Négyen a Rockbookról (interjú)

Mondanám egyszerűen csak azt, hogy én Balogh Pétert "onnan =>" ismerem, de ezt már ellőtte Dolák-Saly Róbert, amikor Laár András könyvéhez írt ajánlót. Viszont megvilágosodott számomra, hogy mit is jelent ez a hülyeség. Balogh Péter számomra mindig Balogh Péter volt. Ezelőtt négy évvel éppen arra kapacitált, hogy tegyem ki a webzine-je bannerét ide-oda, amit meg is tettem, mert egy eltökélt fazont láttam benne, aki hangyaszorgalommal építi a kis birodalmát. Aztán az a kis birodalom egy szilárd lábakon álló pörgős rockzenei oldallá nőtte ki magát, de ő ugyan az az ember maradt. A Rockbookon továbbra is megjelennek ugyanazon csapatok hírei, mint jópár éve, a különbség csak annyi, hogy mára az ország egyik legnagyobb látogatottságának örvendő webzine-je lett.
Cikksorozatunk folytatásaként, melyben a hazai webzine-ek, újságok, fanzine-ek és disztrók/kiadók mögött álló embereket szólítunk meg, most Balogh Péterrel, Lupus Canis-szal, Csete Gáborral és Sebők Tomival diskuráltam...

Elég fiatal webzine a tiétek, mégis nagyon sokan követik a híreiteket. Hogyan sikerült ennyire gyorsan felfuttatni az oldalt?


Balogh Péter: 2012. nyarán indult útjára a Rockbook Rockmagazin, amelyet kb. egy 1,5 éves előkészület előzött meg. Gondolok itt többek között a Facebook oldal elindítására, a honlaphoz szükséges adatok összegyűjtésére, az arculat és a tartalmi rész megtervezésére. A nulláról felzárkózni a legkurrensebb rockportálokhoz teljesen reménytelennek tűnt, tulajdonképpen nem is volt cél, mivel azok már több, mint 10 éve működtek és megvolt a „fix” olvasói bázisuk is. Aztán egyszer csak meglendült a Rockbook és most itt tartunk.

Lupus Canis: Őszintén szólva, lövésem sincs. Valamit ezek szerint jól csinálhatunk, ha ez az eredménye.

Emlékszem rá Péter, mikor a "nulláról felzárkózás jegyében" írtál a bandáknak, hogy regisztráljanak nálatok (vagy te regisztrálod őket), és cserébe csak egy banner kirakását kérted. Ez a módszer ennyire hatékonynak bizonyult?

B.P.:
Ez csak egy kísérlet volt, de utólag nem tudnám megmondani mennyire volt hatékony.

Nemrég webshopot is indítottatok. Erről mit kell tudni?

B.P:
Annyi volt az egész, ha már van egy - tematikus oldalhoz képest - szép számú olvasói bázisunk, akkor miért ne legyenek vásárlóink is. Aztán indiánfejest ugrottunk a webshopba, ami tulajdonképpen még mindig nem nyerte el végleges formáját, de dolgozunk az ügyön...

Hány főt foglalkoztat a Rockbook jelenleg?

B.P: Ez egy elég érdekes dolog, ugyanis elvileg sokan vagyunk, gyakorlatilag meg kevesen. Ha jól számolom, kb. 10 fős csapattal operálunk, viszont sajnos a legtöbben csak időszakosan tudnak cikkeket szállítani. Éppen ezért meg is ragadnám az alkalmat, aki szívesen csatlakozna hozzánk, várjuk jelentkezését!

Azt lehet tudni, hogy mivel foglalkoztok, ha nem a webzine-nel?

Sebők Tomi: Azt mi magunk sem tudjuk pontosan. Én egyébként a szürke hétköznapokban is újságíró vagyok egy városi hetilapnál. Ezek mellett több zenekarnak végzem a sajtós munkálatait és van egy zenekarom is, ahol gitáros vagyok.

