Krigsgrav
Leave No Path To Follow (2018)

    Cipőbámulással és post metalos hangulattal nyit a texasi Krigsgrav ötödik nagylemezén, amit Leave No Path To Follow címmel érdemes keresnetek. A kissé sterilnek és elcsépeltnek tekinthető első percek után azonban torzul a gitár és vele torzul a lelkünk, ugyanis egy egészen jóleső black metal anyag kerekedik ki a dologból, ami ugyan végig lassú marad, de hoz egy bizonyos szintet. Lassúsága miatt a kiadónál még szimpla doom metal jelzővel is illetik a végeredményt, de ez annyira állja meg a helyét, mint az egyértelműen hatásként jelen lévő Agalloch esetében. Van itt néhány doomos riff és csigalassú menetelés, de ezek csupán színesítik a tisztességesen összerakott, nagyszerű hangulatot. A szintén emlegetett folk jelző pedig kifullad néhány alig észrevehető, árnyként feltűnő dallamban, amit többnyire a rövidebb gitárszólóknak tudhatunk be.
    Rutinos bandát tisztelhetünk tehát az Krigsgrav képében, akiknek a neve svéd eredetű és háborús sírokra, emlékművekre utal. A zenekart a multihangszeres David Sikora (Black Mass Ritual, Obsidian Throne, Giant Of The Mountain) alapította még 2004-ben, majd szép lassan zenekarrá formálta, viszont ebből a jelen korongra már csak ő maradt meg tagnak és Justin Coleman, aki a gitárért és énekért felelős. A kezdetekkor nyers black metallal induló csapat később dallamosabb, melodikusabb vizekre evezett a folytatásban, ez az anyag viszont egy új kezdetnek tűnik inkább, mint egyenes ágú fejlődés következményének. Az említett Agalloch mellett olyan nevek is könnyedén felszínre bukkanhatnak az elménkben hallgatás közben, mint a Katatonia (az album bórítója is erre emlékeztet, valamint a lemez utolsó, Brave című dala is tőlük származik), a lágyabb korszakát élő Anathema vagy az egykori Woods Of Ypres.



    A rövid bevezető után grandiózus hosszúsággal megáldott szerzemények húzódnak végig az anyagon, maguk alá gyűrve fokozatosan a tisztaságot, fényt, utat engedve a kétségeknek és sötétségnek. A dalok a kezdetüktől szépen rétegződnek, alakulnak, ívelnek csúcspontjuk felé különösebb törések, kísérletezések nélkül. A történéseket némileg maga alá temeti a karcos, nehézkes hangzás, de arra meg az atmoszféra miatt volt igazán szükség. Amit gyengébbnek érzek a kelleténél az 55 perces pokoljárás végeztével, az a vokál, melyből mindkét alkotó kivette a részét, mégsem érzem kellően változatosnak. A károgás nagyrészt Sikora edzett hangszálainak tulajdonítható be, de Justin is besegít, ő időnként mélyebb tónusokat, hörgést is megenged magának, amiből lehetett volna többet is beiktatni az anyagba. A Strength Through Wounding közepe táján páldául nagyot üt a nehéz gitár mellett, ezért is lett a kedvenc dalom a kiadványról. A felszorakoztatott szerzemények ugyanakkor igencsak egységes képet mutatnak minőség terén, így nem panaszkodhatnak a búslakodni vágyók.



    Újragondolta magát tehát a projekt, akiknek a zenei alapjaikra eddig sem lehetett panasz, most viszont az általánosnak tekinthető témáktól elindultak saját sötét belső világuk felé, amit előszeretettel osztanak meg a hallgatósággal. Jó érzékkel nyúlt a páros a melankóliával és teherrel átitatott lelkek hangjegyekre való átalakításához, ami miatt biztosan érdeklődni fogok majd a tavaly szeptemberben közzétett dalcsokor folytatása iránt is. Az anyag fizikailag sajnos kis példányszámban jelent meg, de digitális formátumban meghallgathatjátok, beszerezhetitek a zenekar bandcamp oldalának segítségével.
Krigsgrav_Leave_No_Path_To_Follow_2018
Kiadó:
Stílus:
black/doom metal
Értékelés:
 
Pont
: 8.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Leave No Path To Follow (The Withering) (11:22)
2.Strength Through Wounding (07:46)
3.Forging With Broken Hands (08:26)
4.Dark Pools (06:24)
5.The End (Forever Mourne) (08:25)
6.Brave (10:48)
Írta:
boymester
2019. február 27., szerda, 15:18
Facebook:
World Below - Sacrificies To The Moon (2004)
Kritika, boymester @ 2019. május 19., vasárnap, 14:57
Aoratos - Gods Without Name (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 10., péntek, 19:04
Orodruin - Epicurean Mass (2003)
Kritika, boymester @ 2019. május 10., péntek, 19:00
Deus Mortem - Kosmocide (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 10., péntek, 18:56
Oceanwake - Lights Flashing In Mute Scenery (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 10., péntek, 08:22
Drottnar - Monolith (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 3., péntek, 19:17
Koncertek
Ken Hensley & Live Fire
május 22.,
A38 Hajó
Simulation Theory World Tour
május 28.,
Papp László Budapest Sportaréna
Deiphago, Pyre, Insulter, Matterhorn
május 28.,
S8 Underground Club
Return of the Enemy Tour 2019
május 29.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Metalfest Open Air 2019
május 31., 10:00,
Amfiteátr Lochotín
Cannibal Corpse, Slytract
június 10.,
A38 Hajó
Slayer, Anthrax
június 11.,
Papp László Budapest Sportaréna
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.106 seconds to render