Címke: epikus doom metal

Desolate Pathway – Régivágású angol doom a veteránoktól

A tradicionális doom metal színterén mindig is különös tisztelet övezte azokat az elszánt arcokat, akik a teljes alkotói folyamatot a saját nyakukba veszik. A brit Desolate Pathway mögött álló Vinny Konrad – akit a legendás Pagan Altar soraiból is ismerhetünk – pontosan egy ilyen magányos farkas, aki azért szereti a háta mögött tudni a falkáját (a korábbi dobos hölgy, Maz most is besegített a dalszerzésbe, valamint a doom veterán Jonahtan Seale is visszatért az élő fellépésekhez basszusgitáron). Sok év kihagyás után a Vinny szeptember 25-ére időzítette a legújabb, Visions In Death című nagylemezét, amely a Meuse Music Records gondozásában lát napvilágot. Az elkészítés kőkemény öt évet emésztett fel, ráadásul Vinny nem bízott semmit a véletlenre: a stúdióban egyedül rögzítette a gitárokat, a basszust, a dobokat és az éneket is.

Az eddigi anyagokhoz képest a zenei irányvonal némileg módosult, teret engedve az évek múlásával felgyülemlett keserűségnek. A végeredmény egy masszív, gitárközpontú, régivágású vánszorgás, amit Maz Magzilla társdalszerzői segítségével kifejezetten sötét, démoni és vámpíros tematikába csomagoltak a korábbi klasszikus mitológiai elemek helyett. Olyan tételek, mint a The Dark Prince vagy a Vampire’s Kiss a klasszikus gótikus horrorponyvák és az éjszakai rémek világába rángatják le a hallgatót, néhol Barry Copestake háttérvokáljával kísérve.

Ismerem a projekt bemutatkozását és jó 10 éves második lemezét, melyeken akadt pár jó dal, de összességében átlagosak voltak, a friss dalok viszont igencsak bizalomgerjesztőek. Hallgassátok meg őket!

Desolate Pathway - Visions In Death [Official Lyric Video]
Desolate Pathway- Visions In Death album 2026 (Promo) - Traditional Doom Metal

Void Moon – Kozmikus EP a svédektől

A svéd epic doom metal undergroundban a Void Moon neve már bőven rutinos kategóriába sorolható. A Peter Svensson basszusgitáros által alapított, több mint egy évtizede aktív formáció tavaly, a Doom over Vienna fesztiválon tért vissza a színpadra, ahol Fredrik Theander gitáros is végleg megszilárdította a helyét a tagságban. Az újjászerveződött brigád most egy friss anyaggal jelentkezik: augusztus 28-án az Obelisk Polaris Productions gondozásában érkezik a The Runes That Bind című, háromdalos EP.

Bár az anyag futásideje rövid, a koncepció annál kiterjedtebb. A szerzemények az örökség, az emberi emlékezet és a kozmosz kapcsolatát boncolgatják. Az Orphans of the Sky című nyitótételt például a klasszikus sci-fi irodalom ihlette egy űrben sodródó hajó történetével, míg a záró Constellation a múltunk és a csillagok közötti hűvös kapocsra fókuszál. Érdekesség, hogy ez utóbbi dalban a Dark Tranquillity soraiból ismert Joakim Strandberg Nilsson is tiszteletét teszi egy vendég zongorajáték erejéig.

Aki a Candlemass, a Solitude Aeturnus vagy az Isole fenséges, de nyomasztó világán nőtt fel, annak érdemes egy próbát tennie az előzetesként közzétett címadó tétellel, alább pedig a pontos dallistát is átfuthatjátok.

Void Moon – The Runes That Bind

(Obelisk Polaris Productions)

1. Orphans of the Sky
2. The Runes That Bind
3. Constellation

VOID MOON - Orphans Of The Sky (Lyric Video)

Fvneral Fvkk – Egyházi bűnök sötét doom metalba öntve

Amikor egy logóban az ‘u’ betűket kötelező jelleggel ‘v’-re cserélik, a vizuális körítés pedig vaskos kereszteket meg sötét egyházi szimbólumokat ígér, már borítékolható, hogy egy jólesően komor, füstölőszagú szeánsz vár ránk. A hamburgi Fvneral Fvkk pontosan ezt a nyomasztó esztétikát tolja az arcunkba, ráadásul teszik mindezt a legmélyebb epikus doom metal keretein belül. Október 23-án a Dying Victims Productions pultjairól érkezik a második, Indecent Idols címre keresztelt nagylemezük.

A 2015-ben alakult formáció a helyi extrém fémzenei színtér arcait fogja össze, a zenei alapokat pedig a klasszikus, kimért, fájdalmas vánszorgás adja. A srácok ráadásul nem holmi fantasy regényekből vagy a helyi temetőből merítik az ihletet: a koncepció olyan megtörtént egyházi bűnöket, visszaéléseket és korrupciós botrányokat boncolgat, amelyek alaposan behálózzák a történelmet. A 2019-es Carnal Confessions debütálás után a banda most még mélyebbre ásott a rothadó intézményrendszerben, hangzás tekintetében pedig egy kifejezetten súlyos, vastag riffekre épülő masszát kevertek ki.

Az elsőként közzétett Bishop of the Iron Guard már szabadon hallgatható a digitális térben. Aki kedveli a műfaj súlyos, ám a kőkemény valósághoz láncolt sötétségét, annak érdemes rápillantania a dallistára, és adni egy esélyt a friss tételnek.

Fvneral Fvkk - Bishop of the Iron Guard (Indecent Idols 2026)

Witchsorrow – A sátán minden részletben ott lakozik

Húsz esztendő távlatából a doom metal már nem csupán zenei választás, hanem krónikus állapot, amelyből a hampshire-i Witchsorrow láthatóan nem is keresi a kiutat. A formáció július 3-án a Church Road Records gondozásában szabadítja a világra ötödik, The Devil And All His Works című nagylemezét, amely nyolc évvel követi a legutóbbi, boszorkánypörölyként suhintó anyagukat. Az alapító páros, azaz Necroskull énekes-gitáros és Emily Witch basszusgitáros továbbra is a Saint Vitus és a Reverend Bizarre által kikövezett, sárral és megbánással teli ösvényen halad, ahol a fémzene súlya legalább annyira hangsúlyos, mint a temetői hangulat.

A friss mű címe és koncepciója Dennis Wheatley okkult írásaiból merít, azt a gondolatot boncolgatva, hogy a gonosz minden emberi rezdülésben ott bujkál, a kérdés csupán az, mikor nyitunk neki ajtót. Necroskull szerint a szövegek a dekadencia öröme és a veszteség traumája között egyensúlyoznak, miközben a valóság peremén ólálkodó sötét erőkre figyelmeztetnek. A lemez érdekessége, hogy a dobszerkó mögött még a távozó Wilbrahammer játéka hallható, ám az élő fellépéseken már Scott Taylor tartja majd a vánszorgó tempót.

A dalok között felbukkannak izgalmas kollaborációk is: a Hades Chains tételeiben a Svalbard soraiból ismert Serena Cherry vendégszerepel, míg az A Quintessence Of Dust epikus hömpölygését Sammy Urwin gitárszólója teszi teljessé. Kedvcsinálóként a napokban közzétett Bacchus című szerzeményt érdemes vizsgálni, amely a bűn és az élvezetek oltárán áldoz. Az album producere a műfajban megkerülhetetlen Chris Fielding volt, a borítóért pedig Bumblepunk felelt.

Witchsorrow - Bacchus [Official video]

The Solitude – The Sound of Absent Life (2026)

Nem vagyok az a fajta, aki hisz a csodákban, a hihetetlen feltámadásokban, de azért akadnak olyan jelenségek a zenei életben, amik okot adnak a remény folyamatos jelenlétére. Ilyen esemény volt például 2015-ben az epikus doomban utazó Sorcerer nagyszerű újjáéledése, hiszen legendájukat semmi más nem táplálta, csak néhány fantasztikus demó a 90-es évek elejéről (hasonló lezajlott […]

Tovább »

IV Sigillo – Quarto Sigillo (2025)

Hihetetlen, hogy már 14 éve nincs a világon a Thunderstorm zenekar. Hatalmas favoritom volt a maga idejében és a mai napig szívesen hallgatom a lemezeiket, amelyek saját közegükben is megmaradtak igazi kincsnek, felfedezni valónak. Az olasz epikus, tradicionális doom metal horda 92 és 2011 között összesen csak négy lemezt adott ki, de ezek között nem […]

Tovább »

Metallus – We’re All Doomed (2025)

Néhány évvel nem győztem dicshimnuszokat zengeni az egészen megerősödött lengyel doom színtérről, melynek azonnal az élvonalába robbant be a fanatikusoktól doom fanatikusoknak szóló nagylemezével a Metallus zenekar. Monumentális, majd másfél órás epikus felhanggal megtámogatott, mégis legalja, mocskos tradicionális doommal rontottak a világra, amit tényleg csak az igazi rajongóknak lehet ajánlani nehézsége miatt. A brutális méretű […]

Tovább »

Elusive God – Ambis (2025)

Akad némi “hype” a horvát Elusive God zenekar körül már a kezdetek óta, legalábbis a legtöbb velük kapcsolatos írás ezt sugallja. Ezek szerint egy nagyon művészi megközelítésű, koromsötét és misztikus epikus doom metallal kellene találkoznunk, mely dallamaiban magába olvasztja a jellegzetes nemzeti motívumokat és úgy ánblokk az egész Kárpát-medence mélabús szellemiségét. Ezt vártam annak idején […]

Tovább »

Behölder – In The Temple Of The Tyrant (2025)

Nem sok meglepőbb és mellbevágóbb érzés létezik annál, amikor egy férfiemberrel sok-sok év barátság és nyugalom után kegyetlen játékot játszik az a hétköznapi mozzanat, mely során felhúzza s sliccét… Talán az lehet ennél is váratlanabb a mai világban, amikor a semmiből érkezik egy komplett zenekar kiforrott hangzásvilággal, ötletekkel, valamint egy teljes értékű nagylemezzel. Így jártam […]

Tovább »

Lugubrious Hymn – To Wither Forever (2020)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »