When Legends Rise (2018)
 
A Godsmack zenéje sosem számított underground-nak, sőt, igazából eredetinek sem, alapvetően bírom őket. Sokan biztos csak legyintenek, hogy az 1995-ben alakult amcsi banda csupán szemérmetlenül másolja a Metallica, Pantera, vagy épp az Alice In Chains által már sikerre vitt dalokat, témákat, ergo nem lehet őket komolyan venni.
Tény, hogy közel sem nevezhető unikálisnak a Godsmack muzsikája, én mégis rendre kíváncsian várom mit lépnek legközelebb.
Az előző, sorrendben hatodik lemezük, a 1000hp mondjuk nem hatott meg annyira, mint az azt megelőző korongok. Nemrég viszont megjelent a folytatás, When Legends Rise címmel, amiről előzetesen azt nyilatkozták, hogy minden eddiginél slágeresebb, kommerszebb irányba fordultak a friss dalokkal. Tehát nem köntörfalaztak, nyíltan vállalták, hogy gyakorlatilag az amerikai rádiók számára írták ezt az albumot. Írták? Talán pontosabb lenne azt mondani, hogy írta Sully Erna és zeneszerző társai, akik még véletlenül sem azonosak a zenekar tagjaival. Vagyis inkább egy Erna szólólemezről beszélhetünk, mint egy igazi Godsmack albumról.
A másik három bandatag Sully kísérőzenekarává degradálódik, ami elég szomorú. Másrészről viszont a főnök kb. annyi fogós nótát pakolt fel a CD-re, mint amennyi az eddigi hat lemezükről slágernek mondható. Lévén itt bizony mind a 11 szerzemény komoly sláger-potenciállal rendelkezik.

Szinte tobzódunk a rögtön rögzülő verzékben, refrénekben, megkapó énekdallamokban. Sully kihozza magából a maximumot, eddig is bírtam az orgánumát, de sosem énekelt még ennyire meggyőzően. Ráadásul szinte teljesen levetkőzte a Hetfield-majmolást!
Az átlagosan három perces dalok egyértelműen rádió-kompatibilisek, tehát roppant szórakoztatóak. És rövidek. Még csak meg sem kell vágni őket ahhoz, hogy műsorra kerüljenek, hisz tényleges hosszuk is megfelel egy-egy radio-editnek.

A címadó nóta nyitja a lemezt, a kezdő dobtéma szerintem frankó, Erna pedig egy fogós versszak után gyorsan rá is tér a refrénre, ami természetesen még fogósabb. Minden kommerszsége ellenére mégis iszonyat húzása van ennek a tételnek, ilyen egy igazi nyitó dal! A Bulletproof vezette fel a korongot, ez még poposabb szerzemény, némi elektronikával megfűszerezve, a vágatlan klip pedig megmutatja, hogy az apró termetű, olasz felmenőkkel rendelkező frontember komikusnak sem lenne utolsó. Több ismert figura is kap 1-1 rövid cameo szerepet a klipben…



Valóban felejthetetlen a 3. nóta, hisz ha valaki egyszer meghallja az Unforgettable refrénjét, másodjára már énekli is Sully-val. Meg a gyerekkórussal… :D
Az Every Part of Me KoRn-os gitárgerjesztéssel is operál, és szerintem Jonathan Davis-ék is szívesen látnák repertoárjukban ezt az újabb slágeres dalt.
Persze süket, akinek nem tűnik fel, hogy ez a négyből a negyedik középtempós szám (és halkan megsúgom, hogy a végén 11-ből 11 lesz ez az arány), de kit érdekel ez, ha mindegyik iszonyat fogós?!
Na jó, azért akad 1-2 kivétel, mert a power lírai Under Your Scars egy klasszikus rockballada, Erna bombasztikus dallamaival. A zongorás, vonósokkal megtámogatott kezdés, és nagyívű refrén kapcsán Elton John neve is beugrott. És ezt mindenképp bóknak szánom, mert Elton John neve számomra egyet jelent a minőségi popzenével, a legmagasabb szintű szórakoztatással!
A Someday-ben is rendesen kiereszti a hangját Sully, a refrén elnyújtott témái megidézik Layne Staley szellemét.
A Just One Time lüktetése Volbeat-es, a legkeményebb riff is itt hallható, a gitárszóló szintén pofás.
A Say My Name húzása is atom, a groove/riff és úgy ánblokk az egész nóta a Metallica Fuel-jére emlékeztet leginkább, szóval itt beiktat 1-2 Hetfield-es manírt Sully.
A Let It Out-ra meg csak úgy ropnám egy rockdiszkóban! :)
Zárásként az Eye of the Storm újból felvillantja a csapat fémesebb oldalát, hisz az a riff radíroz, ahogy kell! Főleg a szóló alatt megy durván a betonozás!
Az énekdallamok pedig kitörölhetetlenek!


Szóval az van, hogy a Godsmack, vagyis pontosabban Sully Erna készített egy 38 perces, végig slágeres anyagot, ami joggal lenne arra hivatott, hogy ne csak a rock, hanem a globális könnyűzenei fősodorba repítse őt/őket.
Valószínűleg ez nem fog bekövetkezni, mert vagy 10-15 évet késtek ezzel az albummal. Pedig ha akkoriban jelent volna meg a When Legends Rise, ők lehettek volna az a zenekar, amelyik a Nickelback lett.
Annyi különbséggel, hogy ez a korong (a kanadaiak legtöbb kiadványával ellentétben) a populáris jelleg ellenére is végig tökös, dögös, rockos.
Sully Erna pedig az egyik legjobb torkú rockénekes!

Nem az átlag ’forgács olvasó a célközönsége ennek a lemeznek, lévén semmi köze az underground-hoz, de aki szereti a szórakoztató zenéket is, az tegyen vele egy próbát, mert annak aminek készült, szinte tökéletes!


Godsmack_When_Legends_Rise_2018
Kiadó:
Stílus:
Nagyon slágeres rock
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.When Legends Rise (02:52)
2.Bulletproof (02:57)
3.Unforgettable (03:28)
4.Every Part of Me (03:20)
5.Take It to the Edge (03:15)
6.Under Your Scars (03:51)
7.Someday (04:44)
8.Just One Time (03:09)
9.Say My Name (03:38)
10.Let It Out (03:41)
11.Eye of the Storm (03:21)
Írta:
oldboy
2018. június 17., vasárnap, 14:55
Facebook:
Koncertek
Gothoom Open Air Fest 2019
július 20.,
Gothoom Open Air
Necrophobic, Sin of Kain, 1914
július 21., 19:30,
A38 Hajó
Rocklegendák Mezőkövesden 2
július 21.,
Kavicsos-tó és Szabadidő Park
FEZEN Fesztivál 2019
július 24.,
MÁV Pálya
Neurosis, Yob, Negative Approach, Kowloon Walled City
július 24., 18:30,
Akvárium Klub
Iggy Pop, Cruel Hearts Club, Black Bartók
július 24.,
Budapest Park
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.038 seconds to render