Smoulder
Times Of Obscene Evil And Wild Daring (2019)
 

    Sarah Ann és Adam Blake közös szenvedélye, a doom metal hozta össze valamikor 2010 környékén a formációt, de hivatalosan csak 2013-ban indítottak projektet Smoulder néven. A kanadai duó hosszú próbálgatás, dalírás után, kissé kibővülve tavaly kiadott egy The Sword Woman névre keresztelt demót, aminek hatására felforrósodott körülöttük a levegő. Az egyébként szintén kritikákkal foglalkozó Sarah kezdetben dobosként vett részt a munkálatokban, Adam pedig basszusgitárosként és énekesként, azonban gyorsan rájöttek, hogy ezen változtatniuk kell. Így került a hölgy egy epikus doom projekt élére, Adam maradt a basszusnál, a felvételekre magukhoz csábított Olórin tagok pedig annyira megtalálták a helyüket mellettük, hogy maradtak a kiadótól igencsak gyorsan berendelt és támogatott nagylemez erejére is, sőt, már hivatalos tagoknak számítanak. Ilyen Kevin Hester dobos, valamint Collin Wolf gitáros. A vastag hangzást megtámogatandó csatlakozott hozzájuk Shon Vincent, aki a klasszikus heavy metal világából érkezett (Gatekrashör, Ezra Brooks, Hrom, Manacle).


    Térjünk azonban vissza pár szó erejéig a demóra, amelynek három dalával sikerült meggyőzniük a körülöttük lévőket, hogy nem csak hobbi gyanánt vettek hangszereket a kezükbe. A kiadvány nagyszerű elegyét nyújtotta az epikus heavy metalnak, hagyományos doomnak, ráadásul tette ezt olyan minőségben, amilyenre csak a nagyobb példaképek képesek. A Smoulder egyértelműen merít olyan zenekarokból, mint a Solstice, Atlantean Kodex, The Crypt Sermon, Cromlech, Gatekeeper, de már a borítóból kiindulva is tagadhatatlan elfogultságuk a Cirith Ungol irányába, akik ugyanúgy a fantasy világra támaszkodva gyártották kultikussá vált lemezeiket a 80-as években. A nagylemezen tűnt fel azonban még egy hasonlóság, egyértelmű rokonság, méghozzá Sarah révén, amin nagyon meglepődtem: biztos vagyok benne, hogy az énekesnő sokat hallgatta élete folyamán a Solitude Aeturnus diszkográfiáját, mert időnként Robert Lowe manírjainak hagyatékát véltem felfedezni egyébként meggyőző előadásmódjában. Mivel a demó nem túl régi és nem várt sikert hozott, így nem csoda, hogy két dalt át is emeltek a mindössze 38 perces debütálásra, de panaszt nem tehetünk a valamivel jobb hangzás és a legalább olyan jó, sőt még fantáziadúsabb új dalok miatt.
    Ilyen új szerzemény például az Ilian Of Garathorm, ami megnyitja a kiadványt és azonnal nyilvánvalóvá teszi, hogy a csapat megérett a nagylemezre. A nagyrészt középtempóval menetelő metal himnusz képes azonnal hatni mind az énekdallamoknak, mind a zenei részeknek köszönhetően. Az egész album témavilágát a fantasy iránti rajongás határozza meg, ezt már korábban leírtam, viszont az kimaradt, hogy itt nem a szteroidmezőkön legeltetett lovak tején felnövekvő Conan, vagy a hátrányos helyzetükből hőssé avanzsáló hobbitok, giccsesen nemes tündék kapják meg maguknak az egyébként megérdemelt tiszteletet, hanem egy kevésbé ismert, de jelentős fantasy személyiség, Elric. A hatvanas évek végétől olvashatnak az albínó, testi és lelki defektusoktól szenvedő antihős kalandjairől azok, akik a műfaj igazi megszállottjai, mert megalkotója, Michael Moorcock apránként egy komplett világot épített fel a megosztó, de mindenképp eredeti személyiség köré. A cinikus, gyakran az elvártakhoz képest eltérő módon cselekvő főszereplő igazi kuriózumnak számít a fantasy irodalom történetében, s jellemének kettőssége ennek megfelelően hat a Smoulder zenéjére is, mely nemcsak a hősies tettek kidomborítására törekszik, de igyekszik megmutatni az elképzelt világok sötét oldalát is. Változatos témavilágától, nevétől függetlenül gyakran találkozhattunk Elric képével Michael Whelan illusztrátornak köszönhetően a Cirith Ungol borítókon is. Érdekesség egyébként, hogy az amerikai heavy/doom csapat tudatosan utalt nevében Tolkienre, miközben ők is ismerik a fantasy legmélyebb bugyrait. Ezzel céljuk leginkább az volt, hogy a rajongóknak a név ismerősen csengjen (ugyebár a Gyűrűk urát már akkoriban is sokan olvasták, igazi belépőnek számított a csodák világába). 


