Több okból is nagyon vártam az idei Lowland Fesztivált. Egyrészt a sok érdekes és izgalmas fellépő révén, másrészt az idei évben komolyabban oda is kellett tennem magam sajtósként – illetve, ezt többes számban is mondhatom, hiszen a Metalszigettel az idei fesztiválra több programmal is készültünk, illetve sokat forgattunk is. A fesztivál előtt kicsit izgultunk is emiatt, no meg persze, hogy az időjárás kegyes lesz-e hozzánk. Szerencsére egy-két rövid esőt leszámítva meg is úsztuk a négy napot szárazon… illetve ez nem teljesen igaz, mert az új helyszínen, Mártélyon, a szabadstrandon a kánikulában senki sem bírta soká szárazon.

Egy kicsit szeretnék beszélni magáról az új helyszínről. A fesztivál idén a Csongrád-Csanád megyei Mártélyt választotta otthonául. A bejelentéskor is nagyon örvendtem a választásnak, ugyanis, személy szerint nagyon kedvelem eme kis települést a jó strandja és kiránduló-helyei miatt. Tapasztalatok alapján a helyieknek nem volt ellenére a fesztivál érkezte (kivéve pár facebookon károgót): a meghosszabbított nyitva tartású kisboltban és a strandon is kedves, érdeklődő emberekkel találkozhattak a fesztiválozók. A Lowland az egykori ifjúsági tábor helyét foglalta el, ami igencsak hatalmas területen terül el! Nagy extrája tavalyhoz képest a “retro”, de teljesen jól funkcionáló vizesblokk és az egyik személyes kedvencem: az Offland U-alakú kis épülete, ahol főképp a délelőtti és szabadidős programok kaptak helyet – no meg, itt működött délutánig a kis kocsma. Ezen felül a fesztivál helyszíne konkrétan tele volt kis bakokkal (ha valakinek tájidegen lenne a kifejezés, ezek egyfajta ülőalkalmatosságok, az alábbi képen látható is néhány), ami szerintem nem csekély kényelmi faktort jelentett.

A színpadok a tavalyi felállás szerint, egymás mellett helyezkedtek el (nagy szabadtéri színpad és kisebb sátras színpad), köztük volt található a merch-sátor, illetve a sátorban az italpult. A “büfésor” a terület színpados és a táborozós részét választotta el egymástól, ahol szerintem egészen pénztárcabarát árakon lehetett étkezni. (Sült velő forever!) Egyébként közel ehhez a “zónához” volt megtalálható a hagyományőrzők tere is. Nem tartozott a fesztivál területéhez, de közelsége miatt ki szeretném még emelni a mártélyi szabadstrandot, ami a Tisza egy holtágán kialakított fürdőhely. Egy pár perces kis sétával könnyen el lehetett jutni ide, s szerintem a hőségre való tekintettel, szinte kötelező is volt elzarándokolni fürdeni, SUP-ozni, vagy csak élvezni a hely szépségét. Egyetlen negatívumot tudok felidézni a helyszínről, de ez is inkább egy “szezonális” dolog: rettentő nagy volt a por mindenhol. Reméljük jövőre kisebb lesz az aszály.

A továbbiakban a fesztivál történéseiről és személyes élményeimről szeretnék mesélni, napokra lebontva. Előre bocsátom, hogy egyrészt nem tudtam minden koncerten jelen lenni, és emellett kicsit szubjektív módon fogok megemlékezni a látottakról. Ezzel nem minősítek senkit, a célom csak egy maximálisan őszinte beszámoló összeállítása volt.

Szerda

Valamivel nyitás előtt érkezvén a sajtós bilétákat és karaszalagunkat begyűjtve gyorsan felvertük a sátrunk, majd megnéztük a kapunyitási ceremóniát. A délelőtt a legtöbbeknek a sátrak felállításával, helyszín feltérképezésével, az első sörözésekkel, strandolással és pár Offland programmal. (Szerencsére pár Lowland merch levadászására is jutott időm.) Nagy népszerűségnek örvendett idén is a karaoke, de a Lowland RPG (szerepjáték) illetve is sok érdeklődőt vonzott. Gyorsan eltelt a délelőtt, s az a pár csepp eső szerencsére nem rondított bele egyetlen programba sem. A koncertek kezdete előtt a nagyszínpadnál a szervezők egy közös pálinkázással nyitották meg a fesztivált.

