Dark Passage címmel adta ki második lemezét a hellén dallamos black metal színtéret erősítő Primal Cult. A lemez Northern Silence Productions gondozásában június 5-én jelent meg. A hét tételt számláló korong a sötétebb emberi tapasztalatokat, mítoszokat és filozófia világát boncolgatja. Az alapító Eve Alchemy mellé ezúttal olyan vendégzenészek sorakoztak fel, mint Michalis Kontos és Babis Konstas, akik csellóval és zongorával teszik rétegzettebbé a hagyományőrző, mégis atmoszférikus dalokat.

A lengyel underground sötét bugyraiból újjáéledő Azels Mountain nem a vidámság nagykövete. A 2013-ban alakult fekete fém formáció elérkezett a harmadik nagylemezéhez, amellyel ráadásul sikerült bekvártélyozniuk magukat a patinás Pagan Records istállójába. A június 26-án érkező, Echa Krwi címet viselő korong a korábbi, szláv misztikummal átitatott anyagaik egyenes ágú folytatása, ám ezúttal mélyebb rétegeket is megmozgatnak.

A srácok a klasszikus, fagyos black metal alapokat a lengyel komolyzene, a hazai irodalom és a viharos nemzeti történelem melankolikus örökségével fésülték össze. Nauthiz Nihilist és csapata a spirituális elvágyódást és a transzcendenciát cammogó súlyossággal, valamint rituális hangulattal adagolja. A Satanic Audio falai között végső formába öntött hanganyag a promóció szerint igazi, földhözragadt és sallangmentes földalatti teljesítmény lett.

Azels Mountain – Echa Krwi
(Pagan Records)

1. Intro
2. Wschód
3. Bezdroża Jałowe
4. Ku Szczytom i Cieniom
5. Pieśń Wrony
6. Pomrok Czasów
7. Rytuał Zapomniany
8. Sen o Polach Bezkresnych
9. Nikt Nie Woła
10. Pustka

Az év elején megjelent Unending Descent után nem sokat pihent a titokzatos finn Citrinitas, június 26-án ugyanis máris érkezik a folytatás a Caligari Records jóvoltából. A Telestic Ekstasis címet viselő második demó hűen viszi tovább a projekt nehezen kategorizálható örökségét, amely a kitekert death metal, a málházós doom és a kívülálló feketefém legsötétebb metszéspontjában gyökerezik. A mindössze három tételt számláló, kizárólag kazetta formátumban testet öltő kiadvány egyszerre lett az elődjénél némileg fogósabb, ám atmoszféráját tekintve mégis jóval idegenebb.

A hanganyag gerincét a kísérteties, garázshangzású visszhangok és a lélekölő ritmusok adják. Olyan dalok követik egymást, mint a nyitó The Infernal Hunt vagy a baljós Stella Signata, amelyek hajlamosak önmagukba visszatérő, fekete lyukként pulzáló örvénnyé válni a hallgató fülében. A csúcspontot a közel hétperces címadó tétel jelenti: a Telestic Ekstasis a haldokló csillagok és a kozmikus hamuból születő, pusztulásra ítélt új világok megzenítése a banda szerint. A kiadvány első tétele már meghallgatható.

Öt év telt el azóta, hogy a finn Morgal a Nightmare Lord képében leszállította első nagylemezét, amely az akkori, szemtelenül fiatal tagság vadságát némileg fegyelmezettebb keretek közé szorította. Június 26-án azonban a Werewolf Records gondozásában érkező The Seventh Circle jelzi, hogy a zenekar visszakanyarodott a kénköves, kontrollálatlan gyökereihez. A kvartetté bővült formációba két új arc, Tomb Nekrofiler (ének/basszusgitár) és Killhammer (gitár) érkezett, akik a két alapító tag, Crusher és SS Exiler mellé sorakozva segítettek újra felszítani az obszcén tüzet.

A 2024 őszén rögzített hét tétel – köztük a vészjósló Stormchaser vagy a monumentális, közel hétperces záródal – egyfajta feketefém mágiaműhely, ahol a duplagitáros felállásnak köszönhetően minden eddiginél több vérforraló szóló és dallam marja a hallgatót. A ritmusszekció a leírások szerint tudatosan „leugrik a sínekről”, megidézve a Sarcófago vagy a Nifelheim féle zabolátlanságot, miközben a produkció megőrzi azt a rideg profizmust, amit a Trollhouse Audio maszterelése garantál. Míg az előző lemezük egyfajta kékes-lila gótikus borút sugárzott, a The Seventh Circle már egyértelműen a pokol tüzes tüdejében lakozik. A CD-n, bakeliten és kazettán is megjelenő anyag azoknak szól, akik a black metalt nem csak hallgatni, hanem elszenvedni is szeretik a bazooka-szerű erejű dobütések és a tébolyult rikoltások közepette.

A német Daniel Uersfeld zenei víziója egy sűrű, kozmikus black metal projektben öltött testet, amely a műfajra jellemző sebességet és kíméletlenséget filmes hatású szintetizátorfutamokkal ellensúlyozza. A Celestial Deconstruction 2024-ben vált teljessé, amikor a luxemburgi Philip Breuer csatlakozott vokalistaként és szövegíróként, hogy hangot adjon a nagyszabású zenei vázlatoknak. Az együttműködés gyümölcse a Vendetta Records gondozásában megjelenő Transcosmic Spillover lett, amelynek felvételei és utómunkálatai a Tidalwave Studio, valamint a két zenész saját műhelyei között oszlottak meg.

Az album lírai koncepciója egyfajta intellektuális és disztópikus svédasztal: egyszerre tiszteleg Stanislaw Lem és Arthur C. Clarke sci-fi klasszikusai előtt, miközben Nietzsche, Schopenhauer és Seneca filozófiai mélységeit kutatja. A dalok a „Vanitas” fogalma köré csoportosulnak, éles kritikával illetve az emberi gőgöt, a technológiai vakhitet és a fasizmus felé hajló ösztönöket. A Misanthropic Art által jegyzett borító hűen tükrözi ezt az eszmeiséget, egy parazita technológiai istenséget ábrázolva, amely éppen akkor avatkozik be, amikor az emberiség kétségbeesetten nyúl a végső ismeretlen felé. Az album logója sem véletlen: a zenekar nevének kezdőbetűi egy fekete lyuk eseményhorizontját és akkréciós korongját formázzák meg, utalva arra a gravitációs sötétségre, ahonnan nincs visszatérés. A kiadvány már teljes egészében meghallgatható.

A nashville-i Saidan nem éppen a tipikus déli muzsikák nagykövete: a duó a vizuális esztétikát a japán visual kei világából meríti, zeneileg pedig azt a fajta sebes, dallamos black metalt míveli, amivel a kiadótárs Moonlight Sorcery is nevet szerzett magának. Június 19-én az Avantgarde Music gondozásában érkezik negyedik nagylemezük, a Fangdriller: Scars Beneath Memories Wrist, amely egyben új fejezetet nyit a zenekar kiadványait összekötő narratívában. A koncepció középpontjában ezúttal egy Junko nevű hallgató áll, aki az elszigeteltség és a depresszió elől egy titokzatos szekta, az Ethereal Blood karjaiba menekül, nem sejtve, hogy sebezhetősége tökéletes áldozattá teszi.

A Splatterpvnk (minden hangszer) és Hundosai (dobok) alkotta formáció friss anyaga tíz tételben bontja ki ezt a tragikus történetet, a borítóért pedig ismét a japán vizuális művész, Seiyak17 felelt. A hangzásvilág a korábbiaknál is csiszoltabb, amiről a már közzétett Kara No Bara videója alapján bárki meggyőződhet: a fagyos riffek és a fülbemászó melódiák aránya patikamérlegen lett kiszámítva. A gyűjtők számára igazi csemege a megjelenés, hiszen az Avantgarde Music több limitált vinyl-változatot is piacra dob, köztük az „Onyx” és a „Crimson Flood” variánsokat, de a kazetta és a digipak CD mellett egy exkluzív, Bandcamp-en elérhető csomaggal is készülnek a legelszántabb „vérfüggők” számára.

A tavalyi év elején megjelent Dysphoric Devotion című debütáló albuma után máris a folytatáson dolgozik a német blackened/sludge vonalas GREH. A Gjero Krsteski (gitár), Maurice Müller (dob) és Martin Kocula (ének) alkotta formáció a tervek szerint 2027 elején adja ki The Tyranny of Expectations címet viselő második nagylemezét, amelyről első ízelítőként a napokban közzétették a Summoning Aversion című kislemezt.

Az új tétel egyfajta stílusbeli elmozdulást is előrevetít: a zenekar elmondása szerint ezúttal háttérbe szorították a korábbi doom metalos hatásokat, és sokkal inkább a black metalos vonalra, valamint az atmoszferikus drone elemekre helyezték a hangsúlyt. A dal szövegileg az elfojtott, rosszindulatú érzelmek felszabadulásával és azok pszichoszomatikus hatásaival foglalkozik. A felgyülemlett harag, a csalódás és a bizalmatlanság egy olyan mély, látszólag védelmező idegenkedést szül a világgal és másokkal szemben, amely végül az ember saját teste és elméje ellen fordul, mindaddig, amíg már csak az önutálat marad.

Az idén januárban rögzített dal felvételeit és produceri munkálatait maga a zenekar végezte, míg a végső keverésért és maszterelésért a német Hard Drive Sounds felelt. A borítóképet a kanadai Aaron Bonogofsky készítette, a grafikai tervezés pedig Alfi Feijoa munkája.