Hangpróba - 2026. augusztus

Feszes dél-amerikai thrash/death förmedvény! Tetszett!
Ilyen egy remek, norvég black metal lemez! Nem akarja megváltani a világot, pont olyan, amilyennek lennie kell! Mert akik szeretik, azok így szeretik! Nem vagyunk sokan, de hát ilyen ez a francos underground!
Egészen jóra sikeredett első album az egyszemélyes finn melo-black projekt tollából!
Sokan aposztrofálják a zenekart az új Dimmu Borgir-ként, de még nem igazán sikerült az ő szintjükhöz felérnie az amúgy remek zenekarnak! Egyelőre szép fejlődési ívet írnak le, ez tagadhatatlan, komplex, remekül megkomponált dalok sorjáznak a lemezen. Nekem mégis van némi hiányérzetem, amely nem engedi nyolc pont fölé az értékelésemet!
Hűen idézi fel a középkori hangulatot. Nem rossz, de hamar eluntam.
Elég jó, baszó death/thrash metalt hallunk a chilei bandától - zeneileg nem is nagyon tudnék belekötni, az ének is elég jó. Picit lehetett volna rövidebb, a The Secret Dawn több mint 6 perces instrumentális dal változatossága remek.
Hát én nem tudom...borzalmasan egysíkú, unalmas lemez lett ez. A zenei változatosságnak még csak a szikrája sincs meg benne, egykaptafa norvég black metal - természetesen (most már) egyszemélyes...az előző lemezekre adott nagyon jó értékelések érdekesek - azok lehet, hogy jobbak ennél.
Annak ellenére, hogy majd' 15 perccel hosszabb, mint a Taake, mégsem volt olyan egysíkú és unalmas - csak részben. Itt voltak jó zenei megoldások.
Az ének = idegbeteg ordítozás/üvöltözés/hörgés/károgás (nevezzük, aminek akarjuk) egy idő után idegtépő, a zene nem rossz, de ha minden szám olyan lenne, mint az utolsó The Devil Wears Well, többet is adnék neki. Az egy kimondottan jó dal a többihez képest.
Kellemesen elcsordogált a háttérben. Az ilyen jellegű ds - ahogy már írtam korábban is - jöhet szinte bármikor, nem egyszer mintha egy lovagi tornán lettem volna. Mondjuk a diósgyőri vagy az egri várban lassan újra meg kéne már nézni egy ilyen bemutatót.
Magus Olaus céltalanul sétálgatott a susnyásban, amikor meglátott egy omladozó épületet, úgyhogy gyorsan lefényképezte, majd magáról is lőtt egyet az időzítő segítségével a bozótosban és a képek által megihletve egy középkori, melodikus, epikus black metal lemezt rittyentett össze. És milyen jól tette. Nekem tetszik a nyersesség és a monumentalitás kombinációja.
Az éjszaka sötétjében leledző vérszopó féreg sárkányának szárnyai ismét árnyékba borítják az egész világot, hogy a fénytől elvágott zugokban patakokban csörgedezhessen az értékes nedű...Bőven jut belőle minden vámpír rajongónak, de a megfertőzött kutyák is elöszeretettel nyalogatják fel a bűzlő csatornák fedeléről...Imperious Sanguine Eroticism bődületesen nagy dal, de az egész lemez jól sikerült. Személyes perverzióm, hogy a sok "szimfonikus" elem miatt gyorsan telítődök az ilyen muzsikákkal, de ebben nehéz hibát találnom.
Bocsánat de rögtön kakiváltásnak olvastam. Tipikus finn bm, amivel az a bajom, hogy annyira dallamos, hogy elveszik a zene gonosz éle. A hangzás nagyon tetszik, meg abszolút nem zavaró, de valahogy a nyers blacket azért kicsit zordabban szeretem.
A zene teljesen jó, de a vokáltól nekem fájdul meg a torkom hallgatás közben. Gyakorlatilag szétcseszi az egészet szerintem.

Vélemény, hozzászólás?