B.P.: Én személy szerint most lakatot teszek a számra, mert egy új dologra készülök, ami annyira titkos, hogy még magamnak sem árultam el. Tomi például Szentesen, a Delelő sörözőben szokott italozni péntekenként és furkósbottal sem lehet kiütni a kezéből a korsót, mivel vasmarokkal szorítja. 

Ti is egyike vagytok azon magazinoknak az országban, akik ügyelnek az egyensúlyra, már ami a médiabarát és az ismeretlen csapatok szerepeltetését illeti. Ez tudatos, vagy csak spontán dolog?


Csete Gábor: Tudatos. Ha belegondolsz, kell egy alap, ami olvasókat generál. Olyan bandákra gondolok itt, mint a Metallica, Iron Maiden, Slayer, Foo Fighters, vagy a magyar vonalról mondjuk az Ossian, és még sorolhatnánk. Nagy közönséggel rendelkező zenekarok, melyekről a rajongóik szeretnek olvasni, még akkor is, ha a banda munkásságához nem kötődik a hír. Bruce Dickinson kiment egy teknőst például. Személy szerint kötelességemnek érzem, hogy ismeretlen csapatokat szerepeltessünk, és csak remélem, hogy az olvasók nem csak a mainstream híreket olvassák. Rengeteg tehetséges ember van, akik nagyon jó cuccokat csinálnak. Érdemes rájuk odafigyelni!


B.P:
Igen, ez abszolút tudatos! Igyekszünk minél színesebb hírkavalkáddal előrukkolni az olvasóknak, valamint minél jobban támogatni az amatőr/kezdő bandákat, ezáltal egy plusz kitörési pontot biztosítani nekik. Szintén nagyon fontosnak tartom a koncertek promótálását is.

S.T.: Én azt gondolom, hogy egy könnyűzenei magazinnak - főleg ha online -, elengedhetetlen feladata, hogy a feltörekvő, amatőr zenekarokról is hírt adjon. Ez manapság elég sok helyen elmarad. Itt azért azt is el kell mondani a sajtó védelmében, hogy nagyon sok zenekar nincs azzal tisztában, hogy mi az, hogy sajtóközlemény, vagy hogyan is fordulunk egy sajtóorgánumhoz, ha megjelenésre van szükségünk.

L.C.: Ez egy nagyon jó kérdés, szerintem erre Péter tudja leginkább a választ. Próbálunk egy változatos hazai és külföldi keresztmetszetet adni a rock/metal keményzenei világ bandáiról. Bemutatunk ugyanúgy ismeretlen zenekarokat is, mint például a klasszikus nagyágyúkat, az egyensúlyra természetesen ügyelve. Lehet underground, mainstream, bármi, ami az ízlésünknek megfelel, és nem lóg ki a képből rettenet módon. Mivel a stáb nagy részének elég szerteágazó zenei ízlése van, így elég sok helyről tud áramlani az információ.

A Cseh Tamás Programban pályáztatok. Lehet erről többet tudni?


B.P.: Harmadik nekifutásra sikerült pályázatot nyernünk, de a Cseh Tamás Program első ilyen jellegű kiírásában szerencsére elsőre sikerült. A CSTP-ot mindenképpen nagyon hasznos kezdeményezésnek tartom és bízom benne, hogy teljesen kiforrja magát. Én a zenében is a minőség és az egyediség pártján állok, tehát maximálisan támogatom azokat a bandákat, akik ezen kritériumoknak megfelelnek, természetesen jó adag, a zene iránti alázattal megspékelve. Ennek kiteljesedéséhez a teljes magyar zenei élet összefogására lenne szükség, hogy felszínre törhessenek a valódi tehetségek (de jelen tapasztalatom alapján erre most nem látok sok esélyt). Személy szerint speciel hányok a haveri alapon/hátszéllel működő előretörésektől. Kiváltképp, amikor az adott zenekar produkciója teljes mértékben értékelhetetlen. Itt egyébként nem csak a "menedzserekben, szervezőkben, mecénásokban" (tisztelet a kivételeknek!) látom a problémát, hanem sajnos a befogadó közegben is, amely igencsak szűk látókörű, pedig rengeteg tehetséges banda létezik kishazánkban.

