Bogáti-Bokor Ákos munkásságának egy-egy szelete eddig érdekes módon mindig "közvetítőkön” keresztül jutott el hozzám. A
Tabula Smaragdina lemezét
zeba, azaz
Madura János ex-Fémforgácsos szerkesztőtársamtól kaptam, a
Yesterdays új albuma pedig zenesulis kollégám,
Gavrucza-Nagy László közvetítésével landolt nálam.
Aki velem ellentétben személyesen ismeri
Ákost, sőt dolgoztak is együtt a
You and I zenekar egyik lemezének akusztikus áthangszerelésén.
A
Yesterdays név alapján kapásból arra asszociáltam, hogy biztosan van valami köze a formációnak a
The Beatles-höz.
És akad is némi, de nem olyan direkt módon, hogy mondjuk
Lennon-ék dalait játszanák tribute zenekarként.
Hisz a
Yesterdays saját nótákban utazik és
Ákos sem hazudtolja meg önmagát, lévén a progresszív rock képezi muzsikájuk alapját.
Azért mégsem tévút a
The Beatles felemlegetése, ugyanis a
Yesterdays három nappal ezelőtt akképpen tisztelget a világhírű zenekar előtt, hogy ők is csináltak egy "háztetős” koncertet.
A
The Beatles 1969. január 30-án adta utolsó koncertjét egy londoni háztetőn.
A
Yesterdays az 50 éves jubileum alkalmából ugyanezt tette Kolozsváron, természetesen
The Beatles dalokat előadva.
A helyszínből kiderül, hogy a
Yesterdays egy erdélyi magyar zenekar, akik nemzetközileg talán ismertebbek, mint szűkebb hazájukban.
Senki madara című friss nagylemezüket „viszik, mint a cukrot” világszerte. De pl. Japánt már előző albumaikkal is meghódították.
A
Senki madara némileg különbözik az eddigi korongoktól. Azon koncepció mentén íródott, hogy szerették volna a dalokban ötvözni a ’70-es évek szimfonikus prog. rockját a magyar népzenével.
Így ezúttal a dalszövegek és a melódiák tradicionális népdalok.
A zene pedig az
Ákostól megszokott míves progresszív rock.
Meseszép és nagyon ötletes a CD külleme is.
A disc úgy néz ki, mint egy mini bakelit lemez!
Ezzel is csak ráerősítenek a ’60-as, ’70-es évek érzésre.
De a hangzás is a fénykort idézi a maga rendkívül dinamikus, természetes voltával.
Él, lélegzik, lüktet.
Még úgy is képes megőrizni szellősségét, hogy néha egy csomó hangszer szól egyszerre.
Hogy mik is, azt megnézhetitek a lemez
bandcamp linkjére kattintva.
Számszakilag
Ákos kitűnik, de hát mit is várhatnánk egy multi-instrumentalistától?
Gitárok, basszusgitár, fretless basszusgitár, mellotron, Hammond-orgona, zongora, Moog és háttérvokál mind az ő reszortja.
Az első számú énekes
Semeniuc Stephanie, de két dalban
Szirtes Edina Mókus, egyben pedig
Tarsoly Csenge viszi a prímet.
Ergo, női hangokon szólalnak meg a dalok.
Az
Ágról-ágra tücsökciripeléssel indít, a kezdő dobtéma eléggé hajaz a
Dream Theater Awake-jének nyitónótájában (
6.00) hallható ütemekre, csak lassabb tempót vesz
Szűcs József.
Akit még egy perkás is kisegít,
Kósa Dávid személyében.
Már rögtön ebben a nótában hallhatók olyan ütőtémák, amik egyértelműen a
Pink Floyd:
The Dark Side of the Moon című klasszikusát idézik. Bizonyos szintieffektek meg a hazai prog. rock pionír
Solarist. Csakúgy, mint a lemezen végig hangsúlyos fuvola. Igaz, ez a hangszer nem annyira a
Solaris, hanem inkább a
Jethro Tull,
Psychotic Waltz, vagy magyar viszonylatban a
Mini nevéhez köthető. De
Kecskeméti Gábor játéka engem inkább a
Solaris, vagy épp a
King Crimson egyes dalaiban hallható fuvolabetéteket juttatja eszembe…
Az említett zenekarok szerintem mind-mind a műfaj krémjéhez tartoznak.
És azt kell mondjam, a
Yesterdays is igen magas minőséget képvisel!
Nagyon komoly, technikás, de érzésem szerint nem öncélú zenélést prezentálnak.
Tele van a korong hangszerelési finomságokkal!
A szó eredeti értelmében talán már nem progresszív, mint ahogy szerintem semmi sem az, hisz nem nagyon lehet már hová előre mutatni, de mindenképpen ultraigényes, játékos, érzelemdús lemez lett a
Senki madara!
Az meg külön művészet, hogy
Nap címmel a közismert „Süss fel Nap, fényes Nap, kertek alatt a ludaim megfagynak.” dalocska szerepel, aminek ugye ez a teljes szövege, mégsem fullad unalomba ez a 6 perces tétel!
Nyilván azért, mert káprázatos zenéléssel kompenzálják a szöveg rövidségét.
A fretless basszusgitár hangját imádom, aki szintén így érez, már csak emiatt is hallgassa végig ezt a korongot, mert
Ákos nem fukarkodik a futamokkal!
Hazánkban rétegzenének számít ez az art-rockos, progos muzsika, és a csapat diszkográfiáját nézve a
Senki madara kevésbé populáris hallgatnivaló, mint a
Colours Caffé volt.
Bizonyos szempontból párhuzamba vonható a
Mini Acoustic World:
Bartók on Rock lemezével, de szerintem annál szórakoztatóbb, könnyebben befogadható.
Nekem kifejezetten tetszik a progresszív rock és a magyar népzene/népdal
Yesterdays által megteremtett fúziója, nem bánnám, ha a
Senki madara minél több "gazdára”, értő fülre, érző szívre/lélekre találna!