Az amerikai Connecticut államból származó Fires In The Distance harmadik nekifutásra végérvényesen rátalált arra a sötét, mégis monumentális ösvényre, amelyen az Amorphis és az Insomnium legjobb pillanatai osztoznak. Június 12-én a Prosthetic Records gondozásában érkezik a Circadian Promise, amely a zenekar eddigi legkomorabb, egyben leginkább magával ragadó alkotásának ígérkezik. A hat tételt felsorakoztató, helyenként kilencperces monstrumokkal operáló anyag a spirituális halál és az elkerülhetetlen végzet elfogadását járja körül, miközben a szintetizátorokkal dúsított dallamos death és doom metal legnemesebb hagyományait csiszolja tovább.

A kreatív motorért felelős Yegor Savonin gitáros szerint a lemez a 2024-es, a Dark Tranquillity társaságában végigtolt turné tapasztalataiból is táplálkozik. A felvételek során visszatértek Dave Kaminsky producerhez és Randy Slaugh hangmérnökhöz, hogy a monumentális nagyzenekari díszletek ne nyomják el a dalok húsbavágó őszinteségét. Ez az első kiadvány, amelyen a mikrofont is megragadó új gitáros, Brendan Hayter hallható; az ő reszelős hörgése és tiszta énekhangja adja meg a lemez kettős karakterét.

A stúdiómunkálatok a Power Station New England és az észak-karolinai Studio Wormwood falai között zajlottak, ahol a ritmusszekciót – Craig Breitsprecher basszusgitárost és Jordan Rippe dobost – közösen rögzítették, így megőrizve a hangzás természetes melegségét. A dalok között felbukkan egy különleges vendég is: a By This Time Tomorrow tételében a Dark Tranquillity és az Andromeda sorait erősítő Johan Reinholdz gitárjátéka hallható. A Fires In The Distance láthatóan nem csupán egy újabb lemezt készített, hanem egy szépia tónusú dokumentumot az elmúlásról, amelyben a Paradise Lost gótikus súlya és a modern atmoszférikus metal eleganciája találkozik.

A tavalyi év elején megjelent Dysphoric Devotion című debütáló albuma után máris a folytatáson dolgozik a német blackened/sludge vonalas GREH. A Gjero Krsteski (gitár), Maurice Müller (dob) és Martin Kocula (ének) alkotta formáció a tervek szerint 2027 elején adja ki The Tyranny of Expectations címet viselő második nagylemezét, amelyről első ízelítőként a napokban közzétették a Summoning Aversion című kislemezt.

Az új tétel egyfajta stílusbeli elmozdulást is előrevetít: a zenekar elmondása szerint ezúttal háttérbe szorították a korábbi doom metalos hatásokat, és sokkal inkább a black metalos vonalra, valamint az atmoszferikus drone elemekre helyezték a hangsúlyt. A dal szövegileg az elfojtott, rosszindulatú érzelmek felszabadulásával és azok pszichoszomatikus hatásaival foglalkozik. A felgyülemlett harag, a csalódás és a bizalmatlanság egy olyan mély, látszólag védelmező idegenkedést szül a világgal és másokkal szemben, amely végül az ember saját teste és elméje ellen fordul, mindaddig, amíg már csak az önutálat marad.

Az idén januárban rögzített dal felvételeit és produceri munkálatait maga a zenekar végezte, míg a végső keverésért és maszterelésért a német Hard Drive Sounds felelt. A borítóképet a kanadai Aaron Bonogofsky készítette, a grafikai tervezés pedig Alfi Feijoa munkája.

Olaszország fővárosában alakult 2025-ben az In Vespro, soraiban a Svart Vinter, a Veil of Conspiracy és a Handful of Hate egykori, illetve jelenlegi tagjaival. A római székhelyű kvartett első teljes nagylemeze Where Silence Used To Sleep címmel, június 19-én lát napvilágot a Meuse Music Records kiadásában, egy hatpaneles digipack CD formátumban.

