Eremita (2012)
Vegard Sverre Tveitan, alias Ihsahn szinte még kölyök volt, amikor az Emperor-ral elkészítette minden idők egyik legkultikusabb, legnagyobb hatású black metal lemezét, az In the Nightside Eclipse-t. Sokan a mai napig úgy emlékeznek rá, mint az Emperor énekes/gitárosa, pedig a Peccatum béli tevékenysége, a banda által játszott avantgárd metal is kifejezetten minőségi volt, hogy szólóalbumairól ne is beszéljünk.
De beszéljünk!
Hiszen nemrég jelent meg a 4. Ihsahn opusz, Eremita címmel. Az első három anyaga egy trilógia darabjait képezte, úgyhogy az Eremita nyugodtan tekinthető egy új fejezetnek. Töredelmesen bevallom, hogy bár nagy tisztelője vagyok az Emperor életműnek, mégis számomra az eddig megjelent Ihsahn lemezek egyenként többet érnek, mint a komplett Emperor diszkográfia. És ez alól az Eremita sem kivétel!
Az a helyzet, hogy az én atomjaim könnyebben fogadják be a progos muzsikák által kibocsátott rezgéseket, mint a black metalokét. Van ez így, kérem!

Viszont magamtól nem jöttem volna rá, mikor először megpillantottam az Eremita borítóját, hogy mivel, pontosabban kivel is nézek farkasszemet. És nem csak azért, mert fejjel lefelé van elhelyezve rajta a már "idegösszeomlott” Friedrich Nietzsche portréja. Aki a mai napig megihleti több művészeti ág képviselőjét, elég csak A torinói ló című Tarr Béla filmre gondolni. Megtekintését csak edzettebb, rutinosabb versenyzőknek ajánlom!

Visszatérve a lemezre, a laikus hallgató számára legalább annyira borultnak, kaotikusnak tűnhet, mint Nietzsche élete utolsó 10 évében, viszont aki kicsit is jobban képben van Ihsahn ügyileg, az hamar rájön, hogy a legslágeresebb munkáját tette le arra a bizonyos asztalra.
Rögtön az Arrival olyan prog. rockos lüktetéssel operál, ami előre vetíti, hogy nem lesz hiány dallamokban! Ihsahn "gégemetszett” rikácsolását nagyszerűen ellenpontozza Einar Solberg (Leprous) fantasztikus, megadallamos refrénje! Igazság szerint én nem bánnám, ha Ihsahn is teljesen felhagyna a károgással (vagy csak minimális extrém éneket prezentálna), mert hasonló stílusban nyomja, mint a mi Tauszik Viktorunk, akinek a hangja miatt nem tudok teljesen megbarátkozni egyik Nadir lemezzel sem. Viszont az is tény, hogy mindkét énekesnek védjegyévé vált ez a fajta vokalizálás az évek alatt. De szerencsére a norvég Mester legalább akkora arányban alkalmazza a tiszta/dallamos éneket is, mint az extrémet, úgyhogy különösebb okom nincs a panaszra! Azért az Introspection rávilágít arra, hogy bár Ihsahn is kiváló énekes, de Devin Townsend egy más kategória, egy más univerzum! Hihetetlen, mint mindig! Ez biza sláger, még ha nem is popos értelemben.
De az ezt megelőző két nóta is a könnyebben emészthető darabok közé tartozik.

Aztán a The Eagle and the Snake-től kicsit megváltozik a lemez képe, jönnek a nehezebb, fajsúlyosabb tételek, melyekben az After-höz hasonlóan komoly szerephez jut Jørgen Munkeby (Shining), és az ő szaxofonjátéka. Ami még free-jazzesebb, még ad hoc jellegűbb, mint az előző lemezen. Magyarán improvizál a faszi. Ami egyrészről fura, hisz Ihsahn szólólemezei sosem az ösztönösségükről, hanem a megkonstruáltságukról voltak híresek. Az Eremitát többen egyenesen túlkonstruáltnak tartják. A szaxofontémákat figyelembe véve viszont úgy tudnám elképzelni Ihsahn instrukcióit Jørgen felé, hogy: ide fújjál már valamit, haver! Talán ezekkel az esetleges, improvizáción alapuló dallamokkal akarták ellensúlyozni a precízen kitalált és megkomponált dalszerkezeteket? Fene tudja. Mindenesetre nekem ez így kicsit fura, és némileg zavaró. Nem úgy Jeff Loomis gitárszólója a „sas és kígyóban”, ami a lemez egyik csúcspontja! A Catharsis címéhez hűen katartikus, kicsit megdörmögteti benne a nyolchúrost is Ihsahn. Egyébként, ha jól hallom inkább a héthúrost használja, ritkán megy "mesügei mélységekbe” a zene.
A záró nótában besegít az éneklésbe hősünknek szépséges felesége, Ihriel (Heidi Solberg Tveitan) is. Ők egyébként azon kívül, hogy pl. a Peccatum-ban együtt muzsikáltak, alapítottak egy kiadót, Mnemosyne Productions néven.


