A szürke hétköznapok és végtelen feladatok sínén zakatoló idő vonatán csak pillanatnyi megállók kapcsán juthatunk hozzá egy kis lélegzetvételnyi pihenőhöz, hogy aztán rögtön tovább is száguldjunk életünk pályáján. Szinte csak most köszöntött be a nyár és már komolyan érződik, hogy hamarosan búcsút is inthetünk neki. Az évszakok és évek szélvész gyorsasággal száguldanak el mellettünk, amik szinte csak elmosódott állomások képeként hatnak földi létünk rövidke utazásában. Viszont minden múló évszak egy újba történő átmenet és csak rajtunk múlik, hogy milyen köntössel ruházzuk fel azt. Örömmel köszöntjük a beköszöntő őszt, mint régi jó barátot, teljes pompájában és hangulatában, vagy szomorodunk a nyár elmúló pillanatai miatt? Annyi biztos, hogy bizonyos muzsikák ősszel és télen hatnak leginkább és segítenek felemelni lelkünket arra, hogy meglássuk a szépséget a természet álomra szenderülésében. Kétség kívül segíteni fog nekünk ennek megélésében a szeptember 22-én megjelenő, egyszemélyes projektként működő svéd Grift soron következő negyedik nagylemeze.
A Nordvis record gondozásában megjelenő Dolt land (Rejtett föld) az emberiségnek a természethez fűződő kapcsolatának mélyreható feltárásával foglalkozik. A lemezen szereplő hat akusztikus tétel, a szívhez szóló szövegekkel együtt egy utazásra invitálja a hallgatót a vadon szívébe. Az új korong eltér a black metal központú Budet-tól (2020); ehelyett a Vilsna andars boning (2018) és a Vilsna andars utmark (2022) E.P-k akusztikus megközelítését folytatja. A két kislemezhez hasonlóan a Dolt land is a Kinnekulle (Svédországban található) nevű hegy előtt tiszteleg – amelynek természete, legendái és hagyományai a Grift fő inspirációs forrásaként szolgáltak a projekt 2011-es megszületése óta. Erik Gärdefors maga játszik az összes hangszeren – beleértve az akusztikus gitárt, a harmonikát, a harangot, az analóg szintetizátort és az ütőhangszereket is –, és a természet hangjait is ő rögzítette, hogy valóban egy magával ragadó hallgatói élményt teremtsen meg. A végeredmény alapvetően nyugtató, de ugyanakkor felkavaró, mégis vad alkotás. Hűen reflektáltja az őszbe forduló természet drámai atmoszféráját.
Az albumot indító Silverne stig is magában hordozza eme hangulatot. Alapvetően nincs túlbonyolítva semmi. Az egyszerű akkordbontásokat a harmonika és a harang, valamint melankolikus ének kíséri a dobbal kiegészülve, mégis nagyon jól működik a dal. Kellemes, borongós atmoszféra járja át a szerzeményt. A nóták még vonzóbbak a természet zörejeivel kiegészülve. A soron következő Nattens pilgrim (amiről egy kellemes videó is készül) például madárdalokkal indul. Erik a tiszta és az ércesebb énekhangját egyaránt használja a dalokban. Nem feltétlenül szokványos megoldás egy neo-folk esetében, de mégis remekül belepasszol az összképbe. A hűvös erdei szelek szárnyán haladunk tovább a På vingar slumrande-re. A zenei összkép itt sem nem változik. A ritmust az akusztikus gitár, míg a dallamot a harmonika adja. (Ez az utóbbi hangszer a német Forseti zseniális pillanatait idézte fel bennem.) Hamisíthatatlan neo-folk tónusok fogadnak itt is minket. Alapvetően hiányoltam a nótákból egy fúvós hangszert, vagy netán egy hegedű, cselló, billentyű aláfestést, ami további mélységet adott volna.
A korong hat szerzeménye ugyanazokat a zenei megoldásokat vonultatja fel, amit ugyan nem neveznék egyhangúnak, de még is egy kis hiányérzetet hagyott bennem: igazán nem akar kibontakozni és katarzisig fokozódni semmi. Továbbá fantasztikus lett volna esetleg női ének használata is, ami lágyította volna Erik férfias energiáit. Viszont ezen hiányérzeteket ellensúlyozta, hogy a Muzsikus nagyon változatosan építette fel a dalokat. Sok a ritmusváltás, kiállások, természeti hangok bejátszásai. Érezhető, hogy a szerző a metal érában alkot már tíz éve. Ennek megfelelően is szerkesztette meg a nótákat. Az Evas backe színtiszta instrumentális darabja után az En hemskog következik. Itt sem szakítunk a sztoikus hangulattal, de ezt a darabot, ahogy a lemez összes nótáját is a fennköltség érzete hatja át. Minden melódia a természet édes melankóliájának az oltárán tárul fel előttünk. A Gyllene sal zárja a Dolt land lemezt. Itt is dominánsabban szerepel a harmónika az akusztikus gitár mellett. A levezetést lágy csengők és gitárjáték biztosítja az erdő neszeibe ágyazva. Így búcsúzik el a Grift új nagylemeze.
A lemez összegzése, kiteljesedése egy már megkezdett folyamatnak. Noha a Grift eddigi zenei pályafutása sem mellőzte a neofolk elemeket, hangulatában/témájában is egy természetközeli koncepciót követett. Mégis itt egy más aspektusból történő művészi alkotás teljesedett ki, ami teljes tisztaságában hódol a természet páratlan szépségének. A Dolt land igazából egy hamisíthatatlan őszi muzsika. Megvan benne a kellő szomorkás romantika, de ugyanakkor ott van benne a kellő báj és szépség is. A fent említett apróságoktól eltekintve lemez sok kellemes pillanatot tartogat. Noha szeptember vége még elég távolinak tűnik, de egy szemrebbenés alatt itt lesz a megjelenési dátum. Mindenkinek érdemes beszereznie ezt a korongot, aki kedveli az olyan bandákat, mint az Empyrium, a Váli, Forseti, Neun Welten, Nebelung. Azon fekete fém hívők, akik eddig előszeretettel fogyasztották a Grift lemezeit, most sem fognak csalódni a hangulatban.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
