Ahogy a Death Has Spoken cikkemben megjegyeztem, a 2025-ös év a szimplán jó death/doom lemezek évének bizonyult, ahol a mennyiség adott, a kiugró tehetség azonban kevésbé mutatkozik meg. Ez egyfelől öröm, mert az általam kedvelt műfaj virágzik, másrészt egy kissé szomorú, hiszen igazán jelentős újoncokat, friss és egyedi anyagokat kevésbé lehetett bemutatni. Alapvetően nehéz feladat […]
Tovább »
Egy Evoken lemez érkezett idén, ami a legtöbb funeral doom, death/doom rajongónak bizony mindig okot ad az izgalomra, lévén a stílus nagy öregjeiről van szó, akikről biztosan tudom, hogy még nem hibáztak. Az amerikai, kezdetben Funereus néven indult csapat tejfölös szájú korszakában hallotta a Thergothon legelső, kultikusnak nevezhető Fhtagn-Nagh Yog-Sothoth című demóját, ami gyakorlatilag megalapozta […]
Tovább »
Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]
Tovább »
Túlpörgetett aggyal, hétköznapi gondokon kattogva kerestem magamnak valami funeral doom címkével ellátott anyagot a bandcamp posványában, így leltem rá a portugál Apocryphal Wound bemutatkozó lemezére, aminek túl sok előzménye nem volt (leírás szerint 2024-ben indult a projekt). Gondoltam, elveszek kicsit a hangjegyek közötti némaságban és a mély hörgések birodalmában, ehelyett azonban egy eléggé egyedi hangulatbombával […]
Tovább »
Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]
Tovább »
Könnyedén lehet, hogy előző életemben egy légy lehettem? Nem mintha hinnék ilyesmiben, az én hitem ugyanis az, hogy bármi előfordulhat, kb. nincs élő ember, aki a saját életén túl lenne képes bármit látni, tudni. De ne vesszünk el ilyen bármely oldalról megközelíthető filozófiai eszmefuttatásokban, hiszen a hangsúly a légyen van, aki imád beleragadni a számára […]
Tovább »
Új albummal és tér vissza október 28-án az ukrán Mental Torment, akiknek funeral doomban gyökerező kiadványaival már találkozhattatok nálunk. A 2009-ben indult banda debütálása után néhány évre visszavonult, azonban 2019-től némi átalakulással újra aktívvá vált, aminek legutóbbi, 2021-es Ego:genesis lemezük volt az eredménye. A menet közben kialakult ukrán-orosz konfliktus az ő tevékenységükre is rányomta bélyegét, így újabb tagcserék zajlottak le, a jelenleg 5 fős alakulat pedig úgy gondolta, hogy a körülöttük lévő helyzetet a zene segítségével kívánják feldolgozni. Ennek eredménye egy koncept album lesz, ami nemcsak a jelenlegi helyzettel foglalkozik, mert hazájuk utóbbi évtizedeinek eseményeire reflektálnak. A hétköznapok tragédiái, a szétszakadó családok és elvesztett szerettek fájdalmának zenébe öntéséhez igencsak adódik a temetkezési végzet, így azt hiszem őszinteségre nem lehet panaszunk. A Dead Shot Revivalból egy rövid ízelítőt tettek elérhetővé.
Van egy nagyon kellemes olvasmányélményem, ami régóta kísér, mivel olyan 15-16 éves koromhoz köthető. Abban az időben kollégistaként kezdtem meg középiskolás tanulmányaimat és ezzel járt egy úgynevezett kötelező tanulási idő, tanszoba. Mivel jó tanuló voltam, ezért a kollégiumi szobában végezhettem ezt a tevékenységet, nem kellett a közösségi helységben lennem a lógósokkal. Természetesen nem tanulással töltöttem […]
Tovább »
A rendszeres olvasók tudják, hogy szeretem az írásokat némi helyzetjelentéssel, aktuális állapottal kezdeni, hogy a zenehallgatás kontextusa is megfelelő szerephez jusson a cikk során. Nem mindegy, hogy mikor, mit és hogyan hallgat az ember fia (lánya), főleg, ha kedveli a kifejezetten hangulatzenének titulálható retteneteket. Én bizony szeretem, úgyhogy ennek megfelelően időnként hátat fordítva a millió […]
Tovább »
Immár két kislány apukája vagyok, a “nagyobb” két és fél éves múlott. Imádom őket, főleg azért, mert nagyjából mindegy, mi szól mellettük. Persze főleg klasszikus rockkal alapozom a jövőt, de természetesen semmit nem fogok rájuk erőltetni. Legfőbb célom, hogy a zene sokszínűségét, kimeríthetetlen eszköztárát szeressék meg és ne a tömegpszichózis hullámain felszínre törő, azért jó, […]
Tovább »
