Címke: epikus doom metal

Witchsorrow – A sátán minden részletben ott lakozik

Húsz esztendő távlatából a doom metal már nem csupán zenei választás, hanem krónikus állapot, amelyből a hampshire-i Witchsorrow láthatóan nem is keresi a kiutat. A formáció július 3-án a Church Road Records gondozásában szabadítja a világra ötödik, The Devil And All His Works című nagylemezét, amely nyolc évvel követi a legutóbbi, boszorkánypörölyként suhintó anyagukat. Az alapító páros, azaz Necroskull énekes-gitáros és Emily Witch basszusgitáros továbbra is a Saint Vitus és a Reverend Bizarre által kikövezett, sárral és megbánással teli ösvényen halad, ahol a fémzene súlya legalább annyira hangsúlyos, mint a temetői hangulat.

A friss mű címe és koncepciója Dennis Wheatley okkult írásaiból merít, azt a gondolatot boncolgatva, hogy a gonosz minden emberi rezdülésben ott bujkál, a kérdés csupán az, mikor nyitunk neki ajtót. Necroskull szerint a szövegek a dekadencia öröme és a veszteség traumája között egyensúlyoznak, miközben a valóság peremén ólálkodó sötét erőkre figyelmeztetnek. A lemez érdekessége, hogy a dobszerkó mögött még a távozó Wilbrahammer játéka hallható, ám az élő fellépéseken már Scott Taylor tartja majd a vánszorgó tempót.

A dalok között felbukkannak izgalmas kollaborációk is: a Hades Chains tételeiben a Svalbard soraiból ismert Serena Cherry vendégszerepel, míg az A Quintessence Of Dust epikus hömpölygését Sammy Urwin gitárszólója teszi teljessé. Kedvcsinálóként a napokban közzétett Bacchus című szerzeményt érdemes vizsgálni, amely a bűn és az élvezetek oltárán áldoz. Az album producere a műfajban megkerülhetetlen Chris Fielding volt, a borítóért pedig Bumblepunk felelt.

Witchsorrow - Bacchus [Official video]

The Solitude – The Sound of Absent Life (2026)

Nem vagyok az a fajta, aki hisz a csodákban, a hihetetlen feltámadásokban, de azért akadnak olyan jelenségek a zenei életben, amik okot adnak a remény folyamatos jelenlétére. Ilyen esemény volt például 2015-ben az epikus doomban utazó Sorcerer nagyszerű újjáéledése, hiszen legendájukat semmi más nem táplálta, csak néhány fantasztikus demó a 90-es évek elejéről (hasonló lezajlott […]

Tovább »

IV Sigillo – Quarto Sigillo (2025)

Hihetetlen, hogy már 14 éve nincs a világon a Thunderstorm zenekar. Hatalmas favoritom volt a maga idejében és a mai napig szívesen hallgatom a lemezeiket, amelyek saját közegükben is megmaradtak igazi kincsnek, felfedezni valónak. Az olasz epikus, tradicionális doom metal horda 92 és 2011 között összesen csak négy lemezt adott ki, de ezek között nem […]

Tovább »

Metallus – We’re All Doomed (2025)

Néhány évvel nem győztem dicshimnuszokat zengeni az egészen megerősödött lengyel doom színtérről, melynek azonnal az élvonalába robbant be a fanatikusoktól doom fanatikusoknak szóló nagylemezével a Metallus zenekar. Monumentális, majd másfél órás epikus felhanggal megtámogatott, mégis legalja, mocskos tradicionális doommal rontottak a világra, amit tényleg csak az igazi rajongóknak lehet ajánlani nehézsége miatt. A brutális méretű […]

Tovább »

Elusive God – Ambis (2025)

Akad némi “hype” a horvát Elusive God zenekar körül már a kezdetek óta, legalábbis a legtöbb velük kapcsolatos írás ezt sugallja. Ezek szerint egy nagyon művészi megközelítésű, koromsötét és misztikus epikus doom metallal kellene találkoznunk, mely dallamaiban magába olvasztja a jellegzetes nemzeti motívumokat és úgy ánblokk az egész Kárpát-medence mélabús szellemiségét. Ezt vártam annak idején […]

Tovább »

Behölder – In The Temple Of The Tyrant (2025)

Nem sok meglepőbb és mellbevágóbb érzés létezik annál, amikor egy férfiemberrel sok-sok év barátság és nyugalom után kegyetlen játékot játszik az a hétköznapi mozzanat, mely során felhúzza s sliccét… Talán az lehet ennél is váratlanabb a mai világban, amikor a semmiből érkezik egy komplett zenekar kiforrott hangzásvilággal, ötletekkel, valamint egy teljes értékű nagylemezzel. Így jártam […]

Tovább »

Lugubrious Hymn – To Wither Forever (2020)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Aiwaz – Darrkh… It Is! (2024)

Melankólia és áhitat! Szellem és érzelem! Szívet facsaró dallamtenger! Jöjj hozzám újra és újra!  Körülbelül ez volt az első reakcióm abban a pillanatban, ahogy elindítottam a német Aiwaz nevű formáció bemutatkozó lemezét. Tudtam, hogy valami igazán nagyszerűt fogok hallani és nagyjából be is igazolta az elképzeléseimet a teljes korong a korábban megismert single dalok alapján. […]

Tovább »

Scald – Ancient Doom Metal (2024)

Ha van lemez, amit idén úgy vártam, hogy számoltam vissza a napokat, akkor az a Scald Ancient Doom Metal korongja. Mindez nem véletlen, hiszen az 1993-ban indult banda egyetlen megjelent nagylemeze, a Will Of Gods Is A Great Power számomra az underground epikus doom legtökéletesebb megtestesülése. Rövid tündöklésüknek az egyedi karizmával rendelkező énekes, Agyl tragikus […]

Tovább »

Core Of Nation – Machine World (2008)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »