Nem hallgatok ilyen tipusú zenéket így nem is tudom megítélni, hogy mennyire jó vagy rossz, mennyire sablonos. helyenként okozott kellemes meglepetéseket. Engem a vokál nem zavart ide illik.
Semmi különös hatással nem volt rám.
Zeneileg tudtak meglepetéseket okozni, de nem hiszem, hogy máskor is előveszem.
Nekem ez nagyon unalmas.
Kellemes meglepetés. Leginkább a lemez lüktetése tetszett. Ha néhány szinti témát jobban kidolgoznának, lehetne egy új Jean Michel Jarre lemez is belőle.
Igényes de nem kiemelkedő számomra
Nekem is nagyon sablonosnak tűnik,és még sz@rul is szól.
Nelkem itt-ott a Kontinuum Kyrr lemeze ugrott be. Van egy-két jó szám rajta, de egy kicsit hosszú
A 90-es években ezt tucat hc/punknak hívták, ma már kuriózum? Némi fáziskésés, ugyanakkor profi kivitel.
Az a klip valóban feltűnő volt:) Már akkor megtetszett ugyanakkor a zene is, ami egy tisztességes black metal albumra bővült.
Gondtalan, szórakoztató, már-már könnyed black/death? Igen!
Régóta követem őket, már az Ex Nihilo is nagyon betalált anno, a fejlődés pedig kézzel fogható a csehek esetében. Rég hallottam ennyire egyben lévő death/doom produkciót.
Terjengős vélemény a kommentekben. A pontszám Thy Catafalque mértékben számít (kedvenc albumhoz képest).
36 perc tök egyforma szaggatás és vokál vegyítése közel 20 percnyi élvezetes zenei utazással. Utóbbi van annyira jó, hogy mentse az albumot a totális érdektelenségtől.
Nem omlik majd mindenki térdre a zenekar teljesítményétől, mivel a brigád hajlik az újrahasznosítás felé. A dalok minősége nem romlik a lemez előrehaladtával, áramlik belőle a sebesség és brutalitás, ami sok death fannak ízlik majd. Miközben ömlik a klasszikus svéd hangulat, a zenekar mégis botlik néhányat, így a pontszámom is megoszlik.
Teljes mértékben elkapott a hangulata, akármennyire sablon a cucc. Mostanában megélt általános kedélyállapotomat tükrözi, amíg nem találok valami minőségi funeral doom/torture doom szörnyeteget.
Nagyon jó kis lemez, bár én hullámzó teljesítményt érzek. Számomra a Movements volt a csúcs, az akkora hangulatbomba, hogy szétrobbant tőle a fejem. Zseniális. A kiadvány végére azonban unalmassá válik az erőteljesebb és elszállós részek váltakozása.
Lelkesedésből jeles, de elég nehéz volt végigszenvednem rövidsége ellenére.
Részemről nem hengerelt a csapat a zenéjével, de szimpatikus amit csinálnak, és mindenképpen a mezőny elejébe tartozó albumról van szó.
Amíg szólt, jól esett, meg nosztalgikus is volt, de csak ennyi.
Nekem ez nagyon unalmas volt, az orgonát meg nem szeretem ebben a zenei közegben.
A fene tudja mi lehet a baj, de mintha már ugyanazokat a köröket futná Tamás albumok óta...
Szépen fejlődik a csapat lemezről lemezre. Nem fegyvertelenek, sőt, legközelebb talán már hallok igazán ütős dalokat is.
Erős éve ez a death metalnak, úgy tűnik! A Lik pedig mellékprojekt státusza ellenére baromi jó..
Nem egy túlpolírozott cucc, de lehet hogy pont ez az erőssége.
Jóféle, stílusos zene. Elég kiszámítható anyagra számítottam, ehhez képest pozitivan csalódtam.
Ez a fajta tökegyszerű punk/hc is oly régóta létezik már, hogy szinte lehetetlen benne újat mondani, minden alaptéma el lett már játszva számtalanszor - persze ez nem akadályozza meg a stílust kedvelő és művelni akaró embereket, hogy a saját n+1. verziójukat elkészítsék belőle, amivel önmagukat és szűkebb baráti körüket, vagy pedig a műfajjal frissen ismerkedőket / elfogult híveit elszórakoztassák. Baj nincs vele, korrekt hangzás, stílushelyes témák, lázadgatós/fejtegetős szövegek, csak ilyesmiért olyan 15-20 évvel ezelőtt tudtam volna lelkesedni...
AZ Oathbreaker / Amenra / stb. tagok black metal projectjének működését 2015-ös megalakulásuk óta követem figyelemmel. Jelen lemez a harmadik felvonás, mely ugyanazt a sodró, lendületes, nyers, nem túlbonyolított, talán modernebb hangvételűnek nevezhető, témákat akár lassabban kifejtő zenét tartalmazza, mint az előző két lemez, s melyet én nagyon kedvelek. Érdekesség, hogy ének/gitár, gitár, dob felállásban működik a trió, tehát nem használnak basszusgitárt. (Június 5-én a Dürer Kertben koncerteznek.)
Sem felmagasztalni, sem elmarasztalni nem tudom ezt a lemezt, mert jól kitanulták a srácok a '90-es évek végi (?) melo-black-death sablonokat, viszonylag korrekt témákat hoznak, csak egyszerűen nagyon kevés olyan dallam vagy megoldás volt benne, amire felkaptam volna a fejem. Az utolsó dal tetszett a legjobban. A zenekari fotókat meg így ebben a formában nem kéne erőltetniük :D
"Ott e' kosz!" - annak ellenére, hogy nekimentem párszor, ez lett a legmaradandóbb momentum belőle... Stílusában belül (soft death/doom metal) valószínűleg egész jónak számít, de nekem "nem jött át", pedig szinte minden dalban volt olyan rész, ami tetszett, csak arányiban jóval kevesebb annál, mint amennyit untam belőle. A hörimöri vokál tűrhető, a "hisztérikus-szerű" viszont béna, a latin szövegelés is inkább zavaró volt, mint jó. Nem nekem zenélnek.
