Nekem bejon , bar a regebbi lemeyek nagzobb hatassal voltak ram.Kisyamithato Deff.
Jonak indult, de elbaromkodtak, naha death metal volt neha valami ipari cucc, aztan nemi djent meg hasonlo ujhullamos szarsagok is kerultek bele.Ezt el kell engedni, nem lesz nehez.
Szerettem volna ajanlani, de megeloztek, hatalmas hangulata van, suru egy percig sem unalmas, nagyot dorren a hifi is es a fules is.Elbirtam volna viselni meg 1-2 szamot.Igazi fasza kozeptempos black.
Sokan sok felet gondoltak es irtak errol a lemezrol,pontszamok 1-10ig , hoppa de 2 pontot meg nem kapott..... orommel segitek. Jah es megvalami, a szintetizator az nem hangszer.
Hatalmas, mindenki a dobon van leragadva, ok az az erossege, de van azert itt mas is.Nekem mocskosul bejott, a Mgla az egyik uj kedvencem az elmilt evekbol, nem tudtam hogy kozuk van egymashoz.
Pop-death metal.
Nyalas csopogos, nem nekem valo, de masnak sem ajanlom, vannak itt sokkal jobb anyagok, nem kap masodik eselyt sem.
Kibaszott jo black-doom, nekem nagyon bejott, nem eppen a funeral dolgok voltak jok, vagy kiemelkedoek, hanem a blackes szin foltok, engem "elvarazsolt".
Ezzel a bandaval korabban is osszefutottam, valszeg itt. Most nagyon nem tetszett nem tudom korabban velemenyeztem e oket, de most azt sincs kedvem vissza keresni, hogy az az album milyen vlt.
Szamomra igazi feludules volt , pont azert amiert tobbeknek nem tetszik, kiszamithato es egyszeru, a sok progressive es a "mindenkeppen ujat akarok mutatni" anyag utan ,imadtam , zabaltam.
Akerfeld érában kedveltem a szupergruppot. Még a Petyával sem volt rossz, de az volt a lejtmenet első lépcsőfoka valahol. Jó ideje nagyon ritka pillanatokig tud csak szórakoztatni ez a fajta DM. Fantáziátlan.
Az év egyik nagy meglepetése számomra ez a lemez. Ez a fajta változatos énekkel és téma/ritmusváltásokkal tarkított, érzelmi síkon és szerkezetileg is játékos death metal elég nagy gyengém, szemben a standard amcsi, vagy éppen svéd változatokkal (lásd Bloodbath). Nem adja meg magát elsőre, van benne felfedezni való. Pontlevonás a nem minden esetben magas színvonal miatt és a második, túl hosszúra nyúlt közjáték miatt jár. Debütálásnak viszont igencsak példás.
Az előzőt nagyon kedveltem. Változatosabb volt, voltak hangnemváltások, jobb volt az ének, variáltak a tempókkal is. Ez most kissé egysíkú. Marad a jobb lengyel fekete fémek egyike, de nem lesz stabil vendég a fülesen.
Az NGC előző ide ajánlott ambient cuccát nem tudtam érdemben leértékelni, mert nem értek ehhez, éppen ezért nem akartam bántani sem. Ezt most meghallgatva jogos volt oda a középértéknek szánt 5 pont. Ezt itt most be tudom fogadni, tudom értelmezni a saját rendszeremben. Detektálni, raktározni tudom a hangképeket. A hallottak képesek rá, hogy filmszerű élmények generálódjanak az agyamban. Aki vizuális típus és zenét hallgat az szerintem ilyen. Meg talán ezeknek a zenéknek ez a célja. Ha valóban így van, akkor nálam megtalálta a kaput, amin beküldheti az üzenetét. A borító pedig zseni!
Hozzáhallgattam az előző albumot és az előző Mgla lemezt is. Ez az irány a srácoktól jobban bejön, mint az anyabandában képviselt. Az előző lemezt egy kicsivel változatosabbnak, izgalmasabbnak találtam. Itt mindent leural a csodálatos dobjáték, ami mellett nem is nagyon lehet a kissé repetitív témákon túl sokat betenni. Amúgy éppen azon törtem a fejem, hogy most a polákoknál ilyen dob fétis kezd kibontakozni? (lásd előző kör nyertesét)
Elismerem, de hallgatni nem fogom. Ahhoz számomra túl kiszámítható és meglepetésektől mentes. Régisulis is, meg igyekszik modern is lenni azt hiszem, de engem nem sikerült meggyőzni valahogy.
Valahogy lapos és unalmas. Anno kedveltem őket én is, de akkor volt amplitúdó a zenében, mind szerkezetileg, mind dinamikailag. Most mindent olyan középre rántott. Kiveszett belőle az az erő és energia, ami régen megvolt.
Időnként egészen erős, máskor meg sablonos, de műfaján belül mindenképpen a jobbak közül való, ám elmarad az etalonnak számító bandáktól, pontosabban attól az egytől, amihez én mindent mérek ezen a műfajon belül.
boymester megírta helyettem.
Időkapszula, annak minden bájával, hibájával, kiszámíthatóságával. Tisztes munka, csak engem valahogy nem hoz lázba, hiszen uszkve 20 éve kijön minden évben ilyen lemez vagy 30, azaz 600 lemez kb már lement ebből a mintázatból. És akkor még jó fej is voltam szerintem. Szóval nehezemre esik lelkesnek lenni.
Unleashed jobban elszórakoztatott, de ez is a jó lemezek sorát gyarapítja.
Belialt tudnám ismételni, a kevesebb több lett volna néhány esetben. Túl hosszú, időnként fárasztóan, unalmasan tömény, máskor viszont egész ötletes.
Hiába a lassabb részek, a dalok nem igazán különülnek el egymástól. Megvan a sötét hangulat és profi az egész, de mégis hiányérzetem maradt. Viszont adok még neki esélyt...
