Arktis. (2016)
 
Ihsahn 2013-as lemezét a mai napig nem tudtam megemészteni és a túl sok öncélú, elvont tétel miatt talán sosem leszek képes rá. Úgyhogy megörültem, amikor az új album kapcsán dal-és dallamközpontúságot ígért a legendás Emperor agytrösztje. De nem gondoltam volna, hogy az Arktis. ennyire fogós lesz. Szerintem egyértelműen az eddigi legkönnyebben emészthető alkotása ez a még mindig fiatal (40 éves) művésznek. Azon már meg sem lepődhetünk, hogy Einar Solberg ezúttal is feltűnik az egyik nótában, hisz a Leprous-hoz fűződő baráti viszonya közismert. A blackjezz-es Shining Jørgen Munkeby-je is szerepelt korábban hősünk mellett. A Trivium-főnök Matt Heafy vendégeskedése annál meglepőbb, hisz az ő bandája nem épp underground. Ennek fényében komoly alázatra vall tőle, hogy csupán háttérvokálozik az egyik szerzeményben, a show-t meghagyja Ihsahn-nak.
Ugyanis szokás szerint a dob kivételével minden hangszert ő játszott fel. Az ütőmunkát ezúttal is a volt Leprous, jelenleg Shining muzsikusra, Tobias Ørnes Andersen-re bízta.

Rutinmelóként indul a Disassembled, a héthúrosán riffelget Ihsahn, hozza a rá jellemző gégemetszett vokált, ami miatt érzésem szerint nem fenyegeti az a veszély, hogy valaha is szélesebb tömegek körében népszerű legyen. Aztán a refrén szinte poposan fogós, az azt követő témázgatás pedig megidézi a ’80-as éveket. Apropó nyolcvanas évek! Már megszokhattuk, hogy a ’60-as, ’70-es évek zenéi, megoldásai, hangzása visszaköszön a mai muzsikákban. Viszont úgy tűnik ugyanez a sors vár a következő évtized soundjára is. Speciel ha a Matt Heafy-vel megerősített Mass Darkness esetében elvonatkoztatunk az extrém vokáltól és a modern hangzástól, zeneileg egy heavy metal nóta marad alapként. Később akadnak glames, AOR-os témák is. Tegye fel a kezét, aki gondolta volna, hogy valaha ilyeneket is lehet hallani egy aktuális Ihsahn korongon! Na ugye! Én többek között amiatt kedvelem, tisztelem ezt az ürgét, mert mindig képes valami teljesen váratlant/meglepőt húzni. Öntörvényű pali, kiszámíthatatlan, mégis a keze alatt minden (még a teljesen stílusidegen elemek is) ihsahnossá válnak! Nagy favoritom a South Winds, aminek a verzéi roppant hangulatosak, a refrénje slágeres, aztán a mélyen brummogó groove már-már diszkós. Engem nem zavar az itt-ott djentbe hajló gitározgatás, meg a zenei eklektika sem. Sőt! A több stílusból, korszakból való merítés Ihsahn-nál nem egyenlő a kohézió nélküliséggel. Kiválóan meg lettek komponálva a friss számok, nem össze-vissza témahalmozásokról beszélhetünk. Mindegyik dalnak van eleje, közepe, vége. És mindegyikben akad valami fogódzó. Refrének, emlékezetes, hosszú távra berögzülő énekdallamok tekintetében az Arktis. az eddigi legerősebb alkotása. A totál ’80-as éveket időzően induló Until I Too Dissolve hallatán minden Van Halen hívő szíve megdobban, még a gitársípoltatások is teljesen autentikusak. Persze később érkezik a fekete leves, de a nóta vidám, felszabadult jellege végig megmarad. Gyorsan megjegyzem Devin Townsend is írt már korábban ehhez hasonló, egyszerre retrós, de mégis korszerű nótákat, amiket tőle is imádtam.



A leginkább black metal közeli tétel a Pressure. A refrénje a lemez egyik csúcspontja, de a felénél beiktatott szimfó-black vágta sem piskóta! Itt azért kísért a múlt (jelen, jövő?) és felrémlenek a császári idők. Az akusztikus gitárral nyitó, majd valami groteszk, elektrós játszadozásba torkolló Frail a lemez egyik legérdekesebb színfoltja. A refrén, a gitárszóló, és az alatta hallható akkordbontások engem a Hail Spirit Noir dolgaira emlékeztetnek. Igazi avantgárd csemege! A Crooked Red Line szaxofon szólamai miatt nyilván kapott egy jazz-es élt, a záró Celestial Violence pedig Einar közreműködése végett válhatott többek kedvenc dalává.

Számomra zenei, hangulati, művészi, egyszóval minden téren rendben van az Arktis. Mivel alapvetően vonzódom a dalközpontú, színes, változatos, kevésbé elvont zenékhez, így a friss Ihsahn megvett kilóra!

Ihsahn_Arktis_2016
Kiadó:
Stílus:
Extrém prog. metal
Értékelés:
 
Pont
: 9.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Disassembled (05:02)
2.Mass Darkness (03:52)
3.My Heart Is of the North (04:43)
4.South Winds (05:34)
5.In the Vaults (04:09)
6.Until I Too Dissolve (05:24)
7.Pressure (06:04)
8.Frail (03:39)
9.Crooked Red Line (04:16)
10.Celestial Violence (05:24)
Írta:
oldboy
2016. május 7., szombat, 11:05
Facebook:
oldboy 2016. május 23., hétfő, 09:05
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1862
Válasz alcapone üzenetére:

Nagyon jó a cikk Oldie! A lemezre meg nincs is szó, hogy mennyire kibaszottul jó!


(yes) \m/
alcapone 2016. május 22., vasárnap, 19:49
alcapone
Csatlakozott:
2008. augusztus 3.
Hozzászólások: 1167
Nagyon jó a cikk Oldie! A lemezre meg nincs is szó, hogy mennyire kibaszottul jó!
--
Map of Metal
farrrkas 2016. május 8., vasárnap, 14:12
farrrkas
Csatlakozott:
2015. január 8.
Hozzászólások: 417
Jobban egyet sem érthetnék az itt leírtakkal. Kiváló lemez!
Koncertek
Kingmaker Tour
december 18., 20:00,
Barba Negra
Nomad lemezbemutató
december 19., 19:00,
ELLÁTÓház
III. METAL-X-MASS
december 22., 18:00,
Hemo Klub
Fekete Zaj Tél 2018
december 28.,
Dürer Kert
Christmass Blackmass IX.
december 28.,
Ti-ti-tá
ExtremeNoiseFest 2018
december 29.,
Szerencsi Rákóczi Vár
Mood
január 4.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.083 seconds to render