Egy balul elsült pszichedelikus rituálé ihlette, forradalmi látomásokból pokoli bosszúhadjáratba torkolló történetet mesél el az a sötét koncepció, amelyre a brit Chullachaqui építi fel bemutatkozó nagylemezét. Az Epiphanic Perdition június 5-én látott nap világot, Az one-man projeket mögött a Vulgaris soraiból ismert Matt Cooper áll. A multi-instrumentalista ide mentette át az anyazenekar világába nem illő, drone és progresszív elemekkel dúsított post-metal, sludge és doom témáit. A háttérmunkálatokban a Vulgaris és a Slither Productions berkeiből ismert Jess O’Toole, valamint George Mitchell dobos segédkezett, összefogva a 2023-as Oblivion dalt az öt friss szerzeménnyel.

Matt Cooper koncepciója szerint a lemez főhőse a mindenkori hatalom gépezetét látva ábrándul ki a humanizmusból, hogy végül a pusztító emberiség elleni eszeveszett, infernális megtorlásba fojtsa dühét. A szerzői kiadásdab megjelent album az alábbiakban hallgatható végig.

A goth rock ködös eleganciája, a deathrock és a post-punk ridegsége, valamint az első hullámos fekete fém vadsága ritkán fér meg egyazon színpadon, ám a Buffalo-i Cemetery Echo pont ebből a fura fúzióból kovácsolta össze saját, „Haunt ’n’ Roll” elnevezésű stílusát. A nyolcvanas évek horror-nosztalgiájában és okkultizmusában tanyázó formáció augusztus 21-én jelenteti meg első nagylemezét Civitas Lacrimarum címmel, a Seeing Red Records gondozásában. A helyi legendák szerint a tagság vagy évszázados vámpírokból áll, vagy egy sörözőben kötött fausti paktum szüleménye, de a lényeg, hogy az Eric Sauter irányításával kevert anyag egy sötét, disztópikus víziót fest elénk.

A lemezről és az első, roppant finom című Cannibalistic Underground Nihilist Teens kislemezről a zenekar a következőket tudtuk meg:

„A dal az ifjúsági lázadás könyörtelen, ciklikus természetét ragadja meg, amely mindig visszhangra talál, ha egy generációt a perifériára szorítanak. Az árnyékból figyeltük, ahogy ez az új nemzedék megkeményedett az elnyomás korában, és új underground szintereket hozott létre. Mint évszázados vámpírok, akik birodalmak felemelkedését és bukását látták, elmondhatjuk, hogy ennek a kaotikus újjászületésnek a látványa véres könnyeket csal a szemünkbe.”

Cemetery Echo – Civitas Lacrimarum

(Seeing Red Records)

1. Hell Night
2. Cannibalistic Underground Nihilist Teens
3. Snakeland’s Pull
4. Knight Rider
5. Dungeon of Love
6. Echolocation
7. Sanctuary
8. Trouble With Demons
9. Babylon

Néhány jól irányzott kislemez és a 2023-as A Rite of Passage EP után elérkezettnek látta az időt az ausztrál Complexant, hogy végre egy teljes értékű nagylemezzel is lettegye a névjegyét a nemzetközi underground asztalára. A kontinens különböző szegleteiből összeverbuválódott death metal horda július 31-én szabadítja ránk az Apex névre keresztelt debütálást, amelyet a Bleeding Art Collective és a Blood Blast Distribution párosa lök be a terjesztésbe. Az eddigi fellépéseik során a Cryptopsy és a Fleshgod Apocalypse előtt is bizonyító brigád tíz tételben prezentálja a maga megközelítését. A sűrű riffek és a gyomrost adó extrém vokál egyensúlyára a garancia a keverésért és a maszterelésért felelős Christian Donaldson neve, aki korábban már a Suffocation és a Shadow of Intent anyagainál is bizonyította, hogy érti ezt az iparosmunkát.

A Behemoth és a Nile munkásságán szocializálódott fanatikusok számára a Matt Priso grafikájába csomagolt tízdalos csapás egy mindenképpen megsüvegelendő förmedvény, amellyel a nyár közepén érdemes lesz tenni egy próbát.

Complexant – Apex
(Bleeding Art Collective / Blood Blast Distribution)

1. Apex
2. No Angels Weep
3. Afterlife
4. Swing Myself To Sleep
5. Critical Mass
6. Heretical Supremacy
7. Cyclops
8. Eye For An Eye
9. No Hope For Humanity
10. No Hope For Sanctuary

A görög mitológia alvilági folyója, a Sztüx kikötőjéből indítja útjára legújabb zenei utazását a francia Stonecast, amely több mint hét évnyi hallgatás után tér vissza a fémzenei színtérre. A veterán nehézfémfogat június 26-án adja ki Expand Crimson Chaos című negyedik nagylemezét.

A lemez koncepciója az emberi ellenállóképességet, a túlélést és a pusztulás szélén való egyensúlyozást járja körül, mindezt klasszikus, epikus heavy metal köntösben. A hangzást a Recording Studio Marseille falai között Christophe Boin alakítgatta, a dalok lüktetéséért pedig nem kisebb név felelt, mint az Iced Earth soraiból ismert Brent Smedley vendégdobos, míg a gitárszólókat Thomas Tiberi (Sunbeam Overdrive) szállította.

A Judas Priest és a Queensrÿche vonalán mozgó tradicionális fémzenék kedvelőinek egy felfedezést mindenképp megér az album.