Első gondolat: magyar dalcímek, még a végén érdekes lehet! Mit nem adnék egy valóban jeges hazai anyagért! Majd elkezdtem előre félni, hogy hangulattal ugyan rendelkező, de akár random is feljátszható szinti masszát kapok jó kis fémzene helyett, ez sajnos bejött. A végeredmény olyan, mint kényelmesen elhelyezkedni egy székben és hosszasan nézni, hallgatni a csapból csöpögő vizet, ami felfogható a létezés legmélyebb csodájaként, vagy pusztán egy hanyag csőszerelő munkája gyanánt...A borító nagyon tetszik.
Lement már párszor. Magas minőségű fekete massza remek dobbal, se több, se kevesebb.
Sok lesz a végére a lemez, de az öregek simán leiskolázzák a most indult, régi sulis death metalt játszó fiatalok nagyobb részét. Kifejezetten szórakoztató, ötletes a gitárjáték az egész anyagon.
Jó pár évvel ezelőtt nagyon kedveltem a prog rock/metal úgymond ezredfordulós termékeit (a 70-es évek a mai napig előkerül), akkor került képbe nálam a Riverside is. Érdekes, hogy sosem tudtam megkedvelni őket, mióta viszont bevettek pár nyugtatót, számomra sokkal könnyebben fogyaszthatók. Shrine of New Generation Slaves és Anno Domini mellé kívánkozik ez a kellemes, igényes rock zene (a progresszív jelzőt évek óta csak 1-2 bandának engedném meg használni, de azok már nem ezen a vonalon keresendők). Ebből a fajta melankóliából viszont baromi sok 50 perc, faraghattak volna minden dalból kicsit, akkor feszesebb lenne és kevésbé álmosító.
Lehet érett a lemez, de az debütáláshoz, valamint az annak valamivel halványabb folytatásához nem ér fel dalok tekintetében. Itt átestek a funeral ló másik oldalára. Hosszú és időnként végtelenül unalmas. Pedig nagyon vártam.
Amikor az a felháborodott, színpadias pofázás megy, az nálam lenullázza a produkciót, olyankor kb. a zene sem érdekel, annyira irritáló (kb. mint eddigi lemezeiken), viszont zeneileg ismét változatos, érzelemdús lemezt hoztak össze, de már a jól bejáratott sablonokból. Van itt mindenből egy kicsi minden dalban, így a túljátszást sem kerülték el most sem, hiába lett "rövidebb" a lemez az elődjéhez képest.
Engem nem zavarnak az efféle sablonok. Én már évtizedek óta várom a vasárnapot a jóféle tyúkpörkölt miatt, az újítások napja a szerda, amit szintén várni szoktam:) A hangzás és az ének nagyon bejön, még ha zeneileg nem is csapott Ortsul, a hangulatára nem lehet panasz. Utolsó dal kifejezetten tarolt...
Baromi jó! Még az előzőhöz képest is.
Érzelemmentes cucc. Lefutott többször is, de még 1-1 pillanatra sem kaptam fel a fejem semmire.
Erős középszint, meglepetések nélkül.
Ez megint egy nagyon öncélú album lett, sok-sok depresszióval - ami érthető persze... Hú, pedig az Anno Domini High Definition-ig bezárólag hogy imádtam őket! A 2000-es évek egyik progresszív rock hősei voltak számomra, de ezt a dolgot velük kapcsolatban el kellett engednem!
Jó ez a zene, annyira elvan önmagában, hogy simán ott tudtam hagyni 40 percre hogy elmenjek fát vágni, és mikor visszaértem, pont ugyanaz fogadott. Van elképzelésem miről maradhattam le...
Borzalmas. Csapongó, csak mint az össze korábbi munkájuk. Bevallom, nem nagyon értem kezdetek óta hogy mit is akarnak...
Kár, hogy a vokál csak egyfajta ad hoc óbégatás lett.
A Bloodbath old-school svéd death metal csemege, azzal a különbséggel, hogy minden lemeznek megvan a saját "színe". Én a Nightmares lemezre esküszöm (az 10 pontos nálam), de ez is bőven több mint kellemes hallgatnivaló.
Az Amass tetszetős átvezetőjét követő Dissever a lemez csúcspontja (meg is lepett a vidám dallamával kb. 4 perc környékén), de vannak még kitüremkedő részek a lemezen (pl. a Forsake-ben), amelyek nyújtanak némi kapaszkodót. Nem lesz az év lemeze, de érdemes tenni velük egy próbát.
Elővettem az előző lemezt is, mert volt már egy ideje, hogy meghallgattam, de ahogy beraktam, azonnal felelevenedett az anyag. A lelkesedésem talán egy fél fokkal kisebb iránta, mint akkor (ezért is gondolom, hogy többnyire első benyomást pontozunk a HP-n), de ma is nagyon tetszik a Ghost Chants. Meghallgatva az új lemezt, nemigen marad el az elődtől. A pontszámom kicsivel óvatosabb, de számos részlet kiemelkedik az anyag hallgatása közben, ezért úgy érzem, erős anyagról van szó.
Ez a lemez képek és érzések sokaságával rohamoz meg, és ez itt a lényeg. Már az első fejhallgatós próbálkozáskor eldőlt, hogy ezzel az anyaggal nem kell megküzdenem. Mindenki azt lát benne, amit akar, és amit tud. Számomra ez az a világ, amelyet a magas hegyeket mászók tapasztalnak meg a hajnali órákban, ahogy beakasztják a hágóvasat a meredek, jeges sziklafalba, és elindulnak felfelé. A csendnek súlya, sűrűsége van, a táj gyönyörű, viszont benne van a mérhetetlen veszély, a jég ropog, miközben havas sziklagerincek veszik körül az embert minden oldalról. Itt kezdődik az utazás ezen a lemezen, amely embert formáló élmény. Majd az utolsó dalban fagy csípte arccal, átszellemülve lejövünk a magas hegyről, hegyi pásztorok lakta vidékre érünk, alpesi kecskék kolompolnak... és a kettő között ott az egész világ...
A Mgla legutóbbi anyaga abszolút csúcskategória volt a black metalban. Ezt azonban nem venném azzal egy kalap alá... mondom ezt úgy, hogy az itt hallható dalok is többet adnak, mint egy átlagprodukció. Tetszik, hogy nem tekernek, visszafogott tempóban építik fel a hangulatot.
Az Unleashed benne van abban a két-három tucat death metal bandából álló listában, amely számomra a műfaj megismerését jelentette, és az Across the Open Sea-t százszor meghallgattam anno, de mindezzel együtt sosem tartottam annyira kiemelkedőnek őket. Persze nagyon kedvelem egyik-másik lemezüket, és az új lemezen is tökös, jó riffeket hallani, de egy bizonyos szűk tartományon belül esik Johnny Hedlundék zenéje.
Nagyon szeretem a Riverside zenéjét, néhány lemezüket rongyosra hallgattam (Pl. Second Life Syndrome, Rapid Eye Movement), azonban az utóbbi lemezekről nekem hiányzik a karcosabb, metalosabb él. Úgy érzem, hogy az egyébként jó témáik akkor domborodnának ki igazán, ha egyensúlyba hoznák azokat egy metalosabb megközelítéssel, amivel valaha rendelkeztek. Progresszív rocknak azonban ez továbbra is minőség!
Még szerencse, hogy mostanában hosszú órákat ülök vonaton, hetente többször is, mert türelmesen végig tudom hallgatni a hosszabb, nehezebben kibontakozó lemezeket is. Ezt a bő 70 perces három eposzt a legjobbkor időzítettem be, és alkalomadtán elő fogom még venni hosszú utak alkalmával: hajnali órákban, dombok és síkságok között, ahol a köd és dér teremt hangulatot. Persze, van ennél jobb funeral doom lemez, de ezúttal inkább benne van a kívánt hangulat, mint legutóbb!
Az előző lemezük 8.1-es átlaggal az élen végzett. Jogosan, véleményem szerint. Mi történt a zenekarral? Ez tényleg nem működik úgy, mint ahogy az előző. Az én fülemnek (is) túl sok a színpadias drámázás. A zene egyébként izgalmas és változatos, szó se róla, de a lelkesen szenvedő narrátor kimondottan fárasztó és valamennyire tönkreteszi az anyagot, alig lehet lélegzethez jutni benne. Biztos meg lehet szokni, csak nem tudom, akarom-e...
Husky azt írja, a vokál nem más, mint egy részeg üvöltözése. Nemcsak osztom a véleményét, hanem meggyőződésem, hogy a fickó, a hitelesség kedvéért, részegen óbégatta fel a lemezt. Biztos nem ő az egyetlen, nem is azzal van a baj, viszont ez nem is lett több, mint bánatba fulladt rekedt nyavalygás. A borító abszolút illik ehhez a zenéhez, ahogy a bandcampen is olvasható: alcoholic black metal. És tényleg! Viszont nem hozzám szól.
Nem nyűgözött le, hiányoltam a dallamokat, lehetett volna melodikusabb. Hasonló az új Deicide-hoz.
Ez már a vállalható kategória.
Majdnem tökéletes. Köszönet az ajánlónak! Jó az ízlése! Még akár 10 pontos is lehet.
Itt van valami értékelhető? Ilyet én is tudok, kimegyek az erdőbe nyáron és felveszem a madarak csicsergését, a szél zúgását, a lombok zsizsegését majd otthon a 'kompjúteren' nyakon öntöm egy kis elektronikus masszával. Az 1 pont is csak nagy jóindulattal... ez nem művészet, ebben nincs semmi értékelhető.
Nem rossz, de annyira nem is jó.
Ez magával ragadott, élvezetes volt hallgatni.
Érdekes zene volt.
Elég lett volna az első szám, mert az tetszett, főleg a hangulata, a többi selejt. Az első szám miatt kap ennyit, kár a másik kettőért.
Biztos tetszik ez valakinek...
A zene jó lenne, de a vokál nagyon lerontja. Ez károgás? Inkább egy részeg üvöltözése.
A hangzása valamiért kissé zavaró volt. Eléggé meguntam a végére. Túl sok jó témát se hallottam. Enyhén csalódás volt, jobbat vártam. De azért szívesen meghallgattam.
Az efféle zenékhez személy szerint egyáltalán nem értek és hallgatni se szoktam. Számomra a hangzás zavaróan tömény, az énekhang a szokásos, jó témákat se hallok max.itt-ott. A Perpetrate számban 5:30-tól amit összehordanak az meg kifejezetten idegesített.
Barús 2.
Kb. tíz éve elég sok hasonló zenét hallgattam. Sok kihagyás után jólesett hallgatni. Ha kissé "eseménydúsabb" lett volna mint a Fehér völgy holtének akkor jobban tetszene, de a fagyos hangulatot végülis maximálisan visszaadja. A hangzás remek.
A dobjáték jobban tetszett mint maga a zene.
Az Unleashed lemezek rendszeres hallgatásával felhagytam a '97-es Warrior lemez idején. A visszatérés óta mindig meghallgatom az épp megjelent lemezeket, de egyiket se hallgatom meg később, pedig egész jók. Szólók terén különösen sokat javultak. De már nem találom olyan érdekesnek mint régen.
Nekem csak az előző lemezzel tetszett meg a Riverside. De az új, még az előzőt is felülmúlta nálam. Nagyon jó melankólikus hangulat, a hangzás meg különösen tetszik.
Valahogy most nem vagyok ráhangolódva a funeral doom-ra. Olyan stílusában a szokásos dologról van itt szó. Kellemesen elprüntyögve, maratoni hosszal.
Sose szerettem eme együttest. Néha kifejezetten röhejes részek is felütötték a fejüket mint az énekes beszédszerű mittudomén mije. Ez a színház megfeküdte a gyomrom ilyen mennyiségben. Az előzőnél azért mintha jobb lenne, úgyhogy plusz egy pont.
Na az ilyen black-et kedvelem. Különösen a efféle énekhangot.
Kezdetben annyira nem voltam lelkes velük kapcsolatban, de lemezről lemzre fejlődnek, nem topognak egyhelyben, érezni, hogy vannak célok, nem csak egy újabb stílusgyakorlatot akarnak. Elsőre meg is lepődtem, hogy itt meg mi lesz, mert nem várt változatosság fogadott. 1000%-ban ezt az új csávónak tulajdonítom, Joakim hozta az új impulzusokat, az új k(C)raft-ot. Egyértelmű black metalos behatás érte általa Renkse-t és Nyström-öt! Holmes testvér zökkenőmentesen fonódott össze a svédekkel, tudom, hogy már 4 éve itt van, de most érzem, hogy mintha vele indult volna a sztori, hörgését is bírom. Tetszik az új irány, a hangzás telitalálat, pontszám pedig nem kérdés.
A Benumb nótáig működött ez a sokféle elemből felépített death metal, kellő súllyal, több jó ötlettel dörrent meg. Utána viszont az említett nótától a kettő hosszú dal már nem működött nálam. Azoknak már nem érzem szükségét.
Ha lehámozom a végtelen professzionális burkolatot, akkor belül igen kevés érzést találok. Fociban erre azt szokták mondani, ha reggelig játszanak sem rúgnak gólt. Én is ezt érzem, nem érinti meg a fekete lelkem annyiszor amennyiszer kellene, pedig tólják neki rendesen. Ez a bajom a Behemoth-al is, a végtelen precíz gépezet megölte az érzéseket.
Az utóbbi hetekben Gwent-el játszom, a Skellige frakcióval, pint illik hozzá ez a természetközeli hangulat, a borító miatt + 1 pont.
Nem tudok elvonatkoztatni a Mgla-tól, mert nem csak a tagok ugyan azok, hanem a hangzás és a hangszer kezelés is tök hasonló. Magas minőséget képvisel a fekete fémművek futószalagjáról lehullva. Annyi különbséget érzek érzek a Mgla-hoz képest, hogy ez egy "agyalós/matekos" játék, tényleg kiváló dobmunkával, még a másik zene érzelmesebb és lendületesebb. Nekem az jobban bejön.
Erős folytatás, mindig is kedveltem őket már a "születésük" óta! Évvégi listás.
Zoli meg tudná mondani, hogy ez mi, hogy neki miért is tetszik, nekem miért nem. Azért nem tudom semlegesíteni mert helyenként túltolt a nyálfutam nekem.
Egy ilyen utazásra nem lehet csak úgy lazán és felkészületlenül érkezni, mert 70 perc után nem biztos, hogy tudni fogjuk, hová is értünk el. Naga véleményét osztom. A hosszú dalok ellenére sem kúszik magasra az unalomfaktor mérő mutatója. Azért nem egy Bell Witch.
Velük mindig az a bajom, hogy nem tudom egyben végig hallgatni az albumot. Ma is pl. kellett hozzá 4 óra. Egyszerűen annyira sokrétegű, ezrer dolog történik benne, a black metal szinte minden eleme bele van gyúrva és egy nagyszínpadi produkcióban van tálalva, hogy én ezt egyből nem tudom feldolgozni. De nem rossz, csípem amit művelnek, elégedetten csettintek most is. AFoS lemezeiről nekem az Interjú a vámpírral c. film jut eszembe, konkrétan a színházas rész, amikor a vérszívók több áldozatot kivégeznek egy előadás alatt, a nép meg azt hiszi, hogy ez a színdarab része.....persze csak úgy mint ők.....vagy mi.
1994-es lengyelországi black metal színteret idéző bemutatkozó EP. Valahogy jól működött az egész, az anyanyelvű fájdalmas károgás, a nem vegytiszta hangzás, az utolsó dalban a csordavokál, mind-mind reményt ad a folytatásra. Örömmel hallom, hogy a lengyeleknél nem csak a Behemoth kísért újból és újból, hanem a Hefeystos is. A kocsma borítót viszont nem tudom hová rakni.
Jé, beszállt a craftos arc? Érezni is a hatást a zenéjükön, ettől eltekintve ez számomra még mindig túl death metal. Az anyabandákat jobban szeretem. A lemezcím nagyon ott van! :-)
Nem lehet szó nélkül hagyni a minőségét, de ezen kívül kb. úgy érzek az anyaggal kapcsolatban, mint Tompa. A ponttal kapcsolatban is. Hallgatni a későbbiekben nem fogom.
Ez is közel hangnemmentes zene, mint a Kriegsmaschine, és ezek nálam nagyon nehezen kezdenek működni. Annál mondjuk sokkal jobban tetszett.
Számomra ez nem lehet kérdés.
A 15-ik percnél már tényleg nagyon untam, hogy ugyanaz szól. Az az egyetlen egy hangulat - témaiság (van ilyen szó?), amit meg tudnak jeleníteni végülis izgalmas. De nálam nem buliznak ki ennyivel nagy pontszámot.
Nem szól valami világbajnok módra, viszont időnként jól variálnak a hangnemekkel. Viszont a felétől már túl tömény lett.
Kifinomult dolog ez, viszont a 10 perces progos betétet erőltetettnek éreztem.
Az első nótában 9:35-kor a tempóváltás nagyon ötetes. A dalbefejezés is. A blastelés meg teljességgel váratlan. Mernek sokmindent máshogy csinálni. Azt is figyelembe véve viszont, hogy mióta tolják, többet várnék.
A fickónak van egyfajta szófosása, ezt leszámítva elég jól össze van rakva, bár kicsit egysíkú ötletek terén. A hangzás eszményi.
A penetránsság erény a fekete fémben, és kimondottan tetszik pl. itt az ének, a többi megoldás viszont eléggé sablonos. A Korper, a Dodsengel vagy a Horna tud fantáziadúsan is ocsmánykodni, ez itt azokhoz képest kevés.
A Nightmares Made Flesh albumuk mai napig nagy kedvencem a műfajban. Azonban az utóbbi években egyre kevésbé izgalmas számomra a zenéjük. Hasonulnak a műfaj főáramához...vagy talán a műfaj haldoklik. Az új albumon domináns hangzást kifejezetten utálom (a majdnem üres marmon-kannában lötykölődő benzinnek van ilyen hangja). A ritmus szekció lendülete sem volt magávalragadó, inkább csak biztonsági kalapálást és basszus játékot véltem felfedezni. Kár ezért az albumért. Legközelebb nem lesz már semmilyen elvárásom az irányukba. A borító meg kifejezetten erőltetett és ízléstelen.
Nagy elvárással álltam neki...csak aztán nem jött a megváltás. Közepes tempóban, behúzott kézifékkel tolták a lengyel black metált. Mindig csak az ötlet fele volt meg, nem sikerült kidolgozni teljesen a dalokat. Az összes tétel kivétel nélkül szépen elindult, majd megrekedtek a katarzis előtt néhány lépéssel. Hamar beleuntam...
Még mindig türelmetlen vagyok az ilyen lassú vackokkal. A vacak szót itt nem tudom megkerülni, mert önelégülten, közönnyel karöltve építették fel ezt a zenei masszát. Nem érzem, hogy természetesen áradna a doom a hangszerekből, mesterkélt az egész és ettől csak még idegesebb és türelmetlenebb leszek.
A modorossága ellenére nagyon teteszett. Nem sokban haladták meg az előző albumot, ez inkább letisztultabb és pszichedelikus részekben gazdagabban tűzdelt lemez lett. Az énekesnő hangját még elhallgattam volna. Minden apró hibája ellenére az idei év egyik legjobb metál lemeze számomra.
Jó!
1 hallgatásra maradt időm, de minimum ennyi. Beteg, francia minőség, ahogy szeretem.
Sikerül fenntartani az érdeklődést az aprítás mellett ügyesen bedobált jó témákkal. DO-hoz továbbra sem nőttek fel, részemről nem is elvárás.
Nem zenész füllel is hallható, hogy nagyon profi a hangszerelés (különösen pl. Premiata.) Műfaji adottsága, hogy hangulat kell hozzá, ez nem favágó zene. Kiváló, belemerülős, vizuálisan is megjelenik előttem a fagyos táj. Winter is coming...
Mgla az egyik kedvenc zenekarom és ez a "banda" eddig teljesen elkerülte a figyelmem. Nem kérdéses a pontszám elfogultság nélkül, ez nagyban az igen komplex és izgalmas dobjátéknak köszönhető.
Szintén jó, semmi több számomra.
Lejtmenet...
Korábban már hasonlítottam őket az Esoteric-hez, dalírásban még messze elmaradnak tőlük, viszont a hangulata miatt nem adok kevesebbet, ill. funeral mércével kiváló témák miatt nekem megér ennyit. Hosszú lemez, de egyszer sem unatkoztam alatta.
Év lemeze dobogós nálam! Érheti a vád, hogy sok a színház, viszont akkora minőséget képvisel továbbra is, ami ritka kincs. Érzelmekben, zeneileg nálam felülmúlja az legutolsó Primordialt is, de abba ne menjünk bele melyik az őszintébb, bár nem is lényeges ezt megvitatni, a zenét értékelem.
Rossznak semmiképp sem nevezném, de ehhez képest a lengyelek ontják magukból a sokkal kiemelkedőbb lemezeket mostanság.
jobb mint az előző, de messze van az első 3 lemez színvonalától.
A Barús által kínált káoszban való elmerülés tőlem most olyan áldozatot kívánna amit nem szeretnék meghozni. A partvonalról, a könnyed és biztonságos távozás lehetőségével szemlélve 8 pont.
Maciej Pelczar ismét tökéletes, ahogy a Biesy lemezén is az volt. A polák vonalon felül a francia black is erősen érződik a lemezen.
az ambient - noise - drone vonal sosem tudott megfogni. Az efféle merengéshez számomra a klasszikus zene tudja megteremteni az alaphangulatot. Mondjuk Chopin Nuktürnjei.
a dob elsőre szinte zavart. Aztán beszippantott. Majd végül leesett állal figyeltem minden egyes megoldást!
Számomra túlpolírozott, kiszámítható és sztenderd panelekből felépülő zenét tol az Unleashed. Megvan a helyük és a közönségük. Nem nekem zenélnek.
Hibátlan, érett, higgadt ZENE!
Olvasáshoz elmegy háttérzenének.
Izgalmas, érdekes, egyedi, egyben fárasztó, leterhelő, nehéz is.
Igazi lepukkant mocsok. Mint olyan teljességgel őszinte. Zabolátlan, csiszolatlan, szerethető.
Elég nagy kedvvel és hévvel álltam a lemezhez, de a többedik hallgatás után erősen megkopott a lelkesedésem az irányába. Unalmasnak ugyan nem mondanám, de a kiszámítható panelekkel való építkezés és a teljes anyag egysíkú mivolta nem indokolja, hogy magasabb pontot adjak. A számcímeknél a generic-o-meter jelzője nálam az első átfutásnál kiakadt, amit a szövegek sem tudtak igazán ellensúlyozni. A borító a maga bizarr megvalósításában tetszik -függetlenül nascence valós megállapításától-, ahogyan Kantor legtöbb cover art-ja bejön, de itt szerintem nem igazán illik az albumhoz. Egy elborultabb, szétcseszettebb lemezhez jobban passzolt volna (mint pl a Sigh "In Somniphobia" albuma, amihez amúgy szintén jelen művészünk kreálta a borítót).
