Albumkritikák

Spirit Adrift – Infinite Illumination (2026)

A kortárs nehézfém világában megszoktuk, hogy a zenekarok ritkán vonulnak vissza emelt fővel. Általában megvárják, amíg a kreatív kiégés, a személyes konfliktusok, vagy az utolsó lemez szánalmas eladási mutatói kényszerítik rájuk a kapitulációt. Olyan ez, mint egy kiöregedett bokszoló, aki a tizedik K.O. után is visszamászik a szorítóba a nosztalgiából élő menedzserek kedvéért, vagy amikor […]

Tovább »

Meltdown – Executioner (2007)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Mézenfutó – Űrlény (2025)

Hogy hogyan is lehet úgy egy világhíres zenekar stílusában játszani és alkotni anélkül, hogy lemásolnánk? Nos, ezt a képességet emelte közel mesteri szintre debütáló albumán az egyszemélyes, Mézenfutó nevet viselő projekt feje, Hencz Balázs Mihály. A 2025. nyarán életre hívott, industrial metal vonalon tevékenykedő zenekar, még születési évének utolsó hónapjában adta ki első korongját, melyet […]

Tovább »

Possession – The Mother of Darkness (2026)

Az utóbbi időben akarva-akaratlanul is mindenki a politikával foglalkozott, ami mindig ambivalens érzéseket kelt bennem. Első nekifutásra hasznosnak és felelősnek tartom, ha az ember az országa és a jövője felől gondolkodik, másfelől pedig rettentő kártékonynak, mert a hazai vitakultúra finoman fogalmazva sem emelkedik platóni magasságokba, mivel az érvek-ellenérvek rendszerét jellemzően egy anyázás váltja fel. A […]

Tovább »

Angellore-Nocturnes (2026)

Az élet vékony selyemfüggönyén át az elmúlás homályos körvonalaiba burkolózott sírkertje bontakoznak ki. Aki látja a költői drámaiság és a halandóság szépségét, gyakran kitekint erre a szomorú látképre. Hangok fámájában összeálló zenei varázslattal kísérve, mely elszakít az egyszerű létezés korlátjaitól és a hétköznapok monoton pillanataitól. Könnyed, mivel még az ablak másik oldalán állunk, még van […]

Tovább »

Moonlight Haze – Interstellar Madness [EP] (2026)

Egy nap híján pontosan egy évvel a legutóbbi albuma után újabb anyaggal érkezik a Moonlight Haze. Négy nagylemez után pedig most először próbálják ki magukat a szűkebb mozgásteret kínáló EP-k világában. Chiara Tricarico és Giulio Capone együttese határozottan üde benyomást kelt bennem minden alkalommal amikor hallgatom. Számomra valahogy sikeresen emelkednek ki a klisévé vált, női […]

Tovább »

MegaHertz – Vörös hegedű (2026)

​Underground energia és nyers őszinteség a Vörös hegedű húrjain ​Amikor először ránéztem a Mazár Virág közreműködésével készült borítóra, már sejtettem, hogy a MegaHertz nem egy steril, patikamérlegen kiszámított stúdióalbummal fog jelentkezni. A 2026. március 8-án debütált Vörös hegedű pontosan az, amire a hazai underground színtérnek szüksége van: egy sallangmentes, őszinte és húsbavágó anyag, ami fittyet […]

Tovább »

Sundecay – The Blood Lives Again (2026)

Semmiképp ne kezdje el marcangolni tudatlansága miatt a lelkét, aki nincs tisztában a kanadai Sundecay zenekar közel 13 éves munkásságával, hiszen még azok sem ismerik igazán, akik már találkoztak velük ezen az idővonalon. Maradjunk annyiban, hogy ennek az egyik legfőbb oka, hogy a kapkodást még hírből sem ismerik, hiszen a most bemutatásra kerülő The Blood […]

Tovább »

BEYOND – A rendszer álarca (2026)

​Vannak zenekarok, akiknek nem kell magyarázni, mi az a beton és mi az az utca. A Beyond nem a legújabb trendek hullámain lovagolva bukkant elő a semmiből, hanem a magyar metal underground legmélyebb bugyraiból. 1982-es alakulásuk óta láttak már mindent: rajztáblából és bicikliküllőből eszkábált gitárokat, marmonkanna-lábdobot, sátánizmus-vádakat és a Petőfi Csarnok hírhedt pofonjait. 2026. március […]

Tovább »

The Solitude – The Sound of Absent Life (2026)

Nem vagyok az a fajta, aki hisz a csodákban, a hihetetlen feltámadásokban, de azért akadnak olyan jelenségek a zenei életben, amik okot adnak a remény folyamatos jelenlétére. Ilyen esemény volt például 2015-ben az epikus doomban utazó Sorcerer nagyszerű újjáéledése, hiszen legendájukat semmi más nem táplálta, csak néhány fantasztikus demó a 90-es évek elejéről (hasonló lezajlott […]

Tovább »