Az alapozást követően a tavalyi Next Metal Generations tehetségkutató győztese, a KillerSick nyitotta a koncertek sorozatát. Kicsit fújdogált a szél, de legalább nem sültünk meg a délutáni kezdésen, s így szerintem könnyebb dolguk is volt a srácoknak összehozni egy jó show-t – amit meg is tettek! Ezután bent a sátorban következett a Vesztegzár, majd a nagy színpadot a Beneath the Void foglalta el. Nagyon erős kezdést tudott felmutatni a szerda délután, s eme koncertek után éreztem, hogy itt lesz az ideje “tankolni” (=enni) kicsit. Szerencsémre pont összeakadtam a nap utolsó fellépőivel: az olasz Guineapig tagjaival volt lehetőségem beszélgetni kicsit a kaja mellett! Jót beszélgettünk. A Jungle Rot hangolására sikerült a színpad elé másznom, mert nekem ez volt a fesztivál legjobban várt koncertjeinek egyike. Csalódást nem okoztak, sőt, visszatekintve is a négy nap egyik legjobb koncertje volt. A hangzás kiváló, a riffek földbedöngölő hatással bírtak, s valami ilyesmit fogalmaztam még meg magamban: “az amerikai death metal mindig tarol”.

A nyaktorna levezetéseként a Rivers Ablaze magával ragadó atmoszférájába merülhettünk el – nagyon pozitív élmény volt ez a koncert is. A nagy színpadon az Akela szintén hozta az elvártat, jó és szórakoztató koncertet adtak idén is. Nem tudom, hogy a Főnök menet közben variált-e a setlisten, de nagyon vicces volt ahogy cukkolták egymást Pókemberrel. Szerintem az Akela után eléggé megfáradtak az emberek, mert ahogy érzékeltem, igencsak megfogyatkozott a létszám a Deprived Of Salvation koncertjére – pedig sajnálhatja aki kihagyta! Nagyon erős OSDM zúzda volt, igazi nyaktorna! A szerdai nap koncertjeinek sorát a Guineapig zárta, mert természetesen nem múlhatott el nap goregrind nélkül. Innen Francesco Argentini vokálját mindenképp kiemelném, mert élőben ritkán hallani ennyire mély hörgést. Az aftert egyik nap sem vállaltam be, inkább a pihenést választottam. 

Csütörtök

Nem mondanám, hogy kipihenten, de aránylag jó lendülettel indult a nap. A falu kisboltjában lehetett finom reggelit vadászni (minden nap volt friss pékáru bőséggel), majd’ szép lassan beindultak a délelőtti programok. Legelső napirendi pont a Metalsziget metal zenei kvíze volt, amihez mi magunk a csatornánál írtunk a kérdéseket és a Lowland atyja és mindenese, Győri Geri, hozzájárulásával a korábbi évek merch kínálatából pólót nyerhetett a legtöbb helyes választ adó fesztiválozó. A kvízt követően az első pódiumbeszélgetést hallgathatták az érdeklődők, aminek a vendége Gera Ákos volt, a Rabid Rabbit Custom Ink tetováló mestere, egyben a fesztivál dizájnere.

Kis csúszás révén sietősre kellett vennem az ebédet, ugyanis kora délután indult a fesztivál tehetségkutató programja, a Next Metal Generations, s idén abban a nagy megtiszteltetésben részesültem, hogy magam is részt vettem ebben mint zsűritag. A szerdai három fellépő a Without Frames, a Closure és a The Beast Within voltak, és utólag visszanézve elmondhatom, hogy igencsak erős volt a felhozatal, hiszen [spoiler alert] a három díjazott formáció közül ketten is eme napon léptek fel. A Closure produkciója emlékezetes maradt, mert szerintem jóféle black metal-t űznek a srácok, illetve a The Beast Within-t is szeretném itt még külön kiemelni, mert szerintem messze kilógtak a mezőnyből a profizmusuk miatt, mert simán elfértek volna a nagy színpadon is például a Beneath The Void előtt.

