Human (1991)
Az alábbi írással abszolút kedvenc zenészemről, Chuck Schuldinerről szeretnék megemlékezni, aki 2001 decemberében hunyt el, és akit pótolhatatlan veszteségnek élek meg a mai napig is. Éppen ezért rendhagyó jelleggel bírnak az alábbi sorok, a hangvétel a megszokottnál jóval személyesebb, nem kevés nosztalgiával átszőve. Nem is lehetne ez másként, hiszen olyan metalt kedvelő ember, akinek bizonygatnom kellene a Death érdemeit, remélem, nem létezik. Dicshimnuszokat és ódákat tudnék zengeni minden olyan albumról, amelyre Chuck valaha rátette a kezét, de ennek itt semmi értelmét nem látom. Az album boncolgatása és különböző kiadványokon beszerezhető bónusznóták elemzése helyett, inkább megpróbálok olyan emlékeket felidézni, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a Death zenéje sírig tartó, már-már emberi kapcsolatokon túlmutató kötelékké válhasson az életemben.


Mivel a Human megjelenésekor alig voltam 12 éves, ezért elég későig, egészen 1994-ig kellett várnom, míg valaki felvilágosított arról, hogy létezik egy Death nevű zenekar. Akkor az Individual Thought Patterns volt az éppen aktuális lemez, és egy klipekkel teli, agyonmásolt videokazettán találkoztam először a The Philosopher című nótával. Igazság szerint, arról a videokazettáról ismertem meg a legtöbb akkori death metal zenekart. Emlékszem, például, mennyire zavart, hogy a Morbid Angel God of Emptiness klipjének végén Beavis és Butthead belekornyikált a dal legszebb részébe. De hogy visszakanyarodjak a Death-hez, az Individual helyett, mégis a Humant kaptam kölcsön először, és azóta is ez maradt a kedvenc Death lemezem. Gyorsan fel is másoltattam egy kazettára, borító helyett (sokakhoz hasonlóan) saját kézzel rajzolt logó díszelgett rajta, és egy olyan szövegkönyv volt belehajtogatva, amelynek külön története van.

Egyrészt, egy lemez szövegeiért képes voltam hajtóvadászatot indítani, hiszen nem egyszer iszonyú nehéz volt őket megszerezni. Valamilyen hirdetés útján aztán rábukkantam egy fickóra, aki metal lemezek dalszövegeit árulta. A srác hiba nélkül, tisztán kivehető apró betűkkel, kézzel (!) másolta át a kívánt album sorait egy lapra, minden megrendelőnek külön-külön, és volt, hogy heteket kellett rá várni, míg elkészül velük, annyi megbízást kapott. Azt már nem tudom felidézni, hogy fénymásoló hiányában tett-e így, vagy egyszerűen csak élvezte átírogatni őket. Azt sajnálom viszont, hogy az eredeti albumok beszerzése után már nem tartottam meg ezeket az ereklyéket. A Human dalszövegeivel is ilyen formában rendelkeztem, és bár a hajtogatások nyomai körül már alig látszott a szöveg, mégis elővettem minden alkalommal, és egy ócska, recsegő magnón hallgattam végig az albumot, a jó ég tudja hányszor. Tizenöt évesen pedig szótárt kértem születésnapomra édesanyámtól, hogy megértsem (többek között) a Human bonyolult szövegeit.



A rockónak nevezett helyeken — ahová hétvégén eljártak a metalosok pogózni, zenét hallgatni és társasági életet élni — kinél ilyen, kinél olyan kazetta volt, amelyet aztán pénzért berakattunk a zenéért felelős szervezőnél. Így aztán a zsebpénzünkből azt számoltuk, hogy hány általunk hozott dalt tudunk az este folyamán lepörgetni, hogy azért itókára is maradjon valami. Annak is volt valami bája, hogy egy befizetett Suicide Machine után többen odajöttek vállat veregetni a zenekar- és a dalválasztás okán. Bár, akkoriban inkább a Symbolic váltotta ki a legnagyobb ovációt.

Minden egyes sorát megtanultam a Human lemeznek (is), és füzeteket írtam tele szövegrészletekkel, Death logókkal — minden más egyéb mellett, persze. A szoba közepén állva, többször is végig léggitároztam az albumot, azt képzelvén, hogy én vagyok Chuck, az ágy, a könyvespolc, a poszterek pedig a közönség, de biztos vannak még ezzel így páran… Óriási hatással volt rám ez a nyolc dal, és egyszerűen elképesztő, hogy húszévnyi folyamatos hallgatása után sem csökkent egy fikarcnyit sem a lelkesedésem iránta. Nem mintha bármely másik Death lemez iránt csökkent volna. Sőt, érettebb fejjel mindegyik korong többet mond most, mint valaha. Ez részben annak is köszönhető, hogy tudom, ILYENBŐL több ezen a bolygón nem lesz. Chuck írta a VILÁG LEGSZEBB SZÓLÓIT, és ezzel nem ajánlom, hogy bárki is vitatkozni merjen, mert az isteneket hívom segítségül, hogy a kozmikus tengerbe dobjam a hitetlent! A Human riffjeiről pedig egyszerűen nem lehet elég súllyal szólni, úgyhogy meg sem próbálom leírni azokat.

