Gyémántfejűek HM nosztalgiája
Diamond Head koncert a Dürer Kertben
Vannak együttesek, amelyekről az életben nem gondolom/gondoltam, hogy valaha lesz esély látni élőben magyar földön. Sokáig az 1976-ban alakult Diamond Head is ezek közé tartozott, mert bár kultikus mivoltukhoz kétség sem férhet, azért itthon csupán egy nagyon szűk réteg tud a létezésükről. Az élet már csak annyiból is fura dolgokat tud produkálni, hogy amíg a zenekar, ami a Diamond Head nyomdokain indult el, milliók által körberajongott világsztárra emelkedett (igen, ebből ki lehet találni, hogy a Metallicáról van szó,főleg Lars Ulrich tudott ódákat zengeni a DH-ról, amivel aztán megfertőzte a többieket), addig Brian Tatler és társai megmaradtak a metal perifériáján underground hiróknak. A Hammer Concerts bevállalósságát pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy elsőként elhozták nekünk eme bandát, amelyik nélkül a Brit Heavy Metal Új Hulláma is kétségtelenül szegényebb lenne. De ugorjunk magára a koncertre, ami bizony okozhatott mintegy 90 kellemes percet annak a nem túl nagy számú tábornak, akik régóta vártak erre.

Az eredetileg meghirdetett Gin Annie és Statement helyett a Blinding Sparks keveredett be előzenekarként, ám a francia csapat műsoráról a nagyon korai kezdésnek köszönhetően (dolgoztam aznap és sokáig) jól lecsúsztam. Pedig már csak azért is meglestem volna, mit tudnak, mert a felállásukban két énekesnő is szerepel. Utólag lecsekkolva a muzsikájukat, érdekes választásnak bizonyultak, mert ez a progos ízeket felvonultató zene kissé stílusidegen egy Diamond Head előtt.

Takkra pontosan csapott a lovak közé a főbanda is. Tatlerék mint a turné valamennyi állomásán, itt is a Borrowed Time-mal, a '82-es második album címadójával nyitottak. Bár jött ki új lemezük 2016-ban és elő is szedték róla a Bones és Set My Soul On Fire c. dalokat, a hangsúly értelemszerűen nem az új nóták erőltetésén volt. Tudják jól ők is, hogy a régi közönségkedvenceket várja mindenki, mint pl. a Helpless, vagy a finisre tartogatott Am I Evil, It's Electric.

Pár gondolat erejéig elemezgessük a felállást is. Az alapítók közül mára csupán az imént emlegetett Brian Tatler gitáros maradt hírmondónak, rajta kívül még a dobos Karl Wilcox időzik legrégebb óta a brigádban. A többiek mind újabbak; a bőgős Dean Ashton pl. csupán két éve tag, s a skandináv származású énekes, Rasmus Bom Andersen sem mondható veteránnak még. Ő egyébként olyan profi frontember módjára levezényelte a showt, mintha gyakorlatilag ezzel a társasággal öregedett volna együtt! A 2006-ban csatlakozott Andy Abberley, a másodgityós ránézésre ugyan sokat próbált rókának tűnik, ám neki a Gyémántfejen kívül más formációjáról nem tudok.

A bemutatkozó korongról a Lightning To The Nations-ről az összes szám elhangzott az est folyamán, a Stourbridge-i székhelyű zenekartól kétségtelenül ezt az alkotást ismerik legtöbben. Koncerteken is ezekre a dalokra van a legnagyobb megőrülés, nem volt ez másként a Dürer középső termében sem. Ám egy Diamonds-ot és Shoot Out The Lights-ot is igazi élmény meghallgatni élőben. A '83-as Canterbury albumot ugyanakkor fájóan elhanyagolták, lehet aztán, hogy utólag már Brian nem elégedett azzal a lemezzel.