A lengyel underground sötét bugyraiból újjáéledő Azels Mountain nem a vidámság nagykövete. A 2013-ban alakult fekete fém formáció elérkezett a harmadik nagylemezéhez, amellyel ráadásul sikerült bekvártélyozniuk magukat a patinás Pagan Records istállójába. A június 26-án érkező, Echa Krwi címet viselő korong a korábbi, szláv misztikummal átitatott anyagaik egyenes ágú folytatása, ám ezúttal mélyebb rétegeket is megmozgatnak.

A srácok a klasszikus, fagyos black metal alapokat a lengyel komolyzene, a hazai irodalom és a viharos nemzeti történelem melankolikus örökségével fésülték össze. Nauthiz Nihilist és csapata a spirituális elvágyódást és a transzcendenciát cammogó súlyossággal, valamint rituális hangulattal adagolja. A Satanic Audio falai között végső formába öntött hanganyag a promóció szerint igazi, földhözragadt és sallangmentes földalatti teljesítmény lett.

Azels Mountain – Echa Krwi
(Pagan Records)

1. Intro
2. Wschód
3. Bezdroża Jałowe
4. Ku Szczytom i Cieniom
5. Pieśń Wrony
6. Pomrok Czasów
7. Rytuał Zapomniany
8. Sen o Polach Bezkresnych
9. Nikt Nie Woła
10. Pustka

A szófiai Orenda nem ma kezdte a szakmát, hiszen a 2020-as Maksul debütálás után már megmutatták, hogyan kell a bolgár népzenét modern köntösbe öltöztetni. A korábban menekülteket is segítő underground brigád most elérkezettnek látta az időt a folytatásra, és május végén szabadjára engedte a második nagylemezét Skaklya címmel.

A friss anyag a Skaklya címet kapta és tíz tételben hömpölyög végig a hallgatón. A korong gerincét bolgár és macedón tradicionális dallamok adják, amelyeket két saját szerzeményű instrumentális tétel támogat meg. Nem váltja meg a világot ez a megközelítés, de egy tisztességes iparosmunka erejéig bátran lubickol a saját közegében. A folk metal hívőknek egy felfedezést mindenképp megér az anyag, a kísérletezős hangulatok kedvelői pedig a bandcamp felületén hangolódhatnak rá a balkáni dallamokra.

A Swollen, In Flux lett a keresztneve annak a súlyos és rideg nagylemeznek, amellyel a tíz éve alapított, de 2020 óta szinte tetszhalott állapotban leledző idahói Seven Chains megtöri a csendet. A csapat június 26-án érkező anyaga a kísérleti blackened death metal legsötétebb bugyraiba kalauzolja a hallgatót az I, Voidhanger Records gondozásában. Az alapító trióhoz időközben Michael Graves gitáros is csatlakozott, a hangzást pedig olyan vendégzenészek teszik még kiszámíthatatlanabbá, mint a trombitán játszó Logan Pintor, valamint az éteri vokálokért felelős Golden Fawn. A Seven Chains zenéje egy kaotikus és disszonáns elektromos kisülés, amely valahol a Portal zsigeri pusztítása és a Ved Buens Ende avantgárd, hipnotikus vibrálása között keresi a maga igazát.

Noah Coleman énekes-gitáros így beszélt a közelgő kiadványról:

„Mint a legtöbb alkotás, a Swollen, In Flux is egyszerre érződött nagyszabású betetőzésnek és bizonytalan kezdetnek a születése során. Ez az eddigi legpörgősebb felvételünk, bár a megírása közben nem így tűnt. Amit viszont szándékosnak szántunk, az az, hogy ezt – mi mint előadók, ti pedig mint észlelők – egyszerre tapasztaljátok meg szentélyként és ördögűzésként. Egy újjáépülő tűz. Egy szülő hulla. A death metal a maga leginkább hullámzó és eksztatikus formájában.”

A Paul Van Trigt festményével díszített kiadvány az Immolation híveinek is megér egy próbát, a beágyazott dalok segítségével pedig máris ráhangolódhattok erre a formabontónak szánt, zord és primitív agresszióra.

Kifejezetten direkt és tempós felütéssel jelentkezett a hazai romantikus folk punk vonalas Jolly Jackers, ugyanis a hírlevél szerint pályafutásuk eddigi leggyorsabb dalát szabadították rá a közönségre Toilet címmel. A szerzemény a szeptember 18-án érkező, The Weird Ones névre keresztelt ötödik nagylemezük második előzetese, amelyhez egy nem mindennapi, rendhagyó helyszínen forgattak körítést.

„Ez a könnyed nyári punk dalocska a leggyorsabb, amit valaha írtunk. Egy elszabadult versenyló energiája van benne. A szöveg viszont a szerelemről szól. Amikor annyira szereted a párod, hogy már akkor is megőrülsz a hiányától, ha csak kimegy a mosdóba. Tudod, hogy ez nem normális, de ez van…”

A hozzá készült kisfilm egy mobilvécé-telepen nyerte el végső formáját, ahol a stábnak az esőzés mellett a hirtelen jött 30 fokos hőséggel is meg kellett küzdenie, hogy aztán egy ezer kilométeres németországi koncertúttal fejeljék meg a fáradalmakat. A vizuális körítésért felelős stáb munkája remekül passzol a dal hangulatához, a klipet pedig már meg is lehet tekinteni a youtube felületén.