„És ha lesben áll egy cápa. Áldozatra várva.”

Nincs is szebb, mint egy forró nyári nap, az aszfalt olvadó illata, egy jó sör és mellé itt van a mi kis korcs EP válogatásunk, melyben ezúttal is 5 újabb színvonalas underground csapat vadonatúj kislemezeit mutatjuk be nektek. A kínálat most is széles, mondhatni metal A-tól Z-ig. Hűsöljetek, őrjöngjetek a súlyosnál súlyosabb melódiákban.

Letallis

Rendkívül érdekes az amerikai Letallis zenekar története, hiszen gyakorlatilag kétszer születtek meg, teljesen más köntösben. A kezdeteket 2006-ban kell keresnünk, amikor egy fiatal és tüzes thrash bandaként látták meg a napvilágot. Két egészen jól sikerült nagylemez után már komolyabb fesztiválokra is invitálták őket. Aztán jött a hidegzuhany: az alapító énekes/gitáros New Yorkba költözött. Itt hosszú csend következett, majd rátalált a rendkívül tapasztalt Alex Cohen dobosra és Marcus Hedwig gitárosra. A név maradt, de a Letallis elindult egy teljesen más irányba. Három részesre tervezett A Thousand And One Nights EP sorozatuk első darabját már olyan bandák rajongóinak szánják, mint az Opeth, a Gojira és a The Black Dahlia Murder. Progressziótól sem mentes, melodikus death metalban gondolkodnak, alapanyagnak pedig egy ehhez méltó, változatos ihletforrást találtak maguknak. A cím alapján nem nagy megfejtés: az Ezeregyéjszaka meséit dolgozzák fel némileg extrémebb formában. Magában a zenében annyira nem érezteti magát az egzotikus mesei köntös, pusztán néhány felvezetőben kapunk keleties dallamokat, így leginkább a történetre helyeződik a hangsúly. Zenei szempontból sokkal inkább támaszkodnak az említett zenekarok örökségére.

(boymester)

Warhog

A heavy/groove metalos, texasi Warhog bizony nem tudja fékezni magát! Két évvel hivatalos megalakulásuk után egy majd másfél órányi szörnyeteget szabadítottak a világra Call Of The Voyager címmel, alaposan elmerülve az általuk igencsak kedvelt klasszikus fantasy világban (gondolok itt az úgynevezett Sword & Sorcery történetekre, mint például a Conan, a barbár). Néhány új single után ismét nagyobb fába vágják a fejszéjüket, mivel egy három részesre tervezett EP sorozattal kívánnak hódolni kedvelt témáiknak. A The Dystopian Chronicles, Vol. 1 a sötét, társadalmunk utáni időkre koncentrál majd, amikor az emberiség valódi, agresszív és hatalomvágyó oldala domborodik ki leginkább a civilizáció romjai között. A Scott Beetley énekes által vezetett zenekar hosszú dalszerkezetei, laza koncepciója ellenére igyekszik a slágeresség oltárán is áldozni, hiszen példaképeknek olyan csapatokat jelölnek meg, mint az Iron Maiden, a Mastodon, vagy a Pantera. Szórakoztató riffek, egészen hangulatos és dögös kiállások és döngölések várnak a rajongókra már az első nekifutásra. A bő negyed órás, bevezetővel együtt öt új dalt felsorakoztató EP gyakorlatilag a széles körű hallgatóságnak is ajánlható.

(boymester)

Celestial Sanctuary

A brit death metalos Celestial Sanctuary tavalyi Insatiable Thirst for Torment albumának vonalát folytatva egy igaz gyilkos EP-t adott ki Visions of Stagnant Blood címmel.  Háromszámos, 19 perces anyagukon jó adagnyi bűzös groovy dagonyát kapunk a nyakunkba. Közép tempós kaszabolások, extrém blast-beat-es, éles tremolós szólók és üvöltéssel vegyített hörgések tarkítják dalaikat, melyek egyaránt magukon hordozzák a műfaj ’90-es éveinek, valamint a kortárs, modernebb jegyeit. Az EP két tételét simán rásüthetjük az OSDM (Cannibal Corpse) bélyegét, de a záró, egyben leghosszabb daluk, a 10 percet túl lépő Gavage Of The Vile egy igen agyas, és sokrétű szörnyeteg, ami lassú, komótos riffeivel marcangol szét. Azt is mondhatnák, hogy a csapat itt új zenei arculatát mutatja meg. Remélem a jövőben is megtartják ezt a koszos, nyers és egyben halálosan karcos keveréküket.

A havasföldi karóbahúzó Vlad Tepes legendája az egész világon ismert. Az ő vámpír történetét dolgozta fel a szingapúri dungeon – raw black metalos Le’Vampyric is. Az említett formációról eddigi kiadványáig mintsem tudtam, és sajnos kutakodásaim sem hoztak túlzott eredményt. Mindössze annyit sikerült kiderítenem, hogy 2021-es demója óta ez a harmadik és, ahogy figyelem mindegyiken valamilyen rémtörténetet, vagy vérengző kezű zsarnokról mesél. Jelen demója, ami a Vladislavs Dracvla, Wallachiæ Weywoden címet kapta egy közel 2 perces dungeon szinti melódiával kezdődik, ami után nyomban érkeznek is sötét hars / raw black metal kompozíciói, amik agresszív hanghordozásuk mellett tele vannak epikusabb dallamokkal is, ami mondjuk egész zenéjének spektrumát le is fedi. Szóval kísérteties várbörtön hangulat és koszos, egyben misztikus feketeség, ez az amint a Le’Vampyric hangzásvilága kínál.

Oathswan

Meglehetősen sok eleganciát közvetít pusztán már a borítójával az athéni Oathswan zenekar. A csapat tagjai a Mask Of Prospero, a Gentihaa és azAetherina soraiból verbúválódtak öszze, hogy egy fiatalos és kellően lendületes kortárs metalcore, prog.-djent / post-metal bandában kamatoztassák tudásukat. Ennek köszönhetően For Those Who Breathe From Darkness címmá debütáló EP-jük dalaiban a szaggatott, mondhatni patikamérlegen kimért riffek és nyaktörő groove-jaik közé igen csak dallamos és jól kidolgozott progresszív metal témáknak is helyet szorítottak. A kiadvány négy szerzeménye azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a lehető leglehengerlőbb riffek mellett fülbemászó dallamokat is szállítsanak. A végeredmény már-már akciófilmes jelenetek intenzitását produkálja drámai „romboló” csúcspontokkal teletűzdelve. A sokszínű és hangulatos stílus kavalkád egy igen csak igéretes csapatot mutat be, akik a slágerességet sem nélkülözik dalaiban, melyek egytől-egyig igazi energiabombákként szólnak,

(boymester – armand)