Egész jó hangulata van, főleg az utolsó dal tetszett! Sokkal markánsabbak, fogósabbak lettek azok a részek, ahol a dob is megszólal! Érdekes lehet egy ilyen esemény!

Nagyon súlyos, igazi underground alkotás a veterán finn black metal bandától! Démoni!

A japán kultúra iránt rajongó finn együttes melo/death/folk anyaga power és szimfonikus elemekkel, himnikus kórusokkal megspékelve! Van benne fantázia, és a dalírói véna sem elhanyagolható, sorjáznak a remek harmóniák! A giccsfaktor még bőven a tűréshatáron belül van! Kellemes hallgatni való!

Amcsi death/grind aprítás. Több kérdés is felmerül a bandával kapcsolatban: hogyan képes a csajszi ilyen hangokat kiadni? Hogyan fér be a dobos a dobszerkó mögé? Nem rossz anyag, jó kis durvulat!

Remekbe szabott magyar pagan/folk black metal! Komálom az ilyen stílusú zenét, magával tud rántani a feeling, előhozza az ősmagyar érzéseket! Nagyon tetszik! Gratulálok a csapatnak, remélem, koncertek is lesznek!

Ilyen egy majdnem tökéletes avantgárd black metal album! A vége felé elfárad egy picit, csakis ezért a fél pont levonás! Lassan kezd összeállni az évvégi lista a fejemben, és ezen a listán ez a lemez méltán pályázik egy előkelő helyre!

Nekem a régi anyagok jobban bejöttek, azokban még volt egy nagy adag underground feeling! A novemberi koncerten ott leszek, de ha nem az Orbit Culture és a Soilwork lenne a két előzenekar, erősen elgondolkodnék, hogy menjek-e!

Ez egy olyan lemez, amelyről meg nem mondaná az ember, hogy a '80-as években született, vagy idén? Éppen ezért lesz időt álló a teljes diszkográfiával egyetemben! Egy újabb meghatározó zenész távozott nemrég Cronos személyében. R.I.P. :(

Egészen hangulatos doom muzsika! A 'Thy Eternal Grief' című tétel különösen tetszett! Nem teljesen az én világom a stílus, de ezt most jól esett meghallgatni!

Ez egy nagyon érdekes stílusegyveleg Texasból! Alapvetően black metal elemekre épül, de van itt kérem nagy adag HC, néhány evőkanálnyi grindcore, csipetnyi powerviolence, és sok minden egyéb, ami igazán változatossá teszi ezt az albumot! Odab@szós underground mocsadék - kellőképpen beteg, határtalan, brutális és szórakoztató!

Szunyókáláshoz, bóbiskoláshoz tökéletes volt. Ezt csak úgy tudom elképzelni, mint egy komolyzenei koncertet, ahol csakis ülnek a vendégek és hallgatják az előadást - igaz, Észak-Amerikában nem egy helyen vannak a koncerthelyszíneken csakis ülőhelyek (a küzdőtéren is csak ülnek) - érdekes (és valahol szürreális is) volt látni pl. Sabaton koncertet, ahol mindenki ült. Sok mást nem tudok elmondani.

Azt hittem, sosem lesz vége, pedig csak 41 perces. Egy korábbi lemezük volt már a HP-n 2015-ben, az ottani némelyik hozzászólást szinte egy az egyben lehetne ide is írni.

Nagyon örülök, hogy 10 év után visszatért a Whispered egy ugyanolyan fasza koronggal, mint ahol 2016-ban a Metsutan - Songs of the Voiddal abbahagyták. Nagyon bejött az a lemez is, ez is és megmondom őszintén, nem kellett végighallgatnom a teljes lemezt, hogy tudjam - ez egy minőségi visszatérés lesz. Már az első két klipes dal alapján megállapítottam ezt - amit aztán persze a lemez többi dala pedig megerősített. A lemezajánló valamikor érkezik majd.

Én aztán nem gondoltam volna, hogy a tagek és az előzetes "előítéleteim" miatt - lehet szerintem ennek nevezni -, ennyire fogok értékelni egy death metal/grindcore/hc punk/powerviolence hatásokkal operáló lemezt. De úgy látszik, lehet ebben is bitang odabaszós zenét, lemezt produkálni. A hangzás állat, a zenéből áradó energia odabasz és felken a falra, a kis szöszi csajról meg alig hittem el, hogy ő hörög. A hossz is pont annyira van belőve, hogy még ne legyen túl hosszú, úgyhogy le a kalappal.

