Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]
Tovább »
Kerek hét év telt el azóta, hogy a továbbra is barátságtalan (legalábbis számomra) nevű hamburgi Fvneral Fvkk Carnal Confessions című lemezével egészen szép hullámokat vert az epikus doom metal állóvizébe. Eget-földet nem fordítottak ki a helyéről, mert az első lemezes útkeresés még ott bujkált a dalaik mögött, de egyértelműen a magas minőség mellett tették le […]
Tovább »
Kassát valószínűleg senki nem fogja összekeverni a norvég fenyvesekkel, és az Otras sem nagyon erőlködik azon, hogy úgy tegyen, mintha ugyanabból a világból érkezne. A Na krídlach morovida sokkal földhözragadtabb lemez annál. Koszos, testi, kellemetlen, és ha már mindenképpen valamilyen természeti képet kell mellé tenni, akkor itt nem ködös hegyoldalakról van szó, hanem sárról, fertőzésről […]
Tovább »
Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]
Tovább »
Kezdjük ott, hogy sok Down for Whatever koncerten jártam már, sőt, a Sportkülsőben legutóbb lencsevégre is kaptam a srácokat. Koncertfotósként és koncertbeszámolókat írva is árgus szemmel követtem a zenekart, most pedig neki esek, az új korongjuknak. Pontosan tudom, milyen energiákat szabadítanak fel élőben, de most itt az ideje, hogy stúdiólemezként is megvizsgáljuk, mit tesz le […]
Tovább »
Nem is annyira érthetetlen vonzódásom az osztrák és a német black metal szcéna iránt nem ma kezdődött. Az újhullámos – csúnya szóval élve – trend első lovagjai jó 10-15 éve jöttek először szembe velem, talán a Harakiri For The Sky és a Karg személyében. Őket olyan zenekarok követték a felfedezés történeti vonalán, mint az Ellende, […]
Tovább »
Felületes volt az ismertségem a Fires In The Distance csapatával, de a friss lemezük miatt kénytelen voltam mélyre ásni a zenekar múltjába, jelenébe. Ez annak köszönhető, hogy a Circadian Promise eddig az év talán legizgalmasabb death/doom egyvelege. Azért nem írom, hogy a legjobb, mert bármikor beeshet egy faék egyszerűségű szörnyeteg az én esetemben, ami megfosztja […]
Tovább »
Amikor a göteborgi melankólia császárai, Tom S. Englund-ék bejelentik a 15. stúdió albumukat, az ember már csatolja is a biztonsági övet, mert pontosan tudja: itt megint nem lesz púder, csak az a nyers, mázsás súlyú skandináv bánat, amitől az ember legszívesebben egyből egy sötét szobában keresne menedéket. De álljunk meg egy pillanatra! Az Architects Of […]
Tovább »
A nyers black metalnál előbb-utóbb mindig eljön az a pont, amikor dönteni kell, hogy maradjon-e minden úgy, mintha két mikrofonnal vették volna fel egy ismeretlen pincelabirintusban, amelyek közül az egyik eleve rossz volt, vagy kezdjenek valamit azzal is, hogy közben eltelt több évtized. A Selenite Scrolls első két demója még nem sokat vacillált ezen. A […]
Tovább »
Negyedik albumával jelentkezett a Maria Lessing énekesnő, Manuel Kohlert gitáros és Johannes Früchtenicht dobos alkotta német post-hardcore trió, a Future Palace. Habár az együttes 2018-ban alapult, azóta szép életművet sikerült összehozniuk, hiszen 2020-as első albumukat követően kétévente adtak ki folytatást, így idén jött ki a negyedik nagylemez, a Resurgence. Az előző albumokhoz képest itt a […]
Tovább »
