Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]
Tovább »
Amikor a The Oldest House két évvel ezelőtt megjelentette első, szűk huszonöt perces bemutatkozó anyagát, sokan hajlamosak voltak elintézni a dolgot annyival, hogy Alex Moreán talált magának egy újabb játszóteret az anyazenekara mellett (ez egyébként a black metalos Aversio Humanitatis). Az akkori kislemez ugyanis egy izgalmas ötleteket felvonultató, de különösebb kohézió nélküli zajfolyam volt nehezen […]
Tovább »
A brit nehézfém hagyományoknak van egy sajátos, szürke tónusú makacssága, amely nem a trendek hullámain lovagol, hanem egyszerűen megvárja, amíg a divat köre körbeér, és a világ újra rászorul az egyedi súlyú melankóliára. Idén én is ezt a fajta vonalat vártam a legjobban, köszönhetően a Godthrymm friss anyagának, valamint a Warning immár 20 éve esedékes, […]
Tovább »
A karibi hőség és a vérbe fagyott, szívet hasogató, jéghideg gyász házasítása első hallásra pont olyan abszurd elképzelés, mint északi black metallal kísérletezni a perzselő Szaharában. Puerto Rico hallatán első körben a pálmafák, a koktélok és a latin zene juthat eszünkbe, úgyhogy nem nevezhető különösebben masszív inspirációs forrásnak, ha valaki megfeketedett funeral és death/doom kísérletekben […]
Tovább »
A kortárs nehézfém világában megszoktuk, hogy a zenekarok ritkán vonulnak vissza emelt fővel. Általában megvárják, amíg a kreatív kiégés, a személyes konfliktusok, vagy az utolsó lemez szánalmas eladási mutatói kényszerítik rájuk a kapitulációt. Olyan ez, mint egy kiöregedett bokszoló, aki a tizedik K.O. után is visszamászik a szorítóba a nosztalgiából élő menedzserek kedvéért, vagy amikor […]
Tovább »
Június 12-én a Club Inferno Ent. gondozásában jelenik meg az olasz Sorrow Sphere legújabb, harmincperces minialbuma, The Wizard Of Doom címmel. A calabriai epikus doom metal formáció ezzel az anyaggal egyfajta időutazásra invitál: visszakanyarodnak a zenekar kilencvenes évek végi alapításakor jellemző mély, sötét tónusokhoz, ám mindezt már egy jóval modernebb és érettebb hangzással tálalják.
Az eredeti felállásból mára egyedül a projekt agya, Ernesto „Doomlord” Menga maradt hírmondónak, akihez a mostani kiadványon Giuseppe „Buzz” Nicolò csatlakozott a Memories Of A Lost Soul soraiból. A hét tételt számláló EP-n a lassú ritmusok, a mázsás riffek és a komor atmoszféra dominálnak, amelyek közül a több mint hatperces címadó tétel (The Wizard Of Doom), valamint a monumentális The Bringer Of Blades emelkedik ki leginkább. A korongot a Descent To Oblivion normál és bővített változata zárja, végleg aláhúzva a duó elkötelezettségét a klasszikus, epikus hangvételű fémzenei gyászmunka iránt.
Megjelent a stoner/doom metalos Godes Yrre legújabb nagylemeze, a Feelings Can Burn You. A projekt mögött álló Oliva (ex-Sectarium) még 1994-ben, egyetlen demó után küldte tetszhalott állapotba a formációt, majd több mint húsz év csend után, Svájcból indította újra a gépezetet. A korábbi indusztriális és death/doom kísérletek, valamint egy számmisztikai albumtrilógia lezárása után a zenész 2024-ben egy új, háromrészes EP-ciklusba kezdett, amely a stoner és a gótikus metal világát térképezte fel.
A friss korong lényegében ennek a kísérleti korszaknak a betetőzése: egyetlen albumba gyűjti össze az EP-k anyagát, méghozzá teljesen újrakevert és maszterelt verzióban. A Godes Yrre történetében ráadásul most először vendégzenészek is színesítik az összképet. A koncepció szerint a lemezen egyenként hatperces dalok sorakoznak, amelyek a sivatagi stoner szikárságát és a gótikus doom melankóliáját vegyítik. Az anyag június végétől lesz elérhető CD-n és a digitális platformokon, befejezve egy újabb korszakot a projekt több évtizedes, hullámzó történetében.