Jó párszor meghallgattam (hangosan is, halkan is), volt, hogy többet is akartam rá adni, végül ennyi lett. Örvendetes, hogy hazánkban is van ilyen stílusban tevékenykedő, magyar nyelven éneklő banda - igaz, a magyar szövegeket csak elvétve értettem és akkor is, ha ilyen jó sok évet kellett várni erre a bemutatkozó albumra, ami határozottan tetszett, csak így tovább!

Ugyanolyan egyedi, ötletes, változatos, cseppet sem unalmas, mint az előző lemezük - akkor arra 7.5-et adtam "csak", most ez nagyon tetszett. A RYM-on egészen elképesztő értékelései vannak a lemezeiknek - de a Metallum sem panaszkodhat.

Az előző lemeznél írtam, hogy amit eddig hallottam a bandától, az tetszett - most sincs ez másképp. Hozzák a saját maguktól elvárható minőségi dallamos death metalt, amitől valljuk be, nem is kell több az esetükben már. Aztán az, hogy valakik szemében emiatt "fesztiválmetál vagy fesztiválzenekar" lettek - hát ne az ő hibájuk legyen már, hogy sikeresek lettek...

Sok mást én sem tudok elmondani, mint a többiek - nem hallgattam Venomot, nem ismerem a diszkográfiát. Ez a lemez elég statikus, de vérprofi a maga módján. Sajnálatos Cronos halála - ha úgy adódik, belehallgatok majd korábbi lemezeikbe is.

Kellemes volt hallgatni és annak ellenére, hogy nem nagyon emlékszem már az előző lemezre, ez most kifejezetten tetszett.

Az, hogy "live", nem ad hozzá semmit. Gondolom a felvételek is így készülnek egy-egy lemezhez, csak itt van némi taps is. Zeneileg DS, merengősen kellemes, semmi extra számomra. A Tornarem a legjobb dal, mert az pörgősebb, mint a többi.

2 cyberpunk felfogású alkotás után hallgattam meg és kifejezetten jól esett ez az ősgonosz hangulat. Igazi időkapszula, ami jól mutatja a 90-es évek finn fekete fém metszetét.

Az elmúlt 30 évben sikeressé vált finnek extrém metal zenéjéről kapunk itt egy metszetet. Kapásból 6-8 banda neve beugrott, akikből a Whispered táplálkozik. A japán fícsőr nekem bejön, ez egy csöppet az átlagosság fölé emelte a zenét.

Nem jó, ha banda fotó rémisztőbb, mint a zene. Képesek jó riffek írására, csak keveset pakoltak a gyűjteménybe, több jó riff, több pont nálam. A grind részek ütősebbek és fogósabbak voltak a lassabb részeknél és a csaj hangja is kevésbé idegesített.

Óriási meglepetés, hogy ez az album megjelent a semmiből. Nálam a Hét avar alatt demo ugyanolyan kultikus státuszban van, mint a Pagan Winter, vagy az Anno Domini! 4:30-nál már éreztem, hogy az számomra hibátlan lesz. Mind a 33 és fél percet nagyszerűen átjárja a magyarság, a magyar folklór, őseink szelleme és az előttük való tisztelet. A hangzás illik a történethez, semmi műanyag, semmi polír. Könnyen elképzelem ahogy egy tábortűz körül duhajkodunk.

Vannak itt olyan részek, amik még Sigh mércével is teljes agymenés és zsibbadás ám az egész egy furán szerethető progresszív pornó. 3x vagy 4x kezdtem neki a megjelenés óta mire nagy nehezen belekapaszkodtam ebbe a japán mesébe/színházba. Teljesen egyedi, utánozhatatlan és beteg cucc.

A mérleg egyik oldalán a profizmus, a hírnév, a kitartás az eredeti elvek mellett és egy jól felépített márka van, a másik oldalon pedig a végtelen üresség.

Ez az első lemez amit meghallgattam a Venom-tól, pedig 2 évvel idősebb vagyok nála, lett volna rá időm, de sosem érdekelt. A Black Metal dalt ismerem különböző feldolgozásokból és kb. ennyi az ismeretem és ez ezután sem fog változni. Egy ilyen kult zenekarnak a rajongóknak kell, hogy zenét írjon és én nem tartozom oda. A dalok pont olyanok mint 81-ben voltak csak a hangzás lett valamivel jobb. Eskü, hogy a BM dallamait vagy 3-4 nótában is felfedeztem. Dicséret jár a pályafutásukért!

