Ha az ünnepi hosszú hétvégén nem a teázós pihenést választanád, hanem inkább a sötét, füstös klubok nyers energiáját, akkor Székesfehérvár felé érdemes venni az irányt. Október 23-án a Nyolcas Műhely falai között négy olyan hazai underground alakulat csap össze, akik garantáltan nem hagynak szárazon egyetlen ruhaneműt sem. A színpadra lépő bandák: Effrontery: A martfűi death […]
Tovább »
Aki azt hitte, hogy az őszi rituálék után pihenőre vonul az underground, az nagyot téved. November 18-án (szerdán) a budapesti S8 Underground Club falai között olyan mészárlás készülődik, amit a műfaj szerelmeseinek kötelező a naptárba vésni. Nincs mellébeszélés: négy olyan banda csap össze a pincében, akik a sötét, kompromisszummentes fémzene legkülönbözőbb árnyalatait hozzák el a […]
Tovább »
Mondjunk ki valamit rögtön az elején. Az underground nem a szikrázó napsütésben, a klímás szobában vagy a gondosan kiszámolt, kényelmes hétvégéken él! Az igazi fémzene a retekben, a nyirkos éjszakában és az ázó aszfalton születik. Így amikor az időjárás feladta a leckét és szakadt az eső, azonnal elvált a szar a májtól. Aki pillecukorból van […]
Tovább »
Ha szereted a súlyos riffeket, a pszichedelikus utazásokat és a tömény, dacos energiákat, akkor 2026. október 30-án, pénteken ott a helyed a budapesti Robotban! Egy olyan bika erős, műfajokon átívelő underground est vár ránk, ahol a stoner, a groove és a grunge metal ötvöződik egyetlen masszív hangáradattá. Az est folyamán színpadra lép: Kief From The […]
Tovább »
Kezdjük ott, hogy sok Down for Whatever koncerten jártam már, sőt, a Sportkülsőben legutóbb lencsevégre is kaptam a srácokat. Koncertfotósként és koncertbeszámolókat írva is árgus szemmel követtem a zenekart, most pedig neki esek, az új korongjuknak. Pontosan tudom, milyen energiákat szabadítanak fel élőben, de most itt az ideje, hogy stúdiólemezként is megvizsgáljuk, mit tesz le […]
Tovább »
Aki eddig azt hitte, hogy a walesi metal gépezet elpuhult vagy leül a babérjaira a közel harmincéves múltja után, az most kap egy olyan kíméletlen gyomrost, ami fixen helyreteszi a világnézetét. A Bullet For My Valentine hat év könyörtelen böjt után végre vadonatúj lemezzel robban be, a Social Apocalypse című albummal. A turné pedig nem […]
Tovább »
Kezdjük ott, ahol a fájdalom ér: a mai világunk egy kurva nagy, sterilizált elidegenedett zóna, ahol a képernyők előtt rohadunk meg. És mire vártam már évek óta a zsigereimben? Hogy a kedvenc zenekarom végre megérkezzen, és egy olyan kíméletlen, húsbavágó slágerrel tépje fel a sebeket, mint a Social Apocalypse. Nem kérnek bocsánatot, nem simogatnak, hanem telibegyomroznak. Pont úgy, ahogy azt tőlük elvárjuk. Aki követi a walesi metalcore gépezet munkásságát, az pontosan tudja, hogy Matt Tuckék sosem a cukormázas pop-metalról szóltak, de ez az új tétel… úristen, ez egyenesen a gyomrunkba markol. Én magam is tizedmásodperces pontossággal lestem az újdonságot, és nem is kellett csalódnom: a Social Apocalypse pontosan az a fajta dal, ami bemutatja, milyen az, amikor a modern technológia átveszi az irányítást a gondolataink felett, és a kontroll már rég a múlté. Nincsenek figyelmeztető jelek, nincsenek fékek, csak a tisztán zúgó, kíméletlen valóság, amit a kedvenceim lenyomnak a torkunkon.
„Hiábavaló ellenállni ebben a káoszban”
A dal gerincét adó refrén tökéletesen összefoglalja azt a tehetetlen dühöt, amit mindannyian érzünk, amikor azt látjuk, hogy a társadalom teljesen szétesik a digitális posványban:
„Hiábavaló ellenállni
Ebben a káoszban, amelyben mindannyian élünk
Túl nehéz létezni
Szabadíts meg minket ettől a társadalmi apokalipszistől”
A szöveg kíméletlenül kimondja: amikor minden remény szertefoszlik, csak a rideg izoláció marad. Ez nem egy elvont filozófiai tétel, hanem a zsigereinkbe égett hétköznapi valóság. Az 1. versszak sem finomkodik, egyenesen az elveszetteknek és elfeledetteknek szóló segélykiáltás ez, ahol már nincs erő, nincs hit, nincs szeretet és nincs gyűlölet, csak a leforrasztott koporsó. Imádom ezt a kompromisszummentes sötétséget, mert a Bullet For My Valentine pontosan abban a tartományban mozog, ami a leginkább fáj, mégis gyógyít.
Zeneileg és vizuálisan is a tetőn
A klip és a zene tökéletes szimbiózisban mozog: a monokróm, lepusztult képi világ, a telefonjaikba temetett, zombiként vegetáló emberkék és a dal elemi erejű riffjei olyan feszültséget teremtenek, amit nem lehet csak úgy háttérzeneként hallgatni. A breakdown-oknál meg különösen érezni, ahogy a Social Apocalypse szónak a mantrázása teljesen szétzúzza a maradék türelmünket is. A BFMV ezzel a dallal nemcsak azt mutatja meg, hogy komolyan tálalják a dühöt, hanem azt is, hogy még mindig 100%-osan ők uralják ezt a színteret. Ha van zene, amiért érdemes volt tűkön ülve várni, hát ez az, nálam egészen biztosan rongyosra lesz hallgatva.
Csekkoljátok ti is a hivatalos videóklipet, és döntsétek el ti, hogy túl tudtok-e élni ebben az apokalipszisben.
Volt itt minden. Varsóból érkező sci-fi zúzás, de lássuk be, a hazai hordák megint rányomták a bélyegüket az estére úgy, ahogy kell. Nem volt itt finomkodás, a Riff megkapta a magáét, már ha egyáltalán láttunk valamit. Fotós szemmel ugyanis ez az este tiszta rémálom volt: a hangzás ugyan rendben volt, de a fények kegyetlen rosszak […]
Tovább »
Amikor a göteborgi melankólia császárai, Tom S. Englund-ék bejelentik a 15. stúdió albumukat, az ember már csatolja is a biztonsági övet, mert pontosan tudja: itt megint nem lesz púder, csak az a nyers, mázsás súlyú skandináv bánat, amitől az ember legszívesebben egyből egy sötét szobában keresne menedéket. De álljunk meg egy pillanatra! Az Architects Of […]
Tovább »
Ha azt hitted, ősszel csak a falevelek hullanak, akkor ideje felébredni: október 10-én egy kőkemény, death metal centrikus szeánsz robban a Supersonic Blue Hell színpadán, ahol 2 olasz és 3 hazai horda garantálja, hogy kő kövön ne maradjon. Kik zúznak majd? Alzhagoth (ITA): Az olasz brigád a death metal brutalitását dallamos témákkal és szimfonikus grandiózossággal […]
Tovább »