Szerintetek mennyire mérvadó ma egy nyomtatott zenei lap? Legyen az mainstream vagy egy kis fanzine.


L.C.: Számomra az, de ezzel lehet, hogy egyedül vagyok. Én hiszek a fizikális formátumban. Hírlevél, fanzine, magazine és könyv. Ugyanez igaz a zenére is: kazetta, bakelitlemez, CD, DVD, pendrive, stb. Létezzen a Hálón kívül is, ne csak virtuálisan. Ez fontos. Az on-line formátum is rendkívül jó, sokkal naprakészebb, szerkeszthetőbb és gyorsabb a hírek terén, mint egy nyomtatott kiadvány, csak nincs benne annyi varázslat. Sajnos itthon egy nagy magazinon kívül csak az underground lapok vannak (Innen is üdvözlöm töretlen kitartásukat!) semmilyen más nincsen, ebből adódóan egy egészséges szcéna és reális versenyszellem sem létezik.

S.T.: Ha a globális igényeket figyeljük, akkor nem mondhatnám, hogy mérvadó. Ha van egy megszokott formátum és évek óta jól bevált dologról beszélünk, akkor is nagyon nehéz, hogy megtartsa egy magazin az olvasóit/előfizetőit. Ha egy újság beindításáról beszélünk, akkor meg még nehezebb a téma. Nekem ettől függetlenül még mindig jobban húz a szívem a kézzel fogható dolgokért.

B.P.: Ki mire esküszik. Lehet felhozni érveket pro és kontra, én mégis azt mondom, hogy igen is van értelme, mert van egyfajta feelingje. Én is a Hammer-en és a Rockinform magazinokon nőttem fel, de azt be kell látni, hogy egy havonta megjelenő szaklap már nem tud versenyezni pl. a napi friss híreket tekintve egy online platformmal.

Cs.G.: A mainstream zenei szaklapokat én nem kifejezetten szeretem. A poszter jó dolog, meg a CD, de a többi nem köt le. A hírek nagy részét már tudod, mire kijön a lap. A fanzine-ok viszont zseniális dolgok. Pár fanzine (például a Metal Catacombs) annyira igényes, hogy öröm a kezedbe venni. Külcsíny, belbecs... Zseniális! Olyan zenekarokat ismertetnek a műfajon belül, akikről lehet, hogy soha nem hallanál, ráadásul a fanzinokat azok a tagok írják, akiknek ez az élete. A Value Of Words fanzin magyar szerkesztője, Andris, tavaly a saját költségén elment egy svéd fesztiválra, majd a Boston-i Edge Day-re. Ilyen helyeken csinál interjúkat a zenekarokkal. Az ilyen emberek munkája igazi kincs. Fanzine-t csinálni csak szerelemből lehet.

Mennyire fontos számotokra a fizikai formátum a zenében? Vagy általánosítva: mennyire fontosak ma a fizikai hanghordozók?

S.T.: Számomra nagyon fontos. Már jó ideje gyűjtöm a vinyleket. Nagyon örülök, hogy reneszánszát éli a dolog és egy teljesen jó hangulata van az egész történetnek, nem mostanában fogom abbahagyni. Persze ez az egész csak egy réteget fed le, azért továbbra is magasan vezetnek a digitális formátumok. Én azt gondolom, hogy ma már a zenei kiadványok is inkább a merch kategóriába sorolhatóak, mert az átlagember már nem fizikális formátumban fogyaszt zenét.


Cs.G.: A bakelit a top. A mérete miatt a borítóban gyönyörködhetsz, a hangzás miatt meg a lényegben! De persze én sem mindent veszek meg fizikális formátumban. A digitálissal sincsen baj. Meg aztán azt gyorsabb is megszerezni. Ráadásul az összes Slayer, Maiden, Pantera, etc... lemez elfér a zsebemben. Ez nagy előny!