A tehetségkutató után elslattyogtunk páran a strandra, egyrészt a nagy meleg miatt, plusz szerettük volna felmérni a terepet – szerencsére elenyésző számban volt csak sulyom (Trapa natans), így teljesen biztonságos volt a fürdőzés. A Cryptic Remains nyitotta a délután induló koncerteket, amit jórészt csak a strandról volt módom meghallgatni, de a végére visszaértünk a fesztivál területére, és némi serrel feltankolva megnézhettük a Malediction koncertjét. A death metal zúzdák után érkezett az egyik legérdekesebbnek ígérkező fellépő, az újjáéledt Ultimátum zenekar. Egyébként már a szerdai napon is látszottak jelei, hogy mekkora érdeklődés lesz a koncert iránt – például a karaoke-n az ikonikus (talán meme is) Harcos című szám eléggé tarolt, de ha valaki a sátortábor környékén sétálgatott, nem egy kis hangszóróból hallhatta a szóban forgó számot. De vissza a koncerthez! Őszintén? Az egyik (vagy szimplán) legjobb koncertet az Ultimátum adta! Tisztán, erősen szólt minden hangszer, Duma Robi egy igazi frontember és a hangja meg hát… a nagyon magas sikolyok és a tiszta ének is egyaránt príma volt! (Na ezt biztos egész Mártély hallotta, haha!) A Harcos-nál meg aztán tényleg csúcsra pörgött a produkció, ahogy előkerült a színpadon a lovagi kard is. Volt valami különleges ebben a koncertben, amit nehezen tudok megfogalmazni, de a legjobb kifejezés erre a “pozitív kisugárzás”: mindenki mosolygott a színpadon, plusz a fogós dallamok (és kórusok, mert már a Bátran-t sokan is énekelték a koncert alatt) a jóféle riffekkel együtt valahogy meg tudott fogni mindenkit. Ezt az élményt még szerintem hosszasan fogjuk emlegetni!

Folytatódott a death metal zúzda a lengyel Vephar előadásában (nagyon durva volta női hörgés!), majd ismét komolyabb stílusváltást hozott a Vágtázó Halottkémek, röviden: VHK. Sokan várták ezt a koncertet, magamat is beleértve mert sosem láttam még élőben. Szerintem illett ez a fesztiválhoz, hogy ilyen unikális produkciók is színpadra léptek, bár nekem nem tetszett maradéktalanul. Végig hallható volt valami feedback zaj ami néha igencsak belehasított a fülembe, illetve egy szubjektív kommentként, nekem egyhangúvá vált az üvöltözés – de csodáltam Grandpierre Attila energiáját (s akin úgy tűnik nem fog az idő vasfoga – szeretnék én is ilyen energikus maradni ennyi idősen).

Ezen koncert után kicsit beszabadultunk a backstage-be ahol a Metalszigettel interjúztattunk, így sajnos a Chainsword jelentős részét csak bentről láthattam/hallhattam. Az éjszakába menően fellépett még az Atrox Trauma, az Exodikon és az Enema Shower. Forgatások és beszélgetések miatt (köszönet az Ultimátum tagoknak a lehetőségért, nagy élmény volt!) csak részlegesen voltam jelen eme koncerteken, de szerintem a csütörtöki nap vége is nagyon erős volt