Kevés lemezmegjelenést követek kitüntetett figyelemmel - a Thy Catafalque ezek körébe tartozik, igaz elég későn, a Róka hasa rádió által mélyült el ez a figyelem. A Geometria már a 8. lemez, és nem tudom (nem olvastam utána) hogy van e valami koncepció, ami összeköti a dalokat, de nekem úgy tűnik, hogy mindegyik egyfajta önálló hangulatot hangulatot fejez ki, épp ezért elég eklektikus a lemez, a lágyabb, elektronikus részektől a súlyosabb metal témákig mindenféle van rajta. Szerintem jó az, ha egy produkciónak van saját arca, karaktere - Tamás munkái ilyenek, egyből felismerhetők. Kedvenc dalom a Töltés - annak ellenére hogy nem vagyok abban a helyzetben, amiről szól, nagyon megérintett a szövege. Egy Thy Catafalque lemeznél nagyjából lehet sejteni mire számíthatunk, de biztosan tudni nem, mert mindig van valami új ötlet, téma, nem várt megoldás - és ez így van jól. Szerintem méltó darabja ez is az eddigi életműnek.
Próbálkoztam vele, kevés sikerrel. Én ezt nem nevezném death metalnak, és tulajdonképpen a nemtechnikás hangulatrészek tetszettek jobban. A borítója szép, viszont nem tudtam a zenéhez illeszteni. Nagyjából ahogy boymester megfogalmazta.
Mit lehet várni egy lemeztől, melynek a nyitóriffje egy hatalmas Dismember utánérzés? Így van, tipikus "HM-2-es" svéd death metal, kísérletezés és újító szándék helyett nosztalgia és múltidézés által vezérelve. 36 perc, 10 dal, folyamatos bólogatásra ösztönző riffek, egészséges vastag hangzás, jó borító (az Elátkozott ház című Kaland Játék Kockázat könyv belső grafikái ugrottak be róla, de mondjuk ez irreleváns). Ugyan nem vagyok a stílus feltétlen híve, de jól esett hallgatni.
.....
Azt írják magukról, hogy "new wave of heavy psychedelic rock", én meg miért akarnám jobban tudni. Alapvetően kevés "ilyesmi" zenét hallgatok, mert jobbára irritál bennük az ének és/vagy a fuzzos gitárhangzás, viszont itt ilyen problémákba nem ütköztem, sőt, kifejezetten tetszett a német ötös zenéje. Némi grunge ízt is érzek benne. Valószínűleg ha nem ajánlja be valaki, akkor sose hallottam volna őket.
Pofátlanul fiatal srácoktól, pofátlanul jó zene. Nem kevés finomságot rejtenek a részletek, amik a hosszabb dalokban még jobban kidomborodnak. Remélem ebbe az irányba fognak elmozdulni a jövőben.
Egyszerre hű a gyökereihez és modern is. Lendületes és megfontolt. A tempó váltások isteniek. Nem emlékszem, hogy valaha is csalódtam volna egy Church of Ra-s zenekar lemezében. Úgy tűnik, ezek a srácok se törik meg, ezt a jó szokást.
Egyértelműek a hatások?Igen. Tele van újdonsággal? Nem. Ennek ellenére szórakoztató? Piszkosul!
Megjegyezhető témákban nem bővelkedik, mégis olyan arcul csapós hangulattal bír, ami kárpótol mindenért. A rengeteg hozzávalót sikerült olyan mesterien össze kotyvasztaniuk, hogy sehol sem lóg ki a lóláb.
A Meta-nál írták sokan, hogy csak egy Kátai best of, ott én nem éreztem ezt, itt viszont már igen. Ennek ellenére nagyon is tetszik, itt van minden amiért szeretem Tamás zenéjét, még ha egy pici rossz száj ízem is van a önismétlések miatt. A Róka Hasára való utalások nagyon tetszettek, Gyula éneklésének pedig ismét nagyon örültem. Az a dolog ami miatt mégis haragszom kicsit Tamásra az, hogy ezt a lemezt ő a kisujjából rázta ki. Több újdonságot vártam tőle, így teljesen megértem az emberek csalódottságát is. Ennek ellenére, így is köröket ver a jelenlegi megjelenések többségére, csak hát akár mindre is verhetne...
Bitang jó szaxofon használat és váltások.Viszont, a lemez minimum fele, töltelék tekerés. Hiába nagyon jók a proggos részek, a többi érdektelen megoldás lehúzza az egészet. A pár körrel ezelőtti csiga metál, sokkal jobban megtudta oldani ezt a dolgot. Egy jó helyre rakott, fülbemászó, dallamos vokál például sokat javítana, az egyébként unalmas daráláson.Van bennük potenciál rendesen de talán majd legközelebb.
Munkába menet-jövet már lepörgött párszor. A láncfűrész hangzás majdnem le is vitte a kobakom. Fogós dallamok, nyakon öntve a megfelelő tekeréssel, csak annyi a bajom vele mint a hasonszőrű társaival, az egyediség teljes hiánya. Kb hetente jönnek ki ugyanilyen lemezek, jónak jó, de pár hét múlva már a nevükre se fogok emlékezni.
Ha Varg Vikerness úr a favágásban megéhezne és megindulna a pincébe, nagymamája legjobb norvég barackbefőttjéért. Majd a sötét lépcsőn rálépne a macskája farkára, ezáltal spontán duettben előadnák a War című örökzöld dalt, de közben a szituáció kiszámíthatatlanságától megrémülve magukra borítanák a befőttes szekrényt. Na annak jobb hangzása lenne, mint ennek a lemeznek.
Az ilyen zenékből a súlyosabb megközelítést kedvelem inkább. Ennek ellenére ez egy igen kiváló lemez,jó témák, ütős hangulat. A végére viszont kicsit elfáradt.
Ordibálós punkzenét kedvelők előnyben.
Komoly mű, eleven lendülettel, és igazi erőt sugároz. A stílustól elvárható jellegű dallamokkal találkozni, ám minőségben is megfelelnek az elvárhatónak. A klip elvette a kedvem a zenétől, de ha az embernek nem jut többé eszébe, és csak a zenére koncentrál, akkor egy jó black metal lemezt fog hallani.
Nem tudom, mivel emelkedne ki ez az anyag a millió hasonszőrű lemez közül. Nekem legalábbis nem sikerült megfejtenem.
Óvatosan közelítettem, mert valahogy azt éreztem az elején, hogy ez nagyon be fog találni, de ez nem igazán jött össze. Bár egyre több erénye tűnik fel az anyagnak, és este fejhallgatóval meghallgatva tud nagyon hatásos is lenni, de vannak hangok, megoldások, narrációk, amelyek olykor épp romboló hatásúak. Ötletek terén is megáll a lemez egy adott szinten, bár igényességre törekednek, ez érezhető.
Az év eddigi legszebb ajándéka. Lásd lemezismertető.
Igényes, technikás, mai (egye fene, legyen modern) death metal muzsika polírozott köntösben, de érzésektől, finomságoktól, jó riffektől nem mentesen megszólaltatva. Örülök, hogy bekerült, mert magamtól lehet, hogy nem szánom rá magam. Bár a Seagrave borító már vonzotta a tekintetem egy ideje...
Van valahol egy svéd death metalt gyártó üzem, egy góliátszerű elpusztíthatatlan masszívum, amelynek kemencéjéből rendre kerülnek ki a standard, de jó minőségű lemezek. Az igazán kiugró darabok ritkábbak, ez sem az, de minden oldalról nézve erős lábakon áll, annak ellenére, hogy ezer ilyen van.
Pocsék hangzás, felejtős black metallal. Valószínűleg a 90-es évek elejét kívánják megidézni valahonnan egy barlang mélyéről. Ha nekik ennyi elég, lelkük rajta.
Kimondottan megtetszett. Van ahol egészen Mastodonos az ének, főleg a vége felé, néha meg punkosan egyszerű. De van hangulat, vannak jó dalok, van mire felfigyelni bőven. Melegen ajánlott anyag!
Ja,olyan '90-es évek érzés. Akkor se hallgattam ilyet. Az ének teljesen passzol szerintem a zenéhez. A magyar is jót tett. Volt is egy kazettám anno, nem jut eszembe valahogy az együttes neve. Karóbahúzott ember volt rajta emlékeim szerint, magyar volt. Ahhoz hasonlít nekem kissé. Bár azt se hallgattam, csak egyszer-kétszer, mert nem tetszett. De lehet nem is hasonlít, de az jutott eszembe. Az említett zenekar mintha utána kiadott volna valami ének nélküli lemezt. A tö...be nem jut eszembe a neve. Időm meg nincs itt az ágyneműtartóba kutakodni a több száz kazetta között, lehet meg sincs már.
Jobban örültem volna ha a klipben nem pöcsöt kellett volna bámulni hanem egy formás női altestet. Na de ez nem az elephant tube hanem zenei oldal. Zeneileg viszont tetszetős számomra. Jó hangzás, jó zene és énekhang.
Jó zene ez, de valahogy mégse tetszik különösebben. Az album végén azért javítanak. Az ének nekem erre a zenére nem fekszik igazán, az is rátesz a némi bajra. Az irány jó, több emlékezetes szólógitárt, amit ez a műfaj megkíván és lesz ez max is.
Zoolixius-al egyetértek. Pl. a Raison D'etre-nél mikor meghallom a gregoriant az ipari zajjal egybekelve annál számomra nincs letaglózóbb. Gitár meg sehol. Mindig gatyába kell ráznom magam utána, hogy éljek még tovább. Itt is ez van, különösebben megjegyezhető témák sehol, de a hangulat magával visz. Már az előző két lemez is tetszett. Olyan jóféle kelet európai.
Hát,na. Már az előző se tetszett annyira. Nem az én ízlésemnek megfelelően halad a szekér. De nem is kell, hogy így legyen. A Sgúrr sokkal jobban tetszett. Volt benne kis Gire. Maradok azon véleményemnél, hogy szívesebben meghallgatnék egy új Neolunart.
Pontosan egyetértek boymester kritikájával.Többet magam se tudok hozzászólni.
Nagyon tetszik. Egy pont levonás az miatt, hogy az ének számomra ehhez a zenéhez nem elég mély.
Tartom magam azon állásponthoz, hogy a dánok sose értettek igazán a black metalhoz az én igényeimnek megfelelően természetesen. Ez itt egy egész jól összehozott cucc. E kör mellett attól félek nem jut idő a Deathrow lemezekre, amit mindenképpen meg kell hallgatni hetente. E lemez is baxott jó.
Ez stílusában remekmű. Szórakoztató, jó énekhanggal. Könnyedén egybefolyó témákkal. Egy pillanatig nem fullad unalomba. Én vevő vagyok erre. Nagyon tetszik. Köszi az ajánlónak.
