Címke: funeral doom metal

Pantheist – Tizenöt évig formálódó dallal vezetik fel az új lemezt

Október 30-án jelenik meg az atmoszferikus és funeral doom metalt játszó Pantheist hat tételt felvonultató, Uncanny Times című új nagylemeze. Az Argonauta Records által gondozott, dupla bakeliten, CD-n és digitális platformokon is elérhető kiadvány első előfutára a The Final Journey című szerzemény, amelyhez egy szöveges videó is készült.

Pantheïst- The Final Journey (DOOM METAL ARGONAUTA RECORDS)

A lemezt nyitó dal zenei alapjai jóval a mostani stúdiózások előtt születtek meg, és a befejezéshez a felállás átalakulására is szükség volt. A zenekar a munkafolyamatról a következőket osztotta meg:

„A The Final Journey adta meg az egész album alaphangulatát. A zenét tizenöt évvel ezelőtt írtam, majd azonnal félretettem, abban bízva, hogy a jövőben találok egy énekest, aki méltó rá. A kérésem akkor talált meghallgatásra, amikor mintegy másfél évtizeddel később Linda csatlakozott a zenekarhoz – a doom metalhoz nagy türelem kell. Miután a panamai barátommal, Ricardóval folytatott filozófiai beszélgetést követően megszületett a szöveg, megtettük az első és legmeghatározóbb lépést az Uncanny Times felé ezzel a nyitódallal.”

Pantheist – Uncanny Times
(Argonauta Records)

1. The Final Journey
2. Laughing Falcon
3. Kuebiko
4. Entropy
5. Ithaca Out of Sight
6. Requiem for Your World

Aphonic Threnody – Még mindig a szakadék mélyén

A funeral doom esztétikája mindig is a felfoghatatlan emberi veszteség és a fizikai fájdalomig lassított gyász érzése körül forgott. Ebben a zenei közegben a melankólia nem csupán egy hangulati elem, hanem egy kíméletlen, sűrű massza, ami szép lassan maga alá temeti a hallgatót. A műfaj sokat próbált projektjeként számontartott Aphonic Threnody pontosan ezt a fullasztó atmoszférát rángatja ismét a felszínre a legújabb, Grace My Heart címre keresztelt nagylemezén. A napokban megjelent kiadvány már a nyolcadik a sorban, amit ezúttal is Riccardo Veronese hozott tető alá a vonal több neves előadóját vendégül hívva.

A The Great Hatred és a When Death Comes albumok nyomdokain haladó friss kiadvány nem csupán az üres kétségbeesésben dagonyázik. A koncepció sokkal inkább a kitartásra fókuszál: arra a töréspontra, ahol a gyász elviselése szép lassan elfogadássá alakul. Zeneileg a formáció egy roppant dinamikus, mégis kilátástalan világot épített fel. A földbe döngölő, mázsás gitártémákat és a mélyről szakadó hörgéseket tiszta énekdallamok, valamint hűvös zongora- és orgonabetétek teszik kontrasztossá. A végeredmény egy olyan folyamatosan hullámzó, hol a fellegekbe emelő, hol a sárba rántó utazás, amely alaposan próbára teszi a hallgató lelki teherbírását annak ellenére, hogy a szokásos 15-20 perces tételekhez képest most rövidebb dalokat kapunk. A lemez természetesen már teljes egészében meghallgatható.

APHONIC THRENODY (DEATH DOOM/FUNERAL DOOM METAL) - GRACE MY HEART - FULL ALBUM

Astral Sleep – Érdekes kísérlet a nagylemez előtt

A finn Astral Sleep tagsága láthatóan nem riad vissza a formabontó kísérletezéstől, még akkor sem, ha éppen az ötödik nagylemezük stúdiómunkálatainak befejezése előtt állnak. A csapat a Bandcamp-felületén tette közzé legújabb, Tomuinen Tie című szerzeményét, amely ingyenesen letölthető formában vált elérhetővé. A tétel érdekessége, hogy a legendás amerikai folk-ikon, Woody Guthrie egyik legismertebb tiltakozó dalának, a Going Down The Road-nak az átirata, méghozzá finn nyelven és meglehetősen sajátos hangszerelésben.

