Szerző: boymester

KICSI A BORS, DE ERŐS – EP VÁLOGATÁS #250

2020. január 15-én jött ki Kicsi a bors, de erős EP sorozatunk első epizódja. Azóta 4 év telt el és ma sorozatunk 250. része került napvilágra. E ünnepi alkalomból most is, ahogy eddigi szokásunkhoz képest az underground metálvilág egy-egy gyöngyszemét hoztuk el nektek. Zorn Philadelphia sikátoraiból nőtte ki magát a black/crust/punk egyveleget prezentóló Zorn. A […]

Tovább »

Putred – Megalit Al Putrefac​ț​iei (2025)

Szinte már modern marketing szövegnek, vagy valami ócska csapatépítő tréningnek hat az a szlogen, hogy keressük az újat, a kreatívat és döntsünk le minden falat! Erről úgy gondolom, hogy a falak ledöntése bizony már megtörtént, igazán új helyett pedig inkább a meglévő épületeket kellene karban tartani időnként. Nem is esik nehezemre olyan produkciókkal foglalkozni, melyek […]

Tovább »

Monolithe – Black Hole District (2024)

Nagyon nehéz helyzetben vannak azok a zenekarok, akik karrierjük elején már nagyszerű lemezeket képesek letenni a közönség elé és ha underground szinten is, de hírnevet szereznek maguknak. A hírnévvel pedig az a baj, hogy elvárásokat támaszt, méghozzá sokszor igencsak paradox módon. Az adott banda, valamint azok követői ugyanis egyre szerteágazóbb lehetőségekkel a fejükben képesek gondolkodni […]

Tovább »

Paysage d’Hiver – Die Berge (2024)

Tudjátok milyen az, amikor az ember egyik cikkről ugrik a másikra, miközben az egyetlen célja a semmittevés? Egy ilyen “szörfölgetés” közben kezdtem el olvasni egy újabb feldobott (vagy igaz, vagy kamu) írást arról, hogy micsoda fagyos tél vár majd ránk ebben az évben… Szinte évről évre érkeznek ilyenek, de ez most nem egy egyértelműen kamu […]

Tovább »

Aiwaz – Darrkh… It Is! (2024)

Melankólia és áhitat! Szellem és érzelem! Szívet facsaró dallamtenger! Jöjj hozzám újra és újra!  Körülbelül ez volt az első reakcióm abban a pillanatban, ahogy elindítottam a német Aiwaz nevű formáció bemutatkozó lemezét. Tudtam, hogy valami igazán nagyszerűt fogok hallani és nagyjából be is igazolta az elképzeléseimet a teljes korong a korábban megismert single dalok alapján. […]

Tovább »

Bál – Nagyobb nálam (2024)

Rósz Bálint jelenleg az egyik legtermékenyebb hazai zenei előadó extrém vonalon, efelől nincs kétségem. 2017 óta tartó ámokfutását számtalan single, split, EP kiadvány szegélyezi, melyek közé még így is magabiztosan furakodnak be a nagylemezek. Mindez a kutyát sem érdekelné, ha mezei sufni tuningról lenne szó és egy pandára mázolt unatkozó falusi csaposról, de jelen esetben […]

Tovább »

Devil Seed – Devil Seed (2024)

Több, mint egy évtizeddel ezelőtt találtam egy epikus doomban utazó magyar csapatot az interneten. Olyan jelentősek voltak, hogy egyetlen, kultúrházra emlékeztető helységben rögzített néhány perces felvételükön kívül mást nem találtam róluk, ráadásul azóta ez is eltűnt. Már a nevükre sem emlékszem. A mulatós és az igénytelen tévéműsorok hazájában nem is nagyon vártam (na jó, az […]

Tovább »

Chaos Invocation – Wherever We Roam… (2024)

Mindig jó egy régi ismerőssel összefutni, akivel kapcsolatban az embernek pozitív melékei vannak. Ilyen számomra zenekarok tekintetében a német fekete fém zászlaját lengető Chaos Invocation is, hiszen az ősidőkben, valamikor 2013-ban még fizikai példányt is küldtek második nagylemezükből, a Black Mirror Hoursból. A mai napig imádom és gyűlölöm a cuccot: az imádat a kiadvány minőségének […]

Tovább »

Cursed Cemetery – Magma Transmigration (2024)

Könnyedén lehet, hogy előző életemben egy légy lehettem? Nem mintha hinnék ilyesmiben, az én hitem ugyanis az, hogy bármi előfordulhat, kb. nincs élő ember, aki a saját életén túl lenne képes bármit látni, tudni. De ne vesszünk el ilyen bármely oldalról megközelíthető filozófiai eszmefuttatásokban, hiszen a hangsúly a légyen van, aki imád beleragadni a számára […]

Tovább »

Concrete Winds – Concrete Winds (2024)

Van úgy, hogy hiába nem történt oltári nagy katasztrófa, este mégis úgy merülök el a rövidke szabadidőmben, hogy hátrafelé pislogva csak egy mondat jut eszembe: Hú, de szar napom volt. Ilyenkor kell valami igazán erős cucc, ami képes arra, hogy a hétköznapok makacsul belém kapaszkodó görcsös ujját képes legyen lefeszegetni a nyakamról. Ritkán hallgatok brutal […]

Tovább »