A formáció hangzásvilága mélyen a kilencvenes évek eleji doom/death hagyományokban gyökerezik, kifejezetten a korai Katatonia (leginkább a Brave Murder Day éra) és az Anathema melankolikus, befelé forduló atmoszféráját megidézve. Zeneileg egy hipnotikus, lassú tempókból és ciklikus riffekből építkező, katarzis nélküli utazást kínálnak, ahol az ének kizárólag embertelen hörgések és károgások formájában van jelen, teljesen mellőzve a dallamos feloldozást. A lemez koncepcionálisan nem egy klasszikus történetet mesél el, sokkal inkább egy felfüggesztett dimenziót, egy olyan érzelmi állapotot fest meg, ahol az idő, az identitás és a memória lassan feloldódik. Az üresség és a referenciapontok elvesztésének érzését hamu, elhalványuló fények és óceánok minimalista, álomszerű képeivel közvetítik.

A Luca Gagnoni (ének, gitárok), Emanuela Marino (ritmusgitár), Daniele Mielert (basszusgitár) és Diego Tasciotti (dob) felállású zenekar bemutatkozó anyagának keverését és maszterizálását maga a frontember végezte a Mørknatt Stúdióban. A kiadvány komor arculatához a legendás Christophe Szpajdel is hozzájárult a logó megalkotásával, tökéletessé téve az old-school összképet.

A sötétebb és atmoszferikusabb zenei irányvonalukat vetíti előre a török Sermon legújabb, Sharing These Words I Fear No Pain című kislemeze. Az izmiri székhelyű, a 90-es évek klasszikus doom/death metal hagyományaiból táplálkozó formáció egy súlyos, lassú riffekkel és melankolikus dallamokkal operáló tétellel jelentkezett a tavasz folyamán. Bár a friss dal egy önálló megjelenés, és nem fog szerepelni a 2023-as Till Birth Do Us Part debütálást követő, jelenleg is formálódó második nagylemezen, tökéletesen megmutatja, milyen komor utazásra számíthatnak a műfaj rajongói a zenekartól a jövőben. A szerzemény a szokásos digitális platformok mellett alább teljes egészében meg is hallgatható.

A szlovák death/doom banda, a Hrob április 27-én, a Memento Mori (CD) és a Night Terrors Records (vinyl/kazetta) kooperációjában hozza ki bemutatkozó nagylemezét Brána Chladu címmel. A Krudus legénységéből verbuválódott csapat nem bonyolítja túl a dolgot: bűzölgő, régisulis death/doom metal ez, ahol a csigalassú, mocsárszagú témákat részesítik előnyben. A srácok az anyanyelvükön hörögnek, ami csak hozzáad a kelet-európai temetői hangulathoz. Kedvcsinálóként itt van Tiene Stromov című daluk.

A 2021-ben indult formáció nem a nulláról kezdte: a demós korszak óta már megjárták a környező országok színpadait, olyan zenekarokkal (Morbific, Beton, Cryptic Brood) osztozva a deszkákon, akik szintén a műfaj sötétebb bugyrait kutatják. A bemutatkozó nagylemez anyaga így már a koncerteken érett rothadó masszává, amelyben a könyörtelen, bólogatós témákat olykor hátborzongatóan dallamos, tisztább gitártémák egészítik ki – garantálva a nyirkos kriptahangulatot, amit az intróval együtt 7 tételben élvezhetünk. Aki szeretik a korai Paradise Lost, az Asphyx vagy a DiSEMBOWELMENT a napi betevőként, az itt megtalálja a számítását. A lemez igencsak mutatós borítóját Jan Vlášek követte el.

A spanyol doom/death metalos SolNegre április 3-án jelenteti meg második nagylemezét Anthems For The Grand Collapse címmel. A zenekar saját bevallása szerint húsz hónapnyi „összeomlás, kétségbeesés és újjászületés” után rögzítette az anyagot. A végeredmény egy monumentális, epikus és mélyen érzelmes doom/death metal album.

A lemezen számos vendégzenész is közreműködik, többek között Gadea es Ineseta (ének) és Núria Luis (hegedű) teszi még hangulatosabbá az In The Stillness Of The Womb tételt. A Hans Trasid (Aara, Phobetor) borítójával érkező CD-kiadás különlegessége, hogy bónuszként tartalmazza a csapat 2024-es, Annihilation Of The Self című EP-jét is. Elsőként hallgassátok meg a lemezről az igazán remek vizualitással The Axiomot.

