„Angyalként járok a fellegek hátán,
Csillag az égen, neked zenél.
Jöjj hát, jöjj velem, nincs mitől félned,
Virágzó lelkem teérted él.”
/Woodland Choir – Erdei tánc (For you 2002)/
Mikor megkaptam a cseh Epidemie Records-os újranyomott egykori Thy Catafalque, akkor mást is kaptam még mellé, példának okáért az eredetileg veszprémi (ma nem tudom mi a székhelye) konstruálta Bakos Attila -féle Woodland Choir anyagot is. Attilát még a 99-ben szerzői kiadásban napvilágot látott (s csak kazetta formátumban) Faire demó kapcsán ismertem meg, még az akkori Metal Hammer Demonstráció rovatából, egyszerűen rendeltem tőle egyet belőle. Kellemes – kicsit középkori, neofolk és gyönyörű ambient elegye volt, számítógéppel szerkesztve. Akkoriban még konzultáltunk is, hogy ő ha jól emlékszem nem Impulse Tracker-t használ, hanem valami hasonló DOS-os progit. Aztán én semmit se tudtam róla, pedig közben kijött megint csak kazettán a Visions demó 2000-ben, majd 2002-ben a For you CD-n, mind szerzőiben, de ne gondoljunk gyenge kiadásra, nyomdai borító, s gyárban legyártott kazetta. Szóval minőségi produkció megfelelő tálalásban. Én magam nem is sejtettem, hogy Attila nem hagyott fel a dologgal, s csak most értesültem róla az Epidemie Records-os packból, hogy bizony az egyszemélyes formáció továbbra is él, mellesleg egy hajszálnyi kapcsolat van amúgy Bakos Attila és Kátai Tamás között, de aki jártasabb a hazai komputer undergroundban, az tudja mire gondolok (s a sors furcsa fintora, hogy az 
egész némileg összekapcsolódik Tóth Ágnes nevével is a The Moon And The Nightspirit-ből). A Visions demó még zeneszerkesztővel készült, de a debüt korong már élőben felvett hangszerekkel lett összepasszítva. S természetesen a Serenity Rise, avagy az első igazán kézzel fogható korong is. A külsőségekről nem tudok nyilatkozni, hiszen nem kaptam borítót, csak magát a korongot (igaz az igényes), ám a hangzás kellően professzionális, hogy bizony a Woodland Choir a nemzetközi színtéren is megállja a helyét.
Amit kapunk az gyakorlatilag egy kronologikus átfutása a múltnak, mint építkezés és alap, tehát helyet kapnak az akusztikus témák, csak úgy mint a neofolk és ambient részletek. A hét évig hallgató egyszemélyes formáció 2009-ben újjáéledt és felvett kilenc dalt, s mellesleg 1998-ban hívta életre eredetileg Attila a természet, szerelem, szeretet, érzések és atmoszférák szépen összepréselt egyvelegét. Az akusztikus gitár mellett szintetizátorok és furulyák erősítik az alapvetően vidám, de azért némi keserűséggel is megáldott produkciót, amely magában hordozza a felkelő és lenyugvó napot, a kora reggel harmatját, és a pirkadó táj megfásult derét, s úgy egészében az őszt. Igen, leginkább az ősz zenéjének tudnám 
behatárolni ezt a csodálatos utazást, melyben logikusan olyan hatások érezhetőek ki, mint mondjuk az Anathema akusztikusabb lépegetései, a hazai The Moon and the Nightspirit vagy mondjuk az Arcana kevésbé monumentális és középkori lecsengései. A Woodland Choir az ősz és derengés mellett a fantasy érzésvilágnak is helyet ad, így tehát a remek dallamok mellett felcsendül a faunok és misztikus lények lassú lélegzése, szuszogása a természet hangjai mellett. Engem néhol zavar az ének, sok helyen érzem úgy, hogy jobb lett volna instrumentálisra vagy suttogásra bízni a dolgot, de van ahol meg különöse erőssé teszi a dalt a kántáló és érzelmekkel teli ének. A végeredmény mindenképpen figyelemre méltó, s nem csak a hazai vizeken, mert bizony ez a produkció ebben a neofolk szférában gyakorlatilag mindenhol megállja a helyét széles e világban. Csak örülni tudok, hogy a cseh kiadó így felkarolja és kiad hazai feledésbe merülő korongokat, s helyet ad a meg nem szokott formációk reprezentálásának. Bátran jelentem ki a madárcsicsergéssel teli, erdők hangjában fürdő, s a szirtekről lassan lecsurgó források-patakok világáról, hogy mind a mellett, hogy nem az én világom; egy remekmű.
Így tehát a pontszámmal sem fukarkodhatok, s zárhatom olyan közhellyel a dolgot, hogy akinek elege van a stresszből, rohanó világunk esek-kelek egzisztenciájából, avagy abból a morális vétekből, mely a fennmaradás bizonyítékaként felfelé nyalok, lefelé taposok szlogent erősíti, s egy kicsit kikapcsolódna, lakásába úgy hozná be az erdőket, a természetet, hogy másnak reggel nem az avarra tapos munkába menet a hálószobába, s nem kell fát sem vágnia, és nyúl bogyókat szedegetnie, az nyugodtan fizessen be egy ilyen utazásra, hiszen a kikapcsolódás és harmónia világa, még ha ideiglenesen is, de beférkőzhet az estéibe, hétvégéibe, úgy, hogy ki sem mozdul bérházi lakásának szocreál paneltengeréből…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
