A funeral doom esztétikája mindig is a felfoghatatlan emberi veszteség és a fizikai fájdalomig lassított gyász érzése körül forgott. Ebben a zenei közegben a melankólia nem csupán egy hangulati elem, hanem egy kíméletlen, sűrű massza, ami szép lassan maga alá temeti a hallgatót. A műfaj sokat próbált projektjeként számontartott Aphonic Threnody pontosan ezt a fullasztó atmoszférát rángatja ismét a felszínre a legújabb, Grace My Heart címre keresztelt nagylemezén. A napokban megjelent kiadvány már a nyolcadik a sorban, amit ezúttal is Riccardo Veronese hozott tető alá a vonal több neves előadóját vengédül hívva.

A The Great Hatred és a When Death Comes albumok nyomdokain haladó friss kiadvány nem csupán az üres kétségbeesésben dagonyázik. A koncepció sokkal inkább a kitartásra fókuszál: arra a töréspontra, ahol a gyász elviselése szép lassan elfogadássá alakul. Zeneileg a formáció egy roppant dinamikus, mégis kilátástalan világot épített fel. A földbe döngölő, mázsás gitártémákat és a mélyről szakadó hörgéseket tiszta énekdallamok, valamint hűvös zongora- és orgonabetétek teszik kontrasztossá. A végeredmény egy olyan folyamatosan hullámzó, hol a fellegekbe emelő, hol a sárba rántó utazás, amely alaposan próbára teszi a hallgató lelki teherbírását annak ellenére, hogy a szokásos 15-20 perces tételekhez képest most rövidebb dalokat kapunk. A lemez természetesen már teljes egészében meghallgatható.

Az amerikai underground halálfém színtérnek mindig is megvolt az a sajátos, fülledt atmoszférája, ahonnan időről időre felbukkan egy-egy kimondottan rothadó, lassan hömpölygő képződmény. A Besotten nevű death/doom trió pontosan ebből a sűrű tengerentúli masszából kászálódott elő. Egy korábbi demó és egy split után a srácok az elmúlt éveket a próbaterem mélyén töltötték, hogy rendesen összekalapálják az első teljes nagylemezüket.

A november 6-án debütáló Eye of the Monolithicrypt olyan zenekarok előtt tiszteleg, mint a Worm, az Undergang, a Hooded Menace, vagy épp a legendás Disembowelment. A Garth Purkett énekes-basszer által vezetett formáció két kézzel szórja ránk a sötétséget: az öt tételt felvonultató, változó hosszúságú dalokat tartalmazó anyag a klasszikus death metal koszosságát ötvözi a doom fojtogató, vánszorgó súlyával. Mivel a stúdiós munkálatokon olyan veteránok dolgoztak, mint a keverésért felelős Leon Del Muerte, illetve a dobokat rögzítő Charlie Koryn, a végeredmény egy kifejezetten arányos, de kellően bűzös hangtömb lett. A lemezt nyitó Mist Of Decay már meghallgatható.

A kilencvenes évek legeleje óta járja a maga kérlelhetetlen útját a New York-i Rigor Sardonicous, a formáció pedig július 31-én már a nyolcadik stúdióalbumát szabadítja rá a világra a Meuse Music Records gondozásában. A Diatriba Deorum címet viselő korong sem kíván változtatni a jól bejáratott recepteken. A Joseph Fogarazzo és Glenn Hampton alkotta duó maradt a gyökereknél, így a dallamos doom-bánat helyett most is a végletekig lecsupaszított, végtelenül cammogó súlyosság uralkodik a hangzáson.

A lemez koncepciója az emberiség által kreált istenképek és vallási dogmák elleni düh köré épül, a végeredmény pedig egy egzisztenciális szorongással teli, sűrű massza. A mély, gyomorból feltörő vokálok és a monoton, zúgó riffek világa ez, ahol a dobtémákért a rejtélyes ‘?!’ felel. A Winter, az Encoffination, vagy a Disembowelment korai, nyers világán nevelkedett veteránoknak ez a lemez egy igazi csemege lehet a nyár közepére.