Sokszínű, változatos, kellően rétegzett muzsika, ami nagyon erősen egybevág az ízlésemmel. Minden bizonnyal sok-sok hallgatás kell még hozzá, hogy véglegesen beérjen és minden apró részletében kitárulkozzon előttem, ezért egyelőre nem merek max pontot adni, de nagy rá az esély, hogy ott figyeljen akár az év végi listámon is. A reszelős, döngölős riffekkel átszőtt részek és az ének változatossága mindenképpen külön kiemelendő. Ezek a franciák mindig képesek meglepni.
A tavaly novemberi, dürer kertes koncertjük alkalmával sikeresen felhívták magukra a figyelmem a lengyelek. Ott nagyon elkapott ez a fajta modernebb(?) megközelítésű, kissé vegyes black, amit játszanak; be is ruháztam az albumukra, amit azóta is elő-előveszek. Szerencsére a jelen anyagukkal is meg vagyok elégedve, a bizarr borító hűen tükrözi azt a fajta pusztulatot, amit közel fél órában adagolnak nekünk. A dob még mindig gyilkos, ahogy az előző lemezen is, imádom. Az összkép pedig kellően változatos és variált, hogy továbbra se feledjem nevüket.
Nekem ez adja, sokadik hallgatás után is. Az elektronika kellemesen felkavarja a... na most ide nem tudok jó szót, mert ez az ambient se nem szelíd, se nem visszafogott... de értitek, szóval az ambient kis befelé forduló, magába-merengős soundscape-jét rendesen felrázza az aljas módon bekúszó drone massza; rideg, de mégsem kínzóan kellemetlen atmoszférát teremtve ezzel. Szerintem akkor jó ez a muzsika, ha nem hagy kétséget benned a hallgatás után, hogy pontosan mit is éltél át. Néhol én nem csak a jégcsapok lassú "épülését", a fűszálakat lassan befutó zúzmara csápjait, a sötét, hideg téli esték reményvesztettségét vizionáltam magam elé a hallgatás alatt, hanem sokkal távolibb, természettől elszakadó exo-feelinggel átitatott dolgokat, ami annyira nem vág egybe az album fő vonalával. Szóval nagyobb pontot emiatt én nem tudok most adni.
"Eljött a vég. ...dobok, dobok a mélyben... közelednek". Zseniális anyag, nem is akarom nagyon boncolgatni, szimplán az ízlésemnek jólesően lett belőve és tálalva.
Nagy meglepetések nem várják az embert, mondjuk én nem is szoktam keresni az efféle lemezekben az arconvágós, váratlan húzásokat és újdonságokat. Oldschool svéd death, amit amúgy sem vetek meg, szóval abszolút nyitottan és pozitívan álltam a lemezhez. Sokszor lement már és még fog is. Tegnap pl. erre faragtam a halloweeni tököt. Szóval még "munkához" is adja... :D
Nekem ez már túlzottan szirupos. Az album kesergős, borongós hangulati vonala mondjuk egyértelmű, precízen belőtték az irányt, melynek ívére szépen fel is fekszik a legtöbb szám. Bár a 9 perces instrumentális tételre nem tudom, mi szükség volt, nekem baromira nem illett bele az album összképébe, se hangulatilag, se szerkezetileg. A progresszív zenét amúgy szeretem, de ez most nekem nem igazán feküdt. Viszont Mariusz hangját ki kell emelnem, a vokál nagyon tetszett. Egy kis update, idővel jobban elkapott a lemez.
Idén nem voltunk annyira eleresztve jobbnál-jobb funeral doom lemezekkel, mint tavaly -én legalábbis így érzem-, úgyhogy űrkitöltőként kifejezetten jól esett az Ennui új albuma. Persze nagy eresztéseseket itt sem kapunk, de azért csak meg tudták cifrázni kicsit a dolgokat. Az első számban fellelhető ritmusváltás azért nem mindennapos ebben a műfajban, ráadásul jól is működött, nem tűnt erőltetettnek vagy idegennek. A hangulat és a háttérben hömpölygő atmoszféra-szőnyeg szerintem végig szálltja, amit kell, nem telepszik rá nagyon a lemezre, de nem is veszik el az éterben. Nagy ínség közepette érkezett meg az End of the Circle, és ha nem is korszakalkotó lemez, de bőven szállította azt, amit megkövetelek a műfajtól.
Hosszú távon ez a Sprechgesang egyszerűen kikészít. Annyira jól estek a vokál nélküli részek, hogy arra szavak nincsenek. Amúgy szerintem nagyon rossz arányokkal rendelkezik az album, de nem csak az "ének" terén. Kurva sűrű és túl tömény, de ennek ellenére sincs megtöltve annyi színnel, érzelemmel, izgalmas húzással, hogy el tudjon veszni benne az ember. Egy átlag számban volt 3-4 percnyi ötlet és kraft, ami 9-10 percben egyszerűen feleslegen túlnyújtottnak és unalmasnak hat. Persze, szerettem benne bizonyos részeket, szerettem a hozzáadott folk elemeket, szerettem némely szám felvezetését... de összességében egyszerűen unatkoztam, miközben agyonlapított a brutális tömöttségével a lemez. Néhol még idegesített is.
Ensomhet véleményét maximálisan osztom, bár az énekkel igazából nem volt bajom, szerintem teljesen szinkronban volt a lemez hangulatával, ellenben lelkesedni nem tudok annyira az anyagért. A borító WTF?
Áthallgattam párszor, de nem tudott meggyőzni, leginkább céltalan / koncepciótlan "hangoljunk mélyre akkó durva lesz" témázgatásnak tűnt az egész. Nincs az albumnak egységes arca, elég ha az első négy dalt nézzük, mind más. Vannak rajta persze eltaláltabb témák (nyilván nekem a gyorsabbak tetszenek), csak hát kevés. A hangzással is van valami probléma (túltolt gitár, kevés/nemjó dob?). A borítót se tudom párosítani a zenével.
