A 2018-ban indult In Eclipse pályafutása során a death metal határait feszegetve jutott el a szeptember 11-én megjelenő Penumbral című nagylemezéig. A formáció, amelyben Julyus Ripper énekes és csapata egyesítette erőit, már korai anyagain is egyértelműsítette a stílusirányt: a Gojira vagy a Chimaira rajongóként igyekeznek megtalálni a saját hangjukat. Az Art Gates Records gondozásában érkező album a zenekar eddigi legérettebb munkája, amely a 2023-as gitároscserét követő stúdiómunkálatok gyümölcse.

A Penumbral alapvetése a feszült dinamikai váltások és a kísérteties atmoszféra kettőse, ahol a nyers, modern riffek mellett a hangulati mélységek kapják a főszerepet. A zenekar korábbi, 2020-as színpadi bemutatkozása és a 2022-es EP-jük óta érezhető egyfajta alkotói tudatosság, amely végre egy összefüggő, konceptuális keretbe terelte a korábbi, szétágazó törekvéseket. Elmondásuk szerint az új lemez a death metal alapokat olyan sötét, atmoszférikus elemekkel dúsítja, amelyek révén a dalok nem csupán technikai gyakorlatokká, hanem valós érzelmi töltettel bíró alkotásokká válnak.

A Grimshrine az a fajta kiadvány, ami látszólag a semmiből bukkan elő, mégis olyan otthonosan mozog a ’90-es évek svéd death metaljának sötét univerzumában, mintha el sem telt volna három évtized. A mexikói Demonic Manifestation 2012 óta tevékenykedik, ám a hosszúra nyúlt stúdiós csönd után most egy alaposan átalakult, háromfős felállással térnek vissza. Szeptember 4-én a Personal Records gondozásában érkező lemezükről máris itt van Kuru: The Laughing Death March daluk hivatalos videója.

Victor Mercado, Enrique Martínez és Felipe González alkotják egyébként a zenekart, akik mindhárman több bandában is edződtek már. Aki a World of Horror vagy a Necrokult óta figyeli a bandát, az tudja, hogy itt nincs köntörfalazás: az album olyan hatást kelt, mintha egy 1992-ből fennmaradt, elveszett relikviát bányásztunk volna elő. Aki érez affinitást a poros, mégis kellő vitaminlöketet biztosító halálfém iránt, azt kellemes meglepetés érheti a pofás borító alá csomagolt kiadványon keresztül.

Demonic Manifestation – Grimshrine
(Personal Records)

1. Cult Of Dominion
2. Ninth Flame Oath
3. Kuru: The Laughing Death March
4. The Horror
5. Spheres Of Death
6. Host
7. Terror Cosmic Gates
8. Phantasma
9. The Evil Lurks

Bár Norvégiáról a legtöbb underground veteránnak reflexből a fekete fém jut eszébe, az oszlásnak indult, klasszikus death metalnak is megvannak a maguk makacs helyi képviselői. A 2022-ben alakult Horrifier kvartettje nem akarja megváltani a világot, de a műfaj legsúlyosabb gyökerei előtt tisztelegve augusztus 7-én szabadítja ránk második nagylemezét, a Revelations of Gore-t a Personal Records jóvoltából. A csapat zeneileg pontosan azt a dohos, elvetemült vonalat viszi tovább, amit az Autopsy, az Entombed vagy a Repulsion fektetett le évtizedekkel ezelőtt: nincs modern polír, csupán cammogó súlyosság és sűrű rifftenger.

A friss korong ráadásul egy sötét koncepciót jár körül. A történet egy haldokló emberről szól, aki a túlélés érdekében alkut köt egy szörnyeteggel, a halhatatlanság áraként pedig emberi áldozatokkal kezdi etetni a lényt, míg végül teljesen beleőrül a mészárlásba. Ezt a tébolyt a srácok kietlen tempóváltásokkal és súlyos megszólalással illusztrálják. Az old-school miazma kedvelőinek érdemes lesz tenniük egy próbát a bandcamp felületén már elérhető első hangmintákkal (a 9 húsdarálóból kettőt már meghallgathattok), amíg a fizikai CD verzió megérkezik a boltokba.

