Mord'A'Stigmata
Ansia (2013)
 
Amikor olyan promók érkeznek, amiből nincs fizikai példány, mindig nehezebb nekikezdeni az írásnak. Magyar bandáknál mondjuk az ember kötelességének érzi, hogy mindenképpen írjon róla, de a külhoni formációk esetében én ezt csak akkor teszem meg, ha nagyon tetszik, amit hallok. Hát ez nagyon tetszik.
Ez a csapat közel tíz éve praktizál, és szállítja a furán átértelmezett metalzenét Lengyelországból nagy örömünkre. Az énekes - basszeros Ion (Łukasz Dziamarski) a Preludium, a gitáros Golem XIV (Jacek ¦cierański) pedig az Iblis soraiból lehet még ismert egyeseknek. Na igen. Ha ez bemutatkozó lemez lenne ismeretlen arcoktól, akkor hasra feküdnék meglepetésemben, de meg kell mondjam, hogy így sem álok tőle távol.

Nagyon csípem a jól kivitelezettpost rockot, illetve metalt. Persze a keményvonalas fémzene hívők szerint a post metal nem is valódi metal. Nem baj. A keverék kutyák általában okosabbak, és egészségesebbek, mint fajtiszta társaik. Ezzel a hasonlattal kábé előre bocsájtottam, hogy mit érzek ezzel kapcsolatban. És mivel a post metal lényege az, hogy tetszőlegesen beépíthetünk egyéb zenei műfajok által használt elemeket is, én meg nem tüntetem ki a metalzenét nagyobb figyelemmel minden másnál, szerintem letisztáztam a dolgot.
 
Bakelitrecsegéssel kezdődik a lemez, és már az első pár gitárpengetés alapján gyanítható, hogy mivel lesz dolgunk. Lendületes folytatás, majd a tekerés után meg is érkezünk egy igazán izgalmasan hibrid témához egyből az első, Inkaust című darabnál. Zengetős gitárhang a mély tartományokban, hozzá sámánisztikus, monoton tamozás. A zenei sokszínűség nem feltétlen azt jelenti, hogy sokat variálunk, hiszen a rosszabb fajta progmetalban van sok variálás, az összkép mégis egysíkú. Ez a zene attól is sokszínű, hogy időnként az, időnként meg nem. A monotónia az ismételgetett téma minőségének függvényében lehet jó vagy rossz. Itt izgalmasan sikerült kidolgozni a vontatott részeket is.
8:30-nál meghökkentően jó a dob beszúrás. A dal végefelé pedig atmoszférikus gitártémák lebegnek a felső légkörben. Múltkor épp azt magyaráztam a HP-n, hogy gitárral nem lehet atmoszférát teremteni, hacsak nem használunk sok delayt illetve reverbet. Itt ez történik, és a hagyományos metalt kedvelők ezeket a részeket szokták nem érteni. A gitár ilyenkor úgy szól, mintha szintetizátor lenne.
A befejezése a dalnak meg pont olyan hosszú, hogy csak a megszállott post híveket ne idegesítse.

A második dal ejelén egy kicsit attól féltem, hogy megtörik a lendület. A kezdő téma ugyanis éles ellentétben áll az előtte felsorakoztatott apokaliptikus megoldásokkal. Kicsit sem rossz, csak más, és kevésbé sodró, mint a kezdés (kezdés - 14 percben). Két perc után azonban megsüllyed a talapzat alattunk, majd ezt fokozva ismét abban a vészjósló ingoványos világban találjuk magunkat, ahonnan indultunk. Később pszichedelikus csingilingivel gazdagodik a témák palettája, ezért külön köszönet.

És a műfaji elemek további keverése - kavarása, csűrése - csavarása kitart végig ebben a bő háromnegyed órában. A Pregressedben, miután bejön a zúzda, disszonáns gitártémák kócolják össze a hangjegyeket, hogy aztán egy jól megjegyezhető dallamsor vezesse vissza az útra a lesodródott járművet.

A hangzás fenomenális. Finoman kiművelt igényes stúdiómunka, de erős is, sterilitásnak nincs nyoma. A dob kellően morózus, a gitárok nagyon precízen be vannak lőve, és itt ez az egyetlen negatívum is, miszerint elfedik a basszust. Tipikus humbucker hangszedő hatás, ami mondjuk ízlés kérdése, de én nem szeretem. A szimpla hangszedők kimentek a divatból a fémzenét játszó zenészek köreiben, pedig tévedés, hogy ne lehetne velük brutálkodni. Lehet, hogy nem dörögnek annyira, mint a dupla társaik, viszont nagyon fűrészes, reszelős a hangjuk, és teret hagynak a basszernak. De ez már egyenesen túl sok lett volna a jóból...
Amit külön kiemelnék az a rendkívül precíz, és ötletgazdag dobmunka.

2014. felé közelítünk. Itt az idő az állóvíz felkavarásának, amiből ezek a lengyel testvérek tisztességgel kiveszik a részüket. Egy-két helyen kisebb rokonságot érzek a német Secrets of the Moonnal, de lehet, hogy csak a hangzás miatt.
Ha ez nem tíz pont, akkor semmi más...
Győződjön meg ön a minőségről a saját füleivel:

MordAStigmata_Ansia_2013
Kiadó:
Stílus:
post black metal
Értékelés:
 
Pont
: 10 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Inkaust (13:54)
2.Shattered Vertebrae of the Zodiac (10:16)
3.Pregressed (12:28)
4.Praefatio Pro Defunctis (08:08)
5.Ansia (02:27)
Írta:
Nagaarum
2013. november 18., hétfő, 07:41
Facebook:
Mord'A'Stigmata - Dreams Of Quiet Places (2019)
Kritika, boymester @ 2019. április 8., hétfő, 08:28
Voidhanger - Working Class Misanthropy (2013)
Kritika, Nagaarum @ 2014. április 5., szombat, 14:57
Koncertek
Dark Easter Metal Meeting 2019
április 20.,
Backstage München
The Tour from Hel
április 21.,
Barba Negra
Midnight, Ketzer, Slaegt, Iron Steel, Havária
április 22.,
Dürer Kert - Room 041
Imperial Triumphant, Mord'A'Stigmata, Zaum
április 23.,
Dürer Kert - Kisterem
Europe Under Black Death Metal Fire
április 26.,
Dürer Kert
Strange Rain Tour 2019
április 27.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Unleashed Bastards Tour
április 28.,
Végállomás Klub
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.042 seconds to render