L.C.:
Fentebb már kifejtettem ezzel kapcsolatosan a véleményemet. Számomra lényeges a fizikális manifesztáció. A zene vizuálisan tapintható formában is jelenjen meg a materiális világban. Ez a dolgok igazi rendje. Az, hogy a mai modern világban ez mennyire átalakult és elkorcsosult az már más kérdéskört vet fel, időközben pedig felnőtt az Y generáció is és nyakunkon egy újabb technokrata forradalom. A kérdésedre válaszolva: igen fontos a fizikai hanghordozó is, csupán annyi az egész, hogy az emberek változtak meg időközben. Sokan elhitték, hogy vége például a kazetta korszaknak vagy a bakelitlemezeknek. Vagy a CD-knek. Mert elhitették velük ezt, csak úgy, mint minden más szarságot. Természetesen csak Magyarországról beszélek.

B.P.: Én már jó ideje megálltam a hanghordozók gyűjtésével, de ettől függetlenül mindenképp fontosnak tartom.

Mennyire vagytok koncertre járók?

L.C.: Folyamatosan. Én gyakorlatilag most is két koncert között vagyok. Ha tehetem, időm engedi, akkor mindig útra kelek, hogy lecsekkoljak egy számomra érdekes bandát. Meghalnék, ha ezt nem tudnám megtenni. Ez az életem szerves része.

B.P.: Sajnos elég ritkán. Vidékről felbumlizni a fővárosba egy-egy koncertért nekem már elég fárasztó, de évi 6-8 alkalommal természetesen veszem a fáradságot és útra kelek, plusz hozzávetőlegesen ugyanennyi koncert helyben, Szentesen. Mondjuk, ha Budapesten laknék, akkor teljesen más lenne a helyzet a bőséges programválaszték miatt, de már nem szeretném felvenni a „zombi-üzemmódot”. Nagyon személytelen közeg, nem az én világom… ;)

Cs.G.: Van, hogy hetente többször is járok koncertre. Teljesen ismeretlen bandákat is megnézek, és nagyon várom, hogy valami újat hallhassak. Az elő zenénél nincs jobb. Ott van kommunikáció. Ilyen energia adás-vétel / csere az előadó meg a közönség között.

S.T.: Amire van időm és meg szeretném nézni, arra megyek. Az underground bulikat jobban szeretem, ilyenkor régi cimborákkal, zenész pajtásokkal is összefutunk egy kakaóra, de természetesen, ha úgy hozza a sors, nagykoncerteken is részt veszek. A többnapos fesztiválozáshoz már öreg vagyok, de el szoktam látogatni egy-egy napra hazai fesztiválokra is.

Nemrég volt egy vitátok a HammerWorld Facebook oldalán. Mi volt az pontosan?

Cs.G.: Hát... Az hatalmas sztori... A HunMetalConspiracy nevű Facebook csoportban valaki megosztotta egy magyar banda új dalát, ami szerintem annyira borzasztó, hogy egy vulgáris kommenttel tudtam csak reagálni az egészre. De tényleg bunkón. A HammerWorld meg úgy döntött, hogy printscreen után megosztja a saját Facebook oldalán ezt. A nevemmel, meg a munkahelyemmel együtt. Egyértelmű, hogy ez nem nekem szólt (a kutyát nem érdekeli az én véleményem), hanem a Rockbook Rockmagazinnak, bár a HammerWorld egyik kedves munkatársa kijelentette kommentben, hogy számukra nincs konkurencia.
"Sajnos" azonban öngólt lőttek, mint ahogy az kiderült a kommentekből, így - bár nem törölték -, de eltűntették a bejegyzést. Valamint a YouTube-on sem engedélyezték a kommenteket a zenekar dala alatt.