Az alicantei székhelyű The Holeum bemutatta Cosmic Void Spheres című új kislemezét, amely a március 20-án érkező, Ensis címre keresztelt harmadik nagylemezük előfutára. Az Ensis egyfajta trilógia záródarabjának is tekinthető a Negative Abyss (2016) és a Sublime Emptiness (2019) után. A lemez nemcsak folytatása, hanem sűrítménye is az eddigi munkásságnak: kozmikus tájképek, ahol a súly és a melankólia találkozik. A dalok a ridegség és a finomság közötti törékeny egyensúlyt keresik, miközben az emberi lét komplexitását tükrözik a világegyetem tükrében.

A 2014-ben alakult formációt a spanyol underground veteránjai (ex-NahemaH, Demised, Hela) hívták életre. A csapat zenéjében az experimental metal, a death/doom és a post-metal elemei keverednek egy sajátos, súlyos elegyben. Nevük és koncepciójuk asztrofizikai elméletekből táplálkozik: a sötét anyagból és a fekete lyukakból, céljuk pedig a „szublimált sötétség” kozmikus és zenei ábrázolása.

Az ausztrál underground egyik friss üdvöskéje, a Mammon’s Throne március 13-án a Hammerheart Records égisze alatt jelenteti meg harmadik nagylemezét My Body to the Worms címmel. A 2020-as debütálás (Forward Unto Flame) és a 2023-as, death/doom és black metal elemekkel kísérletező saját elnevezésű album után most eddigi legambiciózusabb anyagukat ígérik. A hét dalt felsorakoztató lemezről Elixir daluk videója nézhető meg, amiben a vámpír létet hozzák összefüggésbe a hétköznapi vérszívókkal, akik mindenki életében jelen vannak.

Mammon’s Throne – My Body To The Worms

(Hammerheart Records)

1. Senseless Death
2. Clandestine Unholy Rites 
3. Elixir 
4. Every Day More Sickened 
5. At the Threshold of Eternity 
6. An Angel’s Grace
7. Departed

A németországi Érchegység (Erzgebirge) ködös völgyeiből származó Faland zenekar nem ma kezdte a szakmát. Bár a formáció 2020-ban alakult, tagjai (akik korábban a Seelenschmerz, a Season in Black vagy a Norsegod soraiban edződtek) rutinos rókának számítanak a színtéren. A csapat saját meghatározása szerint a black, death és doom metal elemeit ötvözi német nyelvű szövegekkel, kerülve a műfaji korlátokat. Céljuk az egyediség és a magas minőség, amit a február 28-án, a Pesttanz Klangschmiede gondozásában megjelenő Narbenvolk (Hegek népe) című debütáló nagylemezük hivatott bizonyítani.

A névválasztás sem véletlen: a „Faland” ófelnémetül ördögöt vagy sárkányt jelent, koncepciójukban pedig a belső démonokra és a psziché sötét oldalára utal. A zene a lassú, vészjósló doom témák és a nyers black metalos kitörések között egyensúlyoz, megidézve a szász táj zordságát. A lemez CD-n és dupla vinylen is elérhető lesz a gyűjtők számára.

A temesvári doom/death metal duó, az In Ruins baljóslatú lemezzel indítja a tavaszt. Március 13-án, a Meuse Music Records gondozásában jelenik meg bemutatkozó albumuk, a We Are All To Perish. A lemez koncepciója szorosan kötődik az orosz irodalom egyik tragikus alakjához, Szergej Jeszenyinhez. A zenekar dobosa, St. Oliver 2024-ben mélyedt el a költő munkásságában, és végül négy verset választottak ki, amelyek Urmuz (ének, gitár, basszus) szerzeményeinek alapjául szolgáltak. A zenei irányvonal a korábbi EP doom/death stílusától egyértelműen a lassabb, súlyosabb funeral doom felé tolódott el, hogy méltó aláfestést adjon a mulandóság és a halál elkerülhetetlenségének témáihoz.

Az első kislemez, az I Do Not Regret And I Do Not Shed Tears már tavaly december 28-án debütált, pontosan száz évvel Jeszenyin öngyilkossága után. A zenekar hangsúlyozza: ez nem tisztelgés és nem is a halál romantizálása, hanem egyfajta „megállás”, belebámulás abba a pillanatba, amikor az életörömöt felváltja a puszta fáradtság. A borító is ezt a nyers valóságot tükrözi: a költőt ábrázolja halála után, utalva utolsó, saját vérével írt versére. A lemezen vendégként hallható Dr. Schnabel, Lycan és Anca Bendis is.