Heaume Mortal
Solstices (2019)

    Érdekes festmény takarja el a francia black/doom metalos Heaume Mortal bemutatkozó anyagát, ami tökéletesen passzol az itt hallható zenéhez. Akárcsak a kép által nyújtott behatárolhatatlan érzelmeket, úgy lehetetlen ténylegesen kategorizálni a banda műfaját is. A kietlen, élettelen és fagyos táj, ami a szakadéknak köszönhetően a világ végét is szimbolizálhatná a rutinos hallgatóknak teljesen jogosan vetít előre egy elidegenítő hangvételű, nyers zenei utazást, de ugyanakkor tiszteletet követel a nálunk nagyobb erőkkel szemben. A képen látható gleccser és táj vad vonalaiból és színeiből adódóan nem a békés természetet hivatott hirdetni, ez sokkal inkább a lassú és elkerülhetetlen amortizáció, a piszkos, mocskos elmúlás sikeres megjelenítése. Megérzéseink ezúttal az lejátszás gomb megnyomása után teljes mértékben igazolásra lelnek a magáról nem túl sok információt eláruló csapat produktumát illetően. Az album olyan zenészeknek köszönhető, akik meglehetősen jártasok a black, sludge és post metal vonalon. Ilyen Julien Henri énekes (Cowards, Wargus, Birthdecline), Jordan Bonnet dobos és Guillaume Morlat, aki a billentyűkért és gitárokért felelős. Elvileg az album dalait még 2011-ben írták meg, pár évre rá rögzítették demó formájában, ám az itteni végeredmény friss felvételeket tartalmaz.
 

    Az enyészet bűvkörébe került alkotók nemcsak a külsőségekre adtak természetesen, mivel az összesen hat részre taglalt, közel órás produkció hangjaiban sem engedtek meg túl sok megnyugvást, békességet hozó momentumot maguknak, nekünk meg pláne. A természet harmóniája helyett a diszharmóniára fektetett hangsúly gyorsan egyértelművé válik a 13 perces Yesteryears esetében, ami teljes súlyával nehézkedik ránk az első másodpercétől kezdődően. A ropogós és vastag hangzás már önmagában sem egy délutáni sétagalopp, de ha hozzávesszük azt, hogy Julien szinte összeszorított fogai közül mormolja el nekünk torz testamentumait, akkor gyorsan egyértelművé válik, hogy tapasztalt fekete fém rajongóknak szánták alkotásukat. Az első robbanásra sem kell sokat várnunk, ahol érdemes megfigyelni, hogy a hagyományos, atmoszférikus harmóniák helyett a szélvész dobok mellé tipikus post metalos andalgásokat dobálnak egymásra, amik így is bőven működőképesek. Ez jó hír, mivel elég sok az instrumentális rész a lemezen, melyben megférnek ezek a szélsőséges hangulatot teremtő aprítások és a doomos cammogások is. Ezt a dalt hallottam legkorábban a Solsticesről és akkor bőven meggyőzött magának. A Heaume Mortal minden nehézkessége ellenére tele van jobbnál jobb témákkal és finomságokkal, melyek a sok durvaság alatt még erőteljesebben képesek megkövetelni maguknak a jogos figyelmet. Maga az album címe sem véletlenül van többesszámban, mivel nem a napfordulóról, mint valami pogány ünnepély időpontjját jelöli, sokkal inkább egy ismétlődő ciklusra kíván rámutatni, az évek elmúlására, az idő előre haladására. Érdekes koncepció, mivel pont az idő múlását érzékelhetjük csalókának ezekben a szerzeményekben. A másodikként felcsendülő, alig két perces South Of No North például olyan nyomasztó riffeket és kínszenvedést zúdít a nyakunkba, hogy a simán csak „doomos” Oldborn időnként megjelenő, diszkrét melódiái kész megváltásnak tűnnek egy jóval hosszabb dalban. Negyedikként egy Burzum szerzemény kap igényes feldolgozást, ami nem más, mint a Filosofem lemezen található Beholding The Daughters Of The Firmament, mely itt most Erblicket die Tochter des Firmament címen fut. Mivel nem kenyerem Varg mester ezen kiadványa, így zokszó nélkül leírom, hogy sejtelmes hangjaival és erőteljes hangzásával simán jobbnak tartom, mint az eredetit. Persze a kitalálás Vargot dicséri, szellemi terméke megkérdőjelezhetetlen. Nem véletlenül hozták be a franciák a nagy elődöt, mivel a folytatásban érkező Tongueless a depresszívebb vonalat viszi tovább, ha lehet még ezt fokozni. Az amúgy sem rövid anyagot a közel 10 perces Mestreguiral című instrumentális tétel zárja, amely megint csak a Burzumot idézi, mert hasonló, mint a Hvis Lyset Tar Oss egykori befejezése, a Tomhet.


    Megmondom őszintén, az első három dal alapján többet vártam a Heaume Mortal kapcsán, mert a kiadvány második felében művelt tiszteletadás, múltidézés ugyan jól esett, de innentől kezdve elveszítette komplex album mivoltát az anyag. Nagyon sötét és magányos estékre jó társ lehet a Solstices, de akadnak azért ennél jóval átgondoltabb, összeszedettebb darabok is a kárhozat oltárán szétszórva.
Heaume_Mortal_Solstices_2019
Kiadó:
Stílus:
black/doom metal
Értékelés:
 
Pont
: 8 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Yesteryears (13:38)
2.South of no north (02:10)
3.Oldborn (12:30)
4.Erblicket die tochter des firmament (Burzum cover) (07:23)
5.Tongueless (part III) (12:38)
6.Mestreguiral (09:45)
Írta:
boymester
2019. március 18., hétfő, 09:01
Facebook:
Illyria - The Carpathian Summit (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 26., vasárnap, 16:19
Mammoth Weed Wizard Bastard - Yn Ol I Annwn (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 23., csütörtök, 22:55
Numenorean - Adore (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 21., kedd, 18:07
Saint Vitus - Saint Vitus (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 20., hétfő, 18:58
World Below - Sacrificies To The Moon (2004)
Kritika, boymester @ 2019. május 19., vasárnap, 14:57
Aoratos - Gods Without Name (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 10., péntek, 19:04
Koncertek
Simulation Theory World Tour
május 28.,
Papp László Budapest Sportaréna
Return of the Enemy Tour 2019
május 29.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Metalfest Open Air 2019
május 31., 10:00,
Amfiteátr Lochotín
Cannibal Corpse, Slytract
június 10.,
A38 Hajó
Slayer, Anthrax
június 11.,
Papp László Budapest Sportaréna
Three Days Grace, Halestorm
június 11.,
Budapest Park
Sum 41
június 12.,
Budapest Park
Amon Amarth, Trivium
június 12., 20:00,
Barba Negra Track
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.119 seconds to render