Gorgoroth interjú

Infam

2009. január 26.

2

Hail Roger! Mi a helyzet mostanság? Hol tartózkodsz jelen pillanatban?

– Üdvözlégy! Elég elfoglalt vagyok, egyébként minden rendben, köszönöm. A Gorgoroth körül zajló hercehurca jelenleg is tart, a napokban esedékes a bírósági tárgyalás, egészen pontosan január 28-án. Az időm nagy részét az teszi ki, hogy bírósági papírokat olvasok, hogy minél jobban felkészítsem magam a tárgyalásra. Egyébként az otthonomban ülök és az interjúd kérdéseit válaszolom meg éppen.

Gondolom lassan, de biztosan eleged van a következő kérdésből, ám sok embert érdekelhet a válaszod! Mi az aktuális és hivatalos helyzet a Gorgoroth háza táján? Tudtommal két verzió is létezik a zenekar jogos üzemeltetőjét illetően. Jelen állás szerint Gorgoroth-tagnak véled magad?

– Két pártra szakadt a zenekar, és mindkét fél jogot formál a Gorgoroth névre. Gaahl és King Ov Hell még mindig jogtalanul használják a zenekar nevét és a logóját, azt a nevet, amit annak idején én választottam a saját projektemnek. Ebből kifolyólag pereltem be őket, majd lettek beidézve a bíróságra. Nagyjából így állunk most.

Mi vezetett a zenészek közti feszültséghez, háborúskodáshoz? Nem is olyan régen láttam a teljes felállású Gorgorothot élőben és kívülről nem utalt semmi jel zűrre, szervezettnek tűntetek. Miféle fekete pestis vezetett ehhez a szakadáshoz?

– Nem mondanám, hogy háború lenne az, ami köztünk zajlik. Alapvetőleg King ov Hell volt az, aki hátba támadott, mikor 2007 szeptemberében titokban le akarta védetni magának a bandanevet és logót a Norvég Iparűzési Irodában. Ezt követően a banda nevét kereskedelmi szempontból akarták kihasználni. Most perlem hát King ov Hell-t Gaahl-lal egyetemben. Az, hogy milyen okok vezették őket, hogy ezt tegyék, számomra teljesen lényegtelen. Ha nem szívesen dolgoztak együtt velem, kiszállhattak volna, hogy egy másik bandát alapítsanak. Ez ennyire egyszerű.

Létezik egy Gaahl és King nevével fémjelzett variáció is ugyebár. A másik oldalon állsz te, és a toborzott legénység: Frank Watkins és Tomas Asklund. Mik az egyes álláspontok? Te hivatkozhatsz arra, hogy alapító tag vagy, na de mit hoz fel a másik fél?

– Nem izgat, hogy ők mit mondanak! Már elég rivaldafényt kaptak úgyis a médiában. És a véleményük kifejtésére egy újabb esélyt kapnak, méghozzá jövő héten a bíróságon. A média valószínűleg jelen lesz a tárgyaláson, szóval, akiket érdekelnek a részletek, az úgyis meg fog tudni mindent. A www.gorgoroth.info be fog számolni minden aktualitásról.

Terjeng egy olyasfajta pletyka, hogy a banda körül csak azért izzott fel a levegő, hogy még inkább propagálja magát. Szerintem ez elég nagy faszságnak tűnik…

– Alapvetőleg elég sok pletyka terjeng rólunk mostanság, attól félek. Napról napra kezdenek egyre kevésbé foglalkoztatni. Én továbbra is egy irányba húzom a szekeret, ez pedig a metál és a sátánizmus!

Tételezzük fel, hogy Gaahl és King felkeresne, hogy rendezzétek a viszonyt… Mit mondanál nekik? Lehetne szó arról, hogy újra egy zászló alatt zenéljetek?

– Biztosan tudják ők, hogy semmi keresnivalójuk az otthonomban és az életemben. Szóval kár is ezen filózni.

Eddig úgy tűnt, hogy a hírhedt krakkói merényletetek nem fog hivatalos formában megjelenni. Aztán végülis napvilágot látott a Metal Mind közbenjárásával. Hogy történt mindez? Miért váratott magára a megjelenés közel 5 évet?

– Ennek külső okai voltak. Fontos tudni, hogy a felvételt nem mi készítettük, hanem a Metal Mind, és ők is adták ki. Problémájuk akadt a lengyel hatóságokkal, ez lehetett a csúszás oka. Minden hivatalos ügyet el akartak rendezni a maguk módján az anyag megjelenése előtt. Ez természetesen hivatalos kiadványa a bandának, ezt le is szögeztem a Metal Mind-dal kötött szerződésben.

Egy másik élőben rögzített anyag is megjelent, amin te is szerepelsz, ez a Live in Grieghallen. Ez valamiféle búcsúlemez volna? A zenekar melyik része intézte ennek a megjelentetését?

– Két koncertet is felvettünk Svédországban a 2005-ös évben, de ezek annyira gagyira sikerültek, hogy mindenképpen új felvételeket kellett készítenünk, anyagilag meg nem álltunk túlságosan fényesen. Úgy döntöttünk, hogy stúdióban vesszük fel végül a számokat. 2007 októberében, Grieghallenben ez meg is valósult. Eztán történt a szakadás a banda életében. Röviden arról van szó, hogy a Regain Records nekem adott igazat a konfliktusban, ám az anyag nem volt még megjelentethető formában. Újra kellett vennem a bőgő hangsávokat, és Nico Elgstrand (Entombed) segítségével sikerült a felvétel utómunkálata is, így jelenhetett meg a lemez.

Az Orcturus nevű projekted aktív még? Tudtommal a Norvegian Evil-ben is érintett vagy.

– Jelenleg nincs semmi aktuális információm ezekkel kapcsolatban.

Olyan fel sem vetődött benned, hogy egy teljesen új zenekarba fogj? Ezzel megmutatván az ellenségeidnek az erőd. Minden bizonnyal nehéz meló volna, de a bíróságon keresztül hosszú és rögös út fog vezetni, hogy bebizonyítsd az igazad.

– Nem értek egyet veled. Igaz, hogy akármikor alapíthattam volna egy új bandát, találhattam volna új nevet és logót. De nekem már 1992-ben megvoltak a célkitűzéseim ezzel a zenekarral. Nem fogom hagyni, hogy a Gorgoroth történetének hetedik basszusgitárosa ellopja tőlem, alapítótól, azt, amit eddig felépítettem.

Mi a véleményed Nödtveidt öngyilkosságáról? Tudsz valamit, a dolog hátteréről? Barátod volt?

– Igen, barátom volt. Úgy gondolom, nem lenne egyenes dolog a részemről a véleményemet fejtegetni a médiában erről az ügyről.

Melyik a legtesthezállóbb a számodra? Gitár, bőgő, ének? Melyik szerepkörben érzed magad legjobban?

– Mindent meg tudok csinálni, amit szükséges a stúdióban. De mindent egybevéve gitárosnak tartom magam és szövegírónak.

Van valamiféle halál közeli élményed? Láttál már embert meghalni? Meg tudnál ölni valakit, ha nyomós okod volna rá?

– Emlékszem, régebben láttam, ahogy egy srác meghal egy balesetben. Megrázta az áram és segítségre volt szüksége. Próbáltam rajta segíteni, újraéleszteni, de nem sikerült. Egyébként ennek nincs sok köze a zenéhez, a magánéletemhez tartozik. Nem szeretem, ha újságírók ezt forszírozzák, s ezzel átlépnek bizonyos határokat. Megölni egy másik embert, azt kérded? Az emberek a történelem során bebizonyították már a képességüket arra vonatkozólag, hogy meg tudják ezt tenni, nem is kevés példa volt erre, tehát ez magáért beszél. Nem hinném, hogy te és én sokban különböznénk ebben a kérdésben. Ha megvan az ok és az indíték, az emberek hajlamosak a gyilkosságra.

Hiszel abban, hogy vár rád valami a halál után?

– Igen.

Van a történelemnek olyan része, ami kifejezetten megérintett? Melyik és miért?

– Sok olyan korszak volt, amit csodálok, túlságosan sok, hogy itt ezt részletezzem.

Mit gyűlölsz leginkább a világban?

– A sok semmitmondó, ellentmondásos, életképtelen elvet. Nevezhetjük ezt szocializmusnak, kereszténységnek, Jehova-tannak… Illetve azokat az embereket, akik ezeket magukra veszik. Én azokra az emberekre nézek fel, akik individuálisak és minden körülmények közt önmaguk tudnak maradni. A társaság, a többség iránti törekvés sohasem a jó út.

Mit tudsz Magyarországról? El tudod helyezni a térképen? Ismersz magyar zenekart? Biztos hallottál Puskás Ferencről, vagy ismered Csihar Attilát.

– Nagyon is jól tudom, hogy hol helyezkedik el Magyarország. Ha megcsináltad volna a házidat, akkor ezt tudhatnád, haha! (Le lettem oltva. –a szerk.) Ugyanis nemrégiben turnéztunk Budapesten. Ismerem  Attilát, ő egy remek srác és jó zenész.

Roger, köszönöm az interjút! A legjobbakat kívánom a bírósági eljárás végkimenetelét tekintve! A záróakkord a tiéd!

– Hehe, rendben. Pokolian fáradt vagyok, mert itt épp hajnal 04:10 van… Köszönöm a jó kívánságokat és az érdeklődésed. Hail Satan!