A már sokat említett szövegek rengeteget elárulnak Chuck személyéről, emberségéről, intelligenciájáról, gondolkodásmódjáról, ami csak még közelebb hozta őt a rajongóihoz. A szóban forgó albumon megfogalmazott sorokba bele lehet (és kell) gondolni, hiszen iszonyú mélység és üzenet rejlik bennük. Chuck már a Flattening of Emotions dalban is olyanokat énekelt, hogy „Should we not prepare for the uncertain?” A tíz évvel későbbi rákkal való küzdelme és az egészségbiztosítása körüli bonyodalmak tükrében, eléggé mellbevágó sor ez 1991-ből.



A Live in L.A. kiadványt többen közülünk missziónknak tekintettük, hogy minél hamarabb beszerezzük eredetiben, ezzel is támogatva szegény Chuckot. Sokan aggódtak miatta, és imádkoztak azért, hogy felépüljön, de ugyanakkor számomra frusztráló is volt tehetetlennek lenni, amikor legnagyobb kedvencem életéről volt szó. Nyugtalanító érzés volt, ami a különösnél is különösebb rémálmokat hozta magával. Szó szerint! A következő vallomással talán már túl messzire megyek, de mivel a furcsa egybeesés fogalmát tökéletesen kimeríti a dolog, egye fene, leírom. Egy négy éjszakán keresztül tartó rémálomról van szó, amely nem ismétlődött, hanem folytatódott, mint egy sorozat. A harmadik napon már a barátaimnak is beszámoltam róla, de a részletekre egyáltalán nem emlékszem már, az érzéseket leszámítva, viszont azt biztosan tudom, hogy valaki meghalt a negyedik éjjel. Bajtársaimmal ezt a fejleményt is megosztottam, akik éppen ekkor közölték a lesújtó hírt Chuck haláláról. Az álom onnantól kezdve nem folytatódott. Nem állt szándékomban belemagyarázni semmit — sok értelmét nem is látnám —, inkább hagytam, hogy a rendkívüli érzés tegye a dolgát. Ezzel csak a ragaszkodásom kivételességét szerettem volna kifejezni Chuck zenéje és személyisége iránt, akinek meghatározó szerepe volt a felnőtté válásomban.

Pótolhatatlan mulasztás, hogy a Death-et soha nem láthattam élőben, viszont a Death to All pesti koncertje a Trackben, a logóval a háttérben, valamelyest enyhített a fájdalmamon, de a sebet, értelemszerűen, nem gyógyíthatja be. Mindenesetre, április 6-án újabb ünnepnapnak nézünk elébe, hiszen a D.T.A. a maximum, amit jelen körülmények között Death koncertélményből ki lehet hozni.



Harmincnégy évesen ennyi klasszikust felsorakoztató életművel rendelkezni egyenesen a csodával határos. Időnként elámulok erre gondolva, és végtelen hálát érzek, hogy hallhatom őket. Vannak, akik képtelenek rajongani egy-egy kedvencükért, mert más a vérmérsékletük, a személyiségük, viszont én örülök annak, hogy a szememben Chuck Schuldiner megmaradhatott félistennek, és akárhová is sodorna a sors, egy kép mindig lesz róla a szobám falán, zenéje halálom napjáig szólni fog.

Nyugodj békében, Chuck!
Death_Human_1991
Kiadó:
Stílus:
Death Metal
Értékelés:
 
