Coram Lethe
Heterodox (2012)
 
   Death metal, black metal, thrash, keleties hangszerek, jazz, heavy metal, hard rock és doom: néhány elem, ami felfedezhető a 12 éve létező, immár 4. teljes anyagát megjelentető olasz hordának. Hazájukban már értek el sikereket, azonban az igazi áttörés mindig váratott magára a kevés koncertezés és rengeteg tagcsere miatt, de talán mostanra stabilizálódott a felállásuk, legalábbis egy szedett-vedett társaságot nem tudok elképzelni ilyen összetett zene felépítéséhez. Legutolsó változás az énekes poszton történt, ahol egy Gabriel Diana nevű úriember ragadta maga elé a mikrofont és kezdte el a világra morogni lelkének minden bánatát igen meggyőző, változatos módon. Egyes dalokban tiszta énekkel is próbálkozik, amik ugyan nem túl fülbemászóak, de némi pluszt visz az amúgy sem szegényes koncepcióba. Sok album megy tönkre úgy, hogy agyonzsúfolják a nagy igyekezetben, itt azonban szinte tökéletes az egyensúly a zúzós és elszállós részek között, ez általában csak az Opethnek szokott ennyire összejönni. Persze azért a svéd mesterektől távol állnak, de több helyen is érzékelhető némi párhuzam.
 
 
    Összesen 8. dalt dobtak össze nekünk bő 50 perces játékidővel, ami azt kell mondjam igen kedvező, nézve az emészthetőséget. Az első tétel már több, mint 7 perces játékidővel indít, ez a Hypno-Magik. A dal az ausztrál bennszülöttek tipikus hangszerével indít, amit lassan keleties dallamokat közvetítő akusztikus gitár kíséret egészít ki. Az idillinek tűnő, nyugodt hangulatból fokozatosan átkerülünk egy sötétebb, baljósabb világba, az első riff és a pedálok beindulása után az ős Sepultura törzsi elemeivel is találkozhatunk bőven. Már itt érdemes megemlíteni, hogy a gitárosok, Leonardo Fusi és Filippo Occhipinti nagyon értik a dolgukat. Egyaránt tolnak ötletes, játékos és súlyos, ólomlábakon ballagó témákat, amit Federico Stiaccini pontos, változatos géppuska dobolása is követ. A basszust talán kissé alulkeverték, de bőven kihallatszik annyira, amennyire megkövetelhető. Ha mélyebbre hangolták volna, modernebbnek hatottak volna a témák, így gyakran van 90-es évek hangulata az embernek. A következő The Stench of Extinction rövidebb, betonozósabb dal, ami igazi klasszikus heavy metal nóta death verzióban. A gyors részek ütnek, a dob háborús gépezetként funkcionál, a lassabb, menetelős résznél pedig akaratlanul is elkezdünk bólogatni. A Where the Worms Crawl c. szerzemény került a legközelebb hozzám, ugyanis olyan doom riffel operál, amit tuti hallottam már pár számban, de ilyen darálással, gitárszólókkal tarkítva még nem. Kapunk némi tiszta vokált is benne, de csak amit még elviselünk ettől a hangterjedelemtől, tényleg csak a változatosságot növeli és remélem többet nem is tévelyegnek el ebbe az irányba. Ezután az igencsak skizofrén Bare következik, ahol a főszerepet egy ideig az ének kapja. Folyamatosan változik a hangszín, gyors váltások követik egymás, majd a dal második felében előkerül egy levezető, szellős progresszív rock rész, amit akár a 70-es években is gyárthattak volna. Miután az agyhullámainkat pihenőre állítja, a szám utolsó percében rendesen ledarálnak azért, nehogy szó érje őket az elpuhulás miatt. A The Anticompromise is hű marad a címéhez: modern rock sláger elborult progresszióba, thrashbe és death metalba oltva, ezt így érdekes lehet olvasni, pedig igencsak megfelel a valóságnak. A dal agressziója visszavezet minket a korai death metal világába, de megidézi a Slayer és a Possessed hangulatát is. A 6. tétel a Light in Disguise, ami egy erősen gitár orientált dal, a refrénje némi epikusságot hordoz magában, de csak olyan Arch Enemy módra. A lemez második felének dalaira még erősebben igaz a progresszió, a dalban már előfordulnak The Dillinger Escape Plant idéző szaggatott témák is, amik igencsak megkövetelik a zenei felkészültséget. Megérkezünk ezután a hasonló felfogásban készült Waxed Seal c. dalhoz, ami nagyobbrészt középtempóban zakatoló halálmetal, de ezt is érdekessé tudták tenni. Konkrétan felkaptam a fejem, amikor megszólalt benne a jó öreg Hammond orgona hangja, még ha csak kiegészítésképpen is. Az albumot a 7 perces instrumentális tétel, a Monolith Radiant zárja, mely egyetlen modern prog metal bandának sem válna szégyenére. Hihetetlen, hogy az album végére még ennyi ötlet és hangulat fért még egyetlen dalba.

 


 
   A stílus kavalkád után úgy hangzik, mintha a srácok összeollózták volna az albumot sok nagy példaképtől, azonban erről szó sincs, ami itt folyik, az a stíluselemek okos felhasználása valami újszerű, élvezetes dolog létrehozására. Vannak üresjáratok, amiket egy-egy jó ötlettel szakítanak meg, ezzel egységében az album nagyon jól sikerült és ha a jelen felállás marad, biztosan érdeklődve várom a folytatást.
 
Coram_Lethe_Heterodox_2012
Kiadó:
Stílus:
Progressive/Melodic Death Metal, Technical Death
Értékelés:
 
Pont
: 8.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Hypnomagik (07:24)
2.The Stench of Extinction (03:58)
3.Where the Worms Crawl (06:52)
4.Bare (07:27)
5.The Anticompromise (06:30)
6.Light in Disguise (04:39)
7.Waxed Seal (05:50)
8.Monolith Radiant (07:52)
Írta:
boymester
2012. augusztus 6., hétfő, 00:25
Facebook:
Warpath - Malevolent Reprisal (2010)
Kritika, boymester @ 2019. május 19., vasárnap, 14:42
Agos - Aonian Invocation (2018)
Kritika, boymester @ 2019. április 11., csütörtök, 08:32
Embryonic Cells - Horizon (2018)
Kritika, boymester @ 2019. április 1., hétfő, 13:56
Invocation Of Death - Into The Labyrinth Of Chaos (2018)
Kritika, boymester @ 2019. március 30., szombat, 17:55
Ruins Of Faith - Dark Evil Illusory Substance (2018)
Kritika, boymester @ 2019. március 27., szerda, 07:13
Humanity Zero - Proselytism (2018)
Kritika, boymester @ 2019. március 20., szerda, 10:01
Koncertek
Keep of Kalessin, Shade Empire, Malphas
június 23.,
Dürer Kert - Room 041
15 Years the Metal Mass
június 24.,
Barba Negra Track
The Flesh & Blood World Tour 2019
június 25.,
Barba Negra Track
Evolution Tour 2019
június 25.,
Budapest Park
Toto - 40 Trips Around the Sun Tour 2019
június 27.,
Papp László Budapest Sportaréna
Flogging Molly, Russkaja
július 3.,
Budapest Park
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.067 seconds to render