V: The Devil's Fire (2016)


    Betöltötte a 18-at a finn Baptism (legalábbis az Enciklopédia alapján),  így az underground körökben már ismertnek számító black metal zenekar ajándékként a Season Of Mist gondozásában jelenthette meg új nagylemezét, amely a címéből is adódóan már az ötödik a sorban. Hogy mennyire beszélhetünk egyáltalán a Baptism esetében zenekarról, az is nagy kérdés, mivel a projektet Lord S. vezeti a kezdetektől fogva nagy északi magányában, azonban minden album kiadása előtt összegyűjt maga köré pár arcot, így egy-egy kiadványon akár 5-6 ember is közreműködhet. A The Devil’s Fire esetében is öt fős tagság pengette le Lord S. elképzeléseit és mindehhez még két vendég is csatlakozott, történetesen Mikko Kotamaki (Swallow The Sun) és Mynni Luukkainen (Horna) tűnik fel a lemezen változatosabbá téve azt.
    Nagy lépcsőfok tehát a Baptism életében a kiadó, nem is bíztak semmit a véletlenre, Lord S. lekörmölte a sötétség bibliájának minden szavát betartva a tökéletes sztenderd black metal lemezt, ami már-már olyan kényelmesnek mondható, mint egy meleg fotelben eltöltött pihentető délután. Persze azért ennyire nem vészes a lemez, a sablonok a legszebb hagyományokat követik és robban is a kiadvány elég sok helyen, még ha nem is tűnik veszélyesebbnek, mint a szánkban pattogó cukorka. A külsőre panaszunk nem lehet, minden kötelező elem megjelenik a borítón és a logóban, hogy még véletlenül se vegye le egy szoptatós kismama a boltok polcáról Balázs Pali helyett. Különösebb gond a hangzással sincs, bár időnként nem lett volna rossz hallani a basszust sem. 
    A teljesen felesleges és rövid intrót követően a Satanada például még egy könnyed pofont is képes kiosztani, sötét és gonosz, a darálás félelmetes, a gitárok olyan baljóslatúan folynak el, mint a Frigyláda tartalmát megtekintő németek fizimiskája. De gyorsan feltűnik, hogy a dal majd 7 percre nyúlik és az utolsó percekben lévő kisebb lassuláson, mágikus kántáláson kívül mást már nem kapunk. A dalt a The Sacrament of Blood and Ash követi, ami nem sokkal rövidebb. Elődjéhez képest hangulatosabb, kevésbé agresszív, de azért babazsúros válogatásba még ne tegyük. A szerzemény legérdekesebb része Mikko Kotamaki be-be úszó, mély, de tiszta éneke, ami black metal tételben nagyon furcsa, baljóslatú hatást kelt, ezért is lett talán a lemez legjobb dala. De nem szégyenkezhet a címadó Devil’s Fire sem, ami a nyitás agresszióját nem tudja visszahozni, de elődje atmoszférikus mivoltán azért túltesz. Igazi biztonsági játék hallható, bármiféle kockázatvállalás, kreatív elgondolás nélkül, az egyetlen kilépési kísérlet a dalban egy gitárszólónak szánt rész, amiről el lehet dönteni,hogy annak vesszük-e. Sokkal jobb a következő, Abyss c. próbálkozás, amiben visszavett tempóval, kórussal kapunk valamennyit a fagyos északi táj erejéből, de megint csak az elvárható, átlagosan jó minőségnek hódolva. A Cold Eternityben végre megtörik a jég, kapunk igazi robbanást és egy bitang riffet is a dal közepén, ami azonnal megadja azt, ami eddig hiányzott: az energiát és némi skizofrén hangulatot. Egy rövid gitárszólóval a dal második felének menetelése pedig azt hiszem bebizonyította, hogy még mindig nem botfülűek ülnek a kiadónál. Persze ezek a kiemelkedő pillanatok egy ilyen történettel, múlttal rendelkező produkciónál már nem feltételen jelentik a slágerlisták megdöngetésének lehetőségét. Hiába lesz a Malignant Shadows például a legjobb gyalu az egész lemezen, ha egyszer túl kell élni a dal első 2-3, borzasztóan unalmas percét az ötből. A záró Buried With Him szerencsére tökölés nélkül nyit, majd váltogatja a gyors tempókat a közepessel, csak hogy történjen valami. Itt is a dal közepéig (ami 7 perc) kell várni az első izgalmasabb pillanatokra, ahol végre felkaphatjuk a fejünket. Jön itt monumentális szinti, mély hörgés és hatalmas feeling, de kérdem én, hol volt ez eddig?
    Igazi hullámvasút tehát az új Baptism, ami arra lett beállítva mérnöki pontossággal, hogy se csalódást, se igazi örömöt ne okozhasson senkinek. Ennyit tud a projekt, ezt hozta mindig is, úgyhogy büntetni felesleges lenne érte és világmegváltást várni, tehát megbízható autóba ül be, aki befizet egy körre a zenekarral. Minősége okán két egyéniséggel rendelkező lemez kivárása között érdemes meghallgatni a kiadványt, de mély benyomásokat valószínűleg nem fog kelteni senkiben, ha mégis, akkor én kérek elnézést.

Baptism_V_The_Devils_Fire_2016
Kiadó:
Stílus:
black metal
Értékelés:
 
Pont
: 7.5 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Natus Ex Ignis
2.Satananda
3.The Sacrament Of Blood And Ash
4.Devil’s Fire
5.Abyss
6.Cold Eternity
7.Malignant Shadows
8.Buried With Him
Írta:
boymester
2016. július 24., vasárnap, 10:47
Facebook:
boymester 2016. augusztus 20., szombat, 20:04
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3694
Válasz Sekhet Hetep üzenetére:

Az év legjobb black lemeze. Mire kéne kivárni?

Kinek a pap, kinek a Baptism...
--
Youtube csatorna
Sekhet Hetep 2016. augusztus 19., péntek, 20:08
Sekhet Hetep
Csatlakozott:
2016. június 3.
Hozzászólások: 240
Az év legjobb black lemeze. Mire kéne kivárni?
Koncertek
Kingmaker Tour
december 18., 20:00,
Barba Negra
Nomad lemezbemutató
december 19., 19:00,
ELLÁTÓház
III. METAL-X-MASS
december 22., 18:00,
Hemo Klub
Fekete Zaj Tél 2018
december 28.,
Dürer Kert
Christmass Blackmass IX.
december 28.,
Ti-ti-tá
ExtremeNoiseFest 2018
december 29.,
Szerencsi Rákóczi Vár
Mood
január 4.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.095 seconds to render