Bogáti-Bokor Ákos munkásságának egy-egy szelete eddig érdekes módon mindig "közvetítőkön” keresztül jutott el hozzám. A Tabula Smaragdina lemezét zeba, azaz Madura János ex-Fémforgácsos szerkesztőtársamtól kaptam, a Yesterdays új albuma pedig zenesulis kollégám, Gavrucza-Nagy László közvetítésével landolt nálam.
Aki velem ellentétben személyesen ismeri Ákost, sőt dolgoztak is együtt a You and I zenekar egyik lemezének akusztikus áthangszerelésén.
A Yesterdays név alapján kapásból arra asszociáltam, hogy biztosan van valami köze a formációnak a The Beatles-höz.
És akad is némi, de nem olyan direkt módon, hogy mondjuk Lennon-ék dalait játszanák tribute zenekarként.

Hisz a Yesterdays saját nótákban utazik és Ákos sem hazudtolja meg önmagát, lévén a progresszív rock képezi muzsikájuk alapját.
Azért mégsem tévút a The Beatles felemlegetése, ugyanis a Yesterdays három nappal ezelőtt akképpen tisztelget a világhírű zenekar előtt, hogy ők is csináltak egy "háztetős” koncertet.
A The Beatles 1969. január 30-án adta utolsó koncertjét egy londoni háztetőn.
A Yesterdays az 50 éves jubileum alkalmából ugyanezt tette Kolozsváron, természetesen The Beatles dalokat előadva.


A helyszínből kiderül, hogy a Yesterdays egy erdélyi magyar zenekar, akik nemzetközileg talán ismertebbek, mint szűkebb hazájukban.
Senki madara című friss nagylemezüket „viszik, mint a cukrot” világszerte. De pl. Japánt már előző albumaikkal is meghódították.

A Senki madara némileg különbözik az eddigi korongoktól. Azon koncepció mentén íródott, hogy szerették volna a dalokban ötvözni a ’70-es évek szimfonikus prog. rockját a magyar népzenével.
Így ezúttal a dalszövegek és a melódiák tradicionális népdalok.
A zene pedig az Ákostól megszokott míves progresszív rock.
Meseszép és nagyon ötletes a CD külleme is.
A disc úgy néz ki, mint egy mini bakelit lemez!
Ezzel is csak ráerősítenek a ’60-as, ’70-es évek érzésre.


De a hangzás is a fénykort idézi a maga rendkívül dinamikus, természetes voltával.
Él, lélegzik, lüktet.
Még úgy is képes megőrizni szellősségét, hogy néha egy csomó hangszer szól egyszerre.
Hogy mik is, azt megnézhetitek a lemez bandcamp linkjére kattintva.
Számszakilag Ákos kitűnik, de hát mit is várhatnánk egy multi-instrumentalistától?
Gitárok, basszusgitár, fretless basszusgitár, mellotron, Hammond-orgona, zongora, Moog és háttérvokál mind az ő reszortja. 
Az első számú énekes Semeniuc Stephanie, de két dalban Szirtes Edina Mókus, egyben pedig Tarsoly Csenge viszi a prímet.
Ergo, női hangokon szólalnak meg a dalok.

Az Ágról-ágra tücsökciripeléssel indít, a kezdő dobtéma eléggé hajaz a Dream Theater Awake-jének nyitónótájában (6.00) hallható ütemekre, csak lassabb tempót vesz Szűcs József.
Akit még egy perkás is kisegít, Kósa Dávid személyében.
Már rögtön ebben a nótában hallhatók olyan ütőtémák, amik egyértelműen a Pink Floyd: The Dark Side of the Moon című klasszikusát idézik. Bizonyos szintieffektek meg a hazai prog. rock pionír Solarist. Csakúgy, mint a lemezen végig hangsúlyos fuvola. Igaz, ez a hangszer nem annyira a Solaris, hanem inkább a Jethro Tull, Psychotic Waltz, vagy magyar viszonylatban a Mini nevéhez köthető. De Kecskeméti Gábor játéka engem inkább a Solaris, vagy épp a King Crimson egyes dalaiban hallható fuvolabetéteket juttatja eszembe…
Az említett zenekarok szerintem mind-mind a műfaj krémjéhez tartoznak.
És azt kell mondjam, a Yesterdays is igen magas minőséget képvisel!
Nagyon komoly, technikás, de érzésem szerint nem öncélú zenélést prezentálnak.
Tele van a korong hangszerelési finomságokkal!
A szó eredeti értelmében talán már nem progresszív, mint ahogy szerintem semmi sem az, hisz nem nagyon lehet már hová előre mutatni, de mindenképpen ultraigényes, játékos, érzelemdús lemez lett a Senki madara!
Az meg külön művészet, hogy Nap címmel a közismert „Süss fel Nap, fényes Nap, kertek alatt a ludaim megfagynak.” dalocska szerepel, aminek ugye ez a teljes szövege, mégsem fullad unalomba ez a 6 perces tétel!
Nyilván azért, mert káprázatos zenéléssel kompenzálják a szöveg rövidségét.
A fretless basszusgitár hangját imádom, aki szintén így érez, már csak emiatt is hallgassa végig ezt a korongot, mert Ákos nem fukarkodik a futamokkal!


Hazánkban rétegzenének számít ez az art-rockos, progos muzsika, és a csapat diszkográfiáját nézve a Senki madara kevésbé populáris hallgatnivaló, mint a Colours Caffé volt.
Bizonyos szempontból párhuzamba vonható a Mini Acoustic World: Bartók on Rock lemezével, de szerintem annál szórakoztatóbb, könnyebben befogadható.

Nekem kifejezetten tetszik a progresszív rock és a magyar népzene/népdal Yesterdays által megteremtett fúziója, nem bánnám, ha a Senki madara minél több "gazdára”, értő fülre, érző szívre/lélekre találna!