Az amerikai Connecticut államból származó Fires In The Distance harmadik nekifutásra végérvényesen rátalált arra a sötét, mégis monumentális ösvényre, amelyen az Amorphis és az Insomnium legjobb pillanatai osztoznak. Június 12-én a Prosthetic Records gondozásában érkezik a Circadian Promise, amely a zenekar eddigi legkomorabb, egyben leginkább magával ragadó alkotásának ígérkezik. A hat tételt felsorakoztató, helyenként kilencperces monstrumokkal operáló anyag a spirituális halál és az elkerülhetetlen végzet elfogadását járja körül, miközben a szintetizátorokkal dúsított dallamos death és doom metal legnemesebb hagyományait csiszolja tovább.

A kreatív motorért felelős Yegor Savonin gitáros szerint a lemez a 2024-es, a Dark Tranquillity társaságában végigtolt turné tapasztalataiból is táplálkozik. A felvételek során visszatértek Dave Kaminsky producerhez és Randy Slaugh hangmérnökhöz, hogy a monumentális nagyzenekari díszletek ne nyomják el a dalok húsbavágó őszinteségét. Ez az első kiadvány, amelyen a mikrofont is megragadó új gitáros, Brendan Hayter hallható; az ő reszelős hörgése és tiszta énekhangja adja meg a lemez kettős karakterét.

A stúdiómunkálatok a Power Station New England és az észak-karolinai Studio Wormwood falai között zajlottak, ahol a ritmusszekciót – Craig Breitsprecher basszusgitárost és Jordan Rippe dobost – közösen rögzítették, így megőrizve a hangzás természetes melegségét. A dalok között felbukkan egy különleges vendég is: a By This Time Tomorrow tételében a Dark Tranquillity és az Andromeda sorait erősítő Johan Reinholdz gitárjátéka hallható. A Fires In The Distance láthatóan nem csupán egy újabb lemezt készített, hanem egy szépia tónusú dokumentumot az elmúlásról, amelyben a Paradise Lost gótikus súlya és a modern atmoszférikus metal eleganciája találkozik.

A tavalyi év elején megjelent Dysphoric Devotion című debütáló albuma után máris a folytatáson dolgozik a német blackened/sludge vonalas GREH. A Gjero Krsteski (gitár), Maurice Müller (dob) és Martin Kocula (ének) alkotta formáció a tervek szerint 2027 elején adja ki The Tyranny of Expectations címet viselő második nagylemezét, amelyről első ízelítőként a napokban közzétették a Summoning Aversion című kislemezt.

Az új tétel egyfajta stílusbeli elmozdulást is előrevetít: a zenekar elmondása szerint ezúttal háttérbe szorították a korábbi doom metalos hatásokat, és sokkal inkább a black metalos vonalra, valamint az atmoszferikus drone elemekre helyezték a hangsúlyt. A dal szövegileg az elfojtott, rosszindulatú érzelmek felszabadulásával és azok pszichoszomatikus hatásaival foglalkozik. A felgyülemlett harag, a csalódás és a bizalmatlanság egy olyan mély, látszólag védelmező idegenkedést szül a világgal és másokkal szemben, amely végül az ember saját teste és elméje ellen fordul, mindaddig, amíg már csak az önutálat marad.

Az idén januárban rögzített dal felvételeit és produceri munkálatait maga a zenekar végezte, míg a végső keverésért és maszterelésért a német Hard Drive Sounds felelt. A borítóképet a kanadai Aaron Bonogofsky készítette, a grafikai tervezés pedig Alfi Feijoa munkája.

Olaszország fővárosában alakult 2025-ben az In Vespro, soraiban a Svart Vinter, a Veil of Conspiracy és a Handful of Hate egykori, illetve jelenlegi tagjaival. A római székhelyű kvartett első teljes nagylemeze Where Silence Used To Sleep címmel, június 19-én lát napvilágot a Meuse Music Records kiadásában, egy hatpaneles digipack CD formátumban.

