A görög Eternal kvartettje a klasszikus, régi vágású thrash metalra esküszik, ennek szellemében szállítják nekünk szeptember 28-án megjelenő első nagylemezüket Conspiracy Of Warheads címmel. A 80-as évek iránti rajongásukat már a kiadvány borítója is jelzi számunkra.

A tíz tételt felvonultató lemez olyan alapvetések előtt hajt fejet, mint az Anthrax, a Megadeth, a Voivod vagy a honfitárs Suicidal Angels munkássága. A pattogós ritmusokra, reszelős riffekre és fülbemászó tempókra építkező anyag ráadásul minden létező formátumban – digitálisan, bakeliten, CD-n és még hagyományos kazettán is – elérhető lesz a gyűjtők számára. Első meghallgatható daluk, a Man Down pedig pont most debütál…

Szeptember 18-án Godless Communion címmel adja ki negyedik nagylmezét a londoni death/thrash metalos The Bleeding. A Redefining Darkness kiadónál megjelenő anyag felvételeit tagcsere előzte meg: a régi frontember, Germ távozott, a mikrofont pedig Craig Land (De Profundis) vette át.

A zenekar a váltás miatt a már elkészült dalokhoz is hozzányúlt: Land nem pusztán felénekelte a korábbi témákat, a szövegeket és a dallamokat is az ő fenyegetőbb karakteréhez igazítva írták újra. Ennek a munkafolyamatnak az eredményét mutatja be a frissen megjelent Immortal Flesh kislemez, amely az örök élet okozta morális leépülést és az empátia elvesztését boncolgatja.

Az énekesváltás ellenére a lemez a korábbi korszakokat sem zárja le teljesen. A stúdiómunkálatok során nemcsak a nemrég kilépett Germ, hanem a legelső frontember, Themis K. is mikrofonhoz állt egy-egy vendégszereplés erejéig, a névsort pedig a holland Sinister énekese, Adrie Kloosterwaard teszi teljessé.

A ’80-as évek klasszikus speed metaljának (és az olyan neveknek, mint az Agent Steel) szerves részét képezte az az ufós, sci-fi koncepciókkal átitatott, túlpörgetett témavilág, amit ma már kevesen tudnak hitelesen előadni. A göteborgi bázisú Armory azonban 2012 óta makacsul ragaszkodik ehhez a csillagközi vonalhoz. Október 23-án érkezik a zenekar negyedik, Echoes of the Astrolith címre hallgató nagylemeze a Dying Victims Productions égisze alatt, és úgy fest, a srácok magasabb sebességfokozatba kapcsoltak.

A legnagyobb változás a legénység soraiban történt: az új „pilóta”, azaz C. Rostoff énekes a korábbiaknál dinamikusabb, sötétebb hangszínnel narrálja végig a kilenc tételt felvonultató (plusz egy instrumentális átkötőt tartalmazó) űrutazást. A zenei alapok is hallhatóan bekeményedtek. A tempó egyértelműen feszegeti a technikai határokat, az olyan már meghallgatható előzetesek pedig, mint az Interceptor Squadron, megmutatják, hogy az Armory már nem csupán nosztalgiázik, hanem egy kifejezetten agresszív, sűrű fémzenei meteorként csapódik a hallgatók arcába.

Egy frontember elvesztése gyakran jelenti egy zenekar végét, de a belga A Thousand Sufferings tagsága Tijl énekes halála után úgy döntött, hogy a zenekar puszta létezésével állítanak emléket neki. A black és doom metal mocsarában gázoló formáció túlélte a legnehezebb időszakot, és több tagcsere (valamint a korábbi stúdiólemezek) után most szeptember 4-én egy kifejezetten különleges EP-vel, a Valley Of A Sun című anyaggal jelentkeznek, szerzői kiadásban.