A múltkroi Tomusz sztori hasonmása ez a lemez. Itt is a dobos (Ati) a dalszerző, és pimaszul fiatal az egész társulat. 16-18 évesek voltak, mikor az s/t született, majd rá egy évre a Barefoot. Üdítő, lendületes, ötletes és egy tonna zeneiség és kifinomult megoldás van rajta. Tomi szövegei duzzadnak az eredetiségtől, a témái formabontók. Danika basszerja meg Amazonas vastagsággal dagaszt. Az országunk tele van tehetséges fiatal dalszerzővel. Koncerten is aprítanak. Bőven több ez, mint punk / hc. Ott van benne a post rock egy karcosabb változata is.
A Doodskalm belassulása már olyan volt, mint a sivatagban vánszorgónak egy tócsa. Kár, hogy ennyire szét van rokkázva. Ha a dobos egy kicsit megerőltetné magát, és játszana az ütemekkel ez nagyon hatna. Így csak szimplán jó.
Az általában jellemző beleunással ellentétes jelenséget észleltem: ráhangolódtam... NAGYON!
Néha bájosan néha meg bántóan amatőr... Neeeeeemtudom...
A klasszikus kátais dolgok (szintihangzás, dalfelépítés) tetszik, a nőiéneklős - hegedűs részek már unalmasak. Nem akarom azt mondani, hogy a Tamás rájött, hogy mitől izgul fel a Mist tábor, mert szerintem nincs szüksége igényeket kiszolgálni a népszerűsége fenntartása miatt. Nem is mondom ezt, de időnként azért beugrik ez a gondolat. Az viszont már tapintható, hogy az egykoron forradalmi TC mára már nem az. Elhúznak mellette a bátrabbak. Mindenesetre számomra azért nagy öröm a sikere, mert bár már nem kimondottan tetszik a TC, mégis jó tudni, hogy van esély kitörni itthonról fura dolgokkal. Természetesen kerülőúton.
Zeneileg nem lenne rossz, de nagyon ellenszenves ez a túlproducelt, szinte minden tekintetben eltúlzott hangzásvilág. Portnoy vezette be ezt a lábdob hangzást. Rémes. Minden természetességet nélkülöz. Vannak jól kezelt modern hangzások, amikért tudok rajongani, ez viszont borzalmas. Az ultramély gitárhangolást viszont ésszel kezelik, nem csak az F# húr zizeg. Pro - kontra ide - oda, a végére totál elegem lett belőle.
Ez a favágó death metal sosem kötött le.
A második dalban direkt fognak mellé, vagy csak elfelejtették behangolni a hangszert? Vagy direkt nem hangolták be? Az a baj vele, hogy nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e. Ritka nagy szar, de nekem sok ritka nagy szar tetszik. Még hallgatni fogom, és bármi kijöhet belőle.
A Soul Shelter egy kicsit lágyabb hangzással és Astbury-vel simán elmenne egy The Cult nótának... Vagy The Cure-nak. Örülök neki, hogy nem olyan az egész lemez, mint az első dal. Van itt mágia. A végére nagyon ráálltam. Nekem pont a második fele üt. Ha a kezdő dallal bebarátkozunk még 10 is lehet. Jól van, ez 10 (TÍZ). Kurva nagy zene.
Dinamikus anyag, amely a black metál gyökereihez tér vissza. Itt nem csak punkos elemek adják az anyag lényegét. Sok-sok felszabadult dallam magában is megállja a helyét, viszont a keményebb hangvételű, morózusoabb basszus és dob témákkal együtt sokszínű, átható elegyet alkot. A szavalós részek sokszor jobban tetszenek, mint a károgósak. Kiváló fiatal csapat.
Nehezen emészthető anyag. Az agyam nem nagyon akarja most befoadni.
Jellegtelen szimfó centrikus black metál, ami még néhány csepp érzést sem volt képes kifacsarni belőlem. A cincogó gitárok többnyire zavartak, főleg, hogy a károgás hangsávja sokkal erőteljesebben szól.
Meglepő, de engem ez nem untatott. Többnyire szórakoztatott, bár nehezen akart a jég megtörni. Bátrabb dalszerkezetek még megfértek volna itt, mert többnyire a plafonba beverték a fejüket.
Ez az album is még teljes egészében Kátai Tamás arcát mutatja, csak most éppen már egy érettebb, lenyugodotabb...a monumentális témahalmozástól mentes oldala kerül előtérbe. Egyszerű kis hangulat foszlányként kelnek életre a dalok, külön és nem egymást erősítve. Engem hangulatában az Erika szobájára emlékeztet, ahol szintén minden szám egy-egy impresszinista kivetülésként ölt testet. Emlékek idéződnek meg nem koherens módon, nem akar elmesélni egy nagy mesét, inkább csak néhány érzést mutat be válogatás nélkül. A Töltés című dal az idei legjobb dal, ami nem akar kimászni a fülemből...
A technikásság terén többnyire mértéktartóak, de az elütő témák házasításával még néhol ügyetlenek. Összeségében jó úton járnak, mert a bólogatós témák magával rántják az embert, az erre épített, progresszívnek hazudott elemek (amik inkább egy post arculatot akarnak megvilágítani) pedig feloldják a dzsü-dzsü okozta kábulatot. Túltervezettnek érzem ezt az albumot, több zsigeri témára lenne szükség...Azért a jövőben nem zárkózom el tőlük, mert potenciál bőven van bennük. A sznobériát illetőleg pedig egyet kell, hogy értsek Beliallal.
Kellemes hagyományőrzés a Dismember nyomdokain, ami még néha a korai Arch Enemy szellősebb pillanataival is képes észrevétlenül egybeolvadni.
