A modern társadalom felszínességével és materializmusával fordul szembe a hagyománytisztelő black metal eszközeivel az olasz Lorn visszatérő nagylemeze. Hosszú csend után a Radok (gitár/basszus/ének/szintetizátor) által vezetett projekt május 15-én hozza ki a Searing Blood címet viselő új anyagát.

Zeneileg a lemez egy masszív, nyolchúros gitárokkal megtámogatott, mégis fagyos és dallamos utazás, amely szándékosan a műfaj letisztultabb építőköveihez nyúl vissza. A Gianni Pitzalis session-dobossal felvett dalok az ősi romok és az érintetlen természet fenségességét állítják fókuszba, miközben hol tempósabb, hol merengősebb ritmusokon egyensúlyoznak. Aki kedveli a Darkthrone vagy az Aeternus klasszikus, sallangmentes és természetközeli atmoszféráját, annak a tavasz végén érdemes lesz tennie egy próbát a kiadvánnyal.

A fagyos északi underground két elhivatott projektje, a Kerzenlicht és a Kirous egyesítette erőit egy közös split kiadvány erejéig, amely április 15-én érkezik a Signal Rex gondozásában, CD-n és régisulis kazettán.

A tavalyi demója után a Kerzenlicht négy új, kompromisszummentes, primitív black metal tételt pakolt fel az anyagra, hűen megidézve a 2000-es évek közepének nyers, kazamatás atmoszféráját. A lemez második felét uraló Kirous (amelynek főkolomposa a White Baroness és a Sigon soraiból is ismerős lehet) egy intróval és két friss dallal száll be a sötét utazásba. Az ő zenei megközelítésük egy misztikusabb, középtempós menetelés, amit némileg váratlan, virtuóz gitártémákkal szőnek át. Aki szimpatizál a nosztalgikus, barátságtalan feketefémmel, annak április közepén érdemes lesz tennie egy próbát ezzel a párosítással.

A finn black metal színtérről ritkán asszociálunk elsőre középkori, vámpíros atmoszférára, de a 2022-ben alakult Nachtgnawer pont ezt az űrt igyekszik betölteni. A formáció ráadásul egyfajta underground szupergruppként is felfogható, hiszen a tagok olyan bandákban edződtek korábban, mint a Licht Des Urteils, a Sacrificium Carmen, a Riivaus vagy a Coraxul.

A csapat eddig egy demóval, egy splittel és egy koncertlemezzel borzolta a kedélyeket, de március 21-én végre egy komolyabb, öttételes bemutatkozó mini-albummal jelentkeznek. A Medieval Devourer a Purity Through Fire kiadó gondozásában érkezik CD formátumban. Zenei szempontból a csapat két részre osztja az EP-t: az első néhány dal a hagyományosabb black metalt részesíti előnyben, kevés billentyűzettel, majd a kiadványt kettévágó Process Of Procession harangjai után epikusabb, nagyívűbb tételek érkeznek. Elsőnek az anyagot nyitó címadót hallgathatjuk meg.

Április 17-én szabadítja a világra a Daemonium Regni bemutatkozó, címadó nagylemezét CD-n, vinylen és kazettán. A projekt mögött nem más áll, mint az Unanimated énekeseként ismert Micke Broberg, aki ezúttal egyedül rögzített mindent.

A sötét és epikus black metalban utazó anyag a Root, a Bathory és az Ancient Wisdom híveinek szól. A zene vészjósló és komor, mint a lassan terjedő fekete láva: a repetitív riffekre épülő, rétegzett hangszerelés felett kizárólag latin nyelvű szövegek hallhatók, hol démoni hörgés, hol komor kántálás formájában, liturgikus jelleget kölcsönözve az átlagosan 6 perces, nyolc tételnek. A lemez maszterelését a legendás Dan Swanö végezte, a borító pedig Daniele Valeriani (Mayhem, Mysticum) munkáját dicséri. A lemezt nyitó Mater Daemonium című tételt már meg is hallgathatjuk.

A finn Vargrav 2018 óta próbálja több-kevesebb sikerrel a hátán cipelni és megmenteni a kilencvenes évek végének kissé háttérbe szorult szimfonikus black metalját (gondoljunk a korai Covenant vagy az Obtained Enslavement lemezekre). Április 17-én a Werewolf Records jóvoltából meg is érkezik a negyedik űrutazás, a Dimension: Daemonium, természetesen CD-n, vinylen és a trendeknek megfelelően kazettán is.

A 43 perces anyag a zenekar szerint az előző korong „kozmikus hullámzását” viszi tovább, ahol „senki sem hallja a sikolyod”. Földhözragadtabban fogalmazva: marad a csillagporos, grandiózus billentyűtémákkal nyakon öntött, de közben kellően fagyos és dühös black metal. Akinek hiányzik a Nexus Polaris korszaka, és bírja, ha a zord riffelést folyamatosan átszövi a szintetizátoros sci-fi atmoszféra, annak április közepén érdemes lesz rápróbálnia.