Összességében meg vagyok elégedve az Eremitán hallottakkal, igaz akadnak zavaró momentumok, megoldások is ezúttal, viszont egy hamisítatlan Ihsahn lemez lett, amit ajánlok az extrém progresszív metal zenék híveinek figyelmébe! Nem, mintha különösebben ajánlanom kéne, hallgatják ők maguktól is! :D




Ihsahn_Eremita_2012
Kiadó:
Stílus:
Extrém progresszív metal
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Arrival (05:40)
2.The Paranoid (04:43)
3.Introspection (05:37)
4.The Eagle and the Snake (08:47)
5.Catharsis (04:50)
6.Something Out There (05:09)
7.Grief (02:21)
8.The Grave (08:18)
9.Departure (07:06)
Írta:
oldboy
2012. július 21., szombat, 11:00
Facebook:
Gall666 2012. július 27., péntek, 08:45
Gall666
Csatlakozott:
2011. október 29.
Hozzászólások: 50
Az Emperor korszakalkotó volt,a demó a mini és az első két album.Kár is ezt taglalni,a metál történelem része.De így korrekt,nem kell lerombolni a legendát.A saját nevével meg azt csinál amit akar....:D
Irsfa 2012. július 22., vasárnap, 08:51
Irsfa
Csatlakozott:
2011. október 29.
Hozzászólások: 257
Személyes véleményem, hogy az Anthems fontosabb lemez volt az Emperor és a black metal történelmében, mint a Nightside. Valamint az Anthems volt az utolsó black lemez amit a csapat készített.
ZolixiusRex 2012. július 22., vasárnap, 08:37
ZolixiusRex
Csatlakozott:
2011. január 31.
Hozzászólások: 1788
A következő album minden bizonnyal több fúziós jazz részt fog tartalmazni, de ha ugyan így fogja Ihsahn mester elegyíteni a részeket, valószínű, hogy felköthetjük a gatyánkat.
Ez az album tipikusan olyan reakciókat vált ki az emberből, hogy amikor először hallgatja végig az albumot, akkor csuklóból is - ha pontozni kéne - egy laza 8-9-est ad rá. Aztán jön a második fázisként az újrahallgatás, melynek során már 9,1-et ad, aztán 9,2-öt, 9,3-at, ... Utólag szépen lassan 10-ig ér be az album, amely csak pörög, s pörög, s pörög, s ...
A túl konstruáltságról: engem nem zavar, sőt! :-)

Már csak abban szeretnék reménykedni, hogy majd még megérjünk egy Emperor reunion-t is. Azt hiszem ez a project - vagy nevezzük annak ami - simán elbírná azt is.
--
Dark Mother, Mother Divine!
goathornedgod666 2012. július 21., szombat, 16:00
goathornedgod666
Csatlakozott:
2009. február 17.
Hozzászólások: 4402
Emperor, szamomra a black metal csaszara (bocsika a zoldfuluektol, valoszinuleg ok most lekoptek a monitort). Ihsahn meg nagyon jol csinalja hogy mas neven teszi azt amit az utolso EMPEROR lemezen, mivel ilyen neven befogadhatobb meg szamomra is. Mert amit az eddigi lemezeken muvel az maga az extrem metal muveszet (szerintem).
...szerintem kene szolni a metallica-nak is hogy vegyenek peldat Ihsahn urtol es valtoztassanak nevet, csak naluk az lenne a gaz hogy osszevesznenek hogy most kinek a neve legyen a bandanev...hehe
--
HAIL SATAN MOTHEFUCKERS!!! \,,/ http://www.last.fm/user/Goathornedgod66
Redrum 2012. július 21., szombat, 15:35
Redrum
Csatlakozott:
2012. március 5.
Hozzászólások: 453
Csak a kritikában is említett In The Nightside Eclipse futott már le párszor, a többi pedig tervbe van véve.

Eddig két Tarr filmet láttam, a Sátántangó mellett pont a Werckmeister-t, az jobban tetszett nekem is. Ha már itt tartunk akkor Víg Mihály fantasztikus aláfestő zenéi is megérdemlik a dicséretet.
oldboy 2012. július 21., szombat, 15:03
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1862
Válasz Redrum üzenetére:

Tegnap néztem meg a Sátántangót, elég rutinos vagyok? :-D

Egyébként korrekt kritika lett, nálam az eddigi 4 Ihsahn lemez valahogy így néz ki nálam:

1. After (10/10)
2. The Advisery (9,5/10)
3. Eremita (9/10)
4. AngL (8/10)

Emperor lemezt eddig csak egyet hallgattam meg, de az egy az egyben zseniális!


És a többi Tarr filmet láttad már?
A Sátántangó után szinte felüdülés mind, bár nekem igazán csak a Werckmeister Harmóniák tetszik. De az nagyon! ;-)

És melyik Emperor lemez volt az?
Mondjuk a harmadik és a negyedik simán elmehetne Ihsahn szólóalbumnak is... (whistle)
Redrum 2012. július 21., szombat, 14:47
Redrum
Csatlakozott:
2012. március 5.
Hozzászólások: 453
Tegnap néztem meg a Sátántangót, elég rutinos vagyok? :-D

Egyébként korrekt kritika lett, nálam az eddigi 4 Ihsahn lemez valahogy így néz ki nálam:

1. After (10/10)
2. The Advisery (9,5/10)
3. Eremita (9/10)
4. AngL (8/10)

Emperor lemezt eddig csak egyet hallgattam meg, de az egy az egyben zseniális!
Koncertek
Kingmaker Tour
december 18., 20:00,
Barba Negra
Nomad lemezbemutató
december 19., 19:00,
ELLÁTÓház
III. METAL-X-MASS
december 22., 18:00,
Hemo Klub
Fekete Zaj Tél 2018
december 28.,
Dürer Kert
Christmass Blackmass IX.
december 28.,
Ti-ti-tá
ExtremeNoiseFest 2018
december 29.,
Szerencsi Rákóczi Vár
Mood
január 4.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.094 seconds to render