Az utóbbi időben akarva-akaratlanul is mindenki a politikával foglalkozott, ami mindig ambivalens érzéseket kelt bennem. Első nekifutásra hasznosnak és felelősnek tartom, ha az ember az országa és a jövője felől gondolkodik, másfelől pedig rettentő kártékonynak, mert a hazai vitakultúra finoman fogalmazva sem emelkedik platóni magasságokba, mivel az érvek-ellenérvek rendszerét jellemzően egy anyázás váltja fel. A […]
Tovább »
Az élet vékony selyemfüggönyén át az elmúlás homályos körvonalaiba burkolózott sírkertje bontakoznak ki. Aki látja a költői drámaiság és a halandóság szépségét, gyakran kitekint erre a szomorú látképre. Hangok fámájában összeálló zenei varázslattal kísérve, mely elszakít az egyszerű létezés korlátjaitól és a hétköznapok monoton pillanataitól. Könnyed, mivel még az ablak másik oldalán állunk, még van […]
Tovább »
Egy nap híján pontosan egy évvel a legutóbbi albuma után újabb anyaggal érkezik a Moonlight Haze. Négy nagylemez után pedig most először próbálják ki magukat a szűkebb mozgásteret kínáló EP-k világában. Chiara Tricarico és Giulio Capone együttese határozottan üde benyomást kelt bennem minden alkalommal amikor hallgatom. Számomra valahogy sikeresen emelkednek ki a klisévé vált, női […]
Tovább »
Underground energia és nyers őszinteség a Vörös hegedű húrjain Amikor először ránéztem a Mazár Virág közreműködésével készült borítóra, már sejtettem, hogy a MegaHertz nem egy steril, patikamérlegen kiszámított stúdióalbummal fog jelentkezni. A 2026. március 8-án debütált Vörös hegedű pontosan az, amire a hazai underground színtérnek szüksége van: egy sallangmentes, őszinte és húsbavágó anyag, ami fittyet […]
Tovább »
Semmiképp ne kezdje el marcangolni tudatlansága miatt a lelkét, aki nincs tisztában a kanadai Sundecay zenekar közel 13 éves munkásságával, hiszen még azok sem ismerik igazán, akik már találkoztak velük ezen az idővonalon. Maradjunk annyiban, hogy ennek az egyik legfőbb oka, hogy a kapkodást még hírből sem ismerik, hiszen a most bemutatásra kerülő The Blood […]
Tovább »
Vannak zenekarok, akiknek nem kell magyarázni, mi az a beton és mi az az utca. A Beyond nem a legújabb trendek hullámain lovagolva bukkant elő a semmiből, hanem a magyar metal underground legmélyebb bugyraiból. 1982-es alakulásuk óta láttak már mindent: rajztáblából és bicikliküllőből eszkábált gitárokat, marmonkanna-lábdobot, sátánizmus-vádakat és a Petőfi Csarnok hírhedt pofonjait. 2026. március […]
Tovább »
Nem vagyok az a fajta, aki hisz a csodákban, a hihetetlen feltámadásokban, de azért akadnak olyan jelenségek a zenei életben, amik okot adnak a remény folyamatos jelenlétére. Ilyen esemény volt például 2015-ben az epikus doomban utazó Sorcerer nagyszerű újjáéledése, hiszen legendájukat semmi más nem táplálta, csak néhány fantasztikus demó a 90-es évek elejéről (hasonló lezajlott […]
Tovább »
Hiába a régi, dohos fekete fém, azért a mai napig jól esik meghallgatni olyan anyagokat, amelyekre a „trve” címkét aggatják a kötelelő fekete-fehér borítókép és a lo-fi hangzás mellett, de ugyanakkor tényként kezelem azt is, hogy a második hullámként emlegetett legendás időszak követői mára sokszor csak ugyanazokat a fagyos, kényelmetlenné váló témákat szórják a nyakunkba […]
Tovább »
A Loco Machete 2024 márciusában alakult Petya, Fernandó és Andris baráti jammeléséből, majd 2024 őszén Lupo csatlakozásával vált teljessé a felállás. A zenekar a Manka nevű banda dögös hangzása után érdeklődve talált rá a Labour Sound Studióra, ahol Fekete Szabival azonnal megtalálták a közös hangot. A közös munka eredményeként 2026 március 4-én jelent meg hét […]
Tovább »
Egyre biztosabb vagyok benne, hogy a minőségi epikus doom, tradicionális doom, valamint a remek dalokkal, de hibátlannak nem nevezhető lemezekkel jelentkező másodvonal is sajnálatos módon kihalófélben van. A nagy öregekről elmondható, hogy kibaszott öregek és sosem lehet tudni, adnak-e még ki bármilyen hangzóanyagot, a fiatalokat pedig olyan nagyítólencsével kell pásztázni, amivel még a Holdraszállást is […]
Tovább »
