Amikor a göteborgi melankólia császárai, Tom S. Englund-ék bejelentik a 15. stúdió albumukat, az ember már csatolja is a biztonsági övet, mert pontosan tudja: itt megint nem lesz púder, csak az a nyers, mázsás súlyú skandináv bánat, amitől az ember legszívesebben egyből egy sötét szobában keresne menedéket. De álljunk meg egy pillanatra! Az Architects Of A New Weave nem egy beletörődő, önostorozó sírás. Ez a lemez konkrétan egy olyan arculcsapás, ami elvárja tőled, hogy átrendezd a soraidat, összeszedd a szilánkjaidat és a saját szabályaid szerint írd tovább a nyomorult történetedet. Nulla bocsánatkérés, nulla hamis pátosz.
A srácok nem aprózták el: a Napalm Records gondozásában megjelenő anyag konkrétan az Iron Maiden-féle Run For Your Lives turné előszobájában dörren rá a világra, és ha valami, hát ez a lemez megmutatja, hogyan kell a legmélyebb belső tüzet megállíthatatlan pankrációvá alakítani. Adam „Nolly” Getgood keverése pedig egyszerűen pusztít, a riffeknek olyan harapása és csontrepesztő alja van, hogy a hangfalak kérnek elnézést.
A nyitó tételként villantó, filmszerű dallamok és a gótikus súly keveréke azonnal letaglóz, de a lemez igazi koronája a refrénekben rejlik. A címadó Architects Of The New Weave vagy a The World is on Fire (ami az egyik kedvenc dalom lett tőlük) úgy törnek át az ember mellkasán, mint a viharfelhőkön át robbanó fényszóró. Englund hangja még mindig az az unikum, amiért érdemes metalt hallgatni: egyszerre nyers, rekedtes, megtört és mégis kőszikla keménységű.
De ha ez nem lenne elég, a lemez második felében bedobják a legdurvább göteborgi atompótlékot: a A Burning Flame című tételben maga Mikael Stanne (Dark Tranquillity, The Halo Effect) csatlakozik Englund-hoz. A két ikonikus skandináv torok duettje nem egyszerűen jó, konkretizálja azt a fajta feszültséget és katarzist, amiért az ember egyáltalán lemezkritikát ír. A refrének felfelé húznak, de nem adják ingyen a feloldozást: át kell gázolni a dühön és a fájdalmon, hogy elérd a tetejét. A bónusz korong pedig nem csak valami kényszeres maradékgyűjtemény. Az OXYGEN! albummixe, a Falling From The Sun élő verziója, valamint a demók és instrumentális csemegék pontosan megmutatják a lemez keletkezésének ívét.
Viszont kiemelném nektek a személyes nagy kedvencemet így a végére: Heaven
Úgy érzem ki kell emelnem az anyagról a Heaven című tételt, mert ez a dal engem azonnal elkapott, elképesztően ott van a szeren! Olyan masszív, mázsás súlya és lüktetése van, ami szó szerint a falhoz szegezi az embert. Szövegileg a belső megváltásról, a megpróbáltatások feletti felemelkedésről és a belső békéért folytatott küzdelemről szól – arról a pillanatról, amikor a legsötétebb káoszból próbálsz eljutni a saját menedékedig. Súlyos, nyers és megkerülhetetlen darab.
Az Architects Of A New Weave nem azt akarja, hogy a sötétben simogasd a sebeidet. Azt követeli tőled, hogy vedd át az irányítást, építsd újjá a saját szövetségedet és mutasd meg, ki a főnök. Az év egyik legmasszívabb, legkarakteresebb dark/progressive metal anyaga, pont.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
