Szerző: Necron

Forndom – Moþir (2024)

A szép őszi napok túlcsordult színkavalkádja szinte percek alatt átfordult, hogy aztán cseppekben hulljon alá a szürkeség, köd, erősödő sötétség és a hideg formájában, amit már nem lehet figyelmen kívül hagyni. Kétségtelen, megérkeztünk a szendergés időszakába! Van az, amikor a zene tökéletesen meg is festi az évszak hangulatát.  Ludvig Swärd akusztikus kompozíciója, a Forndom, nordikus […]

Tovább »

Joy Shannon – An Chailleach

A szépség az apró dolgokban rejlik: észrevenni a természet rezdüléseit, a fény játékát ahogy az évszakok haladtával változik és vele együtt az természet is lassan átalakul az örök ciklikusság jegyében. A modern-világ kiszakította az embert a természetből, de még ettől függetlenül is ezzel a periodikussággal a belső világunk szintúgy változik. A kegyetlenül forró nyári hónapok […]

Tovább »

Wintersun – Time II (2024)

Szinte már a pattanásig feszítette a húrt a Wintersun 2012-es Time lemezük folytatása kapcsán. A rendkívül sikeres finanszírozási kampányok, mellyel a zenekar jóval többet szerzett össze, mint amennyi a folytatás kiadási költségeit fedezte volna. Ez végeredményben nem is teljes mértékben a várva-várt kiadvány időbeli megjelenést teljesítette be. Volt itt professzionális otthoni stúdió megépítése, új hangszerek beruházása, […]

Tovább »

Servant – Death Devil Magick (2024)

Fittyet hányva a fekete fém zenék nomenklatúrájának „nomenest omen” fenyegető árnyaira, nem sokat játszott a színekkel a német Servant, amikor megválasztotta a formációjának a nevét. Ellenben a nem túl fantáziadús zenekarnévre bőven rácáfolnak azon kiválóságukkal, hogy egy nagyon is figyelemre méltó zenei produkciót tudhatnak magukénak. A tomboló, de mégis dallamos muzsikájukkal 2021-ben mutatkoztak be Blessed […]

Tovább »

A Swarm Of The Sun – An Empire (2024)

Mindig vannak különc gyermekek, akiket nem lehet szűk keretek közé szorítani, mert lázadó módon rúgják ki a szülői házként aposztrofált műfaj falait. A Stockholmból származó Erik Nilsson és Jakob Berglund által működtetett jól csengő nevű A Swarm Of The Sun is egy ilyen gyerek. A duó munkásságát egy post-rock zenekarokat felvonultató videócsatornán ismertem meg a […]

Tovább »

Yours Truly- Toxic (2024)

Noha már inkább a nyár végét járjuk, de még bőven van részünk a perzselően forró nyári napos órák számából, tehát még érdemes megragadni a lehetőséget és feltöltődni  annak energiáiból. Ezért időzítés szempontjából még éppen megfelelő pillanatban dobbant be a Yours Truly új nagylemeze, hogy még meglovagolja ezt a laza, bulizós időszak atmoszféráját. A 2016-ban alakult ausztrál […]

Tovább »

Sur Austru – Datura Străhiarelor (2024)

A fekete fém rajongók számára a román Negură Bunget progresszív folk/black metal együttest nem kell különösebben bemutatni. A kezdetben nyers, de egyedi hangulatú muzsikájuk a lemezek haladtával finomodott és egy vizuális és művészi koncepcióvá nőtte ki magát. A zenekar arculatát, látványvilágát alapvetően meghatározó Gabriel „Negru” Mafa halálával (2017) érthető módon nem lehetett azt ilyen formában […]

Tovább »

Brodequin – Harbinger of Woe (2024)

Jellemzően az emberi elme által táplált kreativitás nem éppen a civilizáció és az élővilág –környezet emelését szolgálja, hanem, hogy minél leleményesebb módon pusztítsa vagy törje azt rabigába. Mindemellett kiemelten fókuszt helyez arra, hogy ezt oly módon tegye, hogy tantaluszi kínokat okozzon azon ember (és állati) társai számára, akikkel közösen osztoznak e-világi létükben. Talán nem túlzok, […]

Tovább »

Darkend – Viaticum (2024)

Már javában tobzódunk a nyár színes forgatagában, illatok és színek sajátos kakofóniájában, miközben örömteli bódulattal olvadunk a forró nyári aszfaltra. Mindezen szirupos ömlengésünk közepette pestisként lopódzott közénk be a nyár derekán az olasz szimfonikus black metalt (vagy inkább extreme metalt) játszó Darkend új nagylemeze, hogy ezt az idilli polgári képet jól tönkrezúzza és komor fekete […]

Tovább »

Abysskvlt – mDzod Rum (2024)

Hogyan lehet a nyomorúság még nyomorultabb, a lelkifájdalom érzése még jobban szorongatóbb? Erre kielégítő magyarázatot ad a funeral doom, ami egyfajta duplafenekű koporsóként funkcionál. Az amúgy is bánattal vert doom metal oldalhajtásaként megjelenő stílus még lassabb, még reménytelenebb, mint a számára életet adó anyaműfaj. Ha ez nem is lenne elég, minden hangszert úgy hangolnak (és […]

Tovább »