B.P.: Csete úr az előbb teljesen korrektül megfogalmazta a dolgot, amihez csak annyit fűznék hozzá - mint demokratikus alkat -, hogy egyik fél részéről sem volt „egészséges” a megnyilvánulás. De ne felejtsük el, hogy Gábor ezt magánemberként tette, ráadásul nem is a Hammer oldalán. Ha viszont szimplán Kovács Lajos gázszerelő írta volna a kommentet (és most elnézést kérek minden Kovács Lajostól), akkor nem lett volna ekkora hírértéke, tehát nem is kapott volna posztot. Ez nekem úgy jött le, mint az általános iskolában, amikor Sanyika beköpte a tanító néninél Pistikét, mert az csinált valami csibészséget. Ezt a „viaskodást” amúgy a kommentelők eldöntötték, mivel inkább Gábor pártján voltak, mint ellene. Egyébként Gábor ezúton is várja minden vele szimpatizáló hölgy jelentkezését. 

Mit szóltok a közelmúltban gombamód szaporodásnak indult tribute bandákhoz?

S.T.:
Ez a zenészekre van bízva. Én inkább maradok az eredeti zenekaroknál, és szerintem pont az a zenélés lényege, hogy találj ki új dolgokat és alkoss saját műveket, ami persze nem könnyű, mert ugye minden riffet megírtak a csodás ’70-es években.

B.P.: Nekem személy szerint nincs vele bajom, amennyiben az profin elő van adva. Bár, amint azt már említettem, jobban hiszek az egyedi dolgokban, mint a klónokban.

Cs.G.:
Szerintem a tribute bandáknak nincs értelme. Ha a "Run To The Hills"-t akarom hallani, akkor elmegyek Iron Maiden-re. Ha a "This Love"-ot, akkor meg így jártam, a Pantera-t már úgy sem látom. Ha meg tud úgy zenélni valaki, hogy prímán letolja az ilyen szintű bandák dalait, akkor miért nem csinálnak saját zenét? Hisz zenésznek jók. Én Gipsz Jakabtól, Gipsz Jakab technikáját, gondolatait, véleményét meg érzéseit akarom hallani, nem a Phil Anselmo-ét.

Szeretnétek feltenni magatoknak egy kérdést?

B.P.: Vajon állat-e a jempara? A többiek még gondolkoznak...

Negyen_a_Rockbookrol_interju
Írta:
Nagaarum
2016. május 24., kedd, 18:28
Facebook:
tzar 2016. május 25., szerda, 13:01
tzar
Csatlakozott:
2015. április 28.
Hozzászólások: 11
Kis javítás, ha megengeditek.

Csete Gábor ezt mondta, írta a fenti cikkben:

"bár a HammerWorld egyik kedves munkatársa kijelentette kommentben, hogy számukra nincs konkurencia."


Ha ez valóban így történt volna, akkor az nagyon szomorú lenne, ugyanis Csete Gábor velem beszélt, én pedig nem ezt gondolom. És persze nem is ezt írtam le neki.

Pontosan így történt a beszélgetésünk a FB-csoportban:

Gábor Csete Ha nem írnék a konkurenciának, akkor hót telibe fostátok volna a kommentemet, ugye?
Tetszik · május 7., 12:19


Laszlo Lenard Nem kioktattalak, te írtál üzenetet, én válaszoltam. Kis pontosítás, de lényeges.
Tetszik · május 7., 12:20


Gábor Csete Szóval?
Tetszik · május 7., 12:21


Laszlo Lenard Konkurencia?! Bármennyi zenei oldal is kevés lenne.
Tetszik · május 7., 12:21



Szerintem, ez így korrekt. Ahogy Csete Gábor "idézett" engem, az meg nem korrekt.

Amit írtam, azt most is így gondolom. Bármennyi zenei oldal kevés lenne.


Üdv,

Lénárd Laci
Koncertek
Emerson, Lake & Palmer Lives On Tour
február 24., 20:00,
A38 Hajó
Riverside, Lesoir
március 9.,
A38 Hajó
Killfest Tour 2019
március 11., 18:00,
Barba Negra
Reduced To Ashes Tour
március 11., 20:00,
Collosseum Club
Post Traumatic Tour 2019
március 12.,
BudapestArena
Arcane Astral Aeons Tour - Part 2.
március 12.,
Dürer Kert - Room 041
Wayfarers & Warriors Tour 2019
március 13.,
Barba Negra
Ramagehead Tour 2019
március 13.,
Dürer Kert
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.076 seconds to render