A finn underground színtér és média jól ismert figurája, Tomi Perrakoski tető alá hozta második szólóalbumát. A Homeland címet kapott korong nem a megszokott északi mitológiát boncolgatja, hanem az észak-amerikai indián törzsek történelméből, az elnyomás, a kiszorítás és a túlélés súlyos témáiból merít ihletet. Zeneileg egy filmszerű, death metal és szimfonikus metal köntösbe ágyazott konceptuális anyagról van szó, ahol a dalok egy-egy különálló, mégis közös gyökerű történetet mesélnek el. A cammogó súlyosságot és a dinamikát helyenként Derek Wolfstein vendégjátékával (gitárok, dobok) fokozták, így a végeredmény egy kifejezetten rétegzett, súlyos utazás lett.

„A Homeland az egyik legszemélyesebb album, amit valaha készítettem. Minden dal a túlélésről, az identitásról, az igazságtalanságról és a reményről mesél. Olyan hangok és történetek előtt akartam tisztelegni, amelyek felett túl gyakran elsiklik a világ. Minden dal egy történet, és minden történet egy nép emlékezete.” – mondta Tomi.

A texasi Houston bűzös és fülledt undergroundjából nem csak a mocsaras sludge és a rágógumi-ízű modern metal képes előmászni, ha a sors is úgy akarja. A 2019-ben alakult Haserot ugyanis a legszebb kilencvenes évekbeli hagyományokhoz nyúl vissza, és július 10-én szabadítja a világra Advent of Suffering című debütáló nagylemezét a Redefining Darkness Records jóvoltából. A csapat a jól ismert Morbid Angel, Entombed és Carcass fémjelezte vonalon mozog, ám a debütálásra olyan illusztris bálványokat rántottak be, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül.

A Curse of Haserot című tételhez a legendás James Murphy és Andy LaRocque szállítottak le egy-egy gitárszólót, míg a Tears in Bethlehem dalban az egykori Morgoth torok, Marc Grewe vendégszerepel. Ha ez a névsor nem lenne elég a gőzmozdony-szerű lüktetés garantálásához, a sűrű és cammogó súlyossággal megáldott anyag végső hangzását maga Dan Swanö csiszolta tökéletesre az Unisound stúdióban, a pofás borítót pedig a stílusveterán Juanjo Castellano követte el. Old school death metal betárazva, néhány dal már tesztelhető a csapat bandcamp oldalán.

A dán blackened death metal veterán felállásában komoly törést okozott Rasmus „Hexen” Henriksen gitáros 2023-as halála, a közel két évtizede menetelő Crocell azonban nem adta fel. A megüresedett posztra Mads Bertram érkezett, az új felállás első közös kreatív gyümölcse pedig a napokban, május 29-én szabadult rá a világra Swarm Of Insects címmel, az Emanzipation Productions gondozásában. A csapat karrierje során most először döntött úgy, hogy a teljes felvételi folyamatot saját kézbe veszi, a maximális kontroll és művészi szabadság érdekében a doboktól a vokálokig mindent maguk rögzítettek.

A végső simításokat és a masztert persze nem bízták a véletlenre, azt a közegekben jól ismert Lasse (Ballade Studios) végezte el, így a megszólalás kellően nyers maradt. Asbjørn Steffensen énekes beszámolója szerint a dalok szerkezetét a nyers demóktól kezdve folyamatosan csiszolgatták, így a spontán ötletek is megmaradhattak a végeredményben. A Sarcophagus cammogó súlyosságától a Traitors’ Blood féktelen zúzásáig terjedő korong hűen hozza a skandináv vonalas, sötét, bibliai csapásokat idéző hangulatot.

Eugenio Morganti szobrászművész borítóképe és háttérillusztrációi tökéletesen jelzik, hogy a június 23-án érkező kiadvány nem egy félálomban bekészített lemez, hanem az olasz underground egyik gondosan megmunkált emlékműve. Az AydrA harmincéves pályafutásának alapköve, az eredetileg 1999-es Icon of Sin kap most egy végleges, CD-s újrakiadást a Rude Awakening Records jóvoltából. A kilencvenes évek végén rögzített anyag a korai Death, Cynic és Atheist nyomvonalán elindulva hozta el az olasz csizma Marche régiójának technikai érettségét, ahol a komplex dalszerkezetek ellenére a zenei gyomrosok is mindig célba találtak.