Mai füllel ugyan kicsit öregurasnak tűnhet ez a fajta nyomokban glames elemeket tartalmazó brit hard-rock/HM muzsika; a mostani fiatalok nem biztos, hogy pont velük fogják kezdeni a metallal való ismerkedést, ám ezek a szerzemények mit sem koptak, sőt mi több, élőben még jobban sütött is egyik-másik, mint lemezen hallgatva. Külön igaz ez nagy kedvencemre, a The Prince-re, ami stúdiófelvételen sem gyenge ugyan, de koncerten, jól belőtt hangzással még inkább rá tudtak tenni egy lapáttal és egy vérbeli metalos partyhimnusszá avanzsált. Itt térnék ki rá, hogy a keverőst is csak dicséret illeti,mivel az egész buli lényegében úgy szólt, mintha előttem a garázsban vagy a próbateremben játszott volna a csapat. Erőteljes, de mégis arányos. A minden tekintetben hibátlan koncit a ráadásra tartogatott Sucking My Love-val és Streets Of Golddal vezették le.

Nemcsak Lars Ulrichék merítettek ám sokat a gyémántfejűek munkásságából, hanem olyan zenekarok is kétségtelenül másképp szólnának nélkülük, mint pl. az Anvil, Armored Saint,  vagy a korai Megadeth. Ugyan túlzottan nem volt nagy az érdeklődés nézőszámban (pedig a Hammer promózta, amennyire lehetett), azért nagyon szégyenkeznünk sem kellett, és csak remélni tudom, hogy nem utoljára volt lehetőség látni ezt az ötösfogatot. Mondták amúgy, hogy szívesen visszajönnének - mindegy, hányan lennénk rajtuk.

Köszönet a Hammernek, remek este volt!

Gyemantfejuek_HM_nosztalgiaja
Írta:
Mindenholottlevo
2018. november 16., péntek, 06:13
Facebook:
Mindenholottlevo 2018. december 8., szombat, 15:30
Mindenholottlevo
Csatlakozott:
2013. március 24.
Hozzászólások: 333
Oldboy és Nascence uraknak köszönet, h. megvédenek! :-) Nem tudom, ki ez a Falconer, de mindenesetre próbáljon meg ő összekalapálni egy ilyen beszámolót - megnézném, mennyire járna sikerrel. ;-)
oldboy 2018. november 27., kedd, 10:16
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1862
Válasz Falconer üzenetére:


Ti ezt nem (így) látjátok?



Én speciel nem így látom!
A magyar nyelvnek szerintem a szleng is a része, hivatásos kritikustól is láttam már kiejtés szerint leírni egy-egy angol szót, a "mindegy, hányan lennénk rajtuk" mondatrésszel pedig nem értem mi a bajod...
Elegánsabb lenne a "mindegy, mennyien lennénk rajtuk"?
Persze szíved joga elmondani a véleményedet, de ezen az oldalon sosem MTI stílusban íródtak a cikkek és ezután sem abban fognak! ;-)
nascence 2018. november 23., péntek, 21:04
nascence
Csatlakozott:
2010. november 27.
Hozzászólások: 952
Szerintem meg örülj, hogy valaki ír beszámolót! Az a baj, hogy nem a BBC-nek megfelelő stílusban? Hozzátenném, hogy itt senki nem firkász, csupán lelkes rajongó, aki a szabadidejét ilyenre cseszi el. Miért baj, hogy pár könyedebb elem is fellazítja a mondanivalót? Nyilván nem tökéletes, de közel sem nevezném olvashatatlannak Mindenholottlevo írásait. Személy szerint én jobban szeretem az ilyen koncertbeszámolókat, mint az objektív felsorolásoktól hemzsegő unalmat.
Falconer 2018. november 23., péntek, 20:47
Falconer
Csatlakozott:
2004. április 15.
Hozzászólások: 1
"underground hiróknak"

"KONCI" - bazmeg!

"...mindegy, hányan lennénk rajtuk."

Stb.

Jaj. Szegény fiú igazán hadilábon áll nemcsak a firkászlét mibenlétével, de a magyar nyelvvel is. Mert ez a lelkes, gimnáziumi fogalmazás nem csupán a fent említett mondatrészek okán gyenge. Ti ezt nem (így) látjátok?
Koncertek
The Resist Tour 2018
december 12.,
Tüskecsarnok
The Dead Daisies, Gépmadár
december 12., 20:00,
Barba Negra
Kalmah, Vreid, Slegest
december 14.,
Dürer Kert - Room 041
Kingmaker Tour
december 18., 20:00,
Barba Negra
Fekete Zaj Tél 2018
december 28.,
Dürer Kert
Christmass Blackmass IX.
december 28.,
Ti-ti-tá
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.072 seconds to render