Péntek

A pénteki nap délelőttje meglehetősen pörgősen telt, ezen nap is volt kvíz illetve egy pódiumbeszélgetés, aminek a vendége Varga Balázs volt, akinek sztorijai révén izgalmas betekintést nyerhettünk a koncertszervezés világába és a Fekete Zaj fesztivál történetébe. Szokásos gyors ebéd és irány a tehetségkutató! A pénteki felhozatal nagyon műfajilag vegyes fellépőket hozott: volt egyszer egy a groove/thrash vonalon mozgó Bite The Bullet, akik nagyon kellemes meglepetést szolgáltattak; őket az abszolút modern djentes, progos vonalon mozgó budapesti Divent követte; és végül a Killermia progresszív black metalja zárta a tehetségkutatós fellépők sorát. Nehéz napunk volt szerintem a zsűriben, mert ezen a napon nagyon különböző stílusok követték egymást. A Killermia-t szeretném erről a napról személyesen kiemelni a nagyon nívós zeneírási tehetségük miatt. Mindössze két dalt hoztak, de a stílusuk minden pozitív jegye nagyon meggyőzően jelen volt, teljesen át tudtam szellemülni a hallgatásuk alatt még abban a brutál hőségben is.

A délutáni első nagyszínpados fellépés az első “behoppos” bandáé lett, hiszen a Christian Epidemic a nyavalyás Covid miatt nem tudott fellépni, így helyettük a Komodo kezdte meg a koncertek sorát. Szerintem nagyon erős show volt, igaz csak a sátorból néztem őket, mert kicsit tartottam a tűző nap erejétől – de minden tiszteletem a pogózóknak, Ti igazán kemények voltatok! A sátorban a romániai Clitgore hozott egy brutálisan erős, nagyon földbedöngölős deathgrind koncertet. (Mellesleg Pőcz Balázs dobol náluk a Paediatrician-ból, szóval volt ott tempó!) Sajnos az Agregator háza tájáról már a fesztivál előttről tudtuk, hogy nem lépnek majd fel, így a szegedi Athame foglalta el a helyüket a programtervben. Hőség ide-oda, a black metal fagyos riffjei ilyenkor is nagyszerűek – szerintem nagy sikerük volt, vissza is tapsoltuk őket. Az ez után következő Archaic koncerten idén nem foghatott ki az időjárás, le tudtak tolni egy remek koncertet (tavaly az érkező vihar miatt sajnos elmaradt a koncertjük). Az estére fordulva következett a Sear Bliss (saját szavaikkal élve) “tejfakasztó” koncertje, hiszen pont aznap, június 28-án jött ki az új lemezük, a Heavenly Down. Erről a lemezről két számot is hoztak, ezek közül a Watershed-et emelném ki, ami annyira átjött élőben is, hogy én szabályosan libabőröztem tőle – „zenei élmény” alapján, szerintem ez volt a fesztivál legjobb koncertje!

A kis színpadon mutatkozott be a Grymheart, s szerintem sokak örömére letoltak pár Wisdom számot is. A pénteki nap egyik legvártabb koncertje érkezett ezután, ugyanis a nagyszínpadot az olasz parodisták, a Nanowar Of Steel vette a birtokába. Talán erre a koncertre gyűlt a héten össze a legnagyobb tömeg, ami nem meglepő a banda rendkívüli netes népszerűsége miatt. Szerintem nagyon jó ötlet volt elhívni őket a fesztiválra, egyáltalán nem éreztem, hogy kilógtak volna a sorból mert nagyot buliztak rájuk az emberek. Nagyon nagy rutinnal, remek poénokkal tűzdelt koncertet adtak, jól megszólították a nézőket – ennek egyik emlékezetes pillanata volt a Valhalleluja alatt a közönség közé berepülő Ikeás asztalka esete. A koncertjük után egy nagyon vicces interjún túl lehetőségem volt kicsit beszélgetni a zenekar fő énekesével, Carloval is! A nap az elmaradhatatlan (gore)grind darával zárult, a lehetetlen és brutális nevű osztrák VxPxOxAxAxWxAxMxC és a cseh Top Sekret produkciójával.

Szombat

A szombati nap délelőttjén megegyezés szerint a pihenés került a fókuszba, így a strandot választottuk az időnk eltöltésére. A nagy hőségben szerintem kifejezetten jó választás volt, továbbra is a Lowland hatalmas pozitívumának tartom a strand közelségét. Koppra, de sikerült visszaérnem az utolsó tehetségkutatós trió kezdésére a zsűribe. Az embertelen hőségben az I Am Atlas (deathcore), a modern metalos Visionless Humanity, és a The Way We Are (hardcore) állta a helyét. Komoly kihívást jelentett a zsűrizés is a perzselődés mellett, no meg, hogy viszonylag rövid időnk volt csak meghatározni a győztesek sorrendjét. A tombolát követően az idei Next Metal Generations eredményhirdetése is megtörtént, és némi vívódás után a remek show-t produkáló és nagyon éretten teljesítő I Am Atlas kerekedett ki győztesként a nagyon szoros versenyben második helyet szerző The Beast Within előtt, míg a harmadik helyet a Closure kapta. Gratula nekik!