A formáció hangzásvilága mélyen a kilencvenes évek eleji doom/death hagyományokban gyökerezik, kifejezetten a korai Katatonia (leginkább a Brave Murder Day éra) és az Anathema melankolikus, befelé forduló atmoszféráját megidézve. Zeneileg egy hipnotikus, lassú tempókból és ciklikus riffekből építkező, katarzis nélküli utazást kínálnak, ahol az ének kizárólag embertelen hörgések és károgások formájában van jelen, teljesen mellőzve a dallamos feloldozást. A lemez koncepcionálisan nem egy klasszikus történetet mesél el, sokkal inkább egy felfüggesztett dimenziót, egy olyan érzelmi állapotot fest meg, ahol az idő, az identitás és a memória lassan feloldódik. Az üresség és a referenciapontok elvesztésének érzését hamu, elhalványuló fények és óceánok minimalista, álomszerű képeivel közvetítik.

A Luca Gagnoni (ének, gitárok), Emanuela Marino (ritmusgitár), Daniele Mielert (basszusgitár) és Diego Tasciotti (dob) felállású zenekar bemutatkozó anyagának keverését és maszterizálását maga a frontember végezte a Mørknatt Stúdióban. A kiadvány komor arculatához a legendás Christophe Szpajdel is hozzájárult a logó megalkotásával, tökéletessé téve az old-school összképet.

A sötétebb és atmoszferikusabb zenei irányvonalukat vetíti előre a török Sermon legújabb, Sharing These Words I Fear No Pain című kislemeze. Az izmiri székhelyű, a 90-es évek klasszikus doom/death metal hagyományaiból táplálkozó formáció egy súlyos, lassú riffekkel és melankolikus dallamokkal operáló tétellel jelentkezett a tavasz folyamán. Bár a friss dal egy önálló megjelenés, és nem fog szerepelni a 2023-as Till Birth Do Us Part debütálást követő, jelenleg is formálódó második nagylemezen, tökéletesen megmutatja, milyen komor utazásra számíthatnak a műfaj rajongói a zenekartól a jövőben. A szerzemény a szokásos digitális platformok mellett alább teljes egészében meg is hallgatható.

A szlovák death/doom banda, a Hrob április 27-én, a Memento Mori (CD) és a Night Terrors Records (vinyl/kazetta) kooperációjában hozza ki bemutatkozó nagylemezét Brána Chladu címmel. A Krudus legénységéből verbuválódott csapat nem bonyolítja túl a dolgot: bűzölgő, régisulis death/doom metal ez, ahol a csigalassú, mocsárszagú témákat részesítik előnyben. A srácok az anyanyelvükön hörögnek, ami csak hozzáad a kelet-európai temetői hangulathoz. Kedvcsinálóként itt van Tiene Stromov című daluk.

A 2021-ben indult formáció nem a nulláról kezdte: a demós korszak óta már megjárták a környező országok színpadait, olyan zenekarokkal (Morbific, Beton, Cryptic Brood) osztozva a deszkákon, akik szintén a műfaj sötétebb bugyrait kutatják. A bemutatkozó nagylemez anyaga így már a koncerteken érett rothadó masszává, amelyben a könyörtelen, bólogatós témákat olykor hátborzongatóan dallamos, tisztább gitártémák egészítik ki – garantálva a nyirkos kriptahangulatot, amit az intróval együtt 7 tételben élvezhetünk. Aki szeretik a korai Paradise Lost, az Asphyx vagy a DiSEMBOWELMENT a napi betevőként, az itt megtalálja a számítását. A lemez igencsak mutatós borítóját Jan Vlášek követte el.

A spanyol doom/death metalos SolNegre április 3-án jelenteti meg második nagylemezét Anthems For The Grand Collapse címmel. A zenekar saját bevallása szerint húsz hónapnyi „összeomlás, kétségbeesés és újjászületés” után rögzítette az anyagot. A végeredmény egy monumentális, epikus és mélyen érzelmes doom/death metal album.

A lemezen számos vendégzenész is közreműködik, többek között Gadea es Ineseta (ének) és Núria Luis (hegedű) teszi még hangulatosabbá az In The Stillness Of The Womb tételt. A Hans Trasid (Aara, Phobetor) borítójával érkező CD-kiadás különlegessége, hogy bónuszként tartalmazza a csapat 2024-es, Annihilation Of The Self című EP-jét is. Elsőként hallgassátok meg a lemezről az igazán remek vizualitással The Axiomot.