After
Edges Of The World

(Aftermusic • 2012)
Győr Sándor
2012. július 20.
0
Pontszám
7

A háromtagú North Hollywood-i After Facebook-ján zenéjének meghatározásaként a „pengeéles alternatív rock/progresszív pop” meghatározást használja. Mint tudjuk ezekben a skatulyákban azért mindig van egy kis túlzás. Maradjunk annyiban, hogy egy rádióbarát anyaggal jelentkeztek az Orange County-beli srácok.

A csapatot egyébként a gitáros Jose Freitas és a dobos Brian Santner találkozása hívta életre, ami az Los Angeles-i Zeneakadémián történt még 2008-ban. Azóta megfordult néhány tag a csapatban, a végső megoldás Matt Denis basszer és Brian Sumwalt dobos lett. A 2010-es Redeye lemezt követő négyszámos Edges Of The World-on azonban a borító szerint még csak Denis szerepelt.
Mivel az első lemezükhöz nem volt szerencsém, így viszonyítási alapom sincs a fejlődést, az esetleges változást illetően, így erre a négy dalra koncentrálok. Szóval a bő negyedórás anyag afféle amerikai rádiórockot rejt a jobbik fajtából, amit kellemes hallgatni, meg jól meg is van írva, jól is szól, tehát papíron adva van egy kerek anyag. Az azonban szerintem sokat elmond róla, hogy többszöri hallgatás után is csupán a The Doors feldolgozást, a Riders On The Storm-ot tudom felidézni. Ez viszont szerintem egy nagyon eltalált választás. Nagyon ügyesen eltalálták azt az arányt, amivel a saját képükre formálva, ugyanakkor az eredetiben rejlő mágiát sem elhagyva értelmezték újra a klasszikus nótát.

A három saját dalról igazából azt tudom mondani, hogy mindegyikben találni valamit, ami miatt szívesen hallgatom a bő negyedórás anyagot. A Days Ago (ami a Live zenekar 2-es Múmia film betétdalaként is ismert Forever May Not Be Long Enough-t jutatta eszembe), de a Bones is bólogatásra késztet, némi szaggatott témára érkező kicsit nyúlós, elúszó énekdallamokkal.
 
  

Vannak ötletes váltások, jól felépítettek a dalok, még az alapok is rendben vannak. Talán egy kicsit több érzés, meg még több emlékezetes refrén jót tenne a daloknak. Nem vagyok nagy szakértő, de szerintem valami hiányzik még, hogy ebből valami igazán nagy és átütő legyen. Szóval mondhatjuk, hogy jó úton járnak, de még bőven kell dolgozniuk, hogy az olyan csapatok nyomába érjenek, mint a már említett Live, a Godsmack, a Creed, netán a Nickelback, amikkel szerintem stílusilag nagyjából egy húron pendülnek.
Az EP meghallgatható és le is tölthető:

<a href=”http://afterishere.bandcamp.com/album/edges-of-the-world”>Edges of the World by AFTER</a>