A friss dobossal (Wouter) és basszusgitárossal (Joan) kiegészült alakulat ezúttal nem saját dalokkal, hanem egy rendhagyó feldolgozás-koncepcióval tér vissza. Négy, stílusban teljesen eltérő klasszikust vettek elő – Alice Cooper-től, a Thin Lizzy-n és a Therapy?-n át a flamand sanzonénekes Zjef Vanuytsel-ig –, amelyeket csontig csupaszítottak, majd a saját, mélyen melankolikus, sötét zenei világuk képére formáltak. A kísérlet egyszerre bátor és hátborzongató; aki kíváncsi, hogyan hangzik egy hard rock klasszikus fojtogató doom köntösben, annak mindenképpen érdemes lesz próbát tennie ezzel a szeptemberi jövevénnyel.

A svéd death metal veterán, a Sorcery október 1-jén szabadítja rá a világra a legújabb, The Immaculate Sin címre hallgató nagylemezét, amely CD, kazetta és bakelit formátumban is a gyűjtők polcaira kerülhet.

A formáció története több mint negyven évre nyúlik vissza; az 1991-es Bloodchilling Tales debütálásukkal az Entombed és a Dismember mellett ők is vastagon kivették a részüket a skandináv extrém zenei mozgalom elindításából. Bár a kilencvenes évek végén hosszú kényszerpihenőre vonultak, a 2009-es visszatérésük és az újabb Xtreem Music-os korszakuk óta megállíthatatlanul szállítják a súlyosabbnál súlyosabb korongokat. Az új lemez a korábbiaknál is kíméletlenebbnek ígérkezik: az olyan dalok, mint az arcletépő Set The World Ablaze, a Slice It Up vagy a baljós Shadowborn mind a klasszikus skandináv pusztítást éltetik.

Az egykori Palehorse és a Million Dead hamvaiból összeállt Remote Viewing a sludge és noise színteret hivatott erősíteni. A formáció szeptember 18-án adja ki negyedik, State Violence címre hallgató stúdióalbumát, méghozzá a jótékonysági célokat (az élelmiszerbankokat támogató Trussell alapítványt) is segítő Human Worth kiadó gondozásában.

A Wayne Adams produceri felügyeletével, két különálló stúdiós etapban rögzített lemez frontális támadás a világ jelenlegi állapota ellen. A fuzz pedálokkal vastagított riffek között a dalok a társadalmi megosztottságot, az elnyomást, és a milliárdosok önkényét veszik górcső alá. Ahogy a zenekar tagjai, James Bryant (gitár) és John Atkins (basszusgitár) megfogalmazták a lemez koncepcióját:

„Tisztában vagyunk azzal, mi folyik körülöttünk a világban, és jelenleg nem minden ad okot a nevetésre. Sokan még mindig azt hiszik, hogy a telefonjuk képernyőjén látott atrocitások csak messzi helyeken történnek, és abban a hitben élnek, hogy »ez itt nem történhet meg« – miközben az igazságtalanság és a korrupció már itthon is zajlik. A világ jelenleg egy igazi, epikus méreteket öltő szarvihar.”

A kanadai aréna-rock és modern poszt-grunge színtér egyik legrégebbi és legkitartóbb túlélője a Theory of a Deadman, amely szeptember 4-én egy vadonatúj EP-vel, a Part 1: Funeral Songs című kiadvánnyal jelentkezik a ONErpm kiadó szárnyai alatt.

A Tyler Connolly vezette banda az elmúlt több mint két évtizedben masszív slágereket és platinalemezeket halmozott fel, miközben a stílusuk a nyers rock and rolltól kezdve a slágeresebb vizekig sok mindent lefedett. Az új kislemez egy friss, energikus fejezetet nyit a banda életében, visszatérve a húzós riffekhez és a szűretlen, cinikus szövegvilághoz. Bár a kiadó egyelőre sűrű homályba burkolta a pontos dallistát és a zenei irányvonal részleteit, a modern amerikai és kanadai rockzene kedvelőinek érdemes lesz feljegyezniük a szeptember eleji dátumot. Az EP kedvcsinálójaként itt van Funeral Song daluk animált, szöveges videója.

