Nem mondom, hogy vészes, de ezt a stílust ráhagyom inkább a hozzáértők számára. Így a pontszám csak a benyomásaimat hívatott tükrözni. - A négy felvonásból csak az utolsó nóta az ami eposzi hosszúsággal bír, bár az itt megfestett zenei hangulat miatt ez fel sem tűnik. A bemutatkozás megtörtént, s a templomi orgonán előadott Lovecraft-i sötétség sem tűnik fájónak. Ez most ennyi, s pont. - A stílus híveinek biztos kellemes perceket ígér.
Ezek a svéd thrasherek elpufogtatnak a háttérben mindenféle maradandó felhang nélkül. - Aki szereti az ingerszegény zenét az itt jó helyen kapiskál.
Nos, szerencsére, vagyis inkább a hallgató számára könnyebben befogadhatóan itt egy nem vegytiszta grind album hallgatható, hanem egy jól működő death/grind egyveleg. Az előző albumokhoz mérten itt kevésbé dühös nóták tobzódnak egymás hegyén hátán. Szerencsére Adam Jarvis dobjai még mindig géppuskaként sorozzák az ember hallójáratait, és Mark valamint Jason szövegköpködései is csak tovább mélyítik a nótákból sugárzó gyűlölethullámot. Darin Morris szólói pedig újabb rozsdás szegek a nyílt sebekbe. Frenetikusra sikeredett album. Önmagukhoz képest talán gyengébb produkció (ezért a pontlevonás), de a hangzás mindenért kárpótol.
Legalább olyan pusztító sodrású fekete fém, mint a svéd Marduk. Ráadásul minőségi szólómunka és hangszeres támogatás jellemzi az albumot, a hangzás is a helyén van. A stílussal ismerkedők számára pedig ideális album a beavatáshoz. :D - Igazi gyűlöletbomba lengyelhonból. Köszönet az ajánlónak. - Apró tanács. Reggeli kávézás közben óvatosan vele. :D
Érdekes vállalkozás keverni a műfajokat. Ilyen ez az eset is, amikor a black/doom kerül egyfajta vegyítésbe, hol erre, hol arra billentve az amúgy is törékeny egyensúlyt. Az együttes mindkét tábor számára járható út. Mondom mindezt azok ellenére, hogy én azért ragaszkodom a klasszikus stílusok arculataihoz. (Vagy nem?!:D ) - Nem egyszer végighallgatós anyag, teret és időt kell hagyni ahhoz, hogy a nóták teljesen kibontakozzanak. :)
Van itt minden vegyes vágott: jazz, djent, prog, death, s mindez megközelítőleg egyenlő mennyiségben. Részemről egy, csak a tiszta hangra építkező album elvitte volna a hátán teljesen az albumot, így viszont részemről a hörgős, köpködős acsarkodás csak rontott a teljes összképen. - Pedig van benne potenciál, mert a zenészek nem csak egy helyben ülnek és még zeneszerzői oldalról megközelítve sem csak az átlagot hozzák. - Persze lehet ez a bája a teljes produkciónak. :D
Nagy név ide, nagy név oda ez sem több egy kellemes klasszikus metal hatásokkal teletűzdelt black metal albumnál. Szerencsére. - Abbath pedig azt teszi amihez a legjobban ért, szórakoztat. Nem érzek üresjáratot, töltelék számot. Derék iparos munka, s pont.
Végre egy klasszikus doom hatásokat bemutató zenekar. Aki elkötelezett híve a stílusnak, vagy csak nyitott a jó zene iránt az itt jó helyen keresgél. (Nem kell minden albumon izzásig kínozni a hangszereket. :D ) - Nem tudom, hogy Nick Holmes bandája, hogy került ide összehasonlítási alapnak, hiszen a két zenekar teljesen eltérő utat jár.
Néhol érdekes, hívogató misztikum, máshol pedig szomorú egykedvűség. A gyorsabb tételeknél azért vártam a komplexitást a dobon, bár ezek ellenére is sikerült kiteljesednie a mondanivalónak. - A stílus hívei zabálni fogják.
Ebbe a rohadt magyar zeneiparba kellene már egy kis pénzt invesztálni, s ki kellene nevelni egy fasza kis producert vagy többet, mert mint olyan sokszor megint nem az elképzeléseken bukik el egy produkció, hanem a megvalósításon.
A hangulata nem rossz. Sőt, itt-ott még kiemelkedőnek is tudnám nevezni, de hosszú távon ez engem fárasztott, még háttérzeneként is. Az orgona ilyen mennyiségben engem már zavart.
Alapvetően szeretem a thrasht, de ez itt csak stílusgyakorlat, amiből hiányzik némi plussz, egy kis fűszer. Bíztam abban, hogy igaz, amit írtak, azaz "hardcore based", de nem hallom benne sajnos...
Átlagnál jobban tetsző DM.
Számomra ez csupán egy átlagos black, semmi kiemelkedőt nem leltem benne.
Fura kissé ez az anyag. Van ebben sok-sok stíluselem. Igazából - és ez kicsit hihetetlen is számomra - a záró instrumentális Ruins fogott meg, aminek elég egyedi hangulata van, valamint egyfajta progos metal megközelítése van, amibe persze vegyül némi heavy, csipetnyi post rock/metal is.
Annak ellenére, hogy nagyon szerteágazó, sok számomra szimpatikus elemet építettek a dalokba, ami miatt szívesen hallgattam.
Nem leszek Abbath fan, de ez egy jó lemez. Az ének tényleg nem segíti a könnyebb befogadást, de pl. az Outsider zeneileg annyira jó, hogy a vokalizálás sem rontja el.
Jól indult a lemez, de aztán úrrá lett rajta a hagyományos doom feeling, ami miatt a végére ellaposodott.
Eddig nem kapott el a banda a korábbi anyagaival, most azonban - bár nem minden dal jön be - megpendítettek valamit, ami miatt azt hiszem vissza kell ásnom a diszkográfiájukban.
Vannak gyerekbetegségek, vannak áthallások, de értékek is, annak ellenére, hogy azért nem annyira aktuális a stílus... bár talán épp ez az, ami miatt mégis tetszik.
Egynek elmegy, mint háttérzene. Ami nem metál, az a jobb, csak ez elvileg egy metál album szeretne lenni. Az a szerencséje, hogy szeretem az orgonát.
Megnézed a borítót, megnézed a bandáról feltöltött képet és pontosan tudod, hogy 25-30 évvel korábbra fognak visszarepíteni a srácok. Időkapszula egy általam nem túl nagyra értékelt stílusban. Nem nekem szól.
Rutinos öreg rókák, akik hozzák, amit kb mindenki elvár tőlük. Nem sok újrahallgatási faktor van benne részemről, mert hozzávetőlegesen minden hang előre tudható.
Számomra sem volt benne semmi, amitől érdekes lett volna. A Craft tudja mesterien csinálni a hagyománytiszteletet úgy, hogy közben nagyon aktuális és ahogy korábban fogalmazott valaki friss. Ugyan az a recept, csak a lélek hiányzik, amitől élő, organikus energia lenne benne. Nehéz műfaj ezt igazán kiemelkedően csinálni na.
Zömében azért sikerült egyfajta hangulatot megcsípni, ami azért a helyén van. Nem egyenletes a minőség ez tény, de legalább próbálnak valamilyenek lenni és az akaraton túl érzek eredményeket is.