Ma már nem sok indítékot látok jogosnak, amikor próbálják a hasonló teljesítményű zenék bizonyítványát magyarázni. Ami ezen a szinten a 90-es évek elején még megállta a helyét, az ma már csak egy extrovertált fitymacsattogtatás utánérzetét képes tolmácsolni.
Csodálatos, hogy milyen hangulat fokozást képesek előidézni. Pszihedelikus minden nemében. Egyre jobban csak ez jár fejemben, pedig a dalok nagyon egyszerűek és kézzel foghatóak.
Ami jót a zenével kiharcoltak, azt a vokál kioltja...
Lendületes black metal, melyen többnyire őrült sebesség uralkodik. Vannak olyan részek, mikor a gyors gitárjátékra súlyt fektetnek. Ezek nagyon ütnek, és sokat dobnak a lemez nívóján. Helyenként lassabb részek törik meg a rohanást, a címadó dalban pedig régi sulis szakasz is felüti a fejét.
Könnyen befogadható dallamos black metal, de a fiúk kevés puskaporral indultak csatába. A lemez elejét és a végét érzem némileg erősebbnek, közte feltöltötték felejthető számokkal. Az introból meg majdnem outro lett...
A hozzászólások alapján valami borongósabb hangulatra számítottam, itt a hangpróbán volt már reményvesztettebb zene is. Időnként az amatőr jelleg is kiütközik, ezt főként a lidérces-károgos vokálra értem. Ez inkább megmosolyogtató volt, mint hangulatkeltő. Nálam nem tudott kitörni az Epigrammata a saját burkából.
Úgy éreztem, mintha házi feladatot kaptam volna Kátai Tamás "tanár" úrtól. :) Neki álltam, verejtékeztem, és vakartam a fejem, mert nem értettem, nem éreztem. Már majdnem feladtam, hogy nem lesz kész a házi, de újból és újból nekifutottam a "feladatnak", és lassan összeállt a kép. Sőt mi több! Eszembe jutott, hogy egyszer már jártam így: a Sgúrrnál. Az a lemez is nehezen indult be, de végül az egyik kedvenc TC albumom lett. Persze lehet azt mondani az új műről, hogy változatos, de melyik nem az? Lehet hasonlítani a Róka Hasa Rádióhoz, lehet azt mondani rá, hogy bensőséges, de mégse olyan. Tamás sose akar önismétlő lenni, ami dicséretes, mégis minden műve olyan "kátaisra" sikeredik. A Geometria leginkább hullámzó. Nem csak a dalokat tekintve, hanem hangulatilag és minőségileg is. Persze ez azt jelenti, hogy a korrekt és kitűnő dalok között fut a sinusgörbe. Melyik a kedvenc dal? Tegnap a Sárember, ma a Balra a Nap, holnap talán a Tenger, Tenger. Megéri a lemez a törődést, egyszer úgyis beüt!
Egy kicsit túlzásba vitték a fúziót. Többször is azt éreztem, hogy bizonyos részek nem illenek bele, főleg úgy, hogy egy számon belül is éles váltások vannak. Tetszetős szakaszok is akadnak, ilyenek például a szaxofonos, elszállós részek.
Izgalommentes, de korrekt svéd death metal a kitaposott úton.
Nem semmi zajfüggönyt húztak fel itt a zenészek. Jobb hangzással, ez sokkal többet érne, de még a dob is olyan mintha egy garázsajtó mögül szólna. Még fejhallgatóval is komoly erőpróba kihalászni valami konkrétumot a zavarosból. A számcímekkel pedig a minimalizmus határmezsgyéjére érkeztek.
Hangulatbomba, ami egyszerre lebegtet és döngöl a földbe. A Movements pedig egy csoda. Nagyon beletalált az ízlésembe, rabja lettem. (Július végén érkezik az Amoretum Vol.2!)
A bajt csak tetézi, hogy magyar a szöveg. :-/ A vokalizálással meg nem tudok mit csinálni, másodpercek után kapcsolnám ki.
Semmi emlékezetes. Másoknak biztos többet ér, ahogy az látszik is a pontokból, nekem ez csak a tisztes iparosmunka kategóriája.
Már azt hittem hogy a Thulcandra mellett újkori kedvencet avatok az egykori Dissection stílusban, de az ebbéli reményem hamar szertefoszlott. Nem egy maradandó alkotás.
Ebből a nyomott atmoszférából köszönöm, de nem kérnék..
Ez megint egy nagyon alapos munka lett, a minőséggel meg nem lehet vitatkozni. Persze, hallottuk már ezt, még egy Kátai-best of-ot sem érzek ide erősnek, de ez melyik 15+ éve alkotó előadónál/zenekarnál nincs így?
Színvonalas és kreatív technikás/prog death anyag! Van mit csemegézni rajta...
Hasonlóan jó, mint az előző körös Demonical.
Elég vékony rétegnek szóló black metal, az ezen kívül esőket meg nem hiszem hogy meg akarná szólítani a formáció a zenéjével.
Anno már megírtam, hogy egyszerűen nem érzem létjogosultságát ezeknek a 2 perc alatti számoknak, és ezt most műfajtól függetlenül mondom. Itt viszont egész korrekten, rendes tartalommal vannak megtöltve még a rövidebb szerzemények is, amit el kell ismernem. A hiszti-faktort pedig sikeresen elnyomják az őszinte, személyes szövegek, szóval igen... ahhoz képest, mennyire nem kenyerem ez a műfaj, ez itt egy kellemes csalódás.
Semmiképp sem nevezném jellegtelennek vagy "gyengének" a lemezt, de valamiért nem nagyon tudtam egy hullámhosszra kerülni vele, jószerivel minden hallgatáskor eluntam a végére. Valahogy úgy érzem, ebben az egész felállásban és koncepcióban bőven több is rejtezne, mint amit a belga úriemberek kiaknáztak.