Az egyszemélyes black metal projektek alapvető velejárója a makacsság, a kitartás, vagy inkább a meggyőződés. Különösen igaz ez a francia Naïwyn által életre hívott Azgaal projektre, amely az elmúlt több mint tíz évben a teljes ismeretlenségből (és kiadatlan demók homályából) küzdötte fel magát az underground megbecsült rétegeibe. A zenész legújabb, Divine Hitman címre keresztelt nagylemeze a napokban került a nyilvánosság elé, méghozzá a Fetzner Death Records gondozásában.

Az ötvennégy perces, tíz tételt felvonultató kiadvány (amely kazettán is elérhető lesz) a projekt okkult és ezoterikus zenei világát bővíti tovább. A koncepció középpontjában a Sefer Ha-Razim című ősi szöveg egyik angyala, a sötét Daovith áll, akinek egyetlen feladata az emberiség megbüntetése a bűneiért. Ez a nyomasztó, apokaliptikus atmoszféra járja át a dalokat is. Aki kíváncsi az albumra, a The Bewitched Souls című tételhez készült, nemrég megjelent szöveges videóval már le is tesztelheti, hogyan fest zeneileg az isteni harag.

A francia Esoctrilihum zenei agya, Asthâghul eddigi munkássága alapján is hajlamos volt a grandiózus őrületekre, ám az október 9-én, az I, Voidhanger Recordsnál érkező Annochiül Xar Sorthïlazur című új nagylemez még a saját mércéjéhez képest is egyedülálló alkotásnak ígérkezik.

A kozmikus black/death alapot hárfa, orgona, sűrű szimfonikus rétegek, valamint teátrális és operett jellegű énekek tarkítják. Az alkotó egy sajátos digitális, mágikus kézikönyvvel kiegészítve prezentálja a lemezt, ami a személyes démonainak (szorongás, depresszió, düh) kiűzésére szolgál. Maga a zenész ezt a folyamatot egyfajta „Annochiül Mágiaként” írta le, ami lényegében egy olyan önismereti eszköz, amely okkult entitások megidézésén és belső katarzison keresztül vezet a megváltáshoz. A hipnotikus ambient átkötőkkel és kegyetlen metal rohamokkal operáló zenei utazás a Blut Aus Nord vagy a The Ruins Of Beverast kísérletezősebb, rituálisabb oldalát idézi. Kitűnő példa erre az egyébként órás játékidő fölé kúszó lemezt nyitó Shaog, Imperium Byzaaryx Nocruv Az Inculus Ezhialh című tétel is…

A brit, matekozástól sem mentes metalcore zenében utazó The Cartographer saját démonainak leküzdését tervezi The Collapse Of A Bitter End című bemutatkozó lemezének kiadásával, ami tíz éves, viszontagságos fennállásuknak nemcsak emléket állít, de egyfajta összegzést is jelent.

A kvintett – Jay Roberts (ének), Dan Gorman és Josh Pearson (gitárok), Tom Broadhead (basszusgitár), valamint Josh Woodhouse (dob) – története tele volt nem várt akadályokkal, világjárvánnyal és belső viharokkal.

Az alapítótag, James Harrison távozása után nyerte el végső formáját a lemez koncepciója, amely a sűrű atmoszférát és a kíméletlen groove-okat mélyen személyes témákkal, mint a gyermekkori bántalmazás, az elhagyatottság és a mentális instabilitás, töltötte meg. Jay Roberts így jellemezte a lemez munkálatait:

„Ez egy korszak vége számunkra. Szövegileg ez a lemez rendkívül személyes; az volt a célom, hogy a gondolatok a lehető legszűretlenebb formában kerüljenek a felszínre, függetlenül attól, mennyire tolakodónak hatnak. Ettől a dalok sokkal nyersebbek lettek, amit igyekeztem az énekteljesítményemben is hűen visszatükrözni.”

A már meghallgatható Blood és a Griefworn című kislemezek tökéletesen példázzák, hogy az őszinte, sebezhető kitárulkozás nem gyengítette, hanem egyenesen mázsás súlyúvá tette a formáció hangzását. A lemez hivatalosan szeptember 18-án érkezik.