Felejtsük el egy pillanatra a kilencvenes évek lebegős, szintetizátorokkal és dallamos basszusfutamokkal operáló atmoszferikus black metalját – legalábbis abban a formában, ahogy azt az Aerdryk a 2022-es bemutatkozó lemezén tálalta. C.V.B. (akit a Wolvennest, a Cult of Erinyes vagy a LVTHN soraiból is ismerhetünk) szólóprojektje ugyanis kimutatta a foga fehérjét. Bár a melankólia nyomokban még fellelhető a zenében, a hangulat a külvilághoz idomulva jócskán bekeményített.

Az újkori nekibőszülés eredménye a flamandul „tisztátalan” jelentéssel bíró Onzuiver című második nagylemez. Ez az anyag már nem az éteri merengésről szól: a fojtogató kénkőszaggal átitatott korong egy ideológiai fegyver a keresztény morál ellen, ahol az ördög a szellemi felszabadulás metaforájaként jelenik meg. A torzított, frenetikus riffelés mögött helyenként szinte folkos megközelítés bújik meg, miközben a korábbinál is mérgesebb, változatosabb vokálok a behódolás láncainak letépésére buzdítanak. Ahogy a sajtóanyag találóan fogalmaz, az egész alkotás nem más, mint egy szimbolikus ütés az önjelölt moralitás arcába, amivel a projekt nyíltan visszaköveteli a black metal eredeti, lázadó küldetését.

A nyolc tételes szonikus zarándoklat tavasz elején, egészen pontosan március 21-én érkezik az Amor Fati Productions jóvoltából, CD-n és vinylen. Az underground gyűjtőknek ráadásul duplán – vagyis triplán – érdemes a naptárba vésniük a dátumot, hiszen a friss anyag megjelenésével egy időben a debütáló lemez is kap egy bakelites újrakiadást, sőt, az Oerheks-szel közös új split lemez is ekkor lát napvilágot.

Hosszú hibernáció ért véget: az első, kifejezetten beteges atmoszférájú trilógiája után hét évnyi hallgatásba burkolózó Mylingar ismét feltört a mélyből. A formáció (amely az internetes archívumok okoskodásaival ellentétben továbbra is makacsul ragaszkodik a teljes névtelenséghez és a földrajzi behatárolhatatlansághoz) április 17-én indítja útjára legújabb, háromrészesre tervezett rémálmának első felvonását. Az Út címet viselő negyedik nagylemez az Amor Fati Productions égisze alatt lát napvilágot CD és vinyl formátumban.

A zene maradt ugyanaz a bűzös, gonosz és disszonanciába hajló death/black metal, amivel annak idején felhívták magukra a figyelmet. A fojtogató és morbid összképet a zenekar védjegyének számító embertelen vokálok uralják, így a végeredmény továbbra is a káosz, a halál és a kénkő fojtogató szagát árasztja. A lemez leírása sem veszi le a hurkot a nyakunkról: az Út egyáltalán nem tömegcikk, sokkal inkább a szonikus erőszak egyfajta szelepe, ahol a józan észt, a morális gátakat és a rendet kíméletlenül sárba tiporja négy beteg elme. Ha ezek alapján mégis szimpatikussá válik a dolog, akkor első meghallgatható dalukkal már tehettek egy próbát.

Ha valakinek esetleg herótja lenne a modern, agyonpolírozott és túlgondolt metal kiadványoktól, az most tegyen egy képzeletbeli sétát a legbarátságtalanabb, fagyos sziklalabirintusokba. A lengyel Bezkres ugyanis magasról tesz a 21. századra: zenéjükben kizárólag a 90-es évek underground feketefémjének nyers és kompromisszummentes szellemisége létezik, minden más csak felesleges zaj.

A formáció a 2024-es demó és a tavalyi Odwieczny zew agresji EP után most szintet lépett. Április 10-én, a Signal Rex kiadó jóvoltából (CD-n és vinylen) szabadul rá a világra az első teljes nagylemezük, amely a kimondottan barátságos Naturalna nietolerancja (Természetes intolerancia) címet kapta. A 40 perces, kilenc tételes anyag a természetet egy könyörtelen, a moralitáson és az emberi hiten felül álló ősi erőként ábrázolja, miközben kíméletlenül elutasítja a vallási korrupciót és az emberi gyengeséget.

A zenei recept ehhez a fagyos világképhez tökéletesen asszisztál: repetitív riffek, végletekig lecsupaszított dalszerkezetek és egy olyan csiszolatlan, garázs hangzás, ami pont annyira meleg és hívogató, mint egy maréknyi zúzott kő. Itt tényleg nincs semmi modern csillogás vagy felesleges látványosság, csak a tiszta, elszigetelt nihilizmus és az underground iránti megingathatatlan hűség.