Megfigyeltem egy olyan tendenciát, hogy nagy esetben azon zenekarok, akik nevében szerepel a "Worm" szó, baromira bejönnek nekem. Graveworm, Wormphlegm, Wormed, Coffinworm és még sorolhatnám. Jelen banda is szerencsére ezen halmazba esik. Amúgy az album számainak nagy részével úgy vagyok, hogy baromi ismerősek innen-onnan, a The Ghostligh's Dance nyitóriffje szinte tuti, hogy nyúlás valahonnan, de hiába filózok rajta, egyszerűen nem jövök rá, hol hallottam én már ezt. Lényeg a lényeg, hogy ismerős(nek tűnő) dallamokkal, mégis üdén friss lendülettel tudtak elszórakoztatni a svédek, és egyelőre nem úgy tűnik, hogy apadna a lelkesedésem irányukban, többszöri átfülelés után sem.
Hónaljmankós jól írta, legnagyobb bajom itt a megragadó, erős témák hiányában leledzik. Ugyanakkor menti az albumot a kegyetlen erős hangulata. Ilyen keserű, megfáradt búbánatot (ami nincs agyonerőltetve), már rég hallottam. Ráadásként muszáj elismerni, hogy különleges zenével állunk szemben, ugyanis ennyi mindent ilyen patentül összehozni úgy, hogy semmi se lógjon ki, vagy nyomja el a másikat (gondolva itt akár az orgonára, a kórusokra, a funeralos belassulásokra, a kesergő károgásra, az ambientesebb részekre... igazából a végtelenségig sorolhatnám)... szóval le a kalappal. Egye fene, megkapja a 8 pontot, mert nem is tudom, mikor hallottam utoljára ilyen egyedi egyveleget. Nálam amúgy a Libera Me a csúcs. Basszameg, a hideg kiráz tőle.
Minden álláspont meghallgattatott az albummal kapcsolatban, én csak annyit tennék hozzá; hallgatásról-hallgatásra egyre jobb. Sokrétű, de mélyből gyökeredzően kátais mestermunka. Nem tudom, valaha is fogom-e annyira jóra hallgatni, hogy megugorja a Rengeteget (vagy akár csak szintbe kerüljön vele), de az biztos, hogy komótosan, de magabiztosan lopja be magát a szívembe. Farrrkas kritikájára meg csak elismerően tudok bólogatni.
Az album erényeit és erősségeit hosszasan tudnám sorolni, ezért inkább csak azt emelném ki, hogy mi az, ami miatt nem érzem tökéletesnek a lemezt. A borító, a szövegek, az átfogó hangulat sokszor úgy érzem, nincs összhangban magával a zenei témákkal. A dalszövegek alapján egy sokkalta nyomasztóbb, keserűbb közeget vártam. Ehhez képest kapunk egy igencsak változatos, izgalmas, néhol kirobbanóan katartikus, néhol a teljes tébolyba merülő, színes albumot. Ez valamilyen szinten persze jó, mert ahány hallgatás, annyi új felfedezett elem és apró nüansz... vagyis ez az anyag tényleg megkívánja, hogy jobban belemerüljön az ember, figyelmesebben olvassa át a dalszövegeket, szívből hangolódjon rá a zenére, mert különben szétesik az egész. Engem arra ösztönöz az album, többedik hallgatás után is, hogy még inkább beleássam magam az egészbe, ténylegesen bámuljak bele a zene mélységeibe. Amíg nem teljesedik ki előttem ilyen téren a teljes lemez, marad a "közel tökéletes" 9 pont.
Nem igazán beszélhetünk egyedi színezetről semmilyen téren, így különösebb módon nem érintett meg a zene. Ugyanakkor aprítanak rendesen, van itt halál, pusztítás, különböző belsőségek, minden, ami kell. Többször beugrott a Paganizer legutóbbi, tavaly beajánlott anyaga a lemez hallgatása közben. Valahogy azt kompaktabbnak, feszesebbnek éreztem. Arra anno 8 pontot adtam, amit a mai napon is tartanék még, úgyhogy ez kap egy erős hetest.
Két kérdésem van; ezt melyik dohos kripta mélyéről ásták elő, és mióta penészedett már ott?
A ritmusosabb hard rock részekkel kifejezetten könnyen tudtak hangulatba hozni a németek, viszont az elszállós, semmibe-lebegő szegmensekkel most nem tudtam egy hullámhosszra kerülni, valahogy csak időhúzásnak tűnt a számomra. Felemás lemez, aminek nagyobb részét élveztem, de nem lesz gyakori visszatérő.
Ezt mekkora grindcore-rá lehetne vadítani. :D - A rövidebb számokban pedig sokkal több a karakterisztika. (El kéne őket kurvítani. :D )
Hat pont, s ebben minden benne van. Aki többre kíváncsi, kérdezzen bátran...
Valószínűleg nem hiába volt a zenekar neve Unhallowed... No, de minden kritikai felhangot félretéve ez nem több, mint egy rövidtávon egész jól müködő iparosmunka. Felsorolni nem kívánom a hatásokat, mások már megtették. - Talán ezt a féle vokált hangolhatták volna... - Aki kedvét leli a blekk metálban, csipetnyi halál esszenciával fűszerezve az ne is keressen tovább. A stílus kedvelőinek azonban a régebbi zenekarok albumait ajánlom, mert ott még mindig több újdonságot lehet felfedezni. :)
Azt hiszem erre a temetői hangulatra nem igazán lehetett felkészülni. Ami ezen az albumon felcsendül, az a stílus híveinek igazi csemege lesz minden percében. Nekem annyira nyomasztó volt, hogy azonnal keresnem kell valami testhezállót. - Közben arra is rájöttem, hogy a zongora és a férfikórus az egyik leghalálosabb kombó a világon. Az Et Moriemur bebizonyította, hogy nem kellenek hatvannegyedek és blast beatek ahhoz, hogy letaglozva érezzük magunkat.