A korongot a White Rock Studios falai között Marco Bianchella kalapálta újjá, a friss maszter mellé pedig négy exkluzív, a jelenlegi felállás által rögzített tavalyi koncertfelvétel is felkerült bónuszként. A füzet elrendezéséért maga a frontember felelt, a zenekar pedig a nemrég elhunyt eredeti hangmérnök, David Lenci emléke előtt is adózik ezzel a verzióval. A technikás death metal megszállottjainak mindenképpen tennie kell vele egy próbát.

Néhány jól irányzott kislemez és a 2023-as A Rite of Passage EP után elérkezettnek látta az időt az ausztrál Complexant, hogy végre egy teljes értékű nagylemezzel is lettegye a névjegyét a nemzetközi underground asztalára. A kontinens különböző szegleteiből összeverbuválódott death metal horda július 31-én szabadítja ránk az Apex névre keresztelt debütálást, amelyet a Bleeding Art Collective és a Blood Blast Distribution párosa lök be a terjesztésbe. Az eddigi fellépéseik során a Cryptopsy és a Fleshgod Apocalypse előtt is bizonyító brigád tíz tételben prezentálja a maga megközelítését. A sűrű riffek és a gyomrost adó extrém vokál egyensúlyára a garancia a keverésért és a maszterelésért felelős Christian Donaldson neve, aki korábban már a Suffocation és a Shadow of Intent anyagainál is bizonyította, hogy érti ezt az iparosmunkát.

A Behemoth és a Nile munkásságán szocializálódott fanatikusok számára a Matt Priso grafikájába csomagolt tízdalos csapás egy mindenképpen megsüvegelendő förmedvény, amellyel a nyár közepén érdemes lesz tenni egy próbát.

Complexant – Apex
(Bleeding Art Collective / Blood Blast Distribution)

1. Apex
2. No Angels Weep
3. Afterlife
4. Swing Myself To Sleep
5. Critical Mass
6. Heretical Supremacy
7. Cyclops
8. Eye For An Eye
9. No Hope For Humanity
10. No Hope For Sanctuary

A Swollen, In Flux lett a keresztneve annak a súlyos és rideg nagylemeznek, amellyel a tíz éve alapított, de 2020 óta szinte tetszhalott állapotban leledző idahói Seven Chains megtöri a csendet. A csapat június 26-án érkező anyaga a kísérleti blackened death metal legsötétebb bugyraiba kalauzolja a hallgatót az I, Voidhanger Records gondozásában. Az alapító trióhoz időközben Michael Graves gitáros is csatlakozott, a hangzást pedig olyan vendégzenészek teszik még kiszámíthatatlanabbá, mint a trombitán játszó Logan Pintor, valamint az éteri vokálokért felelős Golden Fawn. A Seven Chains zenéje egy kaotikus és disszonáns elektromos kisülés, amely valahol a Portal zsigeri pusztítása és a Ved Buens Ende avantgárd, hipnotikus vibrálása között keresi a maga igazát.

Noah Coleman énekes-gitáros így beszélt a közelgő kiadványról:

„Mint a legtöbb alkotás, a Swollen, In Flux is egyszerre érződött nagyszabású betetőzésnek és bizonytalan kezdetnek a születése során. Ez az eddigi legpörgősebb felvételünk, bár a megírása közben nem így tűnt. Amit viszont szándékosnak szántunk, az az, hogy ezt – mi mint előadók, ti pedig mint észlelők – egyszerre tapasztaljátok meg szentélyként és ördögűzésként. Egy újjáépülő tűz. Egy szülő hulla. A death metal a maga leginkább hullámzó és eksztatikus formájában.”

A Paul Van Trigt festményével díszített kiadvány az Immolation híveinek is megér egy próbát, a beágyazott dalok segítségével pedig máris ráhangolódhattok erre a formabontónak szánt, zord és primitív agresszióra.