Zenei oldalról rendben volt, tetszett a súlyos doom menetelés, örültem neki, hogy nincs felhígítva lágy dolgokkal. Énekes oldalról pedig nagyon hiányoltam egy karakteres énekest, mint mondjuk Holdampf Gábor, akit én ennek stílusnak a királyának tartok.

Nem egyszerű előadás, ezer réteg, millió pillanat, nehéz befogadni.

Nagyon jó ds muzsika és az, hogy teljesen élő az előadás, külön varázst ad az egésznek. Egy két napos feszt csak ilyen zenékkel, nagyon nagy lehet!

Most mit mondjak. Hetek óta napi szinten mérgezem az életem ezzel a förtelemmel.

Melodeath rajongók szeretni fogják. Engem nem mozgat.

Legnagyobb bajom vele, hogy nekem ez a sound túl steril a grindhoz. Kissé szögletesnek érzem emiatt. UPDATE: kicsit emeltem a pontszámon, azóta voltak hangulataim, amikor jól esett.

Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk. Bocs srácok, de nem érzek itt nagy dolgokat, persze rossznak sem mondanám...

McFrost kommentje lehetne szóról szóra az enyém is, csak én még nem merem megadni a 9-et. Idővel változhat vagy nem.

Nem érzem továbbra sem, hogy mitől is olyan jó ez a banda. Kataklysm szinten unalmas.

Nekem is kimarad a banda annak idején, a kilencvenes évek közepén nem tudtam black metálként értelmezni, akkoriban az Emperor és társai mellett. Manapság sokkal jobban kultiválom az ilyen egyszerű durvulatokat, szóval bejön ez is eléggé, fogom hallgatni, tele van energiával. RIP.

Valóban olyan, mint az előző, a pontszámom is marad.

Azt kell mondjam, inkább zavart, mint nem :)

Szóval nagy izgalommal töltött el, amikor pár éve megtudtam, hogy vannak dungeon synth fesztiválok világszerte. Ez az arc, Joan Llopis Doménech, aki itt nyomja a show-t az Echoes From The Dungeon-ön, Spanyolországban született, jelenleg lengyelben él, a vezetékneve francia, a keresztneve katalán és velem angolul diskurál. Ez a határok nélküliség nagyon jellemző a színtérre, sőt, a nemek aránya is sokkal jobban megy a fele-fele irányába, mint más stílusoknál. A zenei kivetülései mellett grafikus művész, a művész szót kiemelve - nagyon jól nyomja. De hogy a zenéről is valamit... Az egész előadás ideglelős számomra, főleg a második és a negyedik két dal, a Perseids és a Cami a les muntanyes.

Nem okozott sok izgalmat, igazából az olyan dalok tetszettek, mint pl. a The Light Behind The Horns, mert itt volt valami punkos felhang. Ahogy a leírásban látom, ők maguk is vállalják ezt, kár, hogy a kilencedik dalig kellett várjak egy ilyen részletre. Ha minden dal olyan lett volna, mint a Reaper Of Christianity, 8-9-et is adtam volna a lemezre.

Ennél statikusabb akusztikai borzalmat már régen... Most esik az eső nálunk régóta először, és a tetőtéri ablakokon kopácsoló vízcseppek hangjára hajaz ez a dobolás. A kompresszor éra az összes hangszer közül a dobot herélte ki leginkább. A büdös életben nem szól így ez a hangszer, ezek egyszerűen nem dobhangok. Nem értem, miért kell ezt csinálni... Sajnálom a dogot, mert amúgy zeneileg lennének itt érdekes dolgok, de a mindig, mindenhol, mindenkor, minden szól jelenség megöli az egészet. Néha a Shade Empire-re emlékeztet, de ahhoz nem ér fel... Ott is statikus a hangzás, meg kitaposott a produkció, de azok annyira tudnak zenélni, hogy attól kifekszem.

