk rajtuk" mondatrésszel pedig nem értem mi a bajod...
Elegánsabb lenne a "mindegy, mennyien lennénk rajtuk"?
Persze szíved joga elmondani a véleményedet, de ezen az oldalon sosem MTI stílusban íródtak a cikkek és ezután sem abban fognak! ;-)
nascence 2018. november 23., péntek, 21:04
nascence
Csatlakozott:
2010. november 27.
Hozzászólások: 1004
Szerintem meg örülj, hogy valaki ír beszámolót! Az a baj, hogy nem a BBC-nek megfelelő stílusban? Hozzátenném, hogy itt senki nem firkász, csupán lelkes rajongó, aki a szabadidejét ilyenre cseszi el. Miért baj, hogy pár könyedebb elem is fellazítja a mondanivalót? Nyilván nem tökéletes, de közel sem nevezném olvashatatlannak Mindenholottlevo írásait. Személy szerint én jobban szeretem az ilyen koncertbeszámolókat, mint az objektív felsorolásoktól hemzsegő unalmat.
Falconer 2018. november 23., péntek, 20:47
Falconer
Csatlakozott:
2004. április 15.
Hozzászólások: 2
"underground hiróknak"

"KONCI" - bazmeg!

"...mindegy, hányan lennénk rajtuk."

Stb.

Jaj. Szegény fiú igazán hadilábon áll nemcsak a firkászlét mibenlétével, de a magyar nyelvvel is. Mert ez a lelkes, gimnáziumi fogalmazás nem csupán a fent említett mondatrészek okán gyenge. Ti ezt nem (így) látjátok?
Koncertek
Simulation Theory World Tour
május 28.,
Papp László Budapest Sportaréna
Return of the Enemy Tour 2019
május 29.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Metalfest Open Air 2019
május 31., 10:00,
Amfiteátr Lochotín
Cannibal Corpse, Slytract
június 10.,
A38 Hajó
Slayer, Anthrax
június 11.,
Papp László Budapest Sportaréna
Three Days Grace, Halestorm
június 11.,
Budapest Park
Sum 41
június 12.,
Budapest Park
Amon Amarth, Trivium
június 12., 20:00,
Barba Negra Track
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.093 seconds to render