A portugál, brit, norvég és egyiptomi tagokból álló Labor Of The Negative nem aprózza el: Hegel legendásan bonyolult A szellem fenomenológiája című filozófiai művéből merítették a nevüket, míg a The Triumph of Time and the Disillusioned címet Händel ihlette. Aki a fekete fém műfajában a szimpla zajongás helyett a szellemi útkeresést keresi, annak az augusztus 7-én megjelenő anyag igazi csemege lehet. A zenekar nyíltan vállalja, hogy filozófiai vizsgálódásaikhoz olyan gondolkodók adták az alapot, mint Nietzsche, Kierkegaard vagy Durkheim.

Zeneileg a Virus, az Arcturus és a Dødheimsgard nyomdokain haladnak, ahol a nyers, agresszív black metal alapokat skizofrén, hallucinációkba hajló vokálok és váratlanul beúszó, mérgező trombitaszólamok színesítik. Ez a megközelítés egyfajta teátrális, mégis fojtogató aurát kölcsönöz az albumnak. A végeredmény egy rétegzett, komplex kompozíció, amelyben a féktelen energia és a mérnöki precizitású dalszerzés folyamatosan viaskodik egymással. Nem egy könnyen emészthető darab, inkább egy olyan utazás, amelyhez érdemes türelemmel közelíteni. A borítót Belian NecroArts készítette, a hangzás pedig garantáltan az elmélyült, vájt fülű hallgatók igényeit célozza meg.

A 2018-ban indult In Eclipse pályafutása során a death metal határait feszegetve jutott el a szeptember 11-én megjelenő Penumbral című nagylemezéig. A formáció, amelyben Julyus Ripper énekes és csapata egyesítette erőit, már korai anyagain is egyértelműsítette a stílusirányt: a Gojira vagy a Chimaira rajongóként igyekeznek megtalálni a saját hangjukat. Az Art Gates Records gondozásában érkező album a zenekar eddigi legérettebb munkája, amely a 2023-as gitároscserét követő stúdiómunkálatok gyümölcse.

A Penumbral alapvetése a feszült dinamikai váltások és a kísérteties atmoszféra kettőse, ahol a nyers, modern riffek mellett a hangulati mélységek kapják a főszerepet. A zenekar korábbi, 2020-as színpadi bemutatkozása és a 2022-es EP-jük óta érezhető egyfajta alkotói tudatosság, amely végre egy összefüggő, konceptuális keretbe terelte a korábbi, szétágazó törekvéseket. Elmondásuk szerint az új lemez a death metal alapokat olyan sötét, atmoszférikus elemekkel dúsítja, amelyek révén a dalok nem csupán technikai gyakorlatokká, hanem valós érzelmi töltettel bíró alkotásokká válnak.

Az olasz Strigiform agytrösztje, Saprovore a saját néven futó szólóprojektjével már a második nagylemezét adja ki augusztus 7-én. A Numinous Abditory Deflagration című anyag nem sokkal a korábbi Unuttered Aporetic Omen megjelenése után lát napvilágot, ami jól példázza azt a mániákus alkotói hevületet, amelyben a zenész az elmúlt hónapokat töltötte. Míg a korábbi anyag a nyers, kísérletező ösztönökre épített, az új szerzemények tudatosabb, érettebb dalszerzői hozzáállást tükröznek. A hangszerek szerepe hangsúlyosabbá vált, a szimfonikus elemek megjelenése pedig új rétegeket ad az indusztriális feketefém-alapoknak.

A lemez borítóját EvM jegyzi, amely tökéletesen rezonál a zene kozmikus ürességről és a lélek esendőségéről szóló koncepciójával. A szerzemények a szellemi és a magasztos iránti dac jegyében születtek, miközben a hangkép a Gnaw Their Tongues vagy a Blut Aus Nord által kitaposott sötét ösvényeket idézi. A Saprovore egyfajta kozmikus mélységekbe kalauzoló, egyszemélyes utazás, amely minden ízében magán viseli az alkotó elhivatottságát. Aki nem fél a kellemetlen, torzult zenei tájaktól, az tegyen vele egy próbát.

A cseh Mindwork neve sokaknak ismerősen csenghet a kétezres évek közepéről, ám a banda az utóbbi időben meglehetősen csendes volt. A 2012-es Eterea óta hosszú szünet állt be a nagylemezek sorában, amit csak a 2021-es Cortex EP tört meg. Most azonban végre révbe értek: augusztus 27-én érkezik az Adrift, amely a progresszív death metal és az atmoszférikus kalandozások ötvözetével tér vissza a színtérre. A zenekar története során olyan nevekkel osztozott a színpadon, mint a Cynic vagy a Suffocation, így a technikai felkészültségük és a rutinjuk megkérdőjelezhetetlen.

Az új anyag egy súlyos konceptlemez, amely az Alzheimer-kór lefolyását, a memória és az identitás fokozatos elvesztését járja körül kilenc tételen keresztül. A zenekar nem elégedett meg saját gondolataival, a Talk Talk The Party’s Over című szerzeményét is átültették a saját képükre. A dalok az emlékezetkiesés pszichológiai hatásait kutatják, miközben a stílusra jellemző tekerős, technikás futamok váltakoznak a meditatívabb, hangulati részekkel. A Mindwork ezzel a koronggal egyértelműen a korábbi, Anděl-díjra jelölt munkáik szellemi örökösét kívánja továbbvinni. Akik kedvelik a Death vagy az Opeth által kitaposott intellektuális ösvényeket, azoknak ez a megjelenés igazi csemege lehet. Ugyan a megjelenés nincs túl messze, friss dallal még nem kényeztettek el minket, viszont legutóbbi single tételüket meghallgathatóvá tették.

A brutal death metal színtér évről évre telítődik új formációkkal, ahol sokszor nehéz megkülönböztetni az igazi megszállottakat a futószalagon gyártott iparosoktól. A 2024-ben demóval debütált amerikai Divulsive azonban nem kíván elvegyülni a középszerűségben, sokkal inkább a szélsőségek keresése izgatja őket. Július 24-én érkező, Spawned In Viscera című nagylemezük a Comatose Music gondozásában lát napvilágot, és olyan intenzitással ugrik bele a stílusra jellemző gore áradatba, ami még a sokat tapasztalt hallgatók ingerküszöbét is képes átlépni.

A zenekar koncepciója szerint az anyag egy mechanikus boncolást mutat be, amely valóságossá váltja minden rémálmunkat, mégis egy új világot teremt.

„A lehetetlen álom – erőszakkal életet lehelni a pusztulásba, romokból életet teremteni, brutalitásból szülni; istenséget bitorolni egy új emberiség létrehozásával, mely a belsőségekben fogantatott!”

A lemez keverését a gitáros Thomas Meeker végezte, aki korábban már olyan zenekarok hangzásán dolgozott, mint az Enthrallment vagy az Impalement. A produkció kellően feszült, a pergődob hangzása szinte elviselhetetlenül éles, a riffek pedig szinte földalatti szörnyetegekként gördülnek át a dalokon. Olyan tételek, mint a Vomiting Homeless Excrement vagy a Mechanized Carnivorous Impurity, egyértelműen jelzik, hogy a Divulsive nem a finomkodás, hanem a totális zenei megsemmisítés híve. Aki szereti a Devourment vagy a Disgorge féle, határokat feszegető, visszataszító halálfémet, az ne hagyja ki ezt a lemezt.

Az Antiq kiadó 2009 óta következetesen építi saját, egyedi világát, ahol a vizualitás, a koncepció és a zene elválaszthatatlan egységet alkot. Augusztus 7-én érkező új üdvöskéjük, a Hanternoz harmadik nagylemeze, az A Hed an Noz, a Noz, a Noz, pontosan ezt a gondos, már-már kézműves odafigyelést tükrözi. A lemez hat dalt tartalmaz, amelyek a breton/kelta folklór sötét alakjait – tündéreket, szellemeket és az erdő lelkét – keltik életre, mindezt a gyermekkori emlékek és történelmi tények nyugtalanító metszetében.

A lemez központi alakja az Ankou, a halál maga, akinek ábrázolása a borítón túl is áthatja a hanganyagot.

„Az Ankou érdekes figura, mivel a szó gyökere az Anken, azaz félelem; a szó mélyen gyökerezik a német nyelvben is: Angst, Anguish, Angoisse. Valójában az Ankou nem más, mint a Halál iránti félelem, és maga a Halál egyben.”

A kompozíciók a breton táj, az Argoat erdőségei és Quimper katedrálisának árnyai között barangolnak, ötvözve a tradicionális hangszereket a feketefém vadságával. A lemezen feltűnik a Pe Trouz War an Douar című tradicionális dal is, ahol Jeff és Sparda orgonán és furulyán tolmácsolja a múltbéli éjszakák hangjait.

Hanternoz – A Hed an Noz, a Noz, a Noz

(Antiq)

1. Sur le Chemin des fées
2. La Lessive des Trépassés
3. Le Diable de Quimper-Corentin
4. La Peste à Limoges
5. Pe trouz War an Douar
6. Jean-du-Feu
7. Quand j’ai tué le Roi de la Forêt

A görög színtérről eddig is tudtuk, hogy otthonosan mozog a gyors, energikus fémzenében, az athéni Eternal pedig hamarosan újra bizonyítja ezt. Szeptember 28-án a Floga Records gondozásában érkezik a Conspiracy of Warheads, egy tíz tételes tisztelgés a nyolcvanas évek thrash metal esztétikája előtt. A négyesfogat szándéka természetesen nem a műfaji újítások bevezetése, ehelyett arra törekszenek, hogy a Megadeth vagy az Anthrax által kitaposott utat követve szállítsák a gyors, hangos riffeket.

A kiadvány ígérete szerint a banda az olyan nagy elődök nyomvonalán halad, mint a Metallica korai korszakának vadsága, vagy a modern Havok által is képviselt intenzitás. A dalcímek, mint a Theater of Thrash vagy a Bloodspill pontosan jelzik, mire számíthatunk: egy olyan anyagot kapunk, amely a műfaj legszebb napjait idézi meg. A görög thrash közegben a Suicidal Angels által is magasra tett lécet az Eternal most saját, old-school megközelítésével kísérli meg átugrani.

Eternal – Conspiracy of Warheads

(Floga Records)

1.My Way Or No Way
2. Man Down (In The Front Row)
3. Beware…
4. Bloodspill
5. Adrenaline Rush
6. Theater of Thrash
7. Conspiracy of Warheads
8. Fake Reality
9. No Escape
10. Madman’s Playroom

A Grimshrine az a fajta kiadvány, ami látszólag a semmiből bukkan elő, mégis olyan otthonosan mozog a ’90-es évek svéd death metaljának sötét univerzumában, mintha el sem telt volna három évtized. A mexikói Demonic Manifestation 2012 óta tevékenykedik, ám a hosszúra nyúlt stúdiós csönd után most egy alaposan átalakult, háromfős felállással térnek vissza. Szeptember 4-én a Personal Records gondozásában érkező lemezükről máris itt van Kuru: The Laughing Death March daluk hivatalos videója.

Victor Mercado, Enrique Martínez és Felipe González alkotják egyébként a zenekart, akik mindhárman több bandában is edződtek már. Aki a World of Horror vagy a Necrokult óta figyeli a bandát, az tudja, hogy itt nincs köntörfalazás: az album olyan hatást kelt, mintha egy 1992-ből fennmaradt, elveszett relikviát bányásztunk volna elő. Aki érez affinitást a poros, mégis kellő vitaminlöketet biztosító halálfém iránt, azt kellemes meglepetés érheti a pofás borító alá csomagolt kiadványon keresztül.

Demonic Manifestation – Grimshrine
(Personal Records)

1. Cult Of Dominion
2. Ninth Flame Oath
3. Kuru: The Laughing Death March
4. The Horror
5. Spheres Of Death
6. Host
7. Terror Cosmic Gates
8. Phantasma
9. The Evil Lurks