A délutáni pusztító hőségben kezdődő koncertek sorát a Nest Of Plagues nyitotta. Be kell ismernem, hogy ezen a ponton lassan már szédelegtem a hőség miatt, így végül egy második strandolást iktattunk be többedmagammal a délutánra. Egyébként az esti órákig fellépett még a Monastery és a Needless. Körülbelül az osztrák Tulsadoom kezdésére sikerült visszaérnem, amit nagyon kár is lett volna kihagyni! A színpadkép csillagos ötös, a Conan-univerzum hangulatát tökéletesen megidézték a vérvörös zászlók és a zenészek barbár-harcos öltözéke. Maga a koncert is zúzós és energikus volt, a magam részéről nagyon élveztem!

Komolyabb tömeg érkezett a brazil Crypta koncertjére is. Most láttam élőben őket először, és ha egy humoros megjegyzést ha megtehetek: nekem a basszeres-vokalista Fernanda színpadi megjelenése és arckifejezése nagyon hasonlított Cronos-ra (a brit Venom frontemberére), amit nagyon viccesnek találtam. Sajnálom, ez volt az asszociációm. Nagyon izgatottan vártam a soron következő fellépőt, hiszen az olasz OSDM nagyágyú, a Fulci volt következő formáció a sátorban. Vérprofi, energiabomba koncertet adtak, és nekem nagyon tetszett, hogy a banda mögött egy nagy kivetítőn a névadó filmrendező munkáit idéző jelenetek és animációk voltak láthatók. Nekem olyan érzésem volt, mintha kicsit rövidebb koncertet adtak volna a vártnál, de ettől eltekintve nagyon jó koncertet adtak az olaszok.

A német Fleshcrawl sem tudta vállalni a fellépést, így a helyüket a magyar punk alakulat, a Prosectura vette át. Őszintén nagyon nem az én ízlésem a punk, de ahogy láttam, elég sokak örültek, hogy láthatták őket a Lowland nagyszínpadán. Az eredeti program szerint soron következő banda helyett is egy kényszer-beugró érkezett, a portugál Serrabulho helyett az osztrák Ewig Frost érkezett egy speed metal bulival. Az este alatt sikerült a Fulci tagjait is elcsípnünk egy interjúra – így technikailag a fesztivál összes olasz formációjából tudtam beszélgetni valakivel! A fesztivál utolsó fellépője a hagyományokat követve a Paediatrician volt. Nagyon jó koncert volt, a kései óra ellenére én nagyon adtam a zúzdát. Meg is érte fennmaradni a “Padli” koncertig: egy szerencsés igazán “ritka merch” trófea gazdájává vált, hiszen Nemes Norbert fellépős “dokis” pólója volt a tét. (Plusz személy szerint nekem jól esett a “merch király” elnevezésem felemlegetése is a koncert alatt, utalva a tavalyi beszámolómra.)

Összegezve a 2024-es Lowland fesztivált, elmondhatom, hogy sok jó élménnyel gazdagodtam idén is. A fesztivál koncert-felhozatala erős volt és több “csemegét” is tartalmazott. Köszönöm a sok élményt és lehetőséget – egyrészt mint zsűritag a tehetségkutatón, és hogy több hazai és külföldi zenésszel volt lehetőségem beszélgetni. Továbbá nem lehet megfeledkezni arról a családias légkörről sem ami a fesztivál egyik ismertetőjegye, és meleg szívvel tudom ajánlani mindenkinek, hogy legyen részese ennek az élménynek. Jövőre ugyanitt!

További képeket és információkat találsz a Lowland Fest facebook oldalán!