Pont
: 10 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Flattening of Emotions
2.Suicide Machine
3.Together As One
4.Secret Face
5.Lack of Comprehension
6.See Through Dreams
7.Cosmic Sea
8.Vacant Planets
Írta:
farrrkas
2015. december 21., hétfő, 20:29
Facebook:
Schuldiner 2015. december 27., vasárnap, 15:38
Schuldiner
Csatlakozott:
2012. január 15.
Hozzászólások: 4
(L) \m/ Az Isten!
rudolftor 2015. december 24., csütörtök, 08:06
rudolftor
Csatlakozott:
2009. május 13.
Hozzászólások: 417
Fájó hogy nincs már köztünk,annak idején kevés Testimony koncert volt,ahol ne szerepelt volna egy Death feldolgozás! A gitárjátékom fejlődését is mind-mind Chuck munkásságának a lemásolásának tudom be!
Emlékként egy saválló pengető van a nyakamba low life felirattal ami rá és egy hatalmas gitárszolóra emlékeztet amit a Mörfi gyerekkel produkált!
ensomhet 2015. december 23., szerda, 13:56
ensomhet
Csatlakozott:
2004. március 12.
Hozzászólások: 2307
Nálunk volt egy kazettás/CD-s bolt, ahol sok metal albumot lehetett kapni, de másoltak is át üres kazettára. Fear Factory - Demanufacture anyagát szerettem volna, de nem volt meg, így a tulaj "önkényesen" az Individualt és a Symbolicot másolta a 90 perces kazetta 1-1 oldalára. Nem sok ilyesmi zenét ismertem akkoriban, nem is hatottak elsőre, viszont szép lassan nagyon beértek (az figyeltem meg, hogy abból lesz igazán maradandó alkotás, ami nem rögzül egyből). A Symbolic rá sem fért egészen, csak évekkel később hallhattam végig, amikor CD-n is hozzám került. Nekem ez a kettő, valamint a Spiritual Healing a kedvencem, mivel ezeket hallottam legtöbbször.
ANGELGRINDER 2015. december 23., szerda, 12:39
ANGELGRINDER
Csatlakozott:
2012. január 25.
Hozzászólások: 1333
Nagyon jó írás, gratula hozzá! Természetesen én is nagy Death fan vagyok, tetkóm is van :-) \m/
McFrost1977 2015. december 22., kedd, 16:02
McFrost1977
Csatlakozott:
2015. augusztus 28.
Hozzászólások: 1846
Nem akarom szét offolni az írást, de az én ereklyéim ilyenek:
https://photos.google.com/share/AF1QipMwq3phVKBAvUQPyj_hG-7EsfVwlHln6AGpu_RnqKm_Zl8h4YbjMta5NvFOK2OEvA?key=eW5GTEJpYkdLUThmczdCYkNRUnMwV2Rrb0ljRkxB
--
Állat vagyok,
száj és bél,
éhségem nő,
mint belül a halál.
emp 2015. december 22., kedd, 10:17
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2497
Sokszor előfordul, hogy ügyes zenészek a hirtelen és korai haláluk után "dicsőülnek" meg igazán. Valahogy a szerencsétlen esemény okozta sokk feldolgozásának részévé válik a munkásságuk égbe emelése, hihetetlen nagy hatásként megélése és túldimenzionálása.

NOS! Én emlékszem, hogy 14-15 éves koromban mikor bekerültem a középsulis koleszba, a helyi metal közösség tele volt Death pólókkal, mindenki tolta a Symbolicot. Amikor elkezdtem zenélni és összejárni más korombeli zenészekkel, mindenki Death dalrészleteket próbált játszani. Burjánzott a Death feldolgozás és aki csak death metal jellegű dolgot tolt, annak a témáiban rendre felbukkantak Chuck jellegzetes megoldásainak hatásai. Ez a hatás a The Sound... és a Control Denied lemezeknél csak tovább nőtt. Már életében "hatások" rovatokban jelentek meg a korai lemezei. Hihetetlen nagy hatással volt rám is és bár a választott hangszerem miatt én a Death életmű dobosait figyelgettem igazán, azért Chuck nélkül azok a dobtémák sem születtek volna meg. :-) Ja, és jegyezzük meg, hogy a MA 979 olyan zenekart tárol, akinek a nevükben így-úgy szerepel a death szó. Death viszont egyetlen egy van. Nem véletlen.

Nem tudom, hogy aki esetleg már Chuck tragikus halála után érkezett ebbe a közegbe, az hogyan éli meg a Death lemezeket. Valószínűleg már kicsit máshogy. Viszont ismerni KÖTELEZŐ! :-)
--
Tiszta hülye, aki nem normális!
Nagaarum 2015. december 22., kedd, 10:13
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2379
Én nem tudom, melyik a Death legjobb lemeze, de ronggyá hallgattam én is őket. Igaz, én csak 2003. körül kezdtem, mikor Chuck már nem is élt.
(yes)
--
Nagaarum YouTube Csatorna
McFrost1977 2015. december 22., kedd, 09:43
McFrost1977
Csatlakozott:
2015. augusztus 28.
Hozzászólások: 1846
Nagyon jó írás, vissza repített a múltba, szerintem sokan hasonló dolgokat műveltünk abban az időben!
Nekem is vannak ilyen kézzel rajzolt kazettáim.
A lemez alapmű, a Death legjobb albuma, az én örök ranglistámon dobogón áll, viszont az érem színét nem tudnám sosem meghatározni, mert van még kettő lemez, melyek ugyanilyen hibátlanok és kitörölhetetlen kedvencek: Carcass - Necroticism és Brutal Truth - Extreme ....
--
Állat vagyok,
száj és bél,
éhségem nő,
mint belül a halál.
Koncertek
Gothoom Open Air Fest 2019
július 18.,
Gothoom Open Air
Combichrist - One Fire World Tour
július 19.,
Dürer Kert
Nazareth
július 19.,
Duna-part, József Attila sétány
Necrophobic, Sin of Kain, 1914
július 21., 19:30,
A38 Hajó
Rocklegendák Mezőkövesden 2
július 21.,
Kavicsos-tó és Szabadidő Park
FEZEN Fesztivál 2019
július 24.,
MÁV Pálya
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.086 seconds to render