A zenekar meghatározása szerint a produkció a funeral doom és a funk nehezen elképzelhető házasságából született, egyfajta stúdiós melléktermékként. Ritka alkalmak egyikeként a formáció ötös fogatban rögzítette a dalt: Markus Alavire (gitár/ének), Santeri Kangasmetsä (gitár), Jaakko Oksanen (basszusgitár) és Jiri Pyörälä (dob) mellé Rolle Heinonen billentyűs is csatlakozott. A rögzítés folyamata a lehető legőszintébb módon zajlott, hiszen a végeredményt egyetlen nekifutásra, vágások nélkül rögzítették a stúdióban, megőrizve az egyszeri előadás nyers energiáját és spontaneitását.

In Ruins – A pusztulás költészete

A temesvári doom/death metal duó, az In Ruins baljóslatú lemezzel indítja a tavaszt. Március 13-án, a Meuse Music Records gondozásában jelenik meg bemutatkozó albumuk, a We Are All To Perish. A lemez koncepciója szorosan kötődik az orosz irodalom egyik tragikus alakjához, Szergej Jeszenyinhez. A zenekar dobosa, St. Oliver 2024-ben mélyedt el a költő munkásságában, és végül négy verset választottak ki, amelyek Urmuz (ének, gitár, basszus) szerzeményeinek alapjául szolgáltak. A zenei irányvonal a korábbi EP doom/death stílusától egyértelműen a lassabb, súlyosabb funeral doom felé tolódott el, hogy méltó aláfestést adjon a mulandóság és a halál elkerülhetetlenségének témáihoz.

Az első kislemez, az I Do Not Regret And I Do Not Shed Tears már tavaly december 28-án debütált, pontosan száz évvel Jeszenyin öngyilkossága után. A zenekar hangsúlyozza: ez nem tisztelgés és nem is a halál romantizálása, hanem egyfajta „megállás”, belebámulás abba a pillanatba, amikor az életörömöt felváltja a puszta fáradtság. A borító is ezt a nyers valóságot tükrözi: a költőt ábrázolja halála után, utalva utolsó, saját vérével írt versére. A lemezen vendégként hallható Dr. Schnabel, Lycan és Anca Bendis is.

Ennui – Qroba (2026)

Ha a grúziai Ennui alkot, akkor nagyon óvatos vagyok, de mindig komoly reményekkel állok neki az aktuális anyag meghallgatásának. Ennek világos oka, hogy a 2012-ben Serj Shengelia és Dave Unsaved által alapított funeral death/doom metal fogat munkássága olyan, mint a hullámvasút. Jó, nem mennek le kimondottan gagyi szintre, de néhány esetben már elértek komoly minőséget […]

Tovább »

Gloombound – Dreaming Delusion (2025)

Ahogy a Death Has Spoken cikkemben megjegyeztem, a 2025-ös év a szimplán jó death/doom lemezek évének bizonyult, ahol a mennyiség adott, a kiugró tehetség azonban kevésbé mutatkozik meg. Ez egyfelől öröm, mert az általam kedvelt műfaj virágzik, másrészt egy kissé szomorú, hiszen igazán jelentős újoncokat, friss és egyedi anyagokat kevésbé lehetett bemutatni. Alapvetően nehéz feladat […]

Tovább »

Evoken – Mendacium (2025)

Egy Evoken lemez érkezett idén, ami a legtöbb funeral doom, death/doom rajongónak bizony mindig okot ad az izgalomra, lévén a stílus nagy öregjeiről van szó, akikről biztosan tudom, hogy még nem hibáztak. Az amerikai, kezdetben Funereus néven indult csapat tejfölös szájú korszakában hallotta a Thergothon legelső, kultikusnak nevezhető Fhtagn-Nagh Yog-Sothoth című demóját, ami gyakorlatilag megalapozta […]

Tovább »

Ysigim – Ain Soph Or (1994)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Apocryphal Wound – Mors Advenit Primis Diluculis In Tergo Equi Maledicti (2025)

Túlpörgetett aggyal, hétköznapi gondokon kattogva kerestem magamnak valami funeral doom címkével ellátott anyagot a bandcamp posványában, így leltem rá a portugál Apocryphal Wound bemutatkozó lemezére, aminek túl sok előzménye nem volt (leírás szerint 2024-ben indult a projekt). Gondoltam, elveszek kicsit a hangjegyek közötti némaságban és a mély hörgések birodalmában, ehelyett azonban egy eléggé egyedi hangulatbombával […]

Tovább »

Abyssmal Sorrow – Lament (2008)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »