Június 12-én a Club Inferno Ent. gondozásában jelenik meg az olasz Sorrow Sphere legújabb, harmincperces minialbuma, The Wizard Of Doom címmel. A calabriai epikus doom metal formáció ezzel az anyaggal egyfajta időutazásra invitál: visszakanyarodnak a zenekar kilencvenes évek végi alapításakor jellemző mély, sötét tónusokhoz, ám mindezt már egy jóval modernebb és érettebb hangzással tálalják.

Az eredeti felállásból mára egyedül a projekt agya, Ernesto „Doomlord” Menga maradt hírmondónak, akihez a mostani kiadványon Giuseppe „Buzz” Nicolò csatlakozott a Memories Of A Lost Soul soraiból. A hét tételt számláló EP-n a lassú ritmusok, a mázsás riffek és a komor atmoszféra dominálnak, amelyek közül a több mint hatperces címadó tétel (The Wizard Of Doom), valamint a monumentális The Bringer Of Blades emelkedik ki leginkább. A korongot a Descent To Oblivion normál és bővített változata zárja, végleg aláhúzva a duó elkötelezettségét a klasszikus, epikus hangvételű fémzenei gyászmunka iránt.

Megjelent a stoner/doom metalos Godes Yrre legújabb nagylemeze, a Feelings Can Burn You. A projekt mögött álló Oliva (ex-Sectarium) még 1994-ben, egyetlen demó után küldte tetszhalott állapotba a formációt, majd több mint húsz év csend után, Svájcból indította újra a gépezetet. A korábbi indusztriális és death/doom kísérletek, valamint egy számmisztikai albumtrilógia lezárása után a zenész 2024-ben egy új, háromrészes EP-ciklusba kezdett, amely a stoner és a gótikus metal világát térképezte fel.

A friss korong lényegében ennek a kísérleti korszaknak a betetőzése: egyetlen albumba gyűjti össze az EP-k anyagát, méghozzá teljesen újrakevert és maszterelt verzióban. A Godes Yrre történetében ráadásul most először vendégzenészek is színesítik az összképet. A koncepció szerint a lemezen egyenként hatperces dalok sorakoznak, amelyek a sivatagi stoner szikárságát és a gótikus doom melankóliáját vegyítik. Az anyag június végétől lesz elérhető CD-n és a digitális platformokon, befejezve egy újabb korszakot a projekt több évtizedes, hullámzó történetében.

Tizenegy évnyi hányattatás, tagcserék és jogi útvesztők után június 5-én végre testet ölt a san franciscói Sleepbomb eddigi legfontosabb vállalkozása. A Songs in the Key of Conan nem csupán egy újabb metal album, hanem John Milius 1983-as kultuszfilmjének, a Conan, a barbárnak a teljes, alternatív filmzenéje. A kiadásért a Faith No More basszusgitárosa, Billy Gould által vezetett Koolarrow Records felel, ami már önmagában is garancia a nívós, megszokottól eltérő zenei megközelítésre.

A formáció korábban olyan némafilmes klasszikusokhoz nyúlt hozzá, mint a Dr. Caligari vagy az Az élőhalottak éjszakája, ám a barbár harcos története hozta el számukra a végső kiteljesedést. Zeneileg a Sleepbomb a kísérleti drone és a málházós doom metal alapjait keveri shoegaze textúrákkal és éteri énekdallamokkal. Olyan hatások gyúródnak össze a tizenhat tételben, mint a Sunn O))) monumentális súlya, az Ulver kísérletező kedve vagy a Neurosis elemi ereje. A felvételek az Earhammer stúdióban zajlottak Greg Wilkinson produceri felügyelete mellett, ahol a fix tagság – Charles Hernandez, Robert Johnson és Tim Gotch – kiegészült a fúvósokon játszó Matt Pankuch-hal és a már távozott, de a lemezen még hallható Claire Hamard énekesnővel.

A dalok, mint a már mozgóképpel is tesztelhető Forged in Steel vagy a Blood on the Snow, hűen követik a film ívét a havas pusztaságoktól a fájdalom kerekén át a kígyótemplom lángjaiig. A korong egy olyan korszakba repít vissza, ahol a kard és a mágia világa még nem steril CGI-orgia, hanem sűrű, vérszagú és kompromisszummentes valóság volt. Aki kíváncsi rá, hogyan szólna Schwarzenegger ikonikus menetelése, ha azt a Black Sabbath és a Godspeed You! Black Emperor közösen értelmezné újra, az a júniusi megjelenéssel megkapja a választ.

A finn Astral Sleep tagsága láthatóan nem riad vissza a formabontó kísérletezéstől, még akkor sem, ha éppen az ötödik nagylemezük stúdiómunkálatainak befejezése előtt állnak. A csapat a Bandcamp-felületén tette közzé legújabb, Tomuinen Tie című szerzeményét, amely ingyenesen letölthető formában vált elérhetővé. A tétel érdekessége, hogy a legendás amerikai folk-ikon, Woody Guthrie egyik legismertebb tiltakozó dalának, a Going Down The Road-nak az átirata, méghozzá finn nyelven és meglehetősen sajátos hangszerelésben.

A zenekar meghatározása szerint a produkció a funeral doom és a funk nehezen elképzelhető házasságából született, egyfajta stúdiós melléktermékként. Ritka alkalmak egyikeként a formáció ötös fogatban rögzítette a dalt: Markus Alavire (gitár/ének), Santeri Kangasmetsä (gitár), Jaakko Oksanen (basszusgitár) és Jiri Pyörälä (dob) mellé Rolle Heinonen billentyűs is csatlakozott. A rögzítés folyamata a lehető legőszintébb módon zajlott, hiszen a végeredményt egyetlen nekifutásra, vágások nélkül rögzítették a stúdióban, megőrizve az egyszeri előadás nyers energiáját és spontaneitását.

Húsz esztendő távlatából a doom metal már nem csupán zenei választás, hanem krónikus állapot, amelyből a hampshire-i Witchsorrow láthatóan nem is keresi a kiutat. A formáció július 3-án a Church Road Records gondozásában szabadítja a világra ötödik, The Devil And All His Works című nagylemezét, amely nyolc évvel követi a legutóbbi, boszorkánypörölyként suhintó anyagukat. Az alapító páros, azaz Necroskull énekes-gitáros és Emily Witch basszusgitáros továbbra is a Saint Vitus és a Reverend Bizarre által kikövezett, sárral és megbánással teli ösvényen halad, ahol a fémzene súlya legalább annyira hangsúlyos, mint a temetői hangulat.

A friss mű címe és koncepciója Dennis Wheatley okkult írásaiból merít, azt a gondolatot boncolgatva, hogy a gonosz minden emberi rezdülésben ott bujkál, a kérdés csupán az, mikor nyitunk neki ajtót. Necroskull szerint a szövegek a dekadencia öröme és a veszteség traumája között egyensúlyoznak, miközben a valóság peremén ólálkodó sötét erőkre figyelmeztetnek. A lemez érdekessége, hogy a dobszerkó mögött még a távozó Wilbrahammer játéka hallható, ám az élő fellépéseken már Scott Taylor tartja majd a vánszorgó tempót.

A dalok között felbukkannak izgalmas kollaborációk is: a Hades Chains tételeiben a Svalbard soraiból ismert Serena Cherry vendégszerepel, míg az A Quintessence Of Dust epikus hömpölygését Sammy Urwin gitárszólója teszi teljessé. Kedvcsinálóként a napokban közzétett Bacchus című szerzeményt érdemes vizsgálni, amely a bűn és az élvezetek oltárán áldoz. Az album producere a műfajban megkerülhetetlen Chris Fielding volt, a borítóért pedig Bumblepunk felelt.

Olaszország fővárosában alakult 2025-ben az In Vespro, soraiban a Svart Vinter, a Veil of Conspiracy és a Handful of Hate egykori, illetve jelenlegi tagjaival. A római székhelyű kvartett első teljes nagylemeze Where Silence Used To Sleep címmel, június 19-én lát napvilágot a Meuse Music Records kiadásában, egy hatpaneles digipack CD formátumban.

A formáció hangzásvilága mélyen a kilencvenes évek eleji doom/death hagyományokban gyökerezik, kifejezetten a korai Katatonia (leginkább a Brave Murder Day éra) és az Anathema melankolikus, befelé forduló atmoszféráját megidézve. Zeneileg egy hipnotikus, lassú tempókból és ciklikus riffekből építkező, katarzis nélküli utazást kínálnak, ahol az ének kizárólag embertelen hörgések és károgások formájában van jelen, teljesen mellőzve a dallamos feloldozást. A lemez koncepcionálisan nem egy klasszikus történetet mesél el, sokkal inkább egy felfüggesztett dimenziót, egy olyan érzelmi állapotot fest meg, ahol az idő, az identitás és a memória lassan feloldódik. Az üresség és a referenciapontok elvesztésének érzését hamu, elhalványuló fények és óceánok minimalista, álomszerű képeivel közvetítik.

A Luca Gagnoni (ének, gitárok), Emanuela Marino (ritmusgitár), Daniele Mielert (basszusgitár) és Diego Tasciotti (dob) felállású zenekar bemutatkozó anyagának keverését és maszterizálását maga a frontember végezte a Mørknatt Stúdióban. A kiadvány komor arculatához a legendás Christophe Szpajdel is hozzájárult a logó megalkotásával, tökéletessé téve az old-school összképet.

A sötétebb és atmoszferikusabb zenei irányvonalukat vetíti előre a török Sermon legújabb, Sharing These Words I Fear No Pain című kislemeze. Az izmiri székhelyű, a 90-es évek klasszikus doom/death metal hagyományaiból táplálkozó formáció egy súlyos, lassú riffekkel és melankolikus dallamokkal operáló tétellel jelentkezett a tavasz folyamán. Bár a friss dal egy önálló megjelenés, és nem fog szerepelni a 2023-as Till Birth Do Us Part debütálást követő, jelenleg is formálódó második nagylemezen, tökéletesen megmutatja, milyen komor utazásra számíthatnak a műfaj rajongói a zenekartól a jövőben. A szerzemény a szokásos digitális platformok mellett alább teljes egészében meg is hallgatható.