Könnyedén lehet, hogy előző életemben egy légy lehettem? Nem mintha hinnék ilyesmiben, az én hitem ugyanis az, hogy bármi előfordulhat, kb. nincs élő ember, aki a saját életén túl lenne képes bármit látni, tudni. De ne vesszünk el ilyen bármely oldalról megközelíthető filozófiai eszmefuttatásokban, hiszen a hangsúly a légyen van, aki imád beleragadni a számára […]
Tovább »
Új albummal és tér vissza október 28-án az ukrán Mental Torment, akiknek funeral doomban gyökerező kiadványaival már találkozhattatok nálunk. A 2009-ben indult banda debütálása után néhány évre visszavonult, azonban 2019-től némi átalakulással újra aktívvá vált, aminek legutóbbi, 2021-es Ego:genesis lemezük volt az eredménye. A menet közben kialakult ukrán-orosz konfliktus az ő tevékenységükre is rányomta bélyegét, így újabb tagcserék zajlottak le, a jelenleg 5 fős alakulat pedig úgy gondolta, hogy a körülöttük lévő helyzetet a zene segítségével kívánják feldolgozni. Ennek eredménye egy koncept album lesz, ami nemcsak a jelenlegi helyzettel foglalkozik, mert hazájuk utóbbi évtizedeinek eseményeire reflektálnak. A hétköznapok tragédiái, a szétszakadó családok és elvesztett szerettek fájdalmának zenébe öntéséhez igencsak adódik a temetkezési végzet, így azt hiszem őszinteségre nem lehet panaszunk. A Dead Shot Revivalból egy rövid ízelítőt tettek elérhetővé.
Van egy nagyon kellemes olvasmányélményem, ami régóta kísér, mivel olyan 15-16 éves koromhoz köthető. Abban az időben kollégistaként kezdtem meg középiskolás tanulmányaimat és ezzel járt egy úgynevezett kötelező tanulási idő, tanszoba. Mivel jó tanuló voltam, ezért a kollégiumi szobában végezhettem ezt a tevékenységet, nem kellett a közösségi helységben lennem a lógósokkal. Természetesen nem tanulással töltöttem […]
Tovább »
A rendszeres olvasók tudják, hogy szeretem az írásokat némi helyzetjelentéssel, aktuális állapottal kezdeni, hogy a zenehallgatás kontextusa is megfelelő szerephez jusson a cikk során. Nem mindegy, hogy mikor, mit és hogyan hallgat az ember fia (lánya), főleg, ha kedveli a kifejezetten hangulatzenének titulálható retteneteket. Én bizony szeretem, úgyhogy ennek megfelelően időnként hátat fordítva a millió […]
Tovább »
Immár két kislány apukája vagyok, a “nagyobb” két és fél éves múlott. Imádom őket, főleg azért, mert nagyjából mindegy, mi szól mellettük. Persze főleg klasszikus rockkal alapozom a jövőt, de természetesen semmit nem fogok rájuk erőltetni. Legfőbb célom, hogy a zene sokszínűségét, kimeríthetetlen eszköztárát szeressék meg és ne a tömegpszichózis hullámain felszínre törő, azért jó, […]
Tovább »
A spanyol Graveyard Of Souls nevű death/doom duóban tevékenykedő Ángel Chicote nevével először akkor találkoztam, amikor meghallgattam az Ornamentos Del Miedo második nagylemezét (Ecos, 2021). Akkor az év végi listáig kűzdötte magát hangulatos funeral death/doom kiadványával, ezért nagyon komoly elvárásokat támasztottam felé a jövőt illetően.
Sajnos ez a 2022-ben érkező Yo, No Soy Yo esetében elhamarkodottnak bizonyult, mert ha nem is lett rossz, de kevésbé mély érzelmi húrokat tudott megpendíteni, ahogy a 2023-ban kiadott újabb folytatásban sem tudott lenyűgözni. Márciusban megjelenő, immár ötödik albumán tesz újabb próbát Ángel és bízom benne, hogy végre túllép az „egy kaptafára” készülő kiadványok szintjén. A barátságban, szerelemben való csalódás, az önös érdekek elsőbbsége miatt szenvedett károk állnak a kifejezetten személyesnek ígérkező dalcsokor középpontjában, az első meghallgatható dal pedig igazán bizalomkeltő azzal kapcsolatban, hogy minőségi búslakodás előtt állunk.
Ha meghalljuk Szibéria nevét, mindenki azonnal a hidegre, a kietlen, élettelen tájra gondol, ami nem véletlen. Kemény telek, hosszú, sötét hónapok uralják ezt a vidéket, de mindez nem akadály a föld egyik legszívósabb parazitája, az ember számára, hogy megvesse itt a lábát. Kényelmes, meleg otthonunkból panaszkodunk a forgalmi dugó miatt, vagy mert túlmelegítettük a mikróban […]
Tovább »
Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]
Tovább »
Sok évnyi forgácsolás után úgy gondolom, hogy rápillantva egy borítóra, logóra, bandafotóra, már nagyjából képben vagyok azt illetően, hogy milyen csapattal és produkcióval találom szembe magamat. De mindig akadnak kivételek és ezek különösen izgalmasok tudnak lenni, ahogy ez fennáll a bostoni Tears From A Grieving Heart esetében is. Ugyan nem a hírhedt fojtogatóról kezdték el […]
Tovább »
Hideg van és sötét, minden kiüresedett körülöttem. Nem félek, nem várok, már elhagyott a remény és a kitartás, csak azon tűnődöm, hogy miért nem szűntem meg véglegesen létezni és hogy a fenébe kerültem ilyen helyzetbe? A válaszok megadásához vissza kell mennem az időben a kezdetekig, amikor felbontottam azt a bizonyos levelet. Egyszerű borítékban érkezett egy […]
Tovább »
