Fittyet hányva a fekete fém zenék nomenklatúrájának „nomenest omen” fenyegető árnyaira, nem sokat játszott a színekkel a német Servant, amikor megválasztotta a formációjának a nevét. Ellenben a nem túl fantáziadús zenekarnévre bőven rácáfolnak azon kiválóságukkal, hogy egy nagyon is figyelemre méltó zenei produkciót tudhatnak magukénak. A tomboló, de mégis dallamos muzsikájukkal 2021-ben mutatkoztak be Blessed by The Light of a Thousand Stars lemezükkel, amit két évre rá az Aetas Ascensus követett. A black metal berkeket megrázó, kiváló fogadtatásban részesült produkciók után idén jelentkeznek a harmadik kiadványukkal, mely az igen izmos fenegyerekeket maga köré gyűjtő AOP Records (Pl. Firtan, ACOD, The Circle, Ellende) égisze alatt fog szeptember 20-án napvilágot látni. Noha személy szerint a banda nevével ezen album kapcsán találkoztam először, a közelgő kiadványról a kiadó által már promotált dalok komoly csábfaktorral kecsegtettek és nagy meggyőződéssel hirdették, hogy erre a zenére bizony nagy szükségem lesz! Tehát a felocsúdott állapot bűvkörében merítkeztem meg a Death, Devil Magick promó anyagában.
A kiadvány megírása és munkálatai 2023 októbere és 2024 májusa között zajlottak. Anélkül, hogy levetkőzték volna korábbi karakteres muzikális jegyeiket, tovább folytatták a dallamos gitár, ádáz dob és vastag basszus, billentyűtémáikkal megspékelt művészetüket. Mindezt súlyos, de ugyanakkor dinamikus, hullámzó hangzásba helyezték. Az acsarkodó vokál részek viszont letisztultabban szólalnak meg, mint korábban, hogy még tisztább formában csókolhassuk le ajkukról a fekete méregként csöpögő szavakat. Ezeket olyan költők és filozófusok ihlették, mint Charles Baudelaire vagy Friedrich Nietzsche, de olyan szimbolista festők érájából is merítkezik, mint Franz von Stuck. A szövegek, érzelmek, hitek, meggyőződések, addíciók konfliktusai, valamint az emberi természet mélységeit tárgyalják. Tehát a korong címe, a banda nevéhez hasonlóan sokkal mélyebbre nyúlik, mint ahol első találkozásunk során felénk ötlik. A Death, Devil Magick invitálja a hallgatót, hogy belépjen eme kilenc tételt felvonultató mikrokozmosz galériájába, hogy szemügyre vehesse az kéjt, a kétségbeesést, a varázslatot és az eksztázist.
A témakörök mindegyikét egy szavas számcímmel ellátott etűdön keresztül tapasztalhatjuk meg. Az albumot megnyitó, instrumentális Void szépen felépíti a korong ívét és meg is adja annak alaphangulatát. Itt nem nyers black metal futamokkal találkozhatunk, hanem nagyon is finoman kidolgozott, melodikus gitárjáték örvényeiben találjuk magunkat, annak ellenére, hogy vadság csillapíthatatlan étvággyal kebelezi be ezeket a fogós témákat. A jól bejáratott blast beatek mellett a középtempós kiszögelések is színesítik a dalok szerkezetét. Gyakran kerülünk groove-os hullámzásokba is, amikbe olykor halk billentyűtémák is becsatlakoznak, de ez utóbbiak azért nem kapnak akkora szerepet. Tehát nem kell félnünk, hogy szegecses fekete ruháját (és corpse paint-jét) levetkőzve valami szirupos ömlengés tárul elénk. A Servant nagyon feszített tempót diktál a black metál jegyében, viszont ezt oly módon teszi, hogy nem válik a produkció egy erőltetett, fárasztó meneteléssé. Laza és szelős felépítésű dalokba sok fogós riff vegyülnek, amik megragadják a hallgató figyelmét, amit a lendületes ütemekkel együtt elismerő fejbólogatással nyugzáhtunk. Számomra olyan ősök zenei behatási is felsejlett, mint például a Necrophobic, Emperor, vagy a Dissection. Tehát, a formáció zenéjében érezhető egyfajta „régi sulis” íz is, de mindenképpen egy modern black metal zenekarról beszélünk, aki saját ízvilággal kikevert pusztulattal kínálja meg haldokló civilizációinkat.
A muzsika mellett, amit még okvetlen kiemelnék az a vokál. A kevesebb néha több, ez most is ragyogóan megmutatkozik. Farago (ének/gitár) érces hangján keresztül a szövegek igy szépen kirajzolódnak és valójában a zene sem kívánna egy véresebb károgást. Az ének és a muzsika így nagyon jól mutatkoznak egymás mellett. Farago háttársa Samael, a másik, aki a húrokon keveri ezeket a megátalkodott témákat. A két zenész jól kiegészíti egymást, így a szólók és a ritmusképleteket megosztva szegezik a torkunknak ezt a kiváló fekete acélt. Viszont Thanatos bőgőjét a zene alá keverték (amit szintén Fargo végzett a produceri pozíció mellett), ezért nem mutatkozik meg olyan markánsan a hangja a felvételen. Szépen belesimul az anyagba és így emeli annak súlyosságát. Aphopis által püfölt dobszett hangját is jól sikerült eltalálni. Meleg tónussal dorombolnak a pedálok és a cinek sem zökkentenek ki az anyag hallgatása során a sötét meditációinkból. Tehát a stúdiómunka háztáját sem érheti szó. A felvétel a tartalommal megfelelő elismerést érdemel.
A bandát a harmadik lemezük nyomán, olyan feltört és maguknak komoly helyet megnyerő zenekarokéval tudnám egy szintre helyezni, mint az Ages, ACOD, Firtan. Annak ellenére, hogy az első benyomás a Death, Devil Magick kapcsán az volt, hogy ez egy egyszerű anyag lesz. Hiszen a bandanév, album, és számcímek, valamint a tagok nevei is ezt engedték sejtetni. Valljuk be, hogy a Misanthropic Art illustrations által készített pofás, de korán sem figyelemfelkeltő fekete-fehér borító is ezt az érzetet erősíti. Viszont, a valóság kellően megcáfolt. Talán egyfajta ortodoxitás és a sallangoktól mentes, letisztult alkotás jegyében fogant ez a megközelítés, de a Servant új lemeze igen tisztes és kiemelkedő produkcióra sikeredett. Korán sem simul bele sem a szövegek, sem a zene tekintetében az átlag lemezek szürke óceánjába, amiket jó eséllyel pár meghallgatás után el is felejtünk. Tartalmaz néhány nagyon erős húzódalt, de ettől függetlenül minden nótában van valami emlékezetes rész. Nagy üres játékokkal, vagy időhúzásokkal nem találkoztam a koronggal való barátkozás során. Talán még a billentyűkre lehetett volna picit nagyobb hangsúlyt fektetni, mert ezzel még lehetett volna tovább árnyalni a képet. Olyan számokban, mint a Pl.: a Temple vagy az albumzáró Magick nagyon hatásosan dolgozik együtt a gitárokkal karöltve. A kimértség ellenére itt még meglehetett volna engedni egy kicsit többet is. Végül a Death, a Devil, a Magick ténylege egyfajta modern köntösbe öltöztetett hagyománytisztelés, ami remekül betalált. Az AOP Records gondoskodó szárnyai alá gyűlt bandák rajongói számára a Servant zenéjét nem lehet kihagyni.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