A borító és gagyi zenekari logó egy másodvonalban küzdő zenekar képét vetíti elő, amit szerencsére minőségi lengyel black metallal törölnek el. Az alapvetően tempós zenét jó érzékkel törik meg lassabb részekkel, változatos, nem unalmas, végig szórakoztató, sőt szerintem több apróság is van benne, mint ami pár hallgatás után kijön. Nem vegytiszta black metal amúgy se, érzek benne némi death metal hatást is, bár lehet csak az énekhang/stílus miatt (itt-ott a Vader neve is beugrott, bár lehet a származási helyük miatti asszociáció).
Az efféle minimál ambient megítélése az átlagosnál is szubjektívebb. Ritkán hallgatok ilyesmit, akkor főleg az esetben, ha számomra fontos előadók projectjei (pl. CHVE, Syndrome), vagy valamiért érdekesnek tűnik a koncepció. Itt egyik sem valósul meg, belőlem ez a rendkívül ingerszegény zene nem váltott ki semmit, még vetítéssel megspékelve is otthagynám, ha elfogyna az italom. A borítókép szép.
A Mgła-t az emeli ki az arctalan (éérted) tömegből, hogy olyan elemekkel van fűszerezve a zenéjük, mint amikből gyakorlatilag ez a lemez egészében áll, és mint ahogy egy étel sem jó, ha önmagában csak fűszer, így a Kriegsmaschine sem tetszik - a kevesebb néha több, és egyéb közhelyek. Darkside persze kiváló és kreatív dobos, a hangzás is fasza, és azt is értem, hogy valakinél ez működik - nálam nem.
Biztos hallgattam a svéd veteránok dolgait régebben, viszont nem tudok felidézni azokból semmi konkrétat, de ilyen tradicionálisabb, durvább dolog rémlik, viszont ezt az albumot hallgatva legtöbbször a "Tesco Gazdaságos Amon Amarth" kifejezés ugrott be, ami egyrészt jó, mert őket kedvelem, másrészt rossz, mert lehetne markánsabb saját arcuk ennyi idő után. De amúgy meg elég jól össze van rakva. Viszont a hangzás lehetne erősebb. Meg az énekhang is.
Három nekifutásra sikerült végighallgatnom úgy, hogy folyamatosan azt vártam, legyen már vége. Elhazudhatnám róla, hogy igényes progresszív rock, kiváló énekhanggal, de magam se gondolnám komolyan, a progresszivitást főleg nem, 50 percen keresztül néhány énekdallamon kívül másra nem kaptam fel a fejem, ami nagyon kevés. Itt-ott olyan, mint egy kiherélt későbbi Anathema, és azok még a jobb részek... Azt hiszem a melankóliáról és/vagy annak kifejeződési formájáról is más elképzelésem van, vagy pedig szimplán csak én vagyok igénytelen az ilyen zenéhez :P
Adott hét ember, akik egész hangulatos, változatos zenét tudnak összerakni, és nincs köztük egy se, aki a teátrális bácsinak megmondja, hogy fater, túmáccs, nemkéne?! Amúgy érteni vélem a koncepciót, történet mesélünk, de arra talán a novella / könyv / képregény / film megfelelőbb formátum lenne. Nálam sajnos az újrahallgatási faktort a ripacs "ének" negálja, pedig egyébként érzem, hogy tetszene. Ráadásul ez a borító mi? Nem 1997-et írunk, vagy festessék meg, vagy rendereltessék le valami hozzáértő céggel...
Polírmentes, egyszerű fél-dsbm Lengyelországból. A hangzás szerintem kurwajó, nincs túlvariálva, arányosan hallatszik minden (basszusgitár is jól kijön), az efféle dallamos gitártémák a kedvenceim (még ha elcsépeltek is). Az EP gyenge láncszeme az ének, bár sejteni vélem, hogy szervesen kapcsolódik a negatív, kilátástalan, márnemérdekelleszarom koncepcióba, de nem igazán szeretem már az ilyet. A borító meg szerintem szintén ezt az alkoholba fojtom bánatom tematikát jelenítené meg, viszont ahhoz túl igényesnek tűnik.
Jobb egy fokkal, mint az Unleashed, de a régebbi Bloodbath lemezeket sokkal jobban szeretem..
Nagy reményekkel estem neki a hallgatásának, de sajnos időnként túlságosan is komplex zenét akartak összehozni, ami egy idő után az élvezeti faktor rovására ment nálam.
Vártam a lemezt, hogy hátha meghallom én is végre, hogy mennyire jó zenét nyomnak, de sajnos ez most sem jött össze...
Azért az nem semmi, ha én sokkal több pontot adok egy funeral doom lemezre, mint Boymester, de megéltük ezt is....nincs sok lemez a stílusban amit igazán szeretek, de ez a lemez felkerült a listára, megijedtem a hossza miatt nagyon, de végig fent tudta tartani az érdeklődésemet a hangulattal és a meglepően sok ötletes zenei elem felmutatásával...
Még mindig hozzák a zenei ötletesség mesterfokát, de hogy kinek az ötlete volt ez a narrátoroskodás amivel totál élvezhetetlenné tettek jó pár számot arról fogalmam sincs, mert baromi rossz ötlet volt.
Tetszik nagyon a raw-os vokál és kivételesen az is, hogy nekik jól áll tényleg az amit Belial is írt, hogy nem akarták túl komplikálni az egészet...
Ez műfajában egy kiváló alkotás. Viszont tény, hogy maga a műfaj nehéz helyzetben van az itteni közegben, hiszen amellett, hogy nem metál, erősen rétegzene is. Ha nem szoktál ilyet hallgatni, gyanús, hogy nem szereted, tehát nem is fog tetszeni, nem is fogod érteni. Kb. 5 éve még én is csak pislogtam volna. Aztán egyszer átkattant valami az agyamban, azóta nagy mennyiségben fogyasztom az ilyeneket...
Kellemes meglepetés volt és kellemes hallgatnivaló is.
Elsőre tetszett a leszakadt hangulata, de hamar eluntam.
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 376. 377. 378. 379. 380. 381. Full screen Vertikális nézet
2018. november 10.
Belial BlackZone boymester chipmonkey farrrkas Husky Honaljmankos_F kopi McFrost1977 Nagaarum nascence Perszepeta tompa ∑:
1. Kriss
Outre
Hollow Earth
9 8 7 9 8 9 5.5 7.5 7 7 8 8 10 7.9
2. Belial
Kriegsmaschine
Apocalypticists
10 9 9 6 8 7 7 5 8.5 5.5 6.5 10 10 7.9
3. farrrkas
Bloodbath
The Arrow of Satan is Drawn
8 7 7 10 8.5 8 7 6.5 10 7 6.5 8 7 7.7
4. boymester
Unleashed
The Hunt for White Christ
7 7.5 8 7 7 10 8 6.5 10 7 5 7 6 7.4
5. Weide
Ennui
End of the Circle
10 8 6 4 8 5 7.5 8 8 8 5 9 7 7.3
6. BlackZone
Barús
Drowned
6 9 7 5 7.5 7 5.5 6.5 7 8 7 8 8 7.2
7. kopi
Riverside
Wasteland
3 6 7 4 8 7.5 10 9 4 8 8.5 5 10 6.9
8. Honaljmankos_F
Ortsul
Robactwem Oblazłem
9 6.5 7 7 3 6 10 5 8 5.5 6 6 9 6.7
9. nascence
A Forest of Stars
Grave Mounds and Grave Mistake...
5 6 6 3 7 5 5 5 9 8 10 10 8 6.6
10. Nagaarum
Jari Pitkänen & Shum
Jää / Jég
2 8.5 3 5 9 1 8 5 8 10 7.5 9 5 6.4
∑:
6.9 7.6 6.7 6 7.4 6.6 7.4 6.4 8 7.4 7 8 8 7.2
Weide 2018. november 10., szombat, 23:56
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 1058
Bár már nem oszt, s nem szoroz, de ez itt most szerintem túl lett reagálva. :-(
--
"...az a zene, amelyet a legértelmesebb szomszédjaimnak sem tudnék kimagyarázni" - farrrkas
Nagaarum 2018. november 10., szombat, 23:44
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2379
Válasz Belial üzenetére:



Értem, majd igyekszem.

Szart igyekszik. Röhög mindenkin. Arra lett kirendelve, hogy tönkretegye a forgács kollektívát. Ti meg rezignáltan végignézitek ezt az egészet. Sokszor mondják, hogy nem szabad indulatból reagálni. Viszont én már ezen is túlléptem.
Belial volt az az ember (?), aki miatt kiléptem a Fémforgácstól. Most pedig ő az az ember (?), aki miatt törlöm a profilomat is. Ez a hely már nem a régi...
Minden tiszteletem azoknak, akik próbálnak tenni valamit a forgácsért azokkal szemben, akik tehetnének is, de nem tesznek.
Köszönöm, hogy itt lehettem...
De már nem akarok...
Jóccakát!
;-)
--
>>> NGC Prod kiadó Bandcamp<<<
Belial 2018. november 10., szombat, 23:08
Belial
Csatlakozott:
2012. május 9.
Hozzászólások: 731
Válasz farrrkas üzenetére:

Belial, megtennéd, hogy a jövőben odafigyelsz egy picit jobban a helyesírásra? Kezd durva lenni már. Ha a billentyűzeted felcseréli az "y"-t és a "z"-t, állítsd át, vagy kérlek, olvasd át újra és javítsd át, mielőtt megnyomod a gombot. És jó lenne ékezeteket is látni, persze... Többször hallottam már vissza, hogy az ilyesmi szúrja az olvasók szemét (és nem csak az övékét, ebben biztos vagyok), és nem tesz jót az oldalnak sem.
Köszi!


Értem, majd igyekszem.
farrrkas 2018. november 10., szombat, 20:36
farrrkas
Csatlakozott:
2015. január 8.
Hozzászólások: 416
Belial, megtennéd, hogy a jövőben odafigyelsz egy picit jobban a helyesírásra? Kezd durva lenni már. Ha a billentyűzeted felcseréli az "y"-t és a "z"-t, állítsd át, vagy kérlek, olvasd át újra és javítsd át, mielőtt megnyomod a gombot. És jó lenne ékezeteket is látni, persze... Többször hallottam már vissza, hogy az ilyesmi szúrja az olvasók szemét (és nem csak az övékét, ebben biztos vagyok), és nem tesz jót az oldalnak sem.
Köszi!
Perszepeta 2018. november 10., szombat, 19:30
Perszepeta
Csatlakozott:
2010. szeptember 28.
Hozzászólások: 1299
Válasz Belial üzenetére:



:-D


Belial! A DOB nem hangszer! Püfölni bárki tud :-D
oldboy 2018. november 10., szombat, 16:42
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1859
Válasz Weide üzenetére:




Ha poénnak szánta ezt a kijelentést Belial, akkor jó poén, ha viszont komolyan gondolja, akkor vannak gondok! (whistle)
ensomhet 2018. november 10., szombat, 15:56
ensomhet
Csatlakozott:
2004. március 12.
Hozzászólások: 2276
Nekem nem volt energiám elégszer meghallgatni a maradék kettőt, hogy érdemben pontozzam, így nem.
Weide 2018. november 10., szombat, 15:12
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 1058
Srácok, 5-ig tart a meló, aztán sietek családi banzájra, ezért már 5-kor izzítanám az új kört. Érintettek, addig be tudjátok fejezni a fordulót?
--
"...az a zene, amelyet a legértelmesebb szomszédjaimnak sem tudnék kimagyarázni" - farrrkas
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.119 seconds to render