Reaping What Is Left (2018)
   

    Nincs könnyű helyzetben az a zenész, aki odaadóan rajong egy tiszta vonal iránt és annak hagyományait szeretné tovább ápolni és éltetni. Legjobb esetben ugyan a közönségét megtalálja, de a aztán jönnek a megmondó emberek, hogy ezt már hallottuk, itt egy újabb középszerű banda, aki képtelen újat mutatni… Ez a téma már nagyon sokszor előjött és állandó belső harcokat tud okozni szerintem mindenkinél, aki valamiről értékelést szeretne írni. Azok vannak csak jó helyzetben, akik szűz füllel ugranak neki egy-egy ilyen stíluslemeznek, mert teljesen másként képesek értelmezni azt. Az én hallójáratom már messze van a szűztől, síkosító nélkül járnak ki-be az új és régi lemezek egyaránt, legjobb esetben egy kis aprót hagyva. Persze ezt a tényt mindig igyekszem félretenni, mivel én éppúgy kedvelem a hagyományokat, mint az újító szándékot, egyedül a minőséget próbálom a helyén kezelni. Például itt van ez az osztrák brigád, a sablonos nevű Deathstorm (korábban még gagyibb Damage), akik hazájukban olyan irányzattal próbálkoznak, mely kevésbé népszerű és elterjedt: thrash metallal. Ha követted az évtizedeken át ívelő metal történelmet és túlhevülésig pörgetted a Sodom, Slayer lemezeket, valamint személyes thrash kedvencemet, a 80-as évek végén triplázó Sepulturát (Schiophrenia, Beneath The Remains, Arise hármas számomra a műfaj legjobb lemezei közé tartoznak), akkor örömmel, ám a meglepetés szikrája nélkül fogod tudomásul venni, hogy létezik egy ilyen banda is. Ha azonban fiatalon ér utol a Reaping What Is Left, ami mellesleg már a harmadik kiadványa a brigádnak, akkor elárulom neked, hogy ez sem rossz megoldás az ismerkedéshez!
 

    Marco Stebich énekes ugyanis úgy köpködi a magas lóról a lába elé szégyenében összekuporodó világot, ahogy azt a nagyágyúk sem utasítanák el, pattogó basszusához pedig Ferdinand Reinbacher gitáros hozza az újdonságtól távol álló, mégis roppant feszes és kemény thrash riffeket. Akkor sem megy a szomszédba, ha tipikusan az egekig tekert szólókról, gitárnyúzásról kell gondoskodnia, Manuel Röxeis dobos pedig bőszen segédkezik a jobbnál jobb robbanások lüktetésének megvalósításában. A viszonylag rövid dalok (3-4 perc körül mozognak) és lemez (összesen 33 perc) minden szeletkéje aprólékosan meg van munkálva, hogy minden mozzanatában hűséges legyen a példaképekhez, ráadásul dalírás terén sem kell szégyenkeznie a zenekarnak. Ezúttal tehát a nem túl komolyan vehető zenekarnév és legkevésbé sem bizalomgerjesztő borító alatt egy begyújtott kanóccal a hallgatóra várakozó, őskori thrash rakéta található. Frissnek ható energiákkal esik nekünk, változatos tempókkal és témákkal szórakoztat, mindemellett komoly témaköröket és eseményeket is boncolgat. A dalszövegek ihletői ugyanis elmebetegek, sorozatgyilkosok és egyéb tragédiák. Itt van például a G.R.L. (Genesse River Lust), ami Arthur Shawcross ámokfutásáról szól. A hetvenes években kisfiúk, kislányok megrontásáért ült emberkét a 80-as évek végén szabadlábra engedték, aki ezt 12 nő meggyilkolásával hálálta meg néhány éven belül. Felesleges egyébként bármelyik dalt kiemelni az albumról, mivel a színvonaluk egységes, felépítésük pedig pont annyira változatos, amennyire a stílus megengedi. 
    Haragos, agresszív thrash orgiával kényezteti tehát az arra érdemeseket a Deathstorm bármiféle innováció (jaj, de szép szó) és meglepetés nélkül, de sokszor leírtam már, hogy itt nem karácsonyi ünnepről, szülinapi zsúrról van szó, hogy meg kelljen lepődnöm, elég, ha a régi kedvencek mellé egy újabb gyöngyszemet tehetek a polcra. A műfaj kedvelőinek igen kellemes hallgatni való lehet a Reaping What Is Left.


Deathstorm_Reaping_What_Is_Left_2018
Kiadó:
Stílus:
thrash metal
Értékelés:
 
Pont
: 8 / 10
 
Külalak
: Szép
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.The Reaping (01:26)
2.Agent of Dismay (04:40)
3.Predatory Kill (04:47)
4.Ossuary Darkness (03:58)
5.Hallowed Ground (02:40)
6.By Sword, by Pick, by Axe (03:37)
7.Unholy Lamentations (04:23)
8.GRL (04:05)
9.Dying Insane (03:25)
Írta:
boymester
2018. augusztus 11., szombat, 18:25
Facebook:
Crowhill Tales - If I Were A Crow (2018)
Kritika, boymester @ 2018. október 20., szombat, 10:13
Darkest Color - Deal With Pain (2018)
Kritika, boymester @ 2018. szeptember 3., hétfő, 15:50
Wrathchild America - 3-D (1991)
Kritika, boymester @ 2017. október 2., hétfő, 21:26
Persecutory - Towards The Ultimate Extinction (2017)
Kritika, boymester @ 2017. augusztus 22., kedd, 15:52
Death Control - Awaiting Us All (2017)
Kritika, boymester @ 2017. augusztus 16., szerda, 13:25
Koncertek
Kingmaker Tour
december 18., 20:00,
Barba Negra
Nomad lemezbemutató
december 19., 19:00,
ELLÁTÓház
III. METAL-X-MASS
december 22., 18:00,
Hemo Klub
Fekete Zaj Tél 2018
december 28.,
Dürer Kert
Christmass Blackmass IX.
december 28.,
Ti-ti-tá
ExtremeNoiseFest 2018
december 29.,
Szerencsi Rákóczi Vár
Mood
január 4.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.045 seconds to render