Philip H. Anselmo And The Illegals
Walk Through Exits Only (2013)
 

   A mai menü egy érdekes egyveleg, ami sok éves tapasztalatból, dühből és elszántságból áll össze. A fő összetevők olyan zenészek, mint Phil Anselmo, aki a Panterával és a Downnal már beírta magát a rockzene terebélyesedő nagykönyvébe, hozzá társul Maziar Montazeri gitáros, aki eddig csak ismeretlen szólóalbumával (MarziThe Need, 2001) és a magzatként elhalálozott, Anselmoval közös Superjoint Ritual zenekarral rukkolt elő. Hogy a cucc jó ropogós legyen, arról Bennett Bartley basszusgitárosnak kellett gondoskodnia a Warbeastből ismerős thrash metalos dobossal, Joe Gonzalezzel karöltve.
A lemez stílusának meghatározása igen egyszerű: végy egy adag mocsárbűzös, koszos sludge muzsikát, keverd össze nyers (fontos, hogy nyers legyen) hardcore üvöltéssel és fűszerezd meg egy kis matek metallal, a’la The Dillinger Escape Plan, de csak óvatosan. Majd fogd az egész keveréket és erőltesd át egy rozsdás húsdarálón. Valahogy így készült a banda zenéje. Rágósnak hangzik, de mégis erős csemegével állunk szemben ezen a lemezen, ami valóban más, mint amit eddig megszokhattunk az említett zenészektől, de azért formabontásról, újabb klasszikusról nem beszélhetünk. Ennek leginkább Anselmo az oka, aki egyszerűen nem mindig képes felnőni a mögötte kibontakozó, skizofrén, kaotikus elemekből építkező nagybetűs zenéhez. Üvöltései, hörgései és komplett agonizálása nem lett túl izgalmas, egysoros, már-már punkosan egyszerű refrénjei, ahol van ilyen, elvesznek a lemez igazi főszereplői, a társak mellett.
Különösen Maziar gitárjátékát emelném ki, mert a hallottak után valahogy muszáj lesz beszereznem a szólólemezét kíváncsiságból. Az egybeolvadó, masszaszerű hullámzáson át a faltörő riffekig mindent kisujjból ráz ki és a dalok legérdekesebb pillanatai, amikor szabadjára engedi magát.
Minden tételbe sikerült valami érdekeset csempésznie, de Joe Gonzalez is tud komplex dolgokat ütni a bőrökön. Idén még nem hallottam ilyen kreatív gitárjátékot, Anselmo tudhatta, hogy nem nyúlhat mellé ezzel az alakulattal.
A felugatott szövegek magukban hordozzák a kellő energiát, de csak hangulatfüggően élvezhető ez a nyílt agresszió, karöltve a csapongó, elmebeteg aláfestéssel. Itt bármikor megtörténhet bármi, jöhet lassulás, zongora, blackes blastbeat, doom, agyonnyúzott gitárhúrok, pszichedelia és egy nagy adag abból, ami az Anselmo által fémjelzett kiadványok egyik legnagyobb erőssége, a feeling.
A dalok szinte egységes színvonalon mozognak, de a lemez közepétől még erre is rátesznek egy lapáttal, a legjobb dal címéért az 5. tétel, a címadó Walk Through Exits Only indulhat, ami egyedüli dalként hordoz magában a beígért epikusabb, monumentálisabb hangulatból egy keveset. Az ezt követő Bedroom Destroyer és a rövidke Bedridden tökéletes aláfestő zene bárki arcszerkezetének szisztematikus átrendezéséhez, annyira elgurulnak a gyógyszerek, a záró, 12 perces Irrelevant Walls and Computer Screens kínlódása, majd Maziar közel 6 perces zárása is jól sikerült, amivel felteszi a pontot ennek a fojtogató, több időt és megfelelő hangulatot igénylő monstrumnak a végére.
   Aki Anselmo rég nem hallott énekhangja miatt kíváncsi erre az albumra, az valószínűleg nem sok örömöt lel benne, de aki egy falbontó, érdekes dalszerkezetekkel operáló extrém lemezt várt ettől a kiadványtól, annak maradéktalanul csillapítják az étvágyát.
Jó étvágyat!
Fogyasszátok merészséggel!


Philip_H_Anselmo_And_The_Illegals_Walk_Through_Exits_Only_2013
Kiadó:
Stílus:
dühös groove/sludge
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Szép
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Music Media Is My Whore (01:54)
2.Battalion of Zero (04:20)
3.Betrayed (05:28)
4.Usurper Bastard's Rant (03:57)
5.Walk Through Exits Only (05:34)
6.Bedroom Destroyer (05:03)
7.Bedridden (02:27)
8.Irrelevant Walls and Computer Screens (12:01)
Írta:
boymester
2013. július 18., csütörtök, 12:33
Facebook:
Altairboy 2013. szeptember 13., péntek, 10:08
Altairboy
Csatlakozott:
2012. október 14.
Hozzászólások: 58
A napokban hallgattam meg a lemezt, hát nekem sajnos semmi újat nem adott. Phil Anselmo dühöng egyet, nagyjából olyan is, mint amilyennek elképzeltem. Fogta a Pantera-Down-Superjoint Ritual legbetegebb pillanatait és összegyúrta egy ilyen kaotikus, műfajilag belőhetetlen őrületté, mégsem éreztem, hogy ez a lemez le tudná zúzni az arcomat. A Betrayed meg a Bedroom Destroyer tetszettek róla, amúgy nagyon homogén alkotás, én sokszor inkább untam magam rajta. Tipikusan az az anyag, ami mellett mindenki elmenne egy legyintéssel, ha nem Phil Anselmo készítette volna. Nálam 6/10 körül van.
Belial 2013. július 20., szombat, 11:13
Belial
Csatlakozott:
2012. május 9.
Hozzászólások: 734
Anselmo mindig is beteg volt(és élvezi) és beteg arcokkal muzsikált(és élvezem), hogy mennyire az ő érdeme az album? Hát annyira hogy nélküle nem jött volna össze.Nekem ez is azonnal müködött, mint a többi munkája.
ZolixiusRex 2013. július 18., csütörtök, 21:03
ZolixiusRex
Csatlakozott:
2011. január 31.
Hozzászólások: 1788
(yes)
--
Dark Mother, Mother Divine!
Koncertek
Toto - 40 Trips Around the Sun Tour 2019
június 27.,
Papp László Budapest Sportaréna
Flogging Molly, Russkaja
július 3.,
Budapest Park
Rituals of Power European Tour: Phase II
július 3., 19:00,
Collosseum Club
Rockmaraton 2019 - Nulladik nap
július 8.,
Szalki-sziget
Rockmaraton 2019
július 9.,
Szalki-sziget
An Evening With Mark Knopfler Band
július 9., 20:00,
Papp László Budapest Sportaréna
Richie Kotzen
július 9.,
Barba Negra Track
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.086 seconds to render