Engem megvett kilóra, de lehet, hogy év végére ez csipőből 10-es. :) Igen, én ilyen maradi vagyok, tetszenek a "Kátai-művek". :D
Progresszív tech death, a könnyebben emészthetőbb fajtából. - Habár a zenekar által előadott nótákban egyes megoldásoktól feláll a hátamon a szőr, az összhatást tekintve egész jól működik minden. Van itt minden ami kell: széttriggerelt dob, virga, basszus futamok, gitár szólók, unalomba hajló vokál... Szóval a szokásos, csak épp' profi szinten. - Nagy hátránya az albumnak, hogy egészben nekiugorva könnyen elvesztheti az ember a figyelmet. Részletekben hallgatva a korongot viszont szórakoztató, s van idő felfedezni az apró figyelemfelkeltő elemeket. :) - Akik nyítottabbak a virgára és a modern metal elemekkel tarkított extrém muzsikára, azok biztos nem fognak csalódni. (Számomra az egész néhol olyan keretet öltött, mintha megkérték volna John Petrucci-t, hogy készítse el a Álomszínház death metal verzióját. Szóval az egészben valahol ott lapul a sznobizmus, de nem túl fájóan. :D )
Igazi "sztárparádé". Szóval, ha egy üzlet beindul, akkor nincs megállás... Mindent félretéve, ez semmi több, mint egy takaros kis death metal lemez a jól bevált klisékkel. Habár, a szólók imádnivalóan hangulatosak, és egy olyan nótával is, mint a Cannibalistic Infancy nem igazán lehet hibázni. (Nagy kár, hogy itt kishazánkban soha sem lehetett egyetlen HM-2-es bandáról sem hallani... )
Nos a Múspellzheimr legújabb albuma egy tökéletes példa ahhoz, hogy mit kell tartalmaznia egy alap felállású black metal albumnak. Az összes, általam ismert klisének megfelelő festett dán ördögök ha még valami pluszt fel tudnak mutatni az album sokadszori újrahallgatása után, bíz' isten én fentebb emelem a pontszámot. - Aki kedveli a régisulis fekete fémet, annak ez igazi csemege. - Az album hangzásán pedig már meg sem lepődök, ez tuti 20 évig valami gleccserben fagyoskodott.
Van itt minden, mint egy jóféle szatócsboltban. Aki úgy a 70'-es és korai 80'-as évek nagy rock életének rezdüléseit az anyatejjel szívta magába, az itt végre nyugodtan kapirgálhat, mint kakas a szemétdombon.
Folyamatosan azt ereztem hogy mindjart beugrik most eppen kit masolnak, de olyan jol olloztak ossze a szamokat hogy vegul ugy dontottem, nem kukacoskodok csak elvezem.Egyszerre friss es old.
Ha a sznob faktort kivesszuk belole akkor egy kifejezetten kellemes hallgatnivalo a prog deff vonalon, a kalyha csoves betetek kifejezetten iritaloak.
Ha lenne meg Dismember ez lehetne az idei album. Nagyon finom csemege a mufaj kedveloinek.Semmi uj semmi meglepo, de stabil magabiztos profi multidezes.
Magamtol nem hallgatok ilyet, de nem banom hogy most lement egyszer, nem volt benne semmi zavaro, de semmi emlekezetes sem.
Nincs nagy meglepetés, de varázslatos!
Kiszámítható, de ütős death. Telítve vagyok hasonló zenékkel, szerintem feledésbe fog merülni.
Ritkán hallgatott stílus, kifejezetten jól esett, maradandó lesz. 10-est még nem adok rá.
És a hullámokból megérted, hogy a sötét mindig elérhet, de a világ képzelet, hát napot képzelj, s életet. Engem melléd, hogyha kell, én így képzellek téged el, és a hullámokból megérted, hogy a napfény mindig elérhet, és a hullámokból megérted, hogy a napfény mindig jön érted. Nézz fel.
A TC a gondtalan gyerekkoromat idézte meg, ez pedig a mozgalmas ifikoromat! Nekem hibátlan, idén odaver a Demonical-Gravestone-LiK triumvirátus! Svéd metal szól: Halál!
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 364. 365. 366. 367. 368. 369. 370. 371. ... 381. Full screen Vertikális nézet
2018. május 26.
banya07 boymester chipmonkey ensomhet Eroen farrrkas Honaljmankos_F Nagaarum nascence srppk voroscsoka Weide Zoolixius ∑:
1. farrrkas
Thy Catafalque
Geometria
9 6 5 9 8.5 10 6.5 5.5 9 8.5 9 9 9.5 8
2. srppk
Black Space Riders
Amoretum Vol.1
6 7 7.5 8 7 8.5 10 10 10 10 5 7 7 7.9
3. chipmonkey
Lik
Carnage
7 8 10 8 7 7 9 5.5 7.5 7 8.5 7 8 7.7
4. banya07
Rivers of Nihil
Where Owls Know My Name
9 6.5 7.5 6.5 6.5 8 6.5 6.5 7.5 7 9 9 8 7.5
5. ensomhet
Wiegedood
De Doden Hebben Het Goed III
6 8 7 10 8 8 9 7 7 8.5 6 6 6 7.4
6. Weide
Wormlight
Wrath of the Wilds
7 7 6.5 7 8 6 8 9 6 7 6 9 6.5 7.2
7. Honaljmankos_F
Et Moriemur
Epigrammata
4 10 4.5 5.5 8 7 10 6 7.5 5 2 8 8 6.6
8. Nagaarum
Sheep in Wolves' Clo...
st - Barefoot On Cold Floor
6 6 5 6.5 8 4 6 10 9 5.5 2 7 7 6.3
9. boymester
Múspellzheimr
Raukn
4 8 7.5 5 5 4 10 7 3 5 4.5 5 5 5.6
∑:
6.4 7.4 6.7 7.3 7.3 6.9 8.3 7.4 7.4 7.1 5.8 7.4 7.2 7.1
Belial 2018. május 26., szombat, 23:49
Belial
Csatlakozott:
2012. május 9.
