Nem is annyira érthetetlen vonzódásom az osztrák és a német black metal szcéna iránt nem ma kezdődött. Az újhullámos – csúnya szóval élve – trend első lovagjai jó 10-15 éve jöttek először szembe velem, talán a Harakiri For The Sky és a Karg személyében. Őket olyan zenekarok követték a felfedezés történeti vonalán, mint az Ellende, […]
Tovább »
Felületes volt az ismertségem a Fires In The Distance csapatával, de a friss lemezük miatt kénytelen voltam mélyre ásni a zenekar múltjába, jelenébe. Ez annak köszönhető, hogy a Circadian Promise eddig az év talán legizgalmasabb death/doom egyvelege. Azért nem írom, hogy a legjobb, mert bármikor beeshet egy faék egyszerűségű szörnyeteg az én esetemben, ami megfosztja […]
Tovább »
Amikor a göteborgi melankólia császárai, Tom S. Englund-ék bejelentik a 15. stúdió albumukat, az ember már csatolja is a biztonsági övet, mert pontosan tudja: itt megint nem lesz púder, csak az a nyers, mázsás súlyú skandináv bánat, amitől az ember legszívesebben egyből egy sötét szobában keresne menedéket. De álljunk meg egy pillanatra! Az Architects Of […]
Tovább »
A nyers black metalnál előbb-utóbb mindig eljön az a pont, amikor dönteni kell, hogy maradjon-e minden úgy, mintha két mikrofonnal vették volna fel egy ismeretlen pincelabirintusban, amelyek közül az egyik eleve rossz volt, vagy kezdjenek valamit azzal is, hogy közben eltelt több évtized. A Selenite Scrolls első két demója még nem sokat vacillált ezen. A […]
Tovább »
Negyedik albumával jelentkezett a Maria Lessing énekesnő, Manuel Kohlert gitáros és Johannes Früchtenicht dobos alkotta német post-hardcore trió, a Future Palace. Habár az együttes 2018-ban alapult, azóta szép életművet sikerült összehozniuk, hiszen 2020-as első albumukat követően kétévente adtak ki folytatást, így idén jött ki a negyedik nagylemez, a Resurgence. Az előző albumokhoz képest itt a […]
Tovább »
Vérbeli Dissection rajongóként különösen fogékony vagyok a melodikus black metalra, így amikor szembe jött velem a Servant negyedik nagylemeze, a Lux Ex Inferis, kislányos izgalom lett úrrá rajtam. Csakhogy izgatottságomba némi aggodalom is vegyült, köszönhetően annak, hogy az utóbbi években elterjedt „digitális sablonhangzás”, illetve a zenei paletta túltelítettsége miatt a zsáner ellaposodott. Vajon sikerült a […]
Tovább »
Aki jómagamhoz hasonlóan kedveli a folk metal műfaját, élvezettel merül el az északi mitológiában és radarja messzebbre nyúlik, mint a “Finn Nagy 5-ös”, netalán a viking tematika is közel áll a szívéhez, bizonyára találkozott már a Mithotyn nevével. Könnyed dallamok, északi tematika, skandináv népzenei motívumok, mindez black metal alapokon. A zsáner kedvelői mindent megtalálnak benne, […]
Tovább »
Két év sem telt azóta, hogy legutóbbi albumát kiadta sokk-rock királya, Marilyn Manson. Az előző lemez folytatása 2026 augusztusában jelent meg, pár héttel a Budapestre történő visszatérése után, így a koncerten is hallhatunk az új albumról két dalt, de az egyiket csak gépről, hiába soundcheckelték több állomáson is a most nyári turnén. Előzőnél komorabb, kevésbé […]
Tovább »
Az AXTY brazil metalszcénában az utóbbi években elképesztő energiákat szabadít rá a világra, amit művelnek a legújabb, The Pain Made Me Who I Am című albumukon az még ezen a ligán belül is műfajformáló berobbanás. A srácok a Spotify-on már belehúztak egy több mint 7 milliós stream-sorozatba a selfish és a fragile kislemezekkel, túl vannak […]
Tovább »
A Fief egy több mint tíz éve aktív medieval ambient projekt (a dungeon synth műfaj egyik irányzata), egyben a stílus egyik legismertebb előadója. A medieval ambient zene célja egészen magától értetődő: a középkor hangulatát, megragadni a hallgató fantáziáját és visszarepíteni egy másik korba, egy egészen más világába. A VII természetesen a projekt hetedik nagylemeze, és […]
Tovább »
