Dead Neanderthals – Dobok, szintetizátorok és maximális pusztítás
A klasszikus fémzene mindig is a lehangolt gitárok és a masszív torzítók vonzáskörzetében határozta meg a „súly” fogalmát. A holland Dead Neanderthals duója azonban hosszú évek óta azon dolgozik, hogy ezt az alaptételt a sárba tiporja. Az Otto Kokke (szintetizátor) és René Aquarius (dob, ének) alkotta formáció október 2-án adja ki a szerzői kiadásban megjelenő, Flesh is Fragile című új albumát, ahol a grindcore, a sludge és a doom metal kíméletlenségét gitárok nélkül, mégis letaglózó hangerővel prezentálják.
Az új, alig több mint félórás, hat új szerzeményt tartalmazó anyagon a srácok még sűrűbbre és rövidebbre fogták a dalokat. A kísérletezésről és a zenei irányvonalról a két alkotó a következőket fűzte hozzá a megjelenéshez:
„Mindig is próbáltam új és súlyos hangokat kicsikarni a szintetizátoraimból, de szerintem most elértem a nevetségesség egy teljesen új szintjét. Ki gondolta volna, hogy az elektronika ilyen borzalmasan furcsán és elsöprően is tud szólni, ha az ember egy erősítőn keresztül túl hangosan játssza? A súlyos hangzás másik kulcseleme a tébolyult vokális teljesítmény. Ezen a lemezen tényleg feszegettem a határaimat, és kísérleteztem az énekstílusommal, ami végül egy teljesen új, szörnyetegszerű sikoltozássá alakult.”
Aki vonzódik The Body vagy a Primitive Man féle beteges zajkeltéshez, annak a Dead Neanderthals legújabb zenei kísérlete is bőven tartogat majd kellemetlen – és épp ezért vonzó – perceket.