Ami az előző körben nem jött össze a Cthuluminati társaságának, az itt megvan. A sok eltérő dolog fúziója egy kerek egészet alkot. Van itt '90-es évek hangulata, djent, jazz, hol lüktet és zakatol, hol rádióbarát módon slágeres, hol fejet leszakítós. Megosztó lemez lesz a főbb fűszerek alkalmazása és azok vegyítése miatt. Köszönöm az ajánlónak, hogy felkerülhettek nálam is a térképre!
Szerintem ez még az előzőnél is gyengébb lett. Kultikus személy a szcénában, de nem túl erősek a dalok. Ha nem az ő nevével és azonnal felismerhető hangjával jött volna ki, akkor kb mindenki elmenne mellette.
Ennek sem én vagyok a közönsége. Stílusán belül minden bizonnyal kiemelkedő, de az ének számomra idegen és a zene sem győzött meg róla, hogy nagy barátságot kellene kötnünk.
Beteg faszok, akik nem tudnak hibázni. Mindig más és mégis mindig ugyanaz.
Nem elég kiforrott és sajnos belehallom a magyaros dolgokat, amiket nem szeretek. Valahogy az egész olyan idejétmúlt, olyan lemaradt. Nekem puha is, óvatos, ugyanakkor átlátszóan keménykedő, de ez már csak az ízlésemnek tudható be, nem feltétlenül a lemez hibája.
Szerintem ez a lemez sokkal több ötletet felmutat, mint az Allone. Nagyon jól használják az orgonát, és némely téma annyira gyászos, súlyos, hogy szinte süpped az ember a földbe tőle. Az utolsó tétel pedig maga az esszencia. Egyszerre nagyon szép és lesújtó. Engem meggyőzött.
A Spiritual Hypocrisy dalra rá lehet énekelni a Creeping Death "Die by my hand" részt (csak még csavartak egyet a riffen, hogy mégse vegyék már át egy az egyben). Remek! A legizgalmasabb rész a lemezen, ez mindent elárul...
Komoly cucc! A szívmelengető grindcore sound most nagyon jól esett. Az utóbbi napokban amúgy is Napalm Death hangulatban voltam.
Gyors és kíméletlen, de harmóniáktól nem mentes black metal sűvítés a Kosmocide. A Marduk-fanok bátran próbálkozzanak. Én semmi rendkívülit nem tapasztalok, de ami szól, az rendesen oda lett téve. Van benne erő, több egyéni ízre viszont szükség lenne.
Én ebben nem sok fantáziát látok. Nem hallom a jó dalokat, csak szól, de nem történik semmi izgalmas.
Engem részben a Between the Buried and Me-re emlékeztetett az anyag, csak a The Odious mintha mást domborítana ki, mint a BTBAM. Inkább a hangulatot... meg elvontabb, kísérletezőbb is kicsit. Nekem a dalok nem akarnak igazán működni. Ízlés kérdése is.
Szerintem Abbath kezd visszahozni valamit a zenét megkövetelő komolyságból, legalábbis fotókon. A zene pedig sosem volt komolytalan, valamihez nagyon is jól ért Olve Eikemo úr. Nekem tetszik a lemez, és ez most elég. Az állam nincs a padlón, de jó lemez az Outstrider.
A The Estuary lemezt azok fogják igazán élvezni, akiknek a doom zene a mindenük. Azoknak, akik csak alkalmanként hallgatnak doomot, valószínűleg nem ezt a lemezt ajánlanám meghallgatásra. Nincsenek gyenge dalok, de több olyan dal van, amelyet csak doom fülekkel lehet értékelni, mert nem annyira kiemelkedőek. Inkább a hangulat az, ami számít. Az Orphans viszont önmagában is nagyon jó dal, a To Dust egyenesen zseniális, az epikus, drámai énekdallama telitalálat.
Ez a Valborg jelenség egészen különös hatással van rám. Egy képzeletbeli poszt-apokaliptikus világ militáns rendszerének a zenéje ez. Vagy ráérzel, vagy nem is fogod érteni, mi lehet ebben jó.
Maximálisan egyetértek BlackZone véleményével, csak hozzá képest nekem valószínűleg sokkal kevésbé tetszik. Nincs mit ahhoz hozzáfűznöm, nem ér fel arra a szintre, hogy át tudjam adni magam a lemeznek. Falba ütközök és onnantól kezdve nem működik a kémia...
A szerzője nagyon szereti az orgonát, csak kár, hogy nincsenek alá még markánsabb doomos gitárjátékok és így szétcsúszik az arány, egy idő után lefáraszt. Érződik a hobbi jellege, önmaga szórakoztatása, nem is kér érte annyi pénzt, mint többi HP szereplő, ezért jóindulatú is leszek vele.
Néhol felcsillan Cro-Mags szelleme, de összességben átlagos az egész, azért egy thrash metal/hardcore album ne arról szóljon már, hogy csak háttérzeneként müködik.
Korrekt iparosmunka.
Eléggé frusztrált közeg lehet lengyeleknél, ha ilyen öszinte dühtől vezérelt, intenzív black anyagot szabadítottak világra. Hitelesebbnek tartom őket (mai) Marduknál.
Valóban eléggé hullámzó a minősége, elsőt és az utolsót erősebbnek érzem. Valamiért Thy Catafalque is beugrott, mint hangulat. A borító meg gusztustalan, ezért jár is a fél pont levonás.
Először nagyon tetszett, aztán elbizonytalanodtam, végül arra jutottam, hogy ez egy hangulatzene, amely megfelelő pillanatokban nagyon tud működni. Egyik site-n egy kritikus jól leírta, hogy bár nem túlzottan dallamcentrikus, de mégis olyan részek vannak benne, amiket nehéz kiverni az ember fejéből. Ha kevesebb lenne a prog és több a death, akkor feljebb kúszna a pontszámom.
Szólógitárok jók voltak, de több kiugróbb dal jöhetett volna.
Jó az alaphangulat, de egy idő után nagyon monoton és álmosító, azért nem egy Paradise Lost.
Bajban vagyok a lemezzel kapcsolatban. A közép/lassú tételek, amelyek tökéletesen keresztezik a Godflesh és Celtic Frost világát, minimum 10 pontosak. A gyorsabb tételeket viszont tönkreteszi az idegesítő monoton (gép?)dobolások. Legszívesebben kikukáznám ezeket. Remélem következő alkalommal csak doom/industrial vonalat erőltetik, mert az nagyon jól megy nekik.
Szóról szóra ugyanazt gondolom, mint 69Nostromo79.
Sejtem, mi lehetett az elképzelés, de a zene pár lépéssel lemaradt a célokhoz képest. Nem tudott igazi mélységet, hangulatot adni.
Folytatom a sormintát. Nem kellene lépten-nyomon Slayer riffekbe kapaszkodni, el lehet engedni azt a köldökzsinórt!
Jóféle gyalu. Néha nincs másra szüksége az embernek, csak hogy "átmenjen rajta az úthenger". Arra az alkalomra ez pont megfelel.
Jobb hangzással akár Marduk istent is letaszíthatnák képzeletbeli trónjáról. Vérbő, lendületes black metal, de a középtempós erőgyűjtések sem hiányoznak a lemezről. Jó sikerült prezentálni a lengyeleknek a műfaj hagyományos sajátosságait.
Komor hangulatú black/doom produkció. Érdekes az akusztikus gitár használata ebben a környezetben. A kezdő tétel piszok erős, de a többiben is vannak figyelemreméltó megoldások. Remélem még hallunk róluk.
Mint egy svédasztalon, lehet itt sok mindenből csipegetni. (Csak tudnám mit is ettem!) Túl sok minden történik ezen az albumon, ahhoz, hogy behatárolható legyen. Diszharmonikus zenei ömlesztmény.
Rosszabbra számítottam, de már az első ütemek arcon csaptak. Piszok jó hangzása van az albumnak, nagy hangerőn ajánlott fülelni. Érdekesek ezek a lazább (heavy metalos?) szólók, de igazából illeszkednek a karcosabb verzékhez. Azt se tudom mondani, hogy lenne a lemezen holtidő, vagy ahol leül a zene, pedig ez általában ritka. Bathory hatása is tetten érhető, nem csak a feldolgozásnál, hanem például a címadó dalban is. Remek albummal rukkolt elő Abbath!
Kellemes doom zene, jó énekhanggal. Nekem hiányzik belőle a súly.
A dobolás elég nagy "vízválasztó", talán ez a legnehezebb falat hallgatás közben. Rideg, barátságtalan anyag. A Nahtod nekem nagyon tetszett, így kell kevésből sokat kihozni!
A kivitelezéssel vannak a bajok, pedig jó ötletek (leginkább a groove-os riffek) ütik fel a fejüket a lemezen, de egyszerűen nem jutunk A-ból B-be. Mint egy mérgeskígyó fogak nélkül.
Minőségi black metal, ahogy én szeretem. Lásd: kritika.
Jobb lett, mint az első Abbath lemez, az biztos. Arra nyolc pontot adtam, amit mára túlértékelésnek mondanék, úgyhogy legyen ez az igazi nyolcas. Az egysíkú, unalmas ének miatt ez feljebb úgysem menne. A zene viszont jó. Szóval ha nem lenne az Abbathban Abbath, aki énekel, akkor nagyon ütne.
Megjelenéskor egy óvatos 8.5-öt adtam neki, azóta közelebb került hozzám. Nem a banda legjobbja, de szokás szerint nagyszerű, teljesen egyedi hangulatú anyag. Lásd: kritika.
Szokásos Valborg minőség, ami szokásosan eltér az előző anyagoktól. Elvárásaim szerint megint a kör legmegosztóbb darabja lesz. Én valahogy "hozzáedződtem" és megszerettem, de teljes mértékben megértem azt is, aki szívbajt kap tőle.
Most mit mondjak. Egy bandcampes komment jól megfogalmazza a lényeget: "Love this character. Lots of fun and actually makes black metal fun". Ez tényleg igaz és innentől kezdve engem ez hidegen hagy. Nyilvánvaló negatív megkülönböztetéssel indul nálam az album, azonban ha csak a zenét figyelem, akkor is hallom, hogy bántóan semmilyen. Az iparosmunka új Immortal lemez klasszisokkal jobb ennél. Az előző anyag még nagyon jó volt pedig, igaz, sokkal közelebb állt az Immortalhoz, mint ez...
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 394. 395. 396. 397. 398. Full screen Vertikális nézet
2019. július 20.
69Nostromo79 9000Sanyi BlackZone farrrkas krumpli srppk boymester mike666 ∑:
1.
Valborg
Zentrum
7 8 10 8 8.5 7.5 9   8.3
2.
Deus Mortem
Kosmocide
9 7 7 7 8 9 10   8.1
3.
Misery Index
Rituals Of Power
9 7 7.5 8.5 6 7.5     7.6
4.
Abbath
Outstrider
9 7.5 7 8 7 9 8 5 7.6
5.
The Odious
Vesica Piscis
7 8 9.5 7 7.5 5.5     7.4
6.
Mirror of Deception
The Estuary
7 7 7 8 6.5 7 9   7.4
7.
Allone
Allone
7.5 7 7.5 6 6.5 8     7.1
8.
Burial in the Woods
Church of Dagon
7 6.5 7 8.5 6 6     6.8
9.
Subcortic
Addicted To Darkness
7 7.5 7 5 7 5.5     6.5
10.
Lowest Creature
Sacrilegious Pain
6 6 6 5 5 6     5.7
∑:
7.6 7.2 7.6 7.1 6.8 7.1 9 5 7.3
Eroen 2019. július 18., csütörtök, 09:59
Eroen
Csatlakozott:
2012. február 4.
Hozzászólások: 304
Hp-ra már nem fér be, de ha esetleg valaki hiányolná a korai Mastodon-t:

http://scientistchicago.bandcamp.com/
69Nostromo79 2019. július 16., kedd, 14:47
69Nostromo79
Csatlakozott:
2019. június 29.
Hozzászólások: 17
Válasz krumpli üzenetére:

69Nostromo79 Subcortic-os megjegyzéséhez annyit, hogy vannak jó/kiváló producerek ebben az országban, csak ők nem metal zenekaroknak dolgoznak, mert abban nincs pénz.


Ott a pont. :-)
--
- In Grind We Trust -
boymester 2019. július 16., kedd, 14:43
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3980
Válasz 9000Sanyi üzenetére:



Ha szeretnéd pontosíthatom!
Az elején kevésbé éreztem hagyományos doomnak, ami jobban tetszett. (Nem mintha, bármi bajom lenne ahagyományos doom zenékkel.) :-)

Amúgy meg ne húzogassátok az oroszlán bajuszát!!! (6)

Csak csipkelődök...:) Valakinek ezt az oldalt is képviselnie kell:)
--
Doom is the sound of the soul
9000Sanyi 2019. július 16., kedd, 14:16
9000Sanyi
Csatlakozott:
2005. március 17.
Hozzászólások: 1763
Válasz boymester üzenetére:



Ennyit megér a dolog:) Máig rémálmaim vannak a Lumberjack vokáljától, erre az a baj egy doom metal lemezzel, hogy doom...kérem szépen ez kész rasszizmus:) Na jó, ez megint szubjektív és a pontok sem rosszak... Deus Mortem meg black metal. Nemhogy valami teljesen más lenne:)


Ha szeretnéd pontosíthatom!
Az elején kevésbé éreztem hagyományos doomnak, ami jobban tetszett. (Nem mintha, bármi bajom lenne ahagyományos doom zenékkel.) :-)

Amúgy meg ne húzogassátok az oroszlán bajuszát!!! (6)
--
9000Sanyi
boymester 2019. július 16., kedd, 13:12
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3980
Válasz farrrkas üzenetére:


Istvánka, ne rosszalkodjál az igazgató bácsival, mert a Fémforgács-találkozón nem ad neked az itókájából. (b) (hrhr)


Ennyit megér a dolog:) Máig rémálmaim vannak a Lumberjack vokáljától, erre az a baj egy doom metal lemezzel, hogy doom...kérem szépen ez kész rasszizmus:) Na jó, ez megint szubjektív és a pontok sem rosszak... Deus Mortem meg black metal. Nemhogy valami teljesen más lenne:)
--
Doom is the sound of the soul
farrrkas 2019. július 16., kedd, 12:29
farrrkas
Csatlakozott:
2015. január 8.
Hozzászólások: 447
Válasz boymester üzenetére:

Sanyi: meg is lepődnék, ha egy doom metal anyag második fele nem doom lenne, hanem mondjuk valami hippi rock...death metal anyagok is death metallal szoktak folytatódni 3-4 dal után...

Istvánka, ne rosszalkodjál az igazgató bácsival, mert a Fémforgács-találkozón nem ad neked az itókájából. (b) (hrhr)
krumpli 2019. július 16., kedd, 11:09
krumpli
Csatlakozott:
2018. november 2.
Hozzászólások: 18
69Nostromo79 Subcortic-os megjegyzéséhez annyit, hogy vannak jó/kiváló producerek ebben az országban, csak ők nem metal zenekaroknak dolgoznak, mert abban nincs pénz.
boymester 2019. július 15., hétfő, 13:10
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3980
Hát a Mirror az nem egy Paradise Lost, az biztos. Nekik a komplett 90-es évekre volt szükségük ennyi fasza dallam összeszedésére...
Sanyi: meg is lepődnék, ha egy doom metal anyag második fele nem doom lenne, hanem mondjuk valami hippi rock...death metal anyagok is death metallal szoktak folytatódni 3-4 dal után...arról nem is beszélve, hogy az Immortal teszi fel a pontot az i-re.
--
Doom is the sound of the soul
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.113 seconds to render