Hozzászólások: 731
Válasz Weide üzenetére:

Ensomhet, Belial, befejezitek a kört?


Sajnos nem, sorry.
ensomhet 2018. május 26., szombat, 18:22
ensomhet
Csatlakozott:
2004. március 12.
Hozzászólások: 2276
Én be.
Weide 2018. május 26., szombat, 18:03
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 1059
Ensomhet, Belial, befejezitek a kört?
--
"Ha már nincs benne 3 mp alatt 4 riff oda-vissza, nem is jó?" - McFrost
Zoolixius 2018. május 26., szombat, 05:51
Zoolixius
Csatlakozott:
2018. április 23.
Hozzászólások: 211
Válasz Uhu üzenetére:

Eoren mémjére reflektálva, avagy Tomi a király!




Whehehe. :-D
boymester 2018. május 25., péntek, 22:25
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3663
Válasz Nagaarum üzenetére:


Nem akarom, hogy túlzottan megharagudjon rám itt bárki is, ezért finoman fogalmazok. A Pink Floyd, és a kortárs hetvenes évekbeli kísérleti rockzenéktől fényévekre elmarad számomra a doom metal. Meg úgy általában mindenféle klasszikus metalzene. Ha nem jött volna létre a post metal, ahol a hetvenes évek hangzásait, reverb, chorus, delay hangzásait és a későbbi digitális atmoszférikus padokat alkalmazzák, már rég nem hallgatnék metalt. Az általam már tényleg, és sokadszorra visszaemlegetett Dodecahedron atmoszférájában is ezeket a gyökereket szaglom vissza. Alap riffelés és doomos szólamozás kevés. Becsülöm, és leborulok a Black Sabbath előtt és a sorban ezután következő doom monolitok előtt, mert forradalmat írtak, de nem nekem zenélnek. A funeral doom!!! Na, az már behatott, széthasított, és megölt. Azt imádom. De szerintem rossz a kategória neve. Máshogy hívnám, de most be vagyok baszva, semmi értelmes nem jut eszembe. Nesztek, kurva sok sör! (b) (b) (b) (b) (b) (b) (b) (b) (b) (b) (b) (b) (b) (b) (b)


:-) Egyszerűből nagyszerűt, szerintem ez minden doom vonalon haladó zenekar legnehezebb célkitűzése. Legyen az klasszikus, death, funeral vagy bármelyik, csak a nagyszerű dalírás képes kiemelni őket és ezt tartom ritkának. Én csak erre utaltam...a metalt meg szeretem bármilyen formában, akkor is ha sablonok alkotják, amiket jól, sőt kiemelkedően forgatnak. Talán csak a post metal hagy legtöbbször hidegen...az a sok "hangulatkeltő" maszatolás...mint a hosszadalmas előjáték, aminek a végén valamelyik fél elalszik. :-) de ahány fül, annyi hallásmód, mint mindig, és ez így van jól. kifejezetten jól jött a sör, mert a hűtőből kifogyott:) (b)
--
Youtube csatorna
Nagaarum 2018. május 25., péntek, 22:07
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2379
Válasz boymester üzenetére:


Egyszerű elemekből jót alkotni...hmmm. Jóféle régisulis doomra is igaz ám:) Egyszerűen csak jó dalt kell írni.

Nem akarom, hogy túlzottan megharagudjon rám itt bárki is, ezért finoman fogalmazok. A Pink Floyd, és a kortárs hetvenes évekbeli kísérleti rockzenéktől fényévekre elmarad számomra a doom metal. Meg úgy általában mindenféle klasszikus metalzene. Ha nem jött volna létre a post metal, ahol a hetvenes évek hangzásait, reverb, chorus, delay hangzásait és a későbbi digitális atmoszférikus padokat alkalmazzák, már rég nem hallgatnék metalt. Az általam már tényleg, és sokadszorra visszaemlegetett Dodecahedron atmoszférájában is ezeket a gyökereket szaglom vissza. Alap riffelés és doomos szólamozás kevés. Becsülöm, és leborulok a Black Sabbath előtt és a sorban ezután következő doom monolitok előtt, mert forradalmat írtak, de nem nekem zenélnek. A funeral doom!!! Na, az már behatott, széthasított, és megölt. Azt imádom. De szerintem rossz a kategória neve. Máshogy hívnám, de most be vagyok baszva, semmi értelmes nem jut eszembe. Nesztek, kurva sok sör! (b) (b) (b) (b) (b) (b) (b) (b) (b) (b) (b) (b) (b) (b) (b)
--
>>> NGC Prod kiadó Bandcamp<<<
Weide 2018. május 25., péntek, 20:28
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 1059
(hrhr) (hrhr)
--
"Ha már nincs benne 3 mp alatt 4 riff oda-vissza, nem is jó?" - McFrost
Uhu 2018. május 25., péntek, 20:18
Uhu
Csatlakozott:
2015. december 13.
Hozzászólások: 8
Eoren mémjére reflektálva, avagy Tomi a király!


© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.164 seconds to render