Egyesek kupiba mennek, mások félhalottra isszák magukat a legénybúcsújukon, nekem egy vidám, sörözgetős, éjszakai horgászós este jutott ki a testvéremmel és egy gyerekkori barátunkkal. Ez elég visszafogottnak hangzik, az viszont visszagondolva arra a kellemes estére még nekem is furának fest, hogy a nádas susogását, a víz csobogását nem fesztivál metallal, hanem az Isole akkori korongjával, […]
Tovább »
A kanadai Cromlech zenekart (ami hivatalosan 2011 óta létezik), biztosan nem vádolhatjuk meg azzal, hogy aláfeküdtek volna a tömegtermelés elvárásainak. Ugyan apróbb kiadványokkal „ütötték a vasat” az elmúlt években is, ténylegesen csak 2013-ban mutatták meg képességeiket első és máig egyetlen nagylemezükön (Ave Mortis). Pedig bőven akad potenciál a csapatban; epikus heavy/doom metaljukat a régi Solstice, Scald páros inspirációja által hozták létre és elég sok rajongóra leltek. A késlekedésnek nagy eséllyel az is okozója lehetett, hogy a zenészek többsége Into Oblivion névvel egy másik, extrémebb projekten is dolozott az évek alatt. Ideje volt tehát már a folytatásnak, amiről már el is kezdtek csepegni a hírek. Új nagylemezük Ascent Of Kings címmel érkezik majd március elején és úgy néz ki, ezúttal sem bízzák a véletlenre a dolgokat. A bőven órás játékidő fölé nyúló kiadványon monumentális meséket fogunk hallani a sötét fantasy és a mitológia egyvelegéből. Az első közzétett dalukat Born With Sword In Hand címmel már meg is hallgathatjátok.
Nagyon nem egyszerű feladat megkülönböztetni az undergroundot a fő sodortól egy olyan világban, médiaközegben, ahol alapvetően káromlásnak minősül a fémzene kifejezés, legyen szó akár egy dögösebb hard rock kiadványról. Épp ezért általában nem is igazán szeretem műfajhoz kötni ezt a kifejezést, inkább a sokszor érdemtelen ismeretlenséget, visszhang nélküliséget tartom valóban mérvadónak. Imádok olyan műfajokkal foglalkozni, […]
Tovább »
Thessaloniki környékén valami furcsa kendert termelhetnek, mert nemcsak belassulnak tőle az emberek, de hirtelenjében doom metal bandát szeretnének alapítani. Elsők között szorgalmaznám a cucc nemzetközi forgalmazását és terejesztését, de sajnos ezen a tájékon sem megy minden zökkenőmentesen. Hogy másképp fogalmazzak: ez a görög vidék a soha be nem tartott ígéretek, az idejekorán földbeállt projektek gyűjtőhelye […]
Tovább »
Kijött az új Candlemass lemez, aminek lélektani hatására végre időt szakítottam az általam egyébként régóta várt Marchafunebre bemutatkozó lemezére. Ez a várakozás konkrétan 2010-ben kezdődött, amikor először hallottam meg Fernando Opazo egyszemélyes projektjeként a Hymns Of The Final Holocaust címmel ellátott demót, melyen egészen a svéd banda ’80-as években prezentált hangulatvilágáig repülhettünk vissza néhány nagyszerű […]
Tovább »
Egy igazi debütálásnak lehettek szem és fültanúi most a Forgácson, hiszen egy olyan projektet hoztam el nektek, ami otthon készült, fiókból fiókba kerülve alakult évek, évtizedek alatt, hogy egyszercsak rászabadulhasson a világra. A modernitást itt ugye gyorsan kukázhatjuk, de ez nem is volt soha opció a Thy Listless Heart kapcsán, melyet maga is egy veterán […]
Tovább »
Szép lassan, de magabiztosan emelkedik ki az Evangelist mellékprojektjeként indult lengyel Monasterium az átlagos doom metal bandák közül. Megbízhatóan, ismét három év után érkezik a harmadik nagylemezük, amiről úgy sejtettem, hogy az eddigi legjobb lesz, így kifejezetten megörültem neki, amikor felbukkant a promóciós anyagok között. Nem tévedtem, mivel a Michal Strzelecki dalnok által vezetett csapat […]
Tovább »
A világjárvány alaposan megrendítette a gazdaságokat, az emberi kapcsolatokat és számtalan területen hagyott maga után mély sebet. Ugyanakkor sok helyen hozott létre olyan projekteket, amik nem valószínű, hogy más körülmények között megszülettek volna. Az internet és a gyors kapcsolattartás nemzetközi csapatokat, baráti társaságokat fogott össze egy-egy kedvelt műfaj, zenei kalandozás kedvéért, az otthon töltött idő […]
Tovább »
Nem lehet kérdés, hogy Horvátország az ott található egyébként mozgalmas underground élet mellett sem nevezhető egy metal nagyhatalomnak, így külön meglepő volt, hogy az utóbbi évtizedben megjelent, maréknyi doom metal reménység közöl pont itt született meg az egyik legbizalomgerjesztőbb projekt a Candlemass, Solitude Aeternus örökség ápolását tekintve. Ez a csapat nem más, mint a 2018-ban […]
Tovább »
Mindig is vonzottak az egyszemélyes projektek, mert ezeket tartom a leginkább alkalmasnak bizonyos közegben arra, hogy igazán kifejezzenek egy belső konfliktust, érzésvilágot egyéni, művészi módon. Ugyanakkor kétségtelenül akadnak olyan vonalak a zenében, ahol nagyon nehéz megbarátkozni a magányos alkotókkal. Ilyen például a doom metal, a tradicionális, epikus vonalra pedig kifejezetten igaz, hogy nem feltétlenül a […]
Tovább »