Semmiképp ne kezdje el marcangolni tudatlansága miatt a lelkét, aki nincs tisztában a kanadai Sundecay zenekar közel 13 éves munkásságával, hiszen még azok sem ismerik igazán, akik már találkoztak velük ezen az idővonalon. Maradjunk annyiban, hogy ennek az egyik legfőbb oka, hogy a kapkodást még hírből sem ismerik, hiszen a most bemutatásra kerülő The Blood […]
Tovább »
Tizenegy évnyi hányattatás, tagcserék és jogi útvesztők után június 5-én végre testet ölt a san franciscói Sleepbomb eddigi legfontosabb vállalkozása. A Songs in the Key of Conan nem csupán egy újabb metal album, hanem John Milius 1983-as kultuszfilmjének, a Conan, a barbárnak a teljes, alternatív filmzenéje. A kiadásért a Faith No More basszusgitárosa, Billy Gould által vezetett Koolarrow Records felel, ami már önmagában is garancia a nívós, megszokottól eltérő zenei megközelítésre.
A formáció korábban olyan némafilmes klasszikusokhoz nyúlt hozzá, mint a Dr. Caligari vagy az Az élőhalottak éjszakája, ám a barbár harcos története hozta el számukra a végső kiteljesedést. Zeneileg a Sleepbomb a kísérleti drone és a málházós doom metal alapjait keveri shoegaze textúrákkal és éteri énekdallamokkal. Olyan hatások gyúródnak össze a tizenhat tételben, mint a Sunn O))) monumentális súlya, az Ulver kísérletező kedve vagy a Neurosis elemi ereje. A felvételek az Earhammer stúdióban zajlottak Greg Wilkinson produceri felügyelete mellett, ahol a fix tagság – Charles Hernandez, Robert Johnson és Tim Gotch – kiegészült a fúvósokon játszó Matt Pankuch-hal és a már távozott, de a lemezen még hallható Claire Hamard énekesnővel.
A dalok, mint a már mozgóképpel is tesztelhető Forged in Steel vagy a Blood on the Snow, hűen követik a film ívét a havas pusztaságoktól a fájdalom kerekén át a kígyótemplom lángjaiig. A korong egy olyan korszakba repít vissza, ahol a kard és a mágia világa még nem steril CGI-orgia, hanem sűrű, vérszagú és kompromisszummentes valóság volt. Aki kíváncsi rá, hogyan szólna Schwarzenegger ikonikus menetelése, ha azt a Black Sabbath és a Godspeed You! Black Emperor közösen értelmezné újra, az a júniusi megjelenéssel megkapja a választ.
A finn Astral Sleep tagsága láthatóan nem riad vissza a formabontó kísérletezéstől, még akkor sem, ha éppen az ötödik nagylemezük stúdiómunkálatainak befejezése előtt állnak. A csapat a Bandcamp-felületén tette közzé legújabb, Tomuinen Tie című szerzeményét, amely ingyenesen letölthető formában vált elérhetővé. A tétel érdekessége, hogy a legendás amerikai folk-ikon, Woody Guthrie egyik legismertebb tiltakozó dalának, a Going Down The Road-nak az átirata, méghozzá finn nyelven és meglehetősen sajátos hangszerelésben.
A zenekar meghatározása szerint a produkció a funeral doom és a funk nehezen elképzelhető házasságából született, egyfajta stúdiós melléktermékként. Ritka alkalmak egyikeként a formáció ötös fogatban rögzítette a dalt: Markus Alavire (gitár/ének), Santeri Kangasmetsä (gitár), Jaakko Oksanen (basszusgitár) és Jiri Pyörälä (dob) mellé Rolle Heinonen billentyűs is csatlakozott. A rögzítés folyamata a lehető legőszintébb módon zajlott, hiszen a végeredményt egyetlen nekifutásra, vágások nélkül rögzítették a stúdióban, megőrizve az egyszeri előadás nyers energiáját és spontaneitását.
