Ahogy a Death Has Spoken cikkemben megjegyeztem, a 2025-ös év a szimplán jó death/doom lemezek évének bizonyult, ahol a mennyiség adott, a kiugró tehetség azonban kevésbé mutatkozik meg. Ez egyfelől öröm, mert az általam kedvelt műfaj virágzik, másrészt egy kissé szomorú, hiszen igazán jelentős újoncokat, friss és egyedi anyagokat kevésbé lehetett bemutatni. Alapvetően nehéz feladat […]
Tovább »
November 21-én új fejezet kezdődik a kisvárdai Crowhill Tales zenekar történetében. Where’s the Point of No Return címmel megjelenik a zenekar második nagylemeze. Az új anyag hét friss szerzeményből és egy – a 2013-ban megjelent debütáló kislemezen már bemutatott – Behind the Mirrors friss változatából álló anyag nem csupán egy újabb album, sokkal inkább egy hangulati utazás, amelyen a zenekar minden eddiginél személyesebben vezeti végig hallgatóit.
A Crowhill Tales zeneileg a kezdetek óta keresi azt a különös metszéspontot, ahol a súly és a lélek egyszerre szólal meg. A death/doom metal sötét, hömpölygő mélységeit ezúttal is átszövik az elszállós, érzékeny akusztikus pillanatok, amelyek valóban különlegesség teszik a zenekar stílusát. Ezek a csendes részek mintha egy belső képet rajzolnának elénk – azt a törékeny világot, ahol a harag, a kiábrándultság, a vágyakozás és a megtisztulás ugyanannak a történetnek a különböző rezdülései.
A másodikként bemutatott címadó dalt két részre lehet bontani. „Az első felében a nyomorultak, a mártírok, maga a szenvedő ember van a fókuszban. Nem tudsz olyan emberen segíteni, aki nem akarja, hogy segítsenek neki. Isten elhagyott minket. A dal második felében a hangsúly átbillen ennek a felismerésére. Meddig lehet menni az úton mielőtt én is erre a sorsra jutok? Ha bele is halok, az álmaimat nem vehetik el.”
A zenekar húsz éve építi saját zenei univerzumát. A 2018-as If I Were a Crow óta megélt út, a csendesebb időszakok és az újra indulás energiája mind benne van a most megjelenő anyagban. A Where’s the Point of No Return című lemez olyan kérdéseket tesz fel, amelyeket talán mindannyian cipelünk magunkban: hol van az a pont, ahonnan már nem lehet visszafordulni, és mi történik velünk, amikor átlépjük azt?
A Where’s the Point of No Return 2025. november 21-én válik elérhetővé a népszerű streaming felületeken, de még ebben az évben fizikai formátumban is elérhetővé válik majd a rajongók számára.
Idén kifejezetten lassan ballagtunk bele az őszbe, ami egyfajta eleganciát ad az elmúlásnak. Nagyon kedvelem ezt az évszakot, mivel az igazán jó séták és a kellemes melankólia melegágyának nevezhető, ezek pedig a kedvenc időtöltéseim között szerepelnek. Nagy kérdés, hogy mit hallgassunk ebben az időszakban és mi mást is javasolhatnék nektek, kedves Olvasók, mint a jó […]
Tovább »
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyerekkori barátom. Az a fajta, aki szar családban nőtt fel és egyetlen igazi társává a gitárja vált. Végtelenül magába forduló, de a végsőkig megbízható, ám az öröksége, az italozás sajnos gyorsan elvette tőlünk. Na, ő járt a fejemben akkor, amikor sokadszorra füleltem meg az új Hooded Menace […]
Tovább »
Egy Evoken lemez érkezett idén, ami a legtöbb funeral doom, death/doom rajongónak bizony mindig okot ad az izgalomra, lévén a stílus nagy öregjeiről van szó, akikről biztosan tudom, hogy még nem hibáztak. Az amerikai, kezdetben Funereus néven indult csapat tejfölös szájú korszakában hallotta a Thergothon legelső, kultikusnak nevezhető Fhtagn-Nagh Yog-Sothoth című demóját, ami gyakorlatilag megalapozta […]
Tovább »
Hosszú szünet után 2025. november 21-én jelenik meg a svéd When Nothing Remains új albuma, az Echoes of Eternal Night. Felpakoltuk, meghallgattuk, és elmorzsoltunk pár könnycseppet. Talán elmondhatom, hogy barátkozásom a doom metallal – és úgy alapvetően a szomorú zenék világával – nem ma kezdődött. Zenei fejlődésem során egészen hamar a My Dying Bride, Swallow […]
Tovább »
Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]
Tovább »
Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]
Tovább »
Félős rezgőnövényként mozdult rá a dél-amerikai metal világ a Perishing nevű formáció alig egy évvel ezelőtt megjelent bemutatkozó demójára, a Lutumra, az érdeklődés pedig teljesen érthető volt. Jómagam a YouTube barangolása közben találtam rá, a magas nézettség és az egyéb platformokon érkezett pozitív visszajelzések valami egészen érdekes, vagy erős anyagot vetítettek előre. Nem volt véletlen […]
Tovább »
Március végén jelent meg az Aeonian Sorrow legújabb kislemeze, mely a From The Shadows címet kapta. A négy tételes EP mondhatni nem tartogat sok újdonságot, a finn-görög doom/death metal csapat hozta a tőle megszokott, gótikus elemekkel tarkított, fagyos hangzásvilágát. Ez az anyag ugyanakkor mégis több lett, mint egy kislemez, és nagy potenciált tartogathat a csapat […]
Tovább »