    A magasra tett lécet a már emlegetett demóról származó The Sword Woman tartja a megfelelő szinten, amit most ide tudok linkelni nektek. Időnként sajnos ez a korai hozzáférés hátránya egyébként, mert a legemlékezetesebb pillanatokról egyenlőre csak olvashattok, a hivatalos megjelenésig egészen április végéig várnunk kell még. Az egyébként is jól sikerült dal tehát nem sokat változott, de jóval magabiztosabb, erőteljesebb hangzással azért illő volt feltenni a lemezre. 



    A Cirith Ungol és a korai NWOBHM hullám iránti tisztelet tökéletes megtestesülése az anyagon található leggyorsabb dal, a Bastard Steel, ami egy jó öt perces heavy metal menetelés annak minden finomságával és sablonával. Szerintem Sarah éneke a gyorsabb tempóval veszít az értékéből, kevésbé tud megragadni, de ettől függetlenül ez sem egy rossz dal. A gyors és lassabb részeket egyaránt tartalmazó Voyage Of The Sunchaser sokat finomodott viszont a demóhoz képest, ami az előnyére vált. Tempója és hangulata megmaradt, azonban a letisztult gitárok és polírozottabb éneknek köszönhetően még hatásosabb lett.



    Fura, hogy épp az album legrövidebb dalából, a Shadowy Sisterhoodból tudtam volna még elviselni plusz egy-két percet, mert ennek kapcsán jelent meg egy kis északi fuvallat a folkosra vett gitártémáknak köszönhetően. Némileg a hosszabb dalok utáni vágyamat tompítandó érkezik a The Black God’s Kiss, ami a lemez leghosszabb, legsötétebb és leglassabb szerzeményeként, valóban epikus doomként működve zárja le ezt az igencsak erős bemutatkozást.
A fantasy témájú metal, vagy bármely felsorolt zenekar rajongójának szemrebbenés nélkül ajánlható a Times Of Obscene Evil And Wild Daring, mert a Smoulder anyagát bátran odatehetik a gyűjteményükbe minősége okán. Lehet, hogy megérte volna még egy kicsit ülni a dalokon, formálni, alakítani őket, de a zenekar helyében valószínűleg mi is azonnal kaptunk volna a lehetőségen, ha stúdióidőről és váratlan sikerről van szó...

Smoulder_Times_Of_Obscene_Evil_And_Wild_Daring_2019
Kiadó:
Stílus:
epikus heavy metal, heavy/doom
Értékelés:
 
Pont
: 8.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Ilian Of Garathorm
2.The Swordwoman
3.Bastard Steel
4.Voyage Of The Sunchaser
5.Shadowy Sisterhood
6.The Black God’s Kiss
Írta:
boymester
2019. március 10., vasárnap, 17:24
Facebook:
Armand 2019. március 10., vasárnap, 17:47
Armand
Csatlakozott:
2016. május 7.
Hozzászólások: 141
NAGYON NAGY!!! Köszi! (gun)
Koncertek
Ken Hensley & Live Fire
május 22.,
A38 Hajó
Simulation Theory World Tour
május 28.,
Papp László Budapest Sportaréna
Deiphago, Pyre, Insulter, Matterhorn
május 28.,
S8 Underground Club
Return of the Enemy Tour 2019
május 29.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Metalfest Open Air 2019
május 31., 10:00,
Amfiteátr Lochotín
Cannibal Corpse, Slytract
június 10.,
A38 Hajó
Slayer, Anthrax
június 11.,
Papp László Budapest Sportaréna
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.107 seconds to render