Bevallom, ki nem találtam volna, hogy nő énekel. A szokásos grind/death daráldánál többet adnak. Asking for Hell kétszólamos, már-már doomos gitártémája oldja az egysíkúságot. Vagy a Media Slop lassabb málházása. A Femicidal Vengeance gitárdíszítése meg tiszta Death. Nagyon elvétve a Napalm Death is eszembe jutott, de annyira nem merik eldobni az agyukat, mint Barney-ék. Az Interlude durván meglepett, kár, hogy megmarad annak, ami a címe. A jobb dalok a lemez vége felé jönnek. A gömbtestű dobos miatt néztem élő feltételt tőlük, mondván hogy bírja szuflával. Hát úgy, hogy kiváló technikát alkalmaz.

A hallgatása közben pont az jutott eszembe, hogy ez kufár kompatibilis, és lám, tényleg a Metal Ör Die adja ki. Faszán össze van rakva a zene, hoz mindent, amit kell, még többet is. Én az éneket vettem volna halkabbra egy kicsit, mert akkor misztikusabb lenne. Meg az első dalban az a hejjezés ultra gáz. A csordavokálok meg az enyhén hamis énekek viszont ütnek. Csak azok is hangosak. A Lábaink nyomán hosszú harmónia körei nagyon hatásosak. A nyögdécselés benne viszont megint borzalmas. A lemez végefelé komolyan azt éreztem, hogy kéne ide egy jó énekes, mert összességében véve tönkreteszi az egészet. Értem én, hogy folkot akar rátenni, de a végeredmény komikusba csap át - néha inkább csöndben kéne maradni. Zene hangszerenként 10, az ének 3, akkor (10+10+10+10+3)/5=8,6.

Megdőlt a világrekord fossá dobolásból. Azt hittem, Gavin Harrison a csúcstartó ebben, de ez az illető itt kimaxolja a dolgot. Hát izé... élvezhetetlenné veri az egészet. Tudtam, hogy gondom lesz ezzel a lemezzel, így utoljára hagytam. Régen se hatott meg ez a fajta művészet, amit ők csinálnak. Vannak jó részek, de az agyi bufferem seperc alatt telítődik, és a bejövő új információ feldolgozatlanul tolja ki a korábbiakat.

Nem tudom McFrostnál jobban összefoglalni. :-)

Szényen, nem szégyen, én sosem hallgattam Venomot. Viszont amikor valami házibuliban szólt, mindig rákérdeztem, hogy bazmeg, mi ez? Szóval jó ideje tervben volt a bandával való megismerkedés. Chronos halála után ez a terv a megvalósítás fázisába ért, mert elkezdtem a régi dolgaikat fülelni. Ha minden lemez ehhez hasonló, akkor jóban leszünk.

Végletesen semmilyen. Totális legózás a műfaji elemekből. Meg még unalmas is.

Nagyon furcsa élmények értek ennek a szarnak a hallgatása közben. Néha olyan, mint egy bespeedezett Korn, aztán a Lord Mantisban hallható ének jön elő. Én a smooth basst szeretem, de ennek jól ál ez a tahó hangzás. Ezt kell még hallgatni. Köszi! Érdekes anyag.

Ezeken a koncerteken fekvőhelyek is vannak? Elmennék aludni egy jót.

Ötlettelen, tompán megszólaló, unalmas, de legalább trve!

Elég egyedülálló banda már a külsőségeket tekintve is, a barbie kinézetű csajjal és a nagy dagadt állat dobossal. :D Nem véletlenül hívják saját zenéjüket bimboviolence-nek. :D Koncerten is fergetegesek, a csaj táncikál, mint egy cheerleader valami pop szutyokra, majd berobban a brutális muzsika, a szöszi meg embertelen hangokat kiadva elkezd "énekelni". :D Minden szökőévben bukkanok sajnos csak ilyen egyedi cuccra, szóval nem ígérhetek sok ilyesmit a jövőben. A grind/powerviolence továbbra sem kedvencem, ezért 8 pont a maximum tőlem.

Kifejezetten erősre sikerült a legújabb nagylemez. Mindig jó dolog Svédisztán dicső múltjáról megemlékezni.

Lehet "illett" volna feljebb pontoznom a sajnálatos esemény tükrében, de az nem lett volna őszinte. Nem tetszik, soha nem is tetszett.

Az előző lemezük tudhatott valamit, amit ez nem, mert arra 9-et adtam 2 éve, de ezt most "csak" egy jó albumnak tartom. Jobban belegondolva az új Fvneral Fvkk album miatt nem érzem ezt most jobbnak, mert az viszont rohadt jó és beleette magát rendesen a lejátszómba.

Ez annyira irritált, hogy csak pár számot tudtam meghallgatni, a maradékba csak belepörgettem. Remélem nem derül ki!

Az első két szám nagyon tetszett, a dob igen jót tesz a zenének, így élőben is elvégezhető!

Igazi régi vonalas finn zúzda! Nagyon húzósak a középtempós részek, nagyon fogós riffekkel! Néha death metálba is hajlik azene ami még dob rajta! Ének is egyedi, felismerhető!

Hiánypótló anyag, jó hogy magyar ének van, és a magyar folklórra épülő szövegekkel. Jól ötvözik a folkot a black metállal. Hogy miért nem adtam több pontot? Mert a második dalban, van egy igen erős Immolation nyúlás, illetve az éneklős témák gyengére sikerültek!

Igazi meglepetés zene, még hogy nincs új a nap alatt! Egyedi, ötletes, progresszív, japán folk muzsika japán nyelven! Vannak azért nehezen emészthető részek, de mindenkinek ajánlom, aki szereti a különlegességeket!

Az első három dalt gyengének találtam, aztán a 4. számtól már tetszik az album. Az 5. dal klippel együtt nagyon hangulatos! A 7. és a 9. a kedvencem. Nem a legjobb anyaguk, de bőven az átlag feletti zene!

Dob hangzás, és a dob témák miatt alapból 10 pont nálam! Nagyon sok slágerrel idézve a nyolcvanas évek hangulatát, remek album! Méltó befejezés Cronostól!

Nagyon jó album, kicsit időutazás. Az első kettő, és az utolsó dal a legjobb, egyedül a 3. dal nem tetszett. Doom metal, fogós riffekkel nincs agyon bonyolítva, az énekhang viszont nem eléggé markáns.

Továbbra sem a DS az én világom. Kellemesen szólt a háttárben, de nekem különössebb katarzist nem okozott

Elejétől a végéig kiválló alkotás

Nem tudom, hogy nekem van ma nagyon jó napom, vagy ilyen erős lett ez a kör, de ez is nagyon tetszett

Tényleg nagyon erős kör van, ez is nagyon tetszett. Végre egy normális magyar folkos együttes (a Dalriada, hogy is mondjam, nem a kedvencem). Az tiszta ének sajnos nem mindig az igazi, ezért kapott egy fél pont levonást.

Ténlyeg egyedi, és elég beteg, nekem nagyon tetszett

Csatlakozom a kollégához, ha valaki azt mondja, hogy ez a lemez '86-ban jött ki, én simán elhiszem

Abszólút és teljes mértékben minden adott volt ahhoz , hogy egy végtelenül felesleges soha többet nem akarom átélni félóra következzen az életemben. Szar borító, kiábrándító banda fotó, unalmas album cím, unalomig játszott keménykedő Tagek és egy női énekes.Ehhez képest új kedvencem van. Érdemes hallgatni, ötletek is vannak benne, nincs túlgondolva ,de nem is egy ,egy a százból. Ha az ajánló tud ehhez hasonlókat még megoszthatná velünk vagy legalább velem .A magas pontszámban benne van a kellemes csalódás okozta öröm mámor is, de ha az nem lenne akkor is adnék minimum nyolc pontot. De ma, ma ez egy kövér tízes!

Az Amon Amarth zenekarból már rég kiveszett a lendület, lehet hogy kitartóak , de ez már csak egy életben tartott brand ,felvan építve, kiforrott meg fesztiválon jól mutat ,a viking téma trendi már vagy 50 éve, de amúgy olyan mint a turistáknak szánt "kézműves" sörök, fasza címke nulla íz, ráadásul ez most még alkoholmentes is, szerintem vérszegény lett a mostani produktum még a kötelező slágert sem hallom

Volt idő ,hogy ilyeneket hallgattam, sőt direkt vadásztam ezekre, viszont akkor is kevés igazán jót találtam. Mindenesetre ez nem is egyfajta stílus inkább hangulat, ergo ehhez hangulat kell. Így érdemben ezt pontozni nem is nagyon lehet, ha akkor találkoztam volna vele amikor kerestem ez egy 7 pontos lemez lett volna, most viszont semennyire sem izgat így kap egy semleges 4 pontot.

Pont olyan jó, mint az előző lemezük:) Érdekessége, hogy ahogy elkezdem hallgatni mindig dalról dalra jobban tetszik.