Jövőhét pénteken, azaz július 3-án a Dürer Kert kis színpadán lép fel a New Orleans-i sludge metal legenda, az EYEHATEGOD! Az 1988 óta aktív zenekar hangzása súlyos, Sabbath-ihlette riffeket olvaszt össze punk agresszióval, olyan zenét teremtve, amely a pusztulásról, a túlélésről és a dühről szól. Több évtizedes múlttal a hátuk mögött, a megszelídülés legkisebb jele […]
Tovább »
Alanyunk a The Acacia Strain – Failure Will Follow albuma, akik ismertek a tempós, feszes, tematikus dalaikról és a félelmetesen jó színpadi jelenlétükről. Eddig a zenekar sosem villantott ennyire hosszú, komplex dalokat -három dal, 38 perc-, emiatt is lett ez számomra érdekes! Szeretem a hosszú dalokat, talán emiatt is rótta szívembe magát a YOB nevű […]
Tovább »
Valljuk be a 21. század első évtizedei nem éppen az újító szellemről, vagy a kísérletezésről szólt, legalábbis nem ez volt a fő csapásirány. A múlt bűvöletében élünk és sokan azon vannak, hogy visszahozzák mindazokat a tulajdonságait, amit szerettünk azokban az időkben. Ezt kivetíthetjük a mindennapi életre is, de itt elsősorban a zenére értettem mindezt. Old […]
Tovább »
A 2019-ben Budapesten alapított csapat már 2020-ben is feltűnt a különböző klubkoncertek híradásaiban. A csapat tagjai már egy évtizeddel évvel korábban (2015-től) fel-feltűntek különböző, kísérletezős hangzású zenekaraikkal. A Brygmus első megjelenésének, a Black Sabbath és Bathory keverékeként hangzó „...for all that is holy! EP-jének2020-es kiadásáról azév februárjában adott hírt a Fémforgács. A két dalban kicsit […]
Tovább »
Az ünnepek elteltét követően itt az idő, hogy egy évre teljesen elfelejtsük a csapból és a rádiókból folyó negédes, karácsonyi ömlengéseket! Helyettük hallgassátok velem az USA-ban, pontosabban a Kalifornia állambeli San Diego-ban megalakult és a mai napig is ott alkotó Cave Bastard nevű zenekar tavaly november 12-én megjelent, régóta várt második nagylemezét, mely a Wrath […]
Tovább »
Le merném fogadni, hogy nemcsak az én fejemben, de gyakran más forgácsos kollégám agyában is megfogalmazódik egy szentségtelen gondolat: mégis mi a fenéért vadászom ezeket az elvetemült zenéket és miért csinálom ezt az egészet? Ennek oka gyakran a fáradtság, a besokallás, máskor meg azért kapok úgymond „áramszünetet”, mert egyszerre tucatnyi lemezzel szeretnék foglalkozni és tudom, […]
Tovább »
Elég gyorsan elértünk, a válogatás első jubileumi részéhez. Én leszek az aki megtöri a sort, ebben a részben már nem csak hazai kiadványok fognak szerepelni. Lesz itt screamo északról, sludge délről, nyakon öntve egy kis koncert ajánlóval is. Épp legutóbbi írásomban ejtettem szót az SRA Records munkásságáról. Amikor a Solarized szembe jött, akkor bukkantam rá […]
Tovább »
Sokszor leírtam már a Forgács hasábjain belül, hogy lételemem a felfedezés, a „kincsvadászat” a metal zene pöcegödreiben, mert alattomos módon itt vert fészket magának az általam leginkább kedvelt hússal rendelkező préda: az underground. Most is szinte csak a szerencsének köszönhetően került elém egy finom falat, ami a nem más, mint birminghami kocsmák koszos padlójától feljebb […]
Tovább »
Napi szinten annyi zene jelenik meg mostanában, hogy ember legyen a talpán az, aki tudja tartani az iramot. Én személy szerint jó pár stílust követek, metalon kívül is. Így óhatatlanul előfordul, hogy ki marad valami olyasmi, ami egyébként nagyon is belevág a profilomba. Így történt az, hogy az amúgy is személyes kedvencem Weekend Nachos, jobb […]
Tovább »
Japán az egyik legizgalmasabb, legérdekesebb, legmisztikusabb és egyben legbetegebb országa. Én személy szerint nem túlzottan rajongok a keleti kúltúrákért. A japán teákat mondjuk pont imádom, a gasztronómiájuk is érdekesnek néz ki noha még nem kóstoltam. Mégis a cenzúrázott Chulhu pornóval vagy hentai-al nem tudok azonosulni. Úgy, ahogy a használt bugyi automaták létjogosultsága előtt is […]
Tovább »
