Szerző: boymester

Paysage d’Hiver – Die Berge (2024)

Tudjátok milyen az, amikor az ember egyik cikkről ugrik a másikra, miközben az egyetlen célja a semmittevés? Egy ilyen “szörfölgetés” közben kezdtem el olvasni egy újabb feldobott (vagy igaz, vagy kamu) írást arról, hogy micsoda fagyos tél vár majd ránk ebben az évben… Szinte évről évre érkeznek ilyenek, de ez most nem egy egyértelműen kamu […]

Tovább »

Aiwaz – Darrkh… It Is! (2024)

Melankólia és áhitat! Szellem és érzelem! Szívet facsaró dallamtenger! Jöjj hozzám újra és újra!  Körülbelül ez volt az első reakcióm abban a pillanatban, ahogy elindítottam a német Aiwaz nevű formáció bemutatkozó lemezét. Tudtam, hogy valami igazán nagyszerűt fogok hallani és nagyjából be is igazolta az elképzeléseimet a teljes korong a korábban megismert single dalok alapján. […]

Tovább »

Bál – Nagyobb nálam (2024)

Rósz Bálint jelenleg az egyik legtermékenyebb hazai zenei előadó extrém vonalon, efelől nincs kétségem. 2017 óta tartó ámokfutását számtalan single, split, EP kiadvány szegélyezi, melyek közé még így is magabiztosan furakodnak be a nagylemezek. Mindez a kutyát sem érdekelné, ha mezei sufni tuningról lenne szó és egy pandára mázolt unatkozó falusi csaposról, de jelen esetben […]

Tovább »

Devil Seed – Devil Seed (2024)

Több, mint egy évtizeddel ezelőtt találtam egy epikus doomban utazó magyar csapatot az interneten. Olyan jelentősek voltak, hogy egyetlen, kultúrházra emlékeztető helységben rögzített néhány perces felvételükön kívül mást nem találtam róluk, ráadásul azóta ez is eltűnt. Már a nevükre sem emlékszem. A mulatós és az igénytelen tévéműsorok hazájában nem is nagyon vártam (na jó, az […]

Tovább »

Chaos Invocation – Wherever We Roam… (2024)

Mindig jó egy régi ismerőssel összefutni, akivel kapcsolatban az embernek pozitív melékei vannak. Ilyen számomra zenekarok tekintetében a német fekete fém zászlaját lengető Chaos Invocation is, hiszen az ősidőkben, valamikor 2013-ban még fizikai példányt is küldtek második nagylemezükből, a Black Mirror Hoursból. A mai napig imádom és gyűlölöm a cuccot: az imádat a kiadvány minőségének […]

Tovább »

Cursed Cemetery – Magma Transmigration (2024)

Könnyedén lehet, hogy előző életemben egy légy lehettem? Nem mintha hinnék ilyesmiben, az én hitem ugyanis az, hogy bármi előfordulhat, kb. nincs élő ember, aki a saját életén túl lenne képes bármit látni, tudni. De ne vesszünk el ilyen bármely oldalról megközelíthető filozófiai eszmefuttatásokban, hiszen a hangsúly a légyen van, aki imád beleragadni a számára […]

Tovább »

Concrete Winds – Concrete Winds (2024)

Van úgy, hogy hiába nem történt oltári nagy katasztrófa, este mégis úgy merülök el a rövidke szabadidőmben, hogy hátrafelé pislogva csak egy mondat jut eszembe: Hú, de szar napom volt. Ilyenkor kell valami igazán erős cucc, ami képes arra, hogy a hétköznapok makacsul belém kapaszkodó görcsös ujját képes legyen lefeszegetni a nyakamról. Ritkán hallgatok brutal […]

Tovább »

Legions Of Doom – The Skull 3 (2024)

A 2021-ben elhunyt és a Trouble zenekarral legendássá vált Eric Wagner énekes az amerikai doom metal megkerülhetetlen alakja, akinek munkássága még halála után is képes lyukat ütni a nosztalgia ellen harcolók fémpajzsán. Ennek első megnyilvánulása a posztumusz megjelent, éppen, hogy elkészült második szólólemeze volt, most pedig másik (ha lehet ezt írni) projektjének, a The Skullnak […]

Tovább »

Ingurgitating Oblivion – Ontology Of Nought (2024)

Megvannak a magam kedvencei, begyöpösödött elképzeléseim a zenéről és ezektől nem tágítok, nem tudom őket megunni. Ugyanakkor nem akarok lemaradni soha semmiről (ez egy eszeveszett szélmalomharc), úgyhogy mindig belekóstolok olyan kiadványokba, melyekről elsőre azt gondolom, hogy érdemes lenne tisztes távolságot tartani. Időnként azonban átmegy a rostán egy-egy „rendszeridegen” lemez, komoly meglepetést okozva. Egy ilyen csodálatos […]

Tovább »

High Warden – Astral Iron (2024)

Egész rég volt már, hogy egy új epikus, heavy/doom csapatot mutassak be, mivel a stílus málhás súlyát és örökségét nagyjából 90%-ban a műfaj veteránjai cipelik a vállukon. Persze a 2022 környékén indult High Warden tagjai sem most járták ki a középiskolát, de derék 30-as csókáknak tűnnek. Az ötletgazda Alex Mock